Fodrásznál

Múlt héten szerdán fodrásznál jártunk. Eredetileg úgy volt, hogy nekem és Zitának lesz hajvágás. Zita már jó ideje be volt zsongva, hogy rövidebb lesz a haja. Még tavasszal vetettem fel, hogy mi lenne, ha majd rövidebb lenne a haja, és teljesen megörült neki. Nem is lépett vissza, a tőle megszokott kitartó lelkesedéssel várta, hogy eljöjjön a rövidebb-haj éra. :)

Kinga "csak" kísérő volt, neki nem lett rövidebb a haja, sőt, ő ragaszkodik a hosszú hajához, egy komoly kép azért készült róla.

 Zita haja aztán rövidebb is lett, ahogy kell, icipici türelmetlenség jelentkezett csupán a vágás alatt, de korához képest szépen teljesítette a fodrász utasításait, együttműködött. Az eredmény:

 Csilla pedig a Zita hajvágása alatt kapott kedvet a nyiratkozáshoz, neki nem is terveztük. Ha előre felvetem, hogy mi lenne, ha neki is levágnánk, mert amúgy jót tenne a hajának, és jól is állna neki, akkor maximálisan dacolt volna, és ellenkezett volna kézzel-lábbal, függetlenül attól, hogy nem is tudja, milyen is lesz a végeredmény. Mikor azonban látta, hogy Zita haját hogyvágják, és valószínűleg felmérte, hogy nincs ebben semmi veszélyes, megtetszett neki. Így az én hajvágásom "helyén" neki lett rövidebb haja, nagy örömömre. Mert mindez úgy, hogy nagyon tetszik neki a végeredmény, nem akarja vissza a hosszú hajat.
Csilla és Zita már kint a parkban:

 És Csilla egyedül a frizijével.

Most csütörtökön aztán talán én is sorra kerülök.... :))

Orvoslátogatás cukrászdával napsütésben

Csilla péntekre virradóra belázasodott, aznap Janival tartott, mivel nem volt, aki vigyázzon rá.

Időközben, ugye, felmondtam, így átvehettem ismét a gyerekfelügyelő-betegápoló szerepet. :)

Reggel Janinak korán kellett menni, így egy hét kihagyás után ismét én vihettem a lányokat, és olyan jól esett! :)

Elvittük előbb Kingát, aztán Zitát, legnagyobb örömömre Zita sem nagyon panaszkodott, hogy ő neki menni kell. Ezt követően Verőce felé vettük az irányt, oda járunk gyerekorvoshoz. Voltak páran előttünk, de itt mindig gyorsan halad a sor, nem volt tragédia. No, meg összefutottunk egy szendehelyi anyukaismerőssel, tudtunk néhány szót váltani.

Csillának nincs komoly baja, pihenést és vitaminszedést javasolt a doki, no, ez tényleg nem vészes. Igyekszünk pihenni, a héten nem megy oviba, amit szerintem ő egyáltalán nem nehezményez. :) Az én heti terveim így ugranak, de a múlt heti őrült hajtás után rettenetesen értékelem, hogy itt lehetek vele, én felügyelhetem minden orrfújását éssatöbbi. erre mindenképpen jó volt az az elmúlt hét. :)

Doki után átsétáltunk a gyógyszertárba, majd hirtelen ötlettől vezérelve beültünk a Vénduna cukrászdába. Csilla választott egy sütit, amiből csak a csokirészt ette meg végül, én ittam egy kávét és ettem egy rétest. Nagyon élvezte a kiscsaj, hogy egyedül lehet velem, bevallom, nekem is jól esett lassítani kicsit, és spontán kényeztetést kiutalni magunknak.

Sütizés után lesétáltunk a Dunához, ami most jóval feljebb jött, mint pár hete, amikor nagy jégtömbök úsztak rajta, megcsodáltuk a kacsákat és a két hattyút, amik egész közel úsztak hozzánk.

Ezután már tényleg hazaindultunk, nemrég értünk haza. Igaz, hogy betegség miatt orvoslátogatásnak indult, de milyen kellemes kis délelőttöt sikerült csinálni? ennél rosszabb betegeskedés ne is legyen, ha lehetne kérnem! :)

Akik által anya vagyok

Tudom, hogy elvileg ez az én napom, de mégis, ha ők nem lennének, ma én sem ünnepelnék. :) Így a poszt róluk szól, röviden, képekben.

Együtt, hárman:

Neki köszönhetem, hogy van LEGKISEBB lányom:
Neki köszönhetem, hogy van LEGNAGYOBB lányom:
ÉS neki köszönhetem, hogy KÖZÉPSŐ lányom is van:
Mert én ilyen szerencsés vagyok, bizony! :) És szerencsés vagyok, hogy olyan klassz apukájuk van, aki mindezt lehetővé tette. ;-) :-) Csak ő róla nem készült most kép.

A pólókért pedig külön köszönet Zsófiéknak, akik tegnap megajándékozták mindhárom hölgyet egy-egy gyönyörű pólóval a nagy összcsaládi névnapozás keretében. Imádnak benne lenni, én meg csak gyönyörködöm bennük. Mindháromban. :-)

A lányok mostanában

Csilla

Kinga farsang után, az egyszerű, de számára nagyszerű popsztár jelmezben:
Zita-hableány (náthás, az arcát kifújta a szél, mivel mindig szétkeni reflexszerűen az orrát):

Három kis Fifim

Zita keresztszüleitől (illetve a Jézuskától, csak ezeket náluk rakta le, ugye) egyen-Fifis kötényt és hajpántot kaptak a lányok. Magam sem hittem volna, de sikerült mindhármójukra egyszerre ráadni és egy képre terelni őket:

Zitafifi
Csillafifi

Kingafifi
Zsófi, köszönjük! :) Mármint, hogy kértétek a Jézuskától... ;) :)

Zita, a táncos

Nagyon szeret Zita itthon táncikálni. ez önmagában véve nem annyira egyedi egy ekkora leányzónál, de az már viszonylag Zita-specifikus, hogy ha berakunk zenét, akkor azonnal megy Csilla fiókjához, kivesz egy szoknyát, és azt akár nadrágra is felhúzza, mert táncolni CSAK SZOKNYÁBAN lehet! :-)) Igaza van, nőből van 100%-ig! :-)

És akkor egy két elem a koreográfiából:

Copfos Csilla

Délután hármasban mentünk Csillért az oviba, minekután Kinga is itthon "vakációzik" a szeme (és láza miatt-a kettő nemigen függ össze, még nem tudjuk mi van). Csilla sokáig nem vett észre minket. Ma véletlenüll csupa rózsaszínben volt, általában ilyen azért ritkán van. Néztem messziről, ahogy a műanyag mérleghintára felül a kis pöttyös harisnyás lányka, ücsörög, nézelődik, majd végül kiszúrt minket. Felpattant, hatalmas "Auf wiedersehen!-t" köszönt(itt németül köszönnek el, mert németajkú is a falu), és repült felém. Repült, szaladt, ragyogott az arca, két kis copfja lobogott utána, majd nagy lendülettel hozzámbújt. Olyan szép volt (nekem) maga a kiscsaj, és olyan szép volt a pillanat.

Biztos nem (csak) a kis copfjai tették, de tutira hozzájárultak az összképhez. Mert bizony nálunk a copfok újak Csilla részéről.

Többször kért már két copfot, de vasárnap benne is hagyta a hajában. Egyik oldalon rózsaszín, másik oldalon lila hajgumival, hozzá passzoló rózsaszín ill. lila (csillogó-természetesen) csatokkal. Nem vette ki visítva, miután derekasan megdolgoztam vele, hanem bent hagyta. Tetszett neki. Én meg sokáig rettegve vártam, mikor tépi ki őfelsége a gumikat, és foszlik semmivé a helyes kis frizura. De nem. Bent hagyta. :)

Éjszakára sem engedte kivenni a gumikat, csak a csatokat, nagy nehezen. Pedig ezeddig szóba sem jöhetett csatolás vagy copf. Most egyik pillanatról a másikra megtetszett neki. Hihetetlen. Ki érti ezt? :)

Olyannyira, hogy elkezdett komolyan érdeklődni a csatok iránt. Azt hiszem, ha tartós marad az új hajviselet iránti szerelem, akkor Csilla előlép másodikszámú hajcsathasználóvá. Kinga az első, jó ideje, és lassan Zita is előkelő helyet foglal el a sorban, hiszen szemébe lógó haját már csatolni kell, vágni nem akarom. Jól áll neki a kis csat. Persze már el is kavart majdnem egy lapnyi szép csatot, de a Ziták már csak ilyenek. Meg a csatok is: feszt eltűnnek. :)

No, és természetesen arról sem szabad akkor majd elfeldkezni, hogy pár perccel korábban keljünk reggel, hogy Csilla fodrászolása is beleférjen az időbe. Még szerencse, hogy komolyan jön a nyár, egyre kevesebb ruhát kell kompenzációként rájuk adni. Még szerencse.

Májusi nyitány

Tegnap estefelé megállt egy utánfutót húzó traktor a házunk előtt, lepattant a vezetőülésről Kinga egyik csoporttársának és egyben jelenleg legjobb barátnőjének apukája, lerángatott egy fát az utánfutóról, majd bekiáltott az udvarra hozzánk, hogy itt vannak akkor a májusfa. Jól meglepődtem, hirtelen azt sem tudtam, tényleg hozzám beszél-e (pedig egyértelmű volt), de tényleg nekünk hozta. Hétfőn voltunk náluk, lányaink kicsit játszottak ovi után, akkor kérdezte, hogy szeretnénk-e májusfát. Azt válaszoltam, hogy nem, mert gőzöm nem volt, hogy fel tudom-e majd díszíteni, hova rakjuk, stb. Azt hittem, a témát le is zártuk, erre tegnap váratlanul csak beállított a fával, és nekünk ajándékozta. nagy hirtelen csak rózsaszín és piros krepp-papírt találtam itthon, de ez elégnek is bizonyult. Lányokhoz kapcsolódó szimbólum igazán lányos díszítéssel. :)

A már pizsibe bújt leánykáimmal még lefekvés előtt kiszaladtunk, és gyorsan felkötözgettem a szalagokat, hogy ha Jani este megjön, még fel tudja állítani.

Örült is Jani nagyon, hogy késő este még ilyen feladat vár rá, de így jár egy lányos apuka. Meg is adta a módját a ceremóniának, este 11-kor öltönyben fel is állította fel a kerítésnek kötözve a fát, hogy május 1-jét már teljes díszében várja. A hagyomány szerint eladósorban lévő lányok házainál állítanak májusfát, és noha mi még nem akarjuk zsengekorú lányainkat kiházasítani, a hagyományt ápolni kell, és mindenképpen jó móka, vidámságot és üdeséget hozott a napjainkba a hirtelen érkezett fa. Persze úgy még könnyebb az egész, ha az embernek nem kell a fakivágással és hurcolással vesződni... :-)) Sem Debrecenben, sem Pesten nem nagyon láttam májusfát, itt pedig több helyen is áll.

ez pedig az extra ráadás, a kivirágzott orgonabokrok, ontják isteni illatukat, egyszerűen imádom! :))

Írtam már valaha, hogy a május a kedvenc hónapom?

Jelmezek megvannak, jöhet a farsang!

Hú, de izgultam ma! Nagyon! Hogy megjön-e Kinga jelmeze. Elvileg csütörtökön feladták Pécsett, pénteken vártuk is, de nem jött. Ma egész nap figyeltem, nehogy ne vegyem észre a postást, azt sem tudtam melyik hozza: a "normál", leveleket is hozó vagy aki a csomagokat autóval szokta kihozni. Senkitől nem jött egész nap semmi.

Teljesen magam alatt voltam. Egész úton az oviba készültem, hogy fogom Kingát vigasztalni, tudtam, nehéz menet lesz. Próbáltam kitalálni, milyen alternatívát találjunk jelmez ügyben, volt is ötlet, de tudtam, Kinga nehezen fogja elfogadni. Ő Jázmin szeretett volna lenni és slussz.

Mikor Kinga öltözött, befutott a Gergő anyukája, aki "mellesleg" a "leveles" postásunk. Éppen kérdezni akartam tőle, hogy nem volt-e ma nagyobb levelünk vagy csomagunk, mikor már mondta is, hogy van egy kisebb csomag az autóban, mindjárt hozza. És, hát, természetesen a jelmez volt, épen-egészségesen, félig-meddig utolsó előtti pillanatban megérkezett.

Hű, de megkönnyebbültem!

A jelmezt tüstént felpróbáltuk (persze miután hazaértünk), tökéletes rá, nagyon boldog. Most is abban táncol. :)

Csillának szinte majdnem ugyanilyen jelmeze van, kis színeltéréssel, de ugyanaz mondhatni.

Ő viszont nem akarja felvenni... Remek. Bár számítottam rá, azért szorítom a fogam, mert ugyan nem vagyonokat, mert használt jelmez, de kis adag pénzt kiadtunk érte. De annyira határozottan mondta, hogy Jázmin akar lenni, muszáj volt cselekedni. Ha nem veszek, gondolván, hogy úgysem veszi fel, akkor meg tuti olyan kell neki, mint Kingáé... Szóval, azért illik kicsit bízni a dedben. Nos, úgy tűnik, a ded visszaél a bizalommal, de sebaj, holnap új nap jön, hátha még az oviban kedvet kap felvenni. Ha nem, nem erőltetjük, jövőre talán jobban belejön az oviba és a farsangolásba. :)

Csilla csajosodik

Csilla még mindig állandóan szoknyát húzna. Kintre is. Végre elértük, hogy kint csak nadrág van, elfogadja. És végre elértük, hogy bent harisnyát húzzon a szoknya alá, mert rossz volt nézni hűvös napokon szoknyában, olykor mezítláb... Nem lehetett beszélni a fejével, rémesen konok ő is. Nehéz időszak, hümm-hümm.

Felfedezte, milyen klassz cipő, amit augusztusban vettünk neki az esküvőre. Időben...Csinos, kopogós, fehér cipellő. Kingának is van. Kinga felvette akkor is, de Csilla nem volt hajlandó. Most viszont állandóan ebben lennének itthon. Most próbálom védeni a kopástól a cipőket, mert közeleg a december eleji fotózás az oviban, nem lenne rossz, ha megmaradna sértetlenül.

azért főzni sem lehet akármiben és akárhogy!

Vidám, csajos, táncos

Tegnap reggeltől ma délig egyedül voltam a 3 haramianővel, és, hát, eléggé megtépázták az idegeim. A vége felé egyre többet kiabáltam, fogyott a türelmem, a kötélidegeim nemhogy vastagodtak volna, de vékonyodtak, és ez nem volt túl jó.

No, szóval már meglehetősen paprikás hangulatban voltam délelőtt, mikor kérték, hogy tegyem be az "anya-zenét", csak így, egyszerűen. az anya-zene a Modern Talking 'Back for good' című albumát takarja, amit még aznap vettem, hogy megírtam a matek érettségit. akkor volt kedvencem az együttes, amikor akkora voltam kb. mint most Kinga, és mivel akkor jelent meg ez az album, jutalom gyanánt, amiért túl voltam a két írásbelin, megvettem. akkoriban többször hallgattam, majd évekig elő sem vettem. Augusztusban, mikor közeledett a lagzi, gondoltam, hogy "gyakoroljuk" a bulizást, és kerestem, milyen könnyedebb, pattogós, de nem gyerekdalos cédét rakhatnék be a lányoknak. Ezen a MT cédén akadt meg a tekintetem, és a lányoknak is tetszett. Azóta milliószor berakatták velem, főleg Csilla, annyira, hogy kezdtem kiütéses lenni az MT daloktól, jóból is megárt a sok alapon. Most egy ideje nem hallgattuk, "kipihentem" magam, ezért újból képes voltam végighallgatni, mikor délelőtt ezt óhajtották hallani.

És, csodák csodája, paprikás hangulat egyből tovasuhant, mikor megláttam, hogy 3 gyermekem vidáman perdül táncra, ki-ki a maga módján persze. :)

Mivel továbbra sem tudom beilleszteni a videót, és időm sincs utánajátni a problémának, ismét csak a LINK a vidám táncikálásról.

Azért kiemelném Zita extraegyedi technikáját... :-)))