Családi szülinap

Egy újonnan kapott pulcsiban a kis ünnepelt

Szombaton megünnepeltük Zita és Zalán szülinapját családi körben is, ahogy illik és szoktuk. Teljesen hagyományos szülinapozás volt, sok-sok finom kajával, sütivel és tortákkal. Részünkről csak négyen tudtunk menni, mert Jani beteg lett, és noha nem volt halálán, pénteken már antibiotikumot kapott, nem volt teljesen világos, hogy alakul a köhögése, mennyire komoly másokra nézve, így ő inkább itthon maradt. Tegnap aztán kiderült (miután vasárnap délután kimetn füvet nyírni, és mikor bejött, szúrt a tüdeje lélegzetvételkor), hogy tüdőgyulladása van, így tényleg jobb, hogy nem szórtuk a bacikat.

A lányok nagyon jól elvoltak, Zita is jött-ment, csak az este előrehaladtával kezdett nyűgös lenni, mikor kezdett fáradni, de amúgy nem volt semmi gond.

Természetesen az este fénypontja a tortázás volt. Zsófi gyönyörű tortát csinált Zalánnak (elöl), én, mivel tudtam, hogy szépséges torta készül, egy túró rudi tortát csináltam (háttérben), amit még Zita mellett is meg lehetett csinálni:

Igazából bőven elég lett volna a Zalán tortája, anyósom is csinált még tortát (noha mondtuk neki, hogy mindketten csinálunk), és se az enyémre, se az övére nem volt nagy kapacitás már, ami érthető. viszont egy torta azért Zitának is dukált, így alakult ,hogy kicsit túlkínálat lett torta terén. Jövőre ezt valahogy máshogy kell csinálni, ez így sok volt. így jár az ember két lánya is, ha gyermekeik egy év eltéréssel egy napon születnek! :-)) De ettől nagyobb bajunk ne legyen ezután sem!

És a itt a két kis ünnepelt, a kétéves és a hároméves "aradi vértanús" gyermek :-)

Mindketten érdeklődve figyelték a tüzijátékot, Zita ide-oda billegett a széken, míg énekeltünk, nézett ide-oda, hogy mennyien odagyűltünk, majd szépen elfújta a gyertyákat, és mindenkivel együtt megtapsolta saját magát. :-) Én pedig örülök, hogy nem kellett ott állni mellette, nehogy belenyúljon a tortába, gyertyába, tudtam fényképezni, gyönyörködni benne. :)

Este már fél kilenc is elmúlt, mire elindultunk szerintem, de jól éreztük magunkat. Kinga és Csilla anyósomnál aludtak, én meg hazaautóztam Zitussal. Pillanatok alatt elaludt, mondanom sem kell. Szép kis délután volt újfent!

az ünnepelést pedig folytatjuk Debrecenben, ha Jani állapota megengedi, és talán, talán, most hétvégén végre hazautazunk (május vége óta nem voltunk, emiatt is legfőbb ideje).

Zita második szüliNAPja

Reggel korábban keltünk mint szoktunk, mert Kinga úszni ment, így 7-kor már el is mentek Janival. Zita is felébredt, ami neki korán volt, így a délelőttünk nyűgösen telt. Állandóan hozzámbújva feküdt volna a nappali kanapéján, amit én nem mindig értékeltem, akármennyire is az ő napja volt ez. Valahogy elszöszöltünk délig, majd lebaktattunk az oviba Kingáért és Csilláért, ugyanis ma engedékeny voltam, és Zita szülinapjára azt is ajándékba kapták, hogy hazajöhettek ebéd után. Kiderült, hogy Csilla óvónőjének egyik gyermeke is ma született, így mosolyogva állapítottuk meg, hogy szép ez a nap. ami tényleg szép volt, mert még az idő is derűsebbre változott. Hazagyalogoltunk, még Zita is, aki amúgy ezidőtájt mindig alszik, és kettő körül sikerült is letenni aludni.

Ezután a másik két leánnyal összeállítottuk Zita tortáját, aminek a masszáját már délelőtt sikerült nagy nehezen Zitával elkészíteni, csak formázni kellett. Mármint a massza nem bonyolult, egyszerű kókuszgolyó massza, de ma valahogy Zita nem akarta támogatni az én konyhatündéri törekvéseimet, még akkor sem, ha kimondottan az ő tiszteletére készült minden. :)

Ez a sünitorta lett belőle, egy Anna és Peti epizód ihletése nyomán, bár annak másmilyen volt a tésztája:

A "vadállat" szemből:

Később, délután szép lassan megfürdettem a lányokat, hogy este már ne kelljen nyűglődni ezzel, meg "ünnepi" fotókat készültünk csinálni, és ahhoz illik puccba vágni magunkat, így ezt is letudtuk. Fürdés, öltözés után volt aztán nagy táncolás:

Az ünnepelt is ropta rendesen, ő itt még "alvós" ruhában "nyomja":

nagyon táncolt! :)

Mikor mindenki kitáncolta magát, és én végre az "ünnepi" vacsorát betoltam a sütőbe (na, nem kell nagyra gondolni, csirkemellszeletek voltak hagyma és krumplikarikákkal, császárszalonna-szeletkékkel egy tepsiben, összesütve), nekiálltunk "ünnepi" fotókat csinálni. Nem volt egyszerű menet, a három lányból nagyjából csak Kinga kooperált. :)

Azért nagy nehezen elkaptam egy hármas pillanatot, nem is volt több lehetőségem:

Kingáról már nem nehéz "értelmes" képet csinálni:

Örültem, hogy Csilla is kötélnek állt végül:

És Zita is odahuppant végre, akiről a legtöbb csiniruhás-csinicsatos képet szerettem volna, de pont ő róla alig készült valami. Nem hagyta. :) Ennek a már széthancúrozott hajú képnek is örülni tudok (mire gép elé ült, már a csatja fasorban sem volt :-D):

És még egy egészalakos, egész hivatalosan megnevezve:

Fotózás után végre megkapták az ajándékokat, ami ezúttal visszafogottabb lett. Mindhárman kaptak valamit, hogy ne legyen szomorúság (no, meg azért is, mert Zita hétvégén még kap ajándékot), meg különben is, mindhármójukat imádom, de tekintve, hogy jelenleg építkezési fennforgás van, és Zita sem támaszt még hatalmas igényeket, rövidre vettük az ajándékozást. Zita kapott egy plüss Micimackót (így már 3 méretben is fellelhető eme játékdarab háztartásunkban, persze nem felvágásképp mondom :-D), illetve mindhárman megkapták az Avon új remény szalagja plüss cicáját, ami kellemes csalódás volt, tényleg szépek. Emellett örültem, hogy megvásárlásukkal segítettem is. Kinga és Csilla boldog tulajdonosai lettek egy-egy kutyaruhának és ikeás játékpoharaknak, ugyanis mostanában nagyon megy náluk a babás-kutyás-főzős-berendezkedős szerepjáték. az ajándékok találtak, volt nagy sikítás örömükben, még Zita is örömmel hurcolta a cicát, pedig azt hittem, előbb elveszti az érdeklődését.

Íme, Csilla az új cicával:

Kinga az új cicával, akinek egy ideje nem találjuk a hasonló méretű plüss cicáját, így ő különösen örült:

A felöltöztetett kutyus és cica:

Mindenki, aki számít, rajta van! :)

Zita elgondolkodva, a rá jellemző mutatóujj szopizással, barátkozik mackóval:

Ezután nekiálltam teríteni, de mivel kicsit hangosak lettek a népek, ezért az Alma együttes 'ma van a szülinapom' című számát nézték a youtube-on:

Ezalatt én meg is terítettem, ettünk, és nagy örömünkre Jani is befutott vacsi végére, fél nyolc tájékán. A tortázáshoz már együtt ültek oda:

A két gyertyát többször meggyújtottam, mindenkinek el kellett fújni többször is. Kivéve Janit. :)

Két gyertyát simán elfúj:

A tortázás végére már csak a két ajándék állatka maradt az asztalnál, akik hamarosan elkísérték a kis ünnepeltet az ágyikójába:

A kis ünnepelt azóta mélyen alszik (illetve egyszer felébredt, de visszaaltattam), és innentől kezdve már a harmadik szülinap felé lépkedünk szép lassan. Lassan?? Ez a két év is hogy eltelt! De ezek a gyerekek már csak ilyenek: állandóan öregszenek. Ez valami mánia náluk. :-)

Szombaton pedig jön a nagy családi szülinap Romhányban, annál is inkább nagy, mert Zita keresztszüleinek a második gyermeke, Zalán is 6-án ünnepelte a szülinapját, a harmadikat, így evidens, hogy lesz majd dínom-dánom, eszem-iszom mulatság. :)

Zita-ünnepi képsorozat

Újszülöttként a kórházban:

Félévesen:
1 évesen:
Másfél évesen:
Két évesen:

Nagyon-nagyon boldog szülinapot, már nem is olyan kicsipici Zita! :-))