Ovis úszás-képsorozat

Továbbra is járunk úszni az ovival kedd reggelente. Ma is én voltam az egyik kísérő, ma végre nem felejtettem el papucsot és gépet vinni, így végre meg tudtam örökíteni az úszás néhány pillanatát. Sajnos, nem mindegyik kép jó, ha ráközelítettem a jobban a gyerekekre, akkor homályosabbak lettek a felvételek, de hát, ez van, öregszik a masina is. No, meg eleinte párás is lett a lencse, aklimatizálódni kellett neki az új páratartalomhoz. Fotóriporteri pályafutásomnak egy kisfiú vízbecsobbanása vetett véget, aki mellettem ugrott vízbe, így mindkét nadrágom szára combközépig elázott. Lehetett volna eszem, és vihettem volna váltónadrágot, de szokás szerint rohantunk, erre már nem koncentráltam. Mindegy, némi hajszárítózás után nem tocsogtam a vízben, hideg sem volt, így remélhetőleg megúsztam a kalandot megfázás nélkül. De még ha meg is fáztam volna: a gyerekért mindent! :-))) vagy majdnem mindent. :)

Mellúszás gyakorlása közben, nem mindig nyújtja eléggé előre a kezét, de ügyeskedik:

Csúszdáról csobbanás, majd úszás át a másik oldalra:

Sorbanállás:

evez, evez nagyon:

"Kukacos" úszás:

Várják az oktatói utasítást, ki indulhat következőnek:

Deszkával, lábtempózva úszik, dicséretet kapott a szép lábtempóért:

Még az elején, kis lábtempós bemelegítés és vízalámerülés közben/után, no, itt még szokta a gép az uszodát :)

Cicakupac

Hangos macskanyávogást hallottam az udvarról. nem nagy ügy, de ha már úgyis fent vagyok, gondoltam, kinézek, nem a mieink keveredtek-e "bajba". Mióta enyhült az idő, kint éjszakáznak.

Nos, kinyitom a bejárati ajtót, és majdnem hasra estem ebben:

Egy kupac cicában. :-) magyarán az ég világon semmi bajuk. :)

Kinga alkotásai-ismét

Kingalány csak alkot és alkot. Állandóan. Én meg csak ámulok és bámulok, hogy mi mindent tud már. Pedig lehet, hogy nem kéne csodálkoznom, hiszen édes jó anyukája is rengeteget rajzolt gyerekkorában, lehet, hogy tőle örökölte a "hajlamot". :) Mégis. Csak ámulok és bámulok. Íme, a legfrissebb művek:

Egyik nap csak úgy lerajzolta Micimackót...

...erről a festményről, amit Jani unokatestvére csinált Zorkával közösen, ajándékba Kingának. Feltételezem, hogy jó részét Johanna csinálta, de Zorka is aktívan segítkezett. Kinga nagyon örült is az ajándéknak. aztán a minap levette a hűtő oldaláról, ahová kitettük, és lemásolta. Csak kicsi volt a rajzlap, nem fért ki neki, de az arányokat is legalább egyre jobban látja. :)

Kis apróságok: kivág, cikk-cakk ollót használ, színez, összeragaszt papírragasztóval, cellux-szal, csak úgy.

vagy írogat. kis családunk cetliken, felül a már óvodai jellel rendelkező személyek, lentebb akinek nincs vagy nem tudja megmondani mi volt. :-)))

Eme műnek a története annyi, hogy pár hete nézegettük az akkor megjelent Praktika magazinban a húsvéti ajtódíszeket (amit azóta sem sikerült készíteni). tetszettek neki, és kisvártatva egy papírból készült verzióval jelent meg. A piros "gömböket" most csak odatettem, mert a vékony papírcsík már leszakadt, de javítható:

Variációk vitorláshajóra:

Ezt valami ablakdísznek szánta, talán tojások lennének, spontán kivágta, ragasztotta, csillogó matricával díszítette (csak nem akarom ablakra kirakni, mert elég nagy, fény ablakon nemigen jönne be... ;-) )

Ezek is afféle színezgetések, rajzolgatások, abszolút saját kitaláció:

És egy tündér...

...amit viszont ebből a könyből másolt ma:

Szeretem ezt a könyvet, rengeteg mindent le lehet rajzolni belőle lépésről-lépésre, annak is hasznos és követhető, aki nem nagyon jeleskedik rajzolásban. Ezt a tündért egyszer én is lerajzoltam neki, nem véletlen, hogy ezt választotta. De meglepődtem, hogy csak úgy lemásolta. :)

szeretem, ahogy a hatalmas asztali és asztal körüli kupi ellenére leül, ez az első dolga, mikor hazaér vagy udvarról bejön, és egyből alkot(gat). Szeretem, hogy nélkülem is megteszi, de örül, ha együtt rajzolunk. És az egész azért is hasznos, mert két húga mindezt látja, figyel, magába szív, tanul. Csilla is egyre többször ül le Kinga mellé, bár kiemelkedő alkotás nem nagyon születik, de ott van, és csinál valamit. Zita is állandóan arra sertepertél, természetesen mindent lever, lesodor, a kis művésznők legnagyobb kiakadására (komolyan tervezzük, hogy az emeletre költöztetjük a rajzsarkot, hogy nyugodtabbak legyenek a körülmények, csak nem tudom, hogy akkor Kinga milyen gyakran ül le az asztal mellé), de Zita is firkálgat, asztalra és földre a legszívesebben. Szerencsére könnyen moshatóak a felületek, egyelőre kár nem keletkezett.

Nekem annyi a dolgom, hogy néha nekiduráljam magam, és rendet rakjak a rajzos asztal tájékán, illetve gyönyörködni a kis alkotókban, figyelni, ahogy 3 különböző szinten fejlődnek, és nem utolsósorban, gyönyörködni a remekművekben, aminek minden darabja kis (nagy) kincs nekem.

No, és persze helyet találni nekik. Mert ezeket kidobni nem szabad, az biztos. :)

Képek-csakZita

Az építkezésről nem tudok írni, mert egyelőre nincs mit. Magamról nem írok, mert az túúúúl negatív lenne, és azt má' mégse illik. :) A biomosásról már tudnék írni, de nem szedtem össze magam kellően hozzá. Ezért írok a gyermekről. Mert jó téma, illetve mindig szolgáltatnak témával.

Zitáról nehéz mostanában képet csinálni. Jót meg pláne. De ez csak kis részben a fotós vagy kicsit öregedő gépünk hibája. Nem hagyja, hogy csináljunk. Ha észreveszi a fotózást, rástartol a gépre. Utána meg eldobja. azt meg má' mégse kéne hagyni. :)

Nagyon elfáradt, nagyon bambul, szerintem mesét:

hétvégi friss, sétálós, mosolygós:

Eltűnődik Eperke:

Magyaráz Eperke, kicsit rapperes kéztartással:

Itt szintén "dumált" valamit:

Képek-csakCsilla

Ma jutott eszembe, hogy hoppá, nálam van az ovis farsangról és más egyéb alkalmakkor készült ovis képekről összeállított cd. gyorsan másoltam is a képeket, és kiválogattam néhányat, ahol Csilla látható. Nem mindegyik jó minőségű, sőt, alig van köztük jó kép, de mégiscsak a kulisszatikokba enged bepillantást.

íme, néhány pillanat Csilla ovis életéből:

Valamikor volt egy előadó az oviban, de nem emlékszem mikor. viszont Kingát nem látom a képeken, ő valószínű beteg volt. Csilla első sorban, kék farmerban:

Így alszik az oviban kiscsoportos középső nokedlim :)

Így sütizik farsangkor, jól elkapták a pillanatot. :)

Megint farsangi sütizős:

Farsang, 2010, Csilla frappánsan Csillának öltözve ;-)

Hétvége: névnap és bicikli jegyében

Nagyon le vagyok maradva a blogírással, de úgy általában mindennel. Január vége óta szinte állandóan volt itthon "betegállományos" óvodás, így abszolút semmivel nem haladtam előre, de életünk élhető szinten tartása is nehézséget okozott olykor. Ma már mindkét leányzó ment oviba, de egyelőre nem álltatom magam, hogy ez sokáig lesz így, mert ugyan jobb már az idő, de pont emiatt könnyebben veszik is le a meleg réteg ruhát (és az oviban nem tudom őket ellenőrizni), így lehet még itt orrfolyás-köhögés.

Egyelőre örülök, hogy most csend van kicsit (Zita alszik), és tudok írni pár sort.

Szombaton Zsófi keresztszüleinél voltunk összevont névnapi összejövetelen (Gábor-Zalán). Kicsit előrehozták Zsófiék a partit, mert Zsófi április 10-re van kiírva a 3. aprósággal, aki jó eséllyel hamarabb fog érkezni (orvosi diagnózis alapján), így nem akarták kicentizni. Annak ellenére azonban, hogy Zsófi a 37. hetet "tapossa", igencsak fürgén pörgött, sütötte a sok nagyon finom pizzát (pizzaparti volt), szóval, le a kalappal! Nagyon jól éreztük magunkat, január közepén találkoztunk utoljára a rokonsággal, azóta a betegségek nehezítették a találkozások megszervezését. Volt, aki Zitát még mászva látta utoljára, így ment az elcsodálkozás, hogy már milyen ügyesen jön-megy. És, tényleg kis ügyes volt, jött-ment, játszott, tologatott:

nem szeppent meg a sok embertől, és iszonyúan jól bírta az estét, pedig csak egy szűk órát aludt délben az autóban, fél egytől fent volt, a tortázás meg csak fél kilenc körül következett. Akkor már nem járkált, csendben, ujjszopogatva karon "utazott" valamelyik szülőnél, de nem sírt, egyszóval kis hősnő volt. Hazafelé persze egyből beájultak, fél 10 tájékán csak felcipeltük őket, pizsit kaptak, és durmoltak tovább. :) Jó volt, jól esett, köszönjük!

(ja, és zárójeles hír, hogy végre láthattuk a pici Zsóka babát, akiről decemberben írtam egy bejegyzést, hogy 31. hétre született, és, aki szombaton már kereken 3 hónapos volt. Az 1600 gramm körüli baba most már több mint 4 kiló, kis kerek pofija van, kis tünemény, ha anyukájától nem felejtem el elkérni az engedélyt a kép közlésére, berakom a képet is.)

A vasárnap nagy eseménye a biciklibeszerző körút volt, ami tulajdonképpen a Cora meglátogatásával ki is merült, de nekünk ez bőven elegendő volt. A történet ott kezdődött, hogy Kinga nagyobb bicajt szeretett volna, mert a 14''-es bicikli valóban kicsi kezdett már neki lenni. Húsvéti listára került, és most csak azért mentünk, hogy "méretet vegyünk", tudjuk, milyen méretű járgányt kérjünk a nyuszitól. Aztán úgy esett, hogy a megfelelő méretből csak 3 darab volt, nem lehetett tudni, Jani mikor tud visszamenni érte, ezért gyors döntés után elhoztuk tegnap a biciklit. Kingával megbeszéltük, hogy inkább a nyuszi helyett veszzük meg, mert így jobb, nehogy ne legyen szegény nyuszinak. Húsvétre kap majd mást, ami persze már nem lesz ekkora volumenű ajándék, néhány ruhadarab várja a jövőheti húsvétot, az elég is lesz. Így meg jól jártunk, mert nem kell további köröket futni bicikli ügyben.

Kinga itthon fe is avatta, kis gyakorlás után klasszul megy vele, a kontrás fékre is átállt már a korábbi kormányfékes verzió után:

Azt is meg kell említeni, hogy Csilla is kapott biciklit, csak róla még nem sikerült képet csinálni, mert mikor csináltam volna, pont dühös volt a biciklire, és éppen földre borogatta, nem volt alkalmas a pillanat a fényképezésre. :) A Kinga meglévő biciklije kicsit nagy volt, tuliképi Kinga is nehezebben tanult meg rajta menni 2 éve, de akkor úgy gondoltuk, nyugodtan átugorhatjuk a 12'' -es méretet, egyből 14-essel kezdtünk. Mikor Csillát kérdeztem, hogy ő szeretne-e biciklit, majdnem visítva tiltakozott, hogy ő aztán hallani sem akar róla! No, gondoltam, akkor ez nekünk csak jó, főleg a pénztárcánknak, majd, ha akar, akkor beszélünk róla. Amúgy is azt terveztem, hogy inkább futóbiciklit veszünk kicsi méretben, de ezt is elnapoltuk. Nem akartam megvenni, ha úgysem akar vele menni.

Erre mi történt tegnap? Meglátta a kis rózsaszín bicikliket az áruházban, és onnantól kezdve vagy fél órán tekergett a sorok között. Eddig nem is tudtam, hogy tudja egyáltalán tekerni, most meg tessék. Néha segíteni kellett neki, még erősen lefelé néz a pedálra, de amúgy minden rendben a technikával. annyira lelkes volt, hogy beadtuk a derekunk, és azt is beraktuk a bevásárlókocsiba. Itthon egy ideig lelkesen tekert, késődélutánra azonban elfáradt, akkor már minden baja volt a keróval.

így most Kinga tanulgat az új, nagyobb biciklivel menni, Csilla úgy általában tanul biciklizni, állandóan segíteni kell neki, és emellett Zita meg motorozni tanul, úgyhogy lehet ide-oda rohangálni, tolni, segíteni. :) ez az új edzésprogramom. Ettől jobb nincs is, és én élvezem. :-))

Földön forgós

Egy másik közös játék: földön, ülve forognak együtt. Ahogy Kinga elkezdte, Zita is huppant a földre, és ő is elkezdte csinálni a maga sajátos módján. Nagyon igyekeztem, hogy mindenki benne legyen. :) Háromgyerekes anyuka problémája: fel sem fér az "alom" egy képre. :-)))

És, igen, Csilla egész nap mezítláb, szoknyában nyomult, egész nap küzdök vele emiatt. Langyos a padló a padlófűtés miatt, de akkor is illene ilyenkor harisnyát húzni. Hála istennek, csak egy-két napunk ilyen nagyon dacos-harisnyaellenzős, azért általában felveszi, de egy-egy ilyen teljes megtagadós nap ki tud borítani.

No, mindegy, a videót nézve próbálom ezeket a nehéz pillanatokat elfeledni, és csak örülni nekik. :)

Körbenfutkosós-ugrálós

Elég nehezen viselem az elhúzódó telet, meglehetősen negatív vagyok mostanában. Viszont mindig akad egy-egy jelenet a lányokkal kapcsolatban, ami felvidít, pár percre biztosan elfelejtem a rengeteg nyűgöt, csak gyönyörködöm bennük, örülök, hogy van 3 kis nokedlicsajszim, ez erőt ad, tudom, hogy a nap is sütni fog egyszer.

Ez az egyik olyan jelenet, amit imádok, egyfajta együttjátszás ez már. A rohangálás nagy buli, Zitának is követhető, aki legújabban szinte mindent leutánoz a nagyoktól. Ez néha nem szerencsés (ide-oda felmászás, olló a kézben stb.), de ezzel a körbenfutkosóssal konkrétan semmi probléma. :)

Zita, aki két hónapja még csak néhány tétova lépésnél tartott... Most sebesen kapkodja kis virgácsait, már-már fut. Imádom. :)

Alkottunk tavaszra várva

A ma reggeli fehér hótakaró nagyon "fájt". Mert oké, hogy egyszer esik, na, de hogy még egyszer!! Szóval, ez durva volt. Ezért aztán mi is "bekeményítettünk" ám! Mivel Kinga is itthon volt (és valszeg lesz is a héten, mert ismét erősödik a köhögése, de ehhez nem akarok most kommentet fűzni, mert egy hosszú káromkodás lenne belőle), és mert ő szeret ilyesmit csinálni, no, és mivel tervek is voltak a projektre, elkezdtünk színes papírból virágokat és zöld füvet vagdosni és ragasztani az étkező ablakra. Kinga segített vágni a virágokat, igaz, idővel lankadt a figyelme, és mást kezdett rajzolni, de Zita alvásidejének egy részét ezzel töltöttük. Nincs még kész, folytatjuk, amint lesz rá alkalom. Készülnek még pillangók és katicabogarak is majd. (remélem)

Több okból is jó volt ez az egész:

1. Kinga határozottan kijelentette ma, hogy unatkozik, noha tök jól eljátszottak Csillával, néha mesét nézett, néha neten zenés videót, rajzolt, szóval, nem tűnt úgy, hogy unatkozik, de ő tudja. Szememre is vetette, hogy soha nem csinálunk semmit, és állandóan sütök! Én persze finoman megjegyeztem, hogy ha kevesebbszer kellene "rendet rakni" köztük, akkor jóval hamarabb kész lennék mindennel, a mai ebéd is töredék idő alatt elkészíthető, mint ahogy nekem sikerült. Nekem sem perspektíva elnyújtva megcsinálni az amúgy tényleg abszolút minimum házimunkákat (ebéd, mosás-teregetés, néha porszívózás-nincsenek nagy igények, mégis lázadás van ellene mindig). Mindegy. Hogy csináljunk valami "értelmeset", és ne kapjam a szemrehányást, alkottunk délután.

2. Szép lesz az ablak, ahogy besüt a nap, a virágok árnyékot vetnek a függönyre, még hangulatosabb.

3. Ennyi virág láttán egyszerűen meg fog ijedni a hó, messzire menekül innen, és tutira beköszönt a tavasz!!! :-)))

Internet nélkül

Szombaton másfél éve volt, hogy beköltöztünk jelenlegi (ideiglenes) otthonunkba. Fél éve írtam legutóbb a tapasztalatokról, most is szerettem volna, mert vannak új gondolatok a témában, de csütörtökön "elszállt" az internetünk. Ma jött ki az amúgy szomszéd utcában lakó szerelő-karbantartó férfi, kiderült, hogy a modemmel volt a gond, a rend helyreállt, ismét van egy "kapunk" a világ felé. Nekem ez a kapu különösen fontos, hiszen én leginkább ezen az úton tartom a világgal a kapcsolatot, de ahhoz képest, hogy mennyire szoros a kötelék köztem és az internet között, egész jól bírtam nélküle, némi morgolódással ( a részemről) megúszta Jani. Most azért örülök, hogy ismét tudom használni a "kaput". :-))

Amúgy Janival mosolyogtunk, hogy szegény modemünk is már úgy "számolt", hogy ekkora elköltözünk, bő évre "lőtte be" magát, erre még "rátett" egy fél év "haladékot", de mostanra nem volt kec-mec, kipurcant. Mi még kértük az újralehelését, nem kizárt, hogy újabb fél évig is bírnia kell... No, persze reméljük, hogy nem, de jó esély van rá.

Természetesen az egész csak vicc volt, nyilván nem ettől függ egy modem működése, de valahogy nem tudtuk az összefüggést nem észrevenni.

És, ha már végre van netünk, talán meg is tudom írni azt bejegyzést a tapasztalatokról vidéki élet ügyben. És persze nem lenne rossz, ha a következő féléves fordulóban már a költözést is meg lehetne említeni, de ez sajnos, nem csak tőlünk függ.

Indul a mandula!

Vagy inkább mandala. De biztos nem mandula, hanem inkább dió. Mármint mosódió.

A mai nap végre eljutott hozzám a bio/zöld/környezetmosáshoz szükséges "felszerelés" a Zöld ABC-től, így a mai nappal elkezdem ennek a fajta mosásnak a tesztelését. Roppant kíváncsi vagyok, általában pozitív visszajelzéseket olvastam, de előfordult negatív is, pont emiatt vagyok roppant kíváncsi.

Remélem, lesz időm az eredményről, tapasztalatokról is beszámolni.

Úgy illene, ha már így bejelentettem a nagy hírt, ugye? :-)

Építkezés: csend honol

Egy ideje nem írtam kedvenc épülő házunkról. :-) No, nem mintha nem történne mindig valami, de konkrét értelemben az építkezés január vége óta áll. Az akkor fellelt hibák miatt leszedték mindenhol a lambériát illetve az osb-lap-gipszakarton borítást a belső falakról, de azóta építő munka nem történt.

Volt viszont egy halom műszaki ellenőrzés, vizsgálatok, hol, milyen hiba van. Sajnos, sok van, több belső fal állapota sem kielégítő, jelenlegi állás szerint a tetőt sem biztonságos, így, ha minden igaz, újra kell csinálni az egész tetőt. Hetek óta "íróasztal mögött" zajlanak az események, most dől el, hogyan tovább: ki épít mit és mikor. Legalábbis nagyon reméljük, hogy születik egyezség, ha nem, akkor más irányba indulunk. Ha konkrét lesz valami, akkor írok róla, sok még a függő kérdés. Egy a lényeg, az idegeinket őrli már az egész építkezés. Mostanában költöztünk volna, ehelyett ma azt sem tudjuk megmondani, mikor jön el ez a nap. Egyre több a feladat a projekttel kapcsolatban, Janit lót-fut, ügyet intéz, dolgozik, mi pedig itthon várjuk. Ő is fárad, én is fáradok, jó lett volna, ha már révbe értünk volna, de lehet, hogy még csaták is várnak ránk. Reméljük azonban, hogy talán elkerülhető a neheze. Mindenesetre most, ha eszembe jut a ház, akkor az eddigi türelmetlen várakozás helyett csak összeszorul a szívem, görcsbe ugrik a gyomrom, és csak azt kívánom, lennénk túl az egészen. De ettől gyorsabban nem lehet csinálni semmi, az utat most már végig kell járni, visszafordulni nem lehet.

Szombaton láttam megint a házat, mióta visszabontották a belső falakat, nem voltam hajlandó kimenni, látni megint a "pusztítást", hiszen már olyan rendezett volt előtte. Így néznek ki megint a falak, a kőzetgyapot szigetelés mindenhol, és csak remélni tudjuk, hogy egyszer csak visszakerül rájuk a megfelelő burkolat.

Dido és Kinga kapcsolata

Csak eljutok végre ehhez a témához is, nevezetesen, hogy mi köze Dido-nak hozzánk és a nyelvtanuláshoz.

A pár napja feltett Dido-klipet rengetegszer megnézték mostanában a lányok. Nagyon meglepődtem, mikor kis idő múlva hallom, hogy Kinga az angolhoz nagyon hasonló "nyelven" együtténekli a számot az énekesnővel. Érdekes dolog ez, én nyelvtanárként különösen érdeklődve figyelem a hasonló jelenségeket. A videó annyiból is exklúzív, hogy Csilla éppen a nutellás kenyerét burkolja, amit nem akartam éppen, hogy rajtalegyen, de végül mégsem volt olyan videó, amin csak Kinga énekel. Illetve volt, de azon még nem ennyire "kifejlett a tudása". :) Így, hát, maszatos Csilla is rajta van (ami persze nem baj, nagyon eredeti reggeli arcát mutatja, szó szerint ;-) ), aki pár nap múlva, amikor egyedül hallgatta a videót, maga is motyogva, de halandzsaangolul énekelt, csak arról nem sikerült értékelhető videót készíteni, mert halk volt a művésznő. :)

Csak úgy szívják magukba a sok tudást, információt, spontán módon is, én meg csak figyelem, csodálom őket. De ez most a dolgom, nem igaz? :) /ez is, többek között/

Milyen ember/szomszéd az,...

...megbeszélt "egyezményes" jel ellenére (értsd lehúzott redőnyök=alvó gyerek), alvóidőben kezdi el a tüzifát felvágni???

Amúgy rendes, mert nem láncfűrésszel teszi, csak baltával vagdos. Viszont hangszigetelés hiányában olyan, mintha az erkélyen vágná. Persze, hogy Zita felébredt. Persze, hogy csak 1 órát aludt a legalább 2 helyett. Én meg igencsak a töredékét végeztem el a dolgaimnak, pár perc pihenésre sem futotta. A tegnap estém Zita köhögésére és altatására "ment rá", kellett volna ez a két óra. Nagyon, nagyon!

És messze az este, Zita hót nyűgös lesz, én türelmetlen, ingerült, pedig nem kellene. Próbálom összeszedni magam lelkileg, és főleg visszafogni magam, ha meglátom az illető szomszédot, és nem leordítani a fejét.

Dido és a nyelvtanulás

Hamarosan megírom ,miért került ide ez a Dido-szám. Köze van a lányok nyelvtanulásához, hamár Zita beszélőkéjével elkezdtük a sort.

Addig meg lehet hallgatni egyik kedvencemet 2003-ból, ami hosszú idő után most előkerült, de jó, hogy előkerült. :)

A spanyol feliratért elnézést, ha valakit zavar, hirtelen nem találtam anélküli változatot, és az eredeti klipet szerettem volna berakni.

Zita beszélőkéje

Így beszél Zita, majdnem 17 hónaposan, olykor kínaiul, olykor angolul, néha oroszul, folyamatosan, édesen, de érteni nem lehet, csak azt, hogy vau. De kutyát azért már nem puszilt a kedvemért, nehogy meglegyen az örömöm, hogy "minden" rajta van egy videón. :-)

Zita ébredése

Ma reggel sikerült videóra venni Zita ébredését. Nem túl világos (nyilván nem csörtettem be előre felhúzni a redőnyöket :-) ), de azért látszik talán, ahogy nyílik a kis csipa. Ébresztettem, mert ma már mentünk oviba, ő meg 8-kor még javában húzta a lóbőrt. :)