Zita, a mi kis Pöttyös Pannink
Kinga ma a következőt mesélte, miután az oviból hazajött:
-Képzeld, anya, ma N.G. megkérdezte, hogy Zitának mi az a piros bibi a fején, és én mondtam, hogy az egy érdaganat és elmúlik magától, és G. kinevetett!
Szegény, teljesen el volt keseredve, de megnyugtattam, hogy ő nagyon szépen válaszolt, nem lehet tudni, hogy G. miért nevetett, talán csak a szó tetszett neki, hogy idegenül cseng számára, nem kell vele foglalkozni, te ügyes voltál (persze ötmillió más oka is lehet neki, természetesen nem tudom, hirtelen ez jutott eszembe).
Az “ügy” kapcsán felötlött bennem, hogy milyen régóta vissza akartam keresni a fényképek között, hogy mikor is alakult ki Zitának az a kis “védjegy” a homlokán. Én már csak annak hívom, már annyira megszoktam, hogy ott van, hogy nem is tudom, mi lesz, ha elmúlik egyszer. J (na, jó, azt is megszokom, csak tényleg rendben múljon el, végülis még nincs az ügy lezárva) Minekután a napokban állandóan nosztalgiázom, ezért gondoltam, itt az ideje kinyomozni a rejtélyes vörös pötty esetét!
Végig is néztem néhány képet, és végül ezeket válogattam ki:
Két és fél hetes, már erősebben látszik, de még mindig csak egy kis folt
Egy hónaposan már egész sötét, kiterjedtebb, de még mindig csak folt
Pár nappal később sokkal tömörebb, valamikor ekkortájt kezdett igazán erősödni
Január közepén, 3 hónaposan már elérte a mostani méretét, tömör, kicsit kiáll a homlokából. Azóta lassan, de szürkül a közepe, ami a daganat elsorvadásának jele
Szerintem egy ideje nem sokat szürkült, lelassult a folyamat. 8 hónapos korában látta az orvos utoljára Zitát, akkor rendben találtatott a pötty. Most készülünk nemsokára újra orvoshoz menni az egyéves kontrollra, akkor majd kiderül, hogy hogyan haladunk e téren.
