Zekő első szülinapja

A következő esemény családi jellegű volt: múlt szombaton ünnepeltük keresztfiunk, Zekő első szülinapját. No, és persze bátyja, Zalán és édesapjuk, Gábor névnapját is, utólagosan.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, remek volt az idő, így végre az idő nagy részét a Zsófiék udvarán tölthettük. A főétel spagetti volt többféle szósszal, no, és persze mindenféle apróság. Azért többen is készültünk vagy sós vagy édes apróságokkal, megint nem haltunk éhen. Én is kreáltam természetesen (nehogy már a keresztfiam szülinapjára ne vigyek valamit! :-D), mégpedig túrós rétes minimuffint, amit az előzetes terveim ellénére megint csak késő éjszaka sikerült befejezni, mivel Zita kihagyta a péntek délutáni alvást...Hogy miért, nem tudom, de a legrosszabbkor...akkor pokoli mérges voltam, persze nem direktben rá, hanem a sorsra és Murphy-re általában, de azért megcsináltam a muffint (széjjelhasználom az új sütőmet :D), mert nagyon szerettem volna. Az idő azóta elhomályosítja az akkor érzett bosszúságot, és totál optimista vagyok, hogy egy-két éven belül már nem okvetlenül éjjel kell ilyesmit elvégeznem. :) Mondom, nem okvetlenül, semmi nem biztos... :-)

A szülinapi buli kellemesen telt, annak ellenére, hogy Keresztapa hiánya nagyon érezhető volt, de tuti nagyon mérges lett volna, hogy miatta szomorú csendbe burkolózunk, és nem ünnepeljük meg a kis csemetéket (akik amúgy sem értették volna, hogy miért nem). Rettentő furcsa volt, hogy ő már csak egy, ablakpárkányra kitett fotóról mosolygott ránk, hogy mégis valahogy ott legyen velünk. És hogy sorban készült a kis ünnepeltről a sok kép, közösen mamákkal, dédikkel (keresztszülőkkel is, persze), és Gyuszi papával már nem lett közös kép...

Zsófi sütött három tortát is, fényképem most nincs róluk, sajnos Zita addigra kicsit elfáradt, ölben tartottam, már nem bírtam fotózni is. De volt egy diós torta Gabinak, egy szívárványos torta Zekinek (a piskótatészta-rétegek-6 vagy 7-mind más színű volt, nagyon tetszett) és vakondtúráson csücsülő kisvakondos, amit szintén Zsófi csinált. Azt hiszem, dolgozott a remekművekkel eleget. :)

Anyósomék tortázás után hazamentek, velük két nagyobb leányom is (ki nem hagyták volna, hogy most mamánál aludhatnak), mi hárman kicsit később autóztunk haza. Zita teljesen beájult, nem kellett különösen altatni. :)

Lennének képeim az eseményről, de szinte mindegyiken szerepel más családtag is, én meg már nem merek családtagokról sem feltenni ide képeket, az ő engedélyük nélkül, így ez most elmarad. Amiken meg csak a lányok vannak, nem sikerültek olyan jól. Ilyen az élet. :)

Zekő

Eljött a nagy nap, a mai, amikor Janival keresztszülőkké váltunk. :)

Zita keresztszüleinek 3. gyermekét, Zekőt, ma délelőtt keresztelték meg itt, kicsi falunk templomában (miután komoly összezördülések adódtak a romhányi pappal, aki nem is pap igazából, de nem ez a lényeg, és erről itt nem is számolok be bővebben, mert egy külön bejegyzést is kitenne, meg különben sem kell ezt a szép eseményről szóló bejegyzést elrondítani efféle szomorú esetekkel). Zsófiék már pár hónappal ezelőtt felkértek minket a megtisztelő szerepre, és mi örömmel vállaltuk. Korábban is próbáltam megfogalmazni, hogy miért is érzem ezt olyan szép és különleges feladatnak, de egyelőre nem tudom frappánsan szavakba önteni. Egyszerűen jó érzés, ezáltal szorosabb kötelék alakult (és alakul is még) köztünk és a pici fiú között, és, nem utolsó sorban ennek köszönhetően a 3 lányunk mellett lett végre egy (kereszt)FIUNK is! :-D

A szendehelyi Géza atya most is egy megfelelő hosszúságú szertartással kereszelte meg Zekőt, épp úgy, mint másfél éve Zitát is. Az öt hónapos Zekő már kezdett nyugtalan lenni a végére, de pont véget ért, mielőtt nagyon elfáradt volna, amúgy jól viselte az egészet. A háttérben hallottam Zita hangját is élénkülni, de végül ő is elvolt mamáékkal, amiért hálásak vagyunk neki, nem gondoltam volna, hogy szó nélkül hagyja majd, hogy mi előre üljünk nélküle. :)

A templomból kiérve pont elkaptuk a faluban most megrendezett szüreti felvonulás egy részét, a felvonuló traktorok vonultak a felvonulás kezdési helyéhez, úgyhogy ez nem annyira a témához vág, de mutatom, hogy ehhez hasonló felvirágozott trakik haladtak el előttünk, elsősorban aprónép örömére (felnőttnépnek kicsit várni kellett emiatt, míg autóval el lehetett haladni, de ki lehetett bírni :D)

és egy jócskán durcás kép Csilláról és Kingáról:

Kinga durcás volt, mert mamáékkal akart átmenni Romhányba (Zsófiéknál volt az ebéd), de valamiért nem vitték, így mosolyszünet következett. Csilla meg csak inkább elbambult, így esett, hogy az ünneplő ruhás kép nem lett vidám. Zitát oda sem lehetett állítani, úgyhogy örüljek, hogy kettőről van kép. :) Az ünneplő cipőket pedig még ma délelőtt vettük Vácon, úgyhogy jó volt, hogy csak délben kezdődött a keresztelő, különben mindketten tornacipőben állnának most itt, azért az meg már mégsem járta volna! :-D Jó szoros volt a délelőttünk. :)

A szertartás után mi még hazaszaladtunk átöltözni, összeszedtük a sütit, a rahedli váltóruhát (köztük jócskán meleg darabokat is, mert hideg volt-ehhez nem is fűznék semmit hozzá), ajándékot, és mi is téptünk át Zsófiékhoz. Zita elaludt az autóban, vele még Jani autózott keveset, Zekő pedig otthon így heverte ki a nagy esemény fáradalmait:

Az ebéd nagyon-nagyon finom volt, az ételt a berkenyei Szent Anna fogadóból hozták Zsófiék, és nem volt panasz rá! Sokan szeretik azt az éttermet, anyósomék is járnak olykor oda, Csilla keresztelői ebédje is ott volt anno, szóval már bevált helyről érkezett az ünnepi ebéd.

A finom húsleves és mindenféle sült hús után ejtőzés következett, némi játékkal a tőlünk kapott névreszóló takarón-balról Kinga, Zekő, Zorka, Zsóka (Zorkáék unokatesója):

Zita, a kis harcias is odaheveredett, igaz, nem vette jó véven, hogy Zekő rátenyerelt (hótvéletlen) a kezére, és hangos "Hééé!" kiáltással (ezt gyakran hallani tőle mostanában :-P) húzódott félre:

Nagyszemű gyönyörűség (bár pár év múlva tuti kikéri nekem ezt a jelzőt... :-)):

A másik gyönyörűség:

És mielőtt bárki aggódna, a kiadós ebéd után sem éheztünk, számos aprósüti és "csak" néhány torta gondoskodott erről:

Ezt szerény személyem csinálta, a túrótorta még üvegbúra alatt:

Volt tortázás, sütizés éééés babázás bőőven! :) Én és Zsóka baba (szépen cseperedik, és gyönyörű a csajszi! :-D)

No, és persze volt sok játék, miután egyre többen húzódtunk be a hideg és eső elől a házba:

5 gyerek egy kupacon, jövőre ez a szám már bővülni fog (Zekővel és Zsókával, mielőtt bárki további gyermekáldásra gondolna ;-) , legalábbis a mi részünkről nincsenek ilyen tervek)

Csilla játszik:

Zita a benti csúszdán csúszik:

Zekő pedig hagyta, hogy sok-sok-sok fotó készüljön róla :) De neki "muszáj" volt, ma ő volt a sztár :-D

Estefelé aztán csak elindultunk haza, mert kezdtek fáradni a csajszik, Kinga mamáékkal maradt. Én mindig feltöltődöm érzelmileg egy-egy ilyen nagycsaládi esemény után (és most jócskán voltunk létszámilag), Zsófiék nagyon szépen megszerveztek mindent, tudom, hogy sok munkájuk van benne.

Nagyon jól éreztük magunkat, és noha a buli véget ért, a sütik előbb-utóbb elfogynak, egy dolog megmarad örökre, e nap "termékeként": pici keresztfiunk és a nemes feladat, ami a keresztszülőséggel jár. Ez a kötelék ma létrejött, és mi nagyon büszkék vagyunk rá! :)

Zekő

Leendő keresztfiunk, Zekő. :-) Pénteken már 3 hónapos lesz.

Lesz egy fiunk :)

Mármint keresztfiunk. Mielőtt bárki megörülne/felkapná a fejét, hogy jön a negyedik Turi... :-)

Nem, nem jön a negyedik, soha nem is fog, de félig-meddig mégis lesz egy fiunk, egy keresztfiunk, nyár végén. Vagyis a baba már megvan, csak nyár végén lesz a keresztelő. Hogy pontos legyek.

Ma délután Jani keresztszüleinél ünnepeltük sógornőm névnapját, összefutottunk Zita keresztszüleivel is, és ők kértek fel minket a megtisztelő szerepre, feladatra, hogy legyünk a lassan két hónapos Zekő baba keresztszülei. Én úgy örülök, pedig elvileg attől sok minden nem változik, hogy éppen ki tartja a szentelt víz alá, ugyanúgy szerethetem a kis srácot enélkül is. Legalábbis mondhatná akárki, hogy nem nagy ügy. De azért én nagyon örülök, mégiscsak egy esemény egy pici baba életében, jó érzés, hogy éppen én tarthatom majd azokban a percekben. Lehet, hogy én vagyok a bolond, de azt hiszem, nekem ez fontos dolog lesz.

Meg, no, később is azt mondhatom, hogy ő a Keresztfiam. Éppen ugyanúgy szeretem Zekő két testvérét is, de köztünk lesz egy különleges kapocs.

Mivel egyelőre nem igazán van szerencsés és jó minőségű kép Zekőről, ezért csak egy alvós kép:

Az a kis csomag lesz a Keresztfiam. A Keresztfiunk, párdon. :-) Jó érzés! :-)

Némi kiegészítés

Mielőtt folytatnám, illetve befejezném a debreceni utunkról szóló beszámolót, kis kiegészítést szükséges írnom az első részhez. Elég csúnya dolog tőlem, hogy kihagytam ezt a fontos momentumot, de igyekszem pótolni a mulasztást.

Azt felejtettem el megírni "csupán", hogy péntek reggel míg csipás szemeinket törölgettük, már olvastuk a jó hírről érkező sms-t, miszerint Zita keresztszüleinek, Zsófinak és Gábornak megszületett 2-án hajnalban a 3. gyermekük, Zekő. Volt öröm, ováció és ami kell. Április 10-re voltak hivatalosan kiírva, de érezhető volt, hogy hamarabb megérkezik a pici fiú. Zorka és Zalán után most már náluk is 3 csemete boldogítja mindennapjaikat, húsvét hétfőn jöttek haza a kórházból, aznap már láttuk is a legifjabb családtagot (csak kép nem készült róla, mert a gép éppen "jó" helyen, az autóban maradt).

Azóta sajnos megint kórházban vannak, múlt pénteken visszakerült Zekő, mert bakteriális fertőzést állapítottak meg nála, piros, hólyagszerű kiütések jelentek meg a kezén, és bent tartották őket pár napos antibiotikum kúrára. Mindenképpen szükséges, mert ha nem kezelik ki, más betegséget (pl. tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás) okozhat. Péntek óta sokat javult az állapota Zekő babának, ma beszéltem az anyukájával, a kezelést is jól tűri, jól elvan az inkubátorban, inkább Zsófinak nehéz a kórházi lét, a másik két csemete hiánya, a másik két csemetének meg az anya-hiánya. (Emlékszem még élénken, milyen érzések kavarogtak bennem, míg Zitával hosszasan időztünk a kórházban, de akkor ő legalább nem volt beteg.) No, és hát persze a családnak is megvan az extra háttérmunka, de nem lehet mit tenni, mindenki helytáll, csak gyógyuljanak szépen. mi is csak drukkolunk, szorítunk, hogy minél gyorsabban hazajöhessenek (talán csütörtökön), és remélhetőleg utána nem is szakítja meg efféle "incidens" a mindennapokat, és mi is mehetünk babanézőbe.

Mert, hát, fényképet nem csináltam még a babáról. Az fontos. :) Meg amúgy is jó lesz találkozni. :)