Fotók a családi napról

Szombaton családi napot tartottunk a suliban, illetve a diósjenői Szabadidőparkban. A jelenlegi elsősök és a leendő elsősök töltöttek el egy napot családjaikkal. Az iskola elől indultak fel a gyerekek és a szüleik négy illetve két csapatban, útközben két helyen kellett megállniuk, hogy feladatokat oldjanak meg, ezekért pecsét járt a menetlevélbe. Az egyik állomáson én vártam a csapatokat, az év madaráról, a gyurgyalagról meséltem nekik, és ezzel kapcsolatban kellett egyszerű feladatokat megoldani. A végállomás a Szabadidőpark volt, ahol az elsősök szülei már javában főzték a két kondér paprikás krumplit. Az erdészet egy munkatársa körbevitte a gyerekeket a tanösvényen, majd ügyességi vetélkedő következett jópofa játékokkal. A programot a finom ebéd elfogyasztása zárta, illetve, aki szeretett volna, maradhatott még játszani, állatokat nézni. Az alábbi fotók a szabadidőparkban készültek az egyik anyuka jóvoltából. Köszönet érte Duló Anikónak!

Zitával drukkolunk a sorversenyzőknek:

 Itt nem drukkolunk, hanem bohóckodunk, hogy ne legyen nyafi a lány:

 Ebéd közben a Legkisebb és a Legnagyobb:

 Jómagam (szerintem fáradtnak tűnök, de azért mégis én vagyok, napjainkban :D):

Az új családtag

Hatalmas nagy örömmel mutatom be új családtagunkat, őt itt:

Ma délután lett családtag ez a 13 éves Mazda 626-os, amely mostantól az én segítségemre lesz a mindenféle intéznivalók ellátásában. Kb. 3 éve várunk arra, hogy a meglévő céges autó mellett nekem is legyen egy saját autóm, és ez most megvalósult!

Itt kell nagyon nagy köszönetet mondjunk annak a barátunknak (akit egyelőre nem említek névvel, nem tudom, mennyire akar inkognítóban maradni), aki önzetlenül ajánlotta fel anyagi segítségét az autó megvásárlásában! Látta, hogy mennyire nehéz az élet ennyire a faluszélen autó nélkül, három gyerekkel, azt is tudta, hogy önerőből ezt most nem tudtuk volna meglépni egy ideig, ezért felajánlotta az anyagi segítséget. Azt hiszem, ehhez sokat nem is tudok hozzáfűzni, csak, hogy KÖSZÖNJÜK!

ezáltal új dimenziók nyílnak meg előttem, nekem is szokni kell, hogy mobilis lettem, de azt hiszem, ez menni fog. :-)) Lehet végre saját magam intézni a vásárlásokat, könnyebben tudom a lányokat külön foglalkozásokra vinni, de ha úgy adódik, anyósomhoz is könnyebben átviszem őket, hiszen ő is már nyugdíjas, tud gyerekfelügyelet terén segíteni, csak eddig macerás volt átjárni Romhányba. És végre nem kell hóban, fagyban, esőben, szélviharban majdnem egy órát hazagyalogolni a lányokkal, hanem helyette itthon tölthetjük tartalmasabban az időt. Nagyszerű érzés!

most pedig indulunk, kipróbáljuk családilag az új járgányt. :-))

Csillag Boris...még egy videós poszt

Úgy tűnik, ez egy ilyen videós nap... :-)) Tegnap az Ecc, pecc, kimehetsz... mellett született még két alkotás, ez Csilla ihletése nyomán. Ő először nem is akarta elmondani az Ecc, peccet, nem is erőltettem, gondoltam, énekeljen azt, amit szeretne. Ez a Csillag Boris kezdetű dal nagy kedvence, év végén sokat énekelték az oviban, szerepelt az évzárói műsorban is. Most valamiért előkerült, és íme, így hangzik Csilla előadásában:

Ezután Kingával ketten szerették volna elénekelni, de végül Zita is bekapcsolódott a maga szintjén. szerintem, így még jobb lett. Íme a trió koncertje:

Itt pedig a dalszöveg, ha nem lenne mindenhol világos és érthető, ha valakit érdekel:

"Csillag Boris, tudom a nevedet,

Érted vagyok halálos beteged,
Vesd rám rózsám fekete szemedet!
Hogy tudják meg, ha szeretsz engemet.
konkoly levél, tiszta búza,
Majd kinyílik az ibolya.
Az ibolyát akkor szedik,
Mikor reggel harmat esik."

Variációk egy témára:Ecc, pecc, kimehetsz...

Az alábbi videosorozatot tulajdonképpen Zita produkciója ihlette, annyira édesen mondta az Ecc, pecc, kimehetsz...kezdetű kiszámolót, hogy muszáj volt videóra venni. De akkor már a tesók verzója se maradjon ki, ugye. :) Így megint elmondták mindhárman a kiszámolót. :) Úgy, a fürdőkádban. :)

Vidám és szép pillantok

A sok összekapás, sivalkodás és egymás piszkálása mellett az utóbbi napokban, hetekben sok olyan szokása alakult ki a lányoknak, amin sokat mosolygok, és ilyenkor jön a szokásos gondolat: de jó, hogy hárman vannak!

Kinga rájött, hogy szereti Zitát tisztába tenni. Újabban lelkesen jelentkezik, hogy feladja rá a pelust, este a pizsamát is. Zita gyakran elutasító elsőre, de mikor látja, hogy Kinga sírva fakad, és kicsit kérlelem, akkor megenyhül, és örömmel hagyja, hogy Kinga felöltöztesse. Igazítani persze sokszor kell a peluson, de csak kicsit, hagyom, hogy egyedül tegye a dolgát. Olykor Csilla is szeretné, ilyenkor van némi veszekedés, hogy ki a soros, és amely konfliktust persze újabb feladat elsimítani, hogy mindenki jól járjon, de én magamban mégis jót derülök: nagyobb lánykáim még az utolsó előtti pillanatban jöttek rá, hogy jó móka Zitát ápolgatni, mert az ovi végeztével lassan ráállunk a szobatisztaság témára, és remélhetőleg sikeres lesz. Utána aztán sokkal kevesebb alkalom lesz pelust feladni. :) Maximum játék babára, de az más.

Zita jó ideje ragaszkodik ahhoz, hogy fogja a nagyok kezét, és úgy kísérjük be őket az oviban a csoportszobába. Ha véletlenül lemarad valamiért, nagyon tud zokogni. A legújabb, hogy ő is nyom egy puszit az arcukra, mint én. Addig-addig tornázik, nyomja magát, még sikerül kicsikarni a puszit. Hála istennek, a két tesó jól tűri a lelkesedését, bár Kinga arcán azért már megjelenik afféle "hű, de "égő"!" kifejezés (nem korai egy kicsit?). Sebaj, én mindig mondom Kingának, hogy örüljön, ha kapja a puszit, ha szereti a kishúga, ezt sosem szabad szégyellni.

Ma például mindkét lányt két oldalról kézenfogva, két oldalról megpuszilva kísértük be, és ilyenkor Zita is teljesen elégedett. :) Az óvó nénik meg mosolyognak. Én meg olvadozok legbelül és szerencsésnek érzem magam. :)

Lefekvéskor Zitával sorban bemegyünk Csillához, Kingához, betakarjuk őket, a kis lámpáikat Zita felkapcsolja és én is és Zita is nyomunk néhány cuppanósat a tesók arcára. Majd mindenki keresztül-kasul jó éjszakát kíván a másiknak, én pedig elvonulok Zitával aludni. Ez is viszonylag friss, néhány hete, szépen lassan kialakult rituálé, amit nagyon-nagyon szeretek.

Kinga az utóbbi egy-két nap fő mókamestere nálunk. Magára húzza Zita pelusát (szépen a cicanadrágjára-avagy modernül a leggingsre), és úgy táncikál, bolondozik. Ilyenkor nincs mit tenni, csak nevetni rajta és ezt meg is tesszük szépen. :)

Itt pedig még két korábbi kép (frisseket most nem tudok csinálni, meg amúgy sem tudtam mostanában sokat közölni) a két megfáradt tesóról a függőágyban (inkább Zita a fáradt):

Ez is akkor készült, valamiért kinéztem rájuk, és így találtam két kisebb lányomat, csendben, mesét olvasva:

Ezek után felesleges is lenne leírnom, hogy amúgy mennyit bírnak veszekedni, visítani, engem a világból kikergetni, mert úgysem hinné el senki, ugye? :-))

Mintafogdosó

A vasárnapi élménybeszámolót szerintem sosem fogom tudni összehozni (ez majdnem mindig így van mostanában: ha aznap nem sikerül, letehetek róla), de egy konyhapulton ülős kedvenc kép az utóbbi napokból:

Erről annyit kell tudni, hogy Zita pár hete nagy rajongója lett a nyomott mintás ruhadaraboknak: egyszerűen szereti morzsolgatni az ujjai közt a mintát. Már 3 pólót vetettünk be ezért kvázi rongyi-célra, egyet már kinőtt, kettő még jó Csillának, ezeket valószínűleg még visszavonom rongyi-posztról, főleg, hogy az egyik egy nagyon klassz pizsamaegyüttes felső része.

Ha azonban nincs kéznél a pólórongyi, megteszi pl. Csilla hálóingén a minta. Leül Csilla mellé, ráteszi a kezét a mintára, másik mutatóujját szopogatja, és teljes a nyugalom. A képen Csilla éppen büszkén és vidáman tűri, de persze előfordul, hogy idegesíti Zita "tapadása". Ilyenkor jön az egyéb rongyi felajánlása, amit vagy elfogad vagy nem. Jobb szeretem, ha igen. Különben megmutatja a hangját legkisebb leányunk. :)

Hát, így vagyunk. Úgy tűnik, Zitának 2.5 éves korára lett rongyija... :-)

Három kis Fifim

Zita keresztszüleitől (illetve a Jézuskától, csak ezeket náluk rakta le, ugye) egyen-Fifis kötényt és hajpántot kaptak a lányok. Magam sem hittem volna, de sikerült mindhármójukra egyszerre ráadni és egy képre terelni őket:

Zitafifi
Csillafifi

Kingafifi
Zsófi, köszönjük! :) Mármint, hogy kértétek a Jézuskától... ;) :)

Zita, a táncos

Nagyon szeret Zita itthon táncikálni. ez önmagában véve nem annyira egyedi egy ekkora leányzónál, de az már viszonylag Zita-specifikus, hogy ha berakunk zenét, akkor azonnal megy Csilla fiókjához, kivesz egy szoknyát, és azt akár nadrágra is felhúzza, mert táncolni CSAK SZOKNYÁBAN lehet! :-)) Igaza van, nőből van 100%-ig! :-)

És akkor egy két elem a koreográfiából:

Szolgálati

Szendehelyiek, figyelem!

Rövidesen elaltatom Zitát, és mivel Jani itthonról dolgozik, az autó a garázsban, ezért Zita alvásidejében kimegyek vezetni a faluba.

Ez nem fenyegetés akar lenni, csupán figyelmeztetés. :)

Ezért kérem a tisztelt falulakókat, hogy húzódjanak házaikba biztonságos helyre, értékeiket is helyezzék biztonságos helyre, és kb. 2-ig ki ne mozduljanak! A saját és családtagjainak testi, lelki épsége érdekében.

Azért persze igyekszem senkiben, semmiben kárt tenni, biztosíték gyanánt két gyermekem jelen lesz a hátsó ülésen, ez kellő indok az óvatosságra.

Együttműködésüket, türelmüket nagyra értékelem és nagyon köszönöm!! :)

És a végén megjegyezném, hogy természetesen ez most csak vicc, nem lesz ez olyan vészes (remélem :-))) ) De muszáj gyakorolnom. :) A hétvégi családi szülinapról, Romhányból jó lenne nekem hazahozni a családot, hogy Jani évek után végre ismét tudjon egyet koccintani. Mert az ő szülinapját is ünnepeljük ám!

Zita, Csilla, tánc, videó

Népszerű nálunk a tánc, ők élvezik, mi meg imádjuk őket nézni. No, és persze mosolygunk, derülünk olykor, de ez így van rendjén. :) Zita sokáig csak ülve "táncolt", mint az első videón:

De már továbbfejlesztette állóvá a technikáját:

Cicakupac

Hangos macskanyávogást hallottam az udvarról. nem nagy ügy, de ha már úgyis fent vagyok, gondoltam, kinézek, nem a mieink keveredtek-e "bajba". Mióta enyhült az idő, kint éjszakáznak.

Nos, kinyitom a bejárati ajtót, és majdnem hasra estem ebben:

Egy kupac cicában. :-) magyarán az ég világon semmi bajuk. :)

Földön forgós

Egy másik közös játék: földön, ülve forognak együtt. Ahogy Kinga elkezdte, Zita is huppant a földre, és ő is elkezdte csinálni a maga sajátos módján. Nagyon igyekeztem, hogy mindenki benne legyen. :) Háromgyerekes anyuka problémája: fel sem fér az "alom" egy képre. :-)))

És, igen, Csilla egész nap mezítláb, szoknyában nyomult, egész nap küzdök vele emiatt. Langyos a padló a padlófűtés miatt, de akkor is illene ilyenkor harisnyát húzni. Hála istennek, csak egy-két napunk ilyen nagyon dacos-harisnyaellenzős, azért általában felveszi, de egy-egy ilyen teljes megtagadós nap ki tud borítani.

No, mindegy, a videót nézve próbálom ezeket a nehéz pillanatokat elfeledni, és csak örülni nekik. :)

Körbenfutkosós-ugrálós

Elég nehezen viselem az elhúzódó telet, meglehetősen negatív vagyok mostanában. Viszont mindig akad egy-egy jelenet a lányokkal kapcsolatban, ami felvidít, pár percre biztosan elfelejtem a rengeteg nyűgöt, csak gyönyörködöm bennük, örülök, hogy van 3 kis nokedlicsajszim, ez erőt ad, tudom, hogy a nap is sütni fog egyszer.

Ez az egyik olyan jelenet, amit imádok, egyfajta együttjátszás ez már. A rohangálás nagy buli, Zitának is követhető, aki legújabban szinte mindent leutánoz a nagyoktól. Ez néha nem szerencsés (ide-oda felmászás, olló a kézben stb.), de ezzel a körbenfutkosóssal konkrétan semmi probléma. :)

Zita, aki két hónapja még csak néhány tétova lépésnél tartott... Most sebesen kapkodja kis virgácsait, már-már fut. Imádom. :)

Túlélős nap vidám zárással

Túléltem a napot, szó szerint, nem volt díjnyertes, de ez van. A kávém ízét még délután sem éreztem, sőt, semmi másét sem, nem derített fel a tény, de apukám tanácsára hallgatva várok türelmesen, és próbálok optimista lenni, hogy mihamarabb visszatér ízlelésem/szaglásom. Amúgy egyik nagy előnye a "szagtalanságnak", hogy a macskaalmot tegnap rezzenéstelen arccal cseréltem, a hagymapucolás nem végződött zokogással, viszont nagy hátránya, hogy nem veszem észre, ha Zitának pelust kell cserélni, így tudatosabban vizuális úton ellenőrzöm a pelus tartalmát. Fürdés előtt azért majdnem megjártam, Zita a kád szélén kapaszkodva hagyta, hogy vetkőztessem, már a pelust is vettem volna le, mikor az utolsó pillanatban észrevettem, hogy "helyzet" van, így mehettem popsitörlős pelenkalevételre. De még időben kapcsoltam, nem rántottam le nagy lendülettel a bugyrot, és nem lett minden "olyan". Kingát is meg szoktam kérni, hogy rutinszaglást végezzen Zitánál, ha pl. alvás előtt nem sokkal cseréltünk pelust, de biztos ami tuti alapon ellenőrizzük, ami tegnap jól is jött, az esti lefekvés előtt Kinga megállapított egy extra-termelést, neki hála Zita tiszta pelussal tért nyugovóra. :)

Így segítjük mi egymást, lányok, a "nehéz napokon"! :-D

És egy ma esti vidám pillanat, Kinga az amortizált kartondoboz maradványai mögé bújva bábozott nekünk ujjbábokkal:

A művésznő a kulisszák mögött, éppen nagy erőkkel cseréli a szereplőket, szegény nézőknek kellett is várni, de nem volt gond, a művésznő jelezte, hogy most szünet van, mi pedig vártunk türelmesen

szegény, hétrét görnyedt, de igazán szuper mesét talált ki többet is, ez pl. valamilyen hófehérkés mese, de volt vadállatos és halas mese az ikeás ujjbábokkal. Jót kuncogtam magamban, nagyon édes volt!

Fürdés után a legkisebb a legnagyobb mellé szuszakolódott fel a fotelba

amit a legnagyobb egész jól tűrt egy ideig, aztán segítségére sietett jóanyja :)

Most, hogy már alszanak, kezdek ismét magamhoz térni, tisztul a fejem, más csak a nappalit kéne felszabadítani a játékok elnyomása alól, és már jól is érezném magam! holnap, ha minden igaz, mennek mamához ottalvós bulira, ma derült ki, hogy anyósom mégsem dolgozik holnap, a két lány meg egyből "bejelentkezett" egy kis üdülésre. Őszintén megmondom (és itt jön a galádanya rész), örülök kicsit, jókor jön ismét egy kis szusz-szusz. :-) Tömény volt ez a két hét össze-és bezártság.

Vidám, csajos, táncos

Tegnap reggeltől ma délig egyedül voltam a 3 haramianővel, és, hát, eléggé megtépázták az idegeim. A vége felé egyre többet kiabáltam, fogyott a türelmem, a kötélidegeim nemhogy vastagodtak volna, de vékonyodtak, és ez nem volt túl jó.

No, szóval már meglehetősen paprikás hangulatban voltam délelőtt, mikor kérték, hogy tegyem be az "anya-zenét", csak így, egyszerűen. az anya-zene a Modern Talking 'Back for good' című albumát takarja, amit még aznap vettem, hogy megírtam a matek érettségit. akkor volt kedvencem az együttes, amikor akkora voltam kb. mint most Kinga, és mivel akkor jelent meg ez az album, jutalom gyanánt, amiért túl voltam a két írásbelin, megvettem. akkoriban többször hallgattam, majd évekig elő sem vettem. Augusztusban, mikor közeledett a lagzi, gondoltam, hogy "gyakoroljuk" a bulizást, és kerestem, milyen könnyedebb, pattogós, de nem gyerekdalos cédét rakhatnék be a lányoknak. Ezen a MT cédén akadt meg a tekintetem, és a lányoknak is tetszett. Azóta milliószor berakatták velem, főleg Csilla, annyira, hogy kezdtem kiütéses lenni az MT daloktól, jóból is megárt a sok alapon. Most egy ideje nem hallgattuk, "kipihentem" magam, ezért újból képes voltam végighallgatni, mikor délelőtt ezt óhajtották hallani.

És, csodák csodája, paprikás hangulat egyből tovasuhant, mikor megláttam, hogy 3 gyermekem vidáman perdül táncra, ki-ki a maga módján persze. :)

Mivel továbbra sem tudom beilleszteni a videót, és időm sincs utánajátni a problémának, ismét csak a LINK a vidám táncikálásról.

Azért kiemelném Zita extraegyedi technikáját... :-)))