Tegnap este felébredt Zita, amint közzétettem a bejegyzést. Onnantól kezdve nem volt semmi más. Orrot szívtunk, öklendezett, köhögött, hányt, majd mellettem elaludt.
Én is. Hajnali 3-kor kapcsoltam le a lámpát a lépcsőházban. A nappali lent beterítve játékkal, őskáosz.
Reggel eljutottam zuhanyozni, Jani nagy nehezen összeszedte Csillát, hogy mennek boltba, Kinga maradt. Klassz, mert két kis ajándékuk becsomagolatlan... Mindegy, ezek mennek díszzacsiba, tényleg részletkérdés (itt jön be a környezetvédelem, papírspórolás).
Zita nyűgös volt, letenni nem lehetett. Viszont tényleg kellett már kicsit porszívózni, karácsonytól függetlenül is. eddig nem sok siker koronázta a háti hordozási kísérleteinket, de most újra nekifutottunk. Nekem is sikerült, Zita sem kapálódzott, sőt, kacagott. Juhéjj! Így porszívóztam. Zita közben elaludt a hátamon, befejeztem a porszívózást is felvittem az ágyába, mert kényelmesebb neki is, nekem meg begörcsölt a derekam. Meg különben is, egy kis időt én megérdemlek, amikor nem lóg rajtam.
Beraktam az ágyába, felébredt. Természetesen. :-P Sírt, nem aludt vissza. Tele lett az orra, le kellett vinni tisztítani.
Janiék közben hazaértek, szerintem az ebéd ráérne nekik most azonnal, ami persze sehol.
Szóval, így állunk. Vidáman, mosolygósan. Zitt várhatóan több órán keresztül nyűgös lesz, mivel éjszaka sem aludt rendesen, most meg szinte semmit. Remek.
Akkor én most megyek is, felkötöm újra magamra (még azért nem magamat, ott messze nem tartunk :-D ), és nekilátok valami 10 perces ebédnek. :)
