Csilla 8. szülinapja

A nagy decemberi hajtásban teljesen elmaradt a Csilla-szülinapi beszámoló. Most döbbenek rá, mikor már lement egy újabb szülinap, hogy elmaradásom van...

De pótolni sosem késő.

Csilla szülinapi tortája, ezúttal cukrászdából, az ő kérésére puncs torta lett, amin jócskán meglepődtünk, hiszen ő nagy csokitorta-fan:

 Mondtam én, hogy elégedett volt! :-)

 Zitával:

 Aztán volt zsúr is, ami kicsit Zita pótló zsúrja is volt, mert neki elmaradt októberben a baráti buli, ahogy ők hívják. És mivel pótlásban nagy vagyok, hát, félig az övé is volt a zsúr, ezúttal trüffel tortával (csak lett csokis is!)

 Csilla is örült, bár itt nem látszik:

És ki sem hevertük az egyik szülinapot és az ünnepeket, újra szülinap kopogtatott ajtónkon... :-)

Szülinap, torták, kórház

Mint ahogy mindig lenni szokott, Kinga szülinapjával indítottuk az évet. Harmadikán, a napján köszöntöttük mi a már kilencéves nagylányt:

Majd másnap tortáztunk egyet, Erika jóvoltából, aki olvasta egy péntek hajnali FB posztomat, miszerint nem sikerült a péntek reggelre tervezett kuglóf (meglepit szerettem volna Kingának, hogy reggel az várja egy gyertyával, én ugyan már hajnalban elmentem dolgozni, de azért ők még örülhettek volna itthon), és váratlanul felajánlott egy tortát nekünk (cukrászdában dolgozik). annyit kért, menjek ki érte az állomásra, amikor jön haza, amit persze meg is tettem, így is nagyon meghatódtam a felajánláson, nagyon jól esett. :) És a torta mennyei fionom volt, és persze nagyon szép:

Ünnepelt kilenc gyertáyval:

A nagy örömködős hétvégébe még az is belefért, hogy Zitának kiesett az első foga, 5 éves és 3 hónapos korában, magasan a leghamarabb a három leány közül:

A iskolai ünneplésre legyártottam közel 50 Sacher minimuffint...

....amelyet végül nem tudtunk bevinni a suliba, mert vasárnap Kinga fájlalta a hasát, hétfőn sem múlt el a görcsölés, sőt, akkor már sokszor hányt is, aminek a vége hétfő este sürgősségi lett, vakbél gyanúval. Vakbélgyulladása szerencsére nem volt, de nagyon kiszáradt, kérdés nem volt, hogy bent tartják. Hétfő éjjel így beköltöztünk, mióta gyermekünk van először kellett kórházba menni. Három napig váltva voltunk vele Janival. Én estétől reggelig, ő nappal. Kedden még nem volt túl jól, kapta az infúziót, de valószínűleg az is hatott, hogy a harmadikos napközis csoport egy jókívánság füzetecskét alkotott neki, és a sok pozitív energia átmehetett a leányzó (látszik a képen, hogy serűsen olvassa az üzeneteket): 

Szerdán már egyenesen jól volt, sokat rajzolt, többek között megörökítette édesapját is, ahogy a kórházi ágyon ülve hol dolgozott, hol filmet nézett, mikor Kinga pihent vagy mást csinált:

Csütörtökre minden eredménye jó volt, így jöhettünk haza! Nagyon örülök, hogy végül egész jól megúsztuk és nem lett nagyobb baj. Hétfő este azért még aggasztóbb volt a helyzet. :) Az esetnek "köszönhetően" Zita is megtapasztalta, hogy milyen az, amikor anyának kórházba kell menni egy tesó miatt (a két nagynak alapból volt ilyen helyzet az életében, Zitának, poziciójából adódóan, soha :) )

A szombatra tervezett szülinapi gyerekzsúr elmaradt, mert hagyni akartunk Kingának időt, hogy erősödjön, de most hétvégén már nem maradt el azelőre már betervezett családi ünnepelés, már csak azért sem, mert sógornőm, Kinga keresztamamija éppen szombaton ünnepelte a szülinapját, így volt miért összegyűlni.

A tortázós kötelező fotó :)

A torta:

Eredetileg másmilyet szeretett volna Kinga, de mivel sűrűek voltak az elmúlt napok, nekem is volt vizsgám is, nem tudtam olyan toraburkolóról gondoskodni, amivel tudtam volna díszíteni, így maradt egy "átlagtorta", ami belülről volt kicsit különlegesebb, igaz, mivel nagyon hajnalban raktam össze a tortát, és természetesen le is ragadt a tészta, annyira arra koncentráltam, hogy egyáltalán össze tudjam tenni a lapokat, hogy a sorrendre nem figyeltem, pedig kellett volna, hogy meglegyen a szabályos sakkminta :)

  Így nem lett szabályos. :) De ha nem szólok, kevesen veszik észre, csak én is jól meglepődtem, mikor felvágtam. Viszont nekem nagyon ízlett a tésztája, a barnához a Sacher muffinhoz is használt tejcsokis-barackos tésztát használtam, a fehérhez  hasonlót, csak nem tejcsokit, hanem fehércsokit olvasztottam a tésztába, plusz lekvár. Tömörebb, de nagyon finom tésztája lett a tortának, aminek nagyon örülök, mert régóta szerettem volna olyan tésztára találni, ami nem száraz, szivacsos vagy "mammogós" :)

Az ünneplés jól sikerült, és már lassan a romeltakarítás is befejeződik. :)

Jövő hétvégén nagy tanulás miatt részemről szünet a bulik terén, de remélhetőleg két hét múlva szombaton pótolhatjuk a szülinapi zsúrt. És mindjárt duplán, hiszem decemberben Csilla zsúrja is elmaradt időhiány miatt, úgyhogy dupla leány-parti készül lassacskán. :) Két lánycspatnak, két tortával (persze rendelés leadva, kívánságok vannak, csak győzzem :D)

Csilla 5. szülinapja

Elmaradtam a beszámolóval, de pont amiatt, mivel szülinapja volt, teendő is volt. :) de most már csak az élmények vannak. :)

múlt héten kedden, 6-án, a mi kis "Mikulásbabánk", Csilla, aki már nem is baba, 5 éves lett. Ezúttal négyesben ünnepeltük a napján az eseményt, mivel Jani a nem közeli Dubaiban tartózkodott éppen céges úton.

nekünk 5 éve jó sűrű ez a pár nap, de ez így van rendjén. Vasárnap este Borbála-napoztunk anyósomnál (anyósom Borbála, de igazából Csilla is ünnepelt kicsit akkor, amúgy félhivatalosan, hiszen kereszteléskor a Borbála nevet kapta mama után), ekkor érkezett oda a Mikulás első körben, fejenként 3 csomaggal tértünk haza. :) Este kitettük itthon is a csizmákat, amibe reggelre ott volt ismét két kicsi csomag fejenként (idén tényleg szűkre vettük a mikulást, de nem is volt baj). Hétfőn Kingáékhoz érkezett a Mikulás az iskolába, kedden az oviba.

Kedden délelőtt Csilla és Zita találkoztak a mikulással, majd ebéd után ezzel a tortával ünnepelték Csillát az ovisok, amit hétfőn késő este Csillussal ketten díszítettünk, annyira izgatott volt, hogy nem tudott aludni, fél 11-kor ment lefeküdni:

Állítólag finom volt, én sütöttem (attól még lehet jó ;-)), narancsos csokikrémmel, csokisan, ahogy az ünnepelt kérte, még Mallorcáról származó csokichipsszel a tetején. Csilla azt mondta, hogy sok ovis kért repetát, csak ő meg Zita nem, mert neki pl. Zitát "kellett" etetni. :)) De biztos nem volt rossz, remélem.

Délután itthon várta a mi első, kisebb ajándékunk, egy pici nyuszi egy tortával, amit később ujjongva úgy mesélt anyósoméknak, hogy "Nézd, milyen szépet kaptam a Mikulástól!", és nekem sokáig nem is esett le, hogy mit mondott, hogy szegénynek összefolyt a mikulás és a szülinap, nem jött át neki hirtelen, hogy az a mi ajándékunk, mert az étkezőasztalra tettem ki. :) szegény, gyermek, sanyarú a sorsa... :)

tortát estére már nem tudtam csinálni, de pont aznap vettem islert, ami darabra éppen 5 volt, úgyhogy "csaltunk", abba raktunk egy-egy gyertyát, és ezt tekintettük szimbolikus tortának.

Íme, a hármasfogat az islertortával, az egyetlen "normálisabb" kép:

A többi mind viháncolós, kacagós lett :)) de ilyen is kell és jóóóóóó! :)

Elfújja a gyertyát vagy...

bekapja? :-) Elfújta... :)

Hugi szugerál, szintén, így csak megy! :)

szombaton aztán jött a népes család, szombatra virradóra Jani is befutott a hosszú útról, hogy tökéletes legyen a kép.

Ez volt a pici nyuszinak a tortája, Csilla úgy rendelte a sajátját, hogy ugyanúgy nézzen ki, mint ez a játék... :)

Megpróbáltam, ilyen lett:

Belül lágy csokis, kívül meg olyan, amilyen. :) Nem voltam elégedett, de Zita annyiszor ébredt pont szombatra virradó éjjel, annyit altattam vissza, hogy elmúlt hajnali 3, mire a díszítéshez jutottam...

De szerintem a kis ünnepelt örült neki, ez a lényeg, nem?:

A buli szerintem jó hangulatban telt, remélem, Csilla is örült neki. És most már lassan hangolódhatunk a karácsonyra is. :))

Kinga szülinapja

Ezzel a tortával kedveskedtem elsőszülött leányomnak, ha már szülinapos lett. A tortát az oviba vittük be, ezért lett ilyen színes, hátha kicsit feldobja az oviba visszatérni nem akaródzó gyerekek és óvónők hangulatát.

Nos, ez sikerült is, tetszett mindenkinek a torta, egy ideig fel sem akarták vágni az óvónők... :)

Nagyon örültem neki, mert rengeteg munkám volt benne. amit nem bántam egyáltalán, sőt, ilyenkor szárnyakot kapok az örömtől, hogy alkothatok, hogy örömöt, meglepit okozhatok, de az alkotás folyamatában még mindig jelentős akadályozó tényezők lépnek fel. Így történt, hogy ma éjjel kettőkor Zitával mellettem ragasztgattam a fekete csíkokat a tortára, annyira sokszor ébredt, egy rakás időt töltöttem bent nála, hogy elaludjon, és mikor nem ment, levittem magamhoz. nem sokat voltunk lent, pont annyit, hogy másnap délelőtt még gyorsan be tudjam fejezni. Nem éppen ideális időben készült el a torta, de elkészült, minden kényelmetlenség feledésbe merült, amikor láttam a csillogó gyermekszemeket. :)

A torta elkészítése egy öröm volt számomra, a következő öröm, hogy el tudtam szállítani az oviba. GYalog mentem ugyanis Zitával (máshogy nem is tudtam volna, hacsak nem repülök), babakocsival, egy kézzel toltam Zitát, másik kezemben a torta. Még szerencse, hogy tegnap este Jani befutott egy műanyag tortatartóval, búrával, fogantyúval, ahogy kell, azt legalább könnyen tudtam tartani. Nem számoltam viszont a hóval. Jóval havasabb volt a falu, mint ahogy én reméltem, így rögtön a kapunk előtt elakadtunk (bár kétségtelen, hogy ezt az ablakból is láthatom, de reméltem, hogy a fő utca jobb állapotban van, a mi utcánk mindig jóval havasabb, mint a többi része a falunak), és mikor toltam egy nagyot a kocsin, a torta megcsúszott, a golyók össze-vissza csúsztak, de hála istennek ki tudtam javítani őket az oviban.

az oviban meg Zita dobta le majdnem a kis ovis padról, ahová letettem, míg a kesztyűmet lehúztam. Csak meg akarta mutatni Kinga óvónénijének, hogy "NÉzd, torta!", és már jócskán repült, mikor elkaptam. Szívroham közeli állapotba kerültem, hogy a finisben vége... :) De nem, szerencsésen elkaptam, nem lett baja (több), beért az ovisok közé, kiültették Kingát középre, ahol a tesókkal együtt ünnepelhetett:

Magyarázatképpen: nem volt hideg a szobában, Zita ragaszkodott egy ideig a sapihoz. :)

Majd segített a nagytesónak fújni is:

Utolsó pillanatban jutott eszembe itthon a gyertya, alig találtam hatot. Ötnél elakadtam...:) De meglett a hatodik is. Jövőre résen kell lennem! :)

Ezután ettünk, ittunk, majd mindhárom gyermekemmel távoztunk, hagytuk az ovisokat pihenni térni. Kinga és Csilla az ünnepre való tekintettel hazajöhettek ebéd után (no, meg a szivacsaik sem voltak még bent). az már önmagában ünnepnap, ha ilyen történik. :)

Illetve indultam volna, de Zita és Csilla pillanatok alatt eltűntek: kiderült, hogy bent voltak a középsőben, Csilla csoportjában, és hallgatták az alvás előtti mesét. Csilla kérésemre egyből indult öltözni, de Zita hangosan rám kiáltott, hogy nem akar, és maradt az óvónő mellett mesét hallgatni. :) Végül a dadus hozta ki, mikor már tényleg aludni akartak a gyerekek.

Remélem, azért nem okoztunk nagy felfordulást. :)

Itthon Zitát elaltattam, majd megpróbáltam játékkal tölteni a délután, de valahogy sutára sikerült az egész. Főleg Csilla miatt, aki-megérezve. hogy most inkább Kinga körül forog a nap-állandóan rajtam csimpaszkodott, semmi nem volt jó neki. Szóval, kicsit küzdelmes volt a dolog, de azért társasoztunk, kulcstartót fontunk, arcot festettünk szemceruzákkal, majd ünnepélyesen mirelit pizzát sütöttünk vacsira. :) Vacsora végére Jani is befutott, bár, szerintem ő elég gondterhelt volt, nem igazán volt ma velünk lélekben. Szerintem. De én sejtem az okát, nem tudom hibáztatni. Lesznek még nyugodtabb időszakjaink ennél, most is csak ezzel nyugtattam magam. :)

szerintem alapvetően kellemes nap volt ez, a maga csendességével. Most viszont tényleg rendet kell rakjak a konyhában, mert mintha tornádó söpört volna végig... :) A nagy játszós délután böjtje (mármint nekem), de megérte! :)

Kinga névnapja 1.

Most jutok csak oda, hogy beszámoljak a Kinga névnapi bulijáról. A buli után jó ideig takarítottam, majd kidőltem, és kimaradt alvást pótoltam, most végre jöhet némi beszámoló. Képet nem tudok sokat közzétenni, csak a két ünnepelt tortáját (az öcsém 23-án lett egy híján 30), mert én nem tudtam fotózni, de várom a fotósok képeit, ha befutnak, ide is felteszek néhányat.

A buli krónikájához némileg jozzátartozik az előkészület is, mert az sem mindennapi ilyen alkalmakkor. hivatalosan 24 főt hívtunk meg, ebből 20 meg is jelent, 6 gyerekkel, úgyhogy a létszám is igényelt "némi" készülést. Külön öröm volt számomra, hogy apukámék is elutaztak Debrecenből hozzánk az eseményre, el is határoztam, hogy az elkövetkező nyarakon a hagyományt folytatjuk, és Kinga-napon egyesítem a nógrádi és hajdú-bihari rokonságot. Csak remélem, hogy jövő évtől már tényleg másik házban... :-) Rajta vagyunk.

Szóval, a készülődés. Nos, igen. Tulajdonképpen már hét elején elkezdtem készülni, mindenféle apróság számított, pl. hogy lehetőleg ne legyen sok mosnivaló hétvége felé, hogy a rendrakásra tudjak koncentrálni, hogy ha pénteken rövid időre gyerekmentes órákat kapok, akkor meg gyorsan tudjak takarítani (ki volt ez találva, kérem szépen! nem lehet csak úgy, puffnekibulit szervezni...). Hétfőn hagymalekvárt is főztem, amit Virág blogjában találtam egyszer, nagyon véletlenül. Elkerekedett a szemem az ötleten első ránézésre, de végigolvasva a receptet nem tartottam meredeknek, gondoltam, a mostani grilles ételekhez ki lehetne próbálni. Valóban nem lett rossz a "lekvár", szerintem nagyon jól elférnek egymás mellett ezek a fűszerek, az édes és a hagyma íze. Nem tudom, a vendégeknek mennyire tetszett, mert kétségtelen, hogy nem mindennapi étel, de néha új ízeket is ki kell próbálni. Emellett volt természetesen más kísérő is a húsok mellé, nem csak az újdonságnak számító hagymalekvár. Viszont a megbontott üveg hagymalekvár fele hiányzott, tehát bűnrossz nem volt (nekem nagyon ízlik, aki szeret új ízeket kipróbálni, annak melegen ajánlom)

Csütörtökön délután, ahogy erről az előző bejegyzésben beszámoltam, a két nagyobbik mamához ment és csak szombat délelőtt jöttek haza. Ez mindenképpen nagy segítség volt, de ténylegesen akkor haladtam a dolgaimmal ekkor is, amikor Zita aludt, vagy amikor péntek délelőtt a főbérlőnk anyukája elvállalta Zitust majdnem 3 órára. Most lehet, hogy hülyén hangzik, de nekem akkora élmény volt megszakítás nélkül, egyhuzamban kitakarítani legalább a földszintet! (porszívózás, felmosás, no és még néhány dolog is belefért) :)

mivel "csak" egy hűtővel rendelkezünk, nem sok kaját tudtam nagyon előre elkészíteni, egyedül Kinga tortájához sütöttem meg a piskótát még csütörtök délután (azt is már gyermektársaság nélkül, kivételesen nagyon gyorsan). Ennek köszönhetően péntek délután, éjszaka és szombat hajnalban állt össze a gyümölcsleves, friss, vegyes saláta, fejeződött be a húspácolás (a múltkori sikeres miccs-sütés után ismét ez készült, remélve, hogy a vendégeknek is tetszeni fog, illetve gyrosos fűszerrel ízesített darált csirkehús-kolbászkák készültek még, ha a miccs mégsem jönne be valakinek), valamint a torták is ekkorra nyerték el végső külsejüket. Jani is sokat segített, hogy a salátának való rengeteg zöldséget csinos, apró darabokra vagdosta, rengeteg időt spórolt nekem! Emellett még pakolnivaló is akadt (a lányok 3 kicsi rajzasztala még mindig dugig volt papírral, ceruzákkal, szétvagdosott papírfecnikkel, ezt el kellett tüntetni), így csak hajnali fél ötkor dőltem el a nappali kanapéján. Jani aludt Zita mellett ezúttal odafent, ami most fordult elő először, és viszonylag zökkenőmentesen telt az éjszakájuk. nem is tudom, mi lett volna, ha az amúgy sűrűn ébredő Zita visszaaltatásával is eltöltök egy csomó időt...még most is húst pácolnék...De nem, elkészültem, szombat délelőttre már nem sok dolog maradt. Jani hazahozta a lányokat, Kinga örömmel mutogatta a mamáéktól és Ritától frissen kapott ajándékokat, pörgött-forgott az újonnan kapott ruhákban, csacsogtak, meséltek. Eközben megérkezett a másik ünnepelt, Balázs, Pestről, majd a debreceni delegáció is befutott (jobban mondva begördült) kapunk elé. Szegénykéim csak gyümölcslevest kaptak vaníliafagyival ebédre, mert azt már nem volt időm külön készíteni, de mivel finom volt, elnézték nekem, és egész jól bírták a délutáni evészetig (akkor már anyósom és Zsófiék is befutottak gyorsan harapható előételekkel-pogi, fasírt, ribizlis süti). :-) Levesevés után Zita aludni tért, majd rajtam kívül mindenki tiszteletét tette épülő házunknál. Ennél többre idén nem futotta a diósjenői házból, nem is idegesítem magam azon, hogy ez a buli már javában ott lett volna megtartva....

Nem sokkal aztuán, hogy hazaértek, jött az első malőr, amikor már éppen Jani rakta a tüzet a grillsütőn, amikor is Kinga tornacipőt húzott, hogy kimenjen biciklizni (ez még nem volt baj), de valahogy sikerült belelépnie egy macskakakiba (ami amúgy eddig nem fordult elő az udvaro cicáink valahogy ügyesen és diszkréten oldották meg a dolgot mindig, nagy örömömre, csak most nem), majd azzal jött-ment a házban, grrrr (amúgy a cipős jövés-menés is általában elnézett dolog, képtelenség elvárni tőlük, hogy udvarról ki-bemenet mindig levegyék a cipőt vagy papucsot). Jani figyelt fel a büdire, majd gyors nyomozás után megtaláltuk a büdiforrást, eltávolítottuk a lábról és a helyszíntől is messzire, majd kis családomat félreültettem, és újból felmostam a földszintet, az egyik ikeás szőnyeget, amire szintén ráéléphetett Kinga (és amelyet amúgy szépen kimostam pénteken), beraktam újra a gépbe (mikor jöttek a népek, ment a mosógép, pedig mit összeszerveztem, hogy hétvége felé ruhát se kelljen mosni, nemhogy a vendésgés alatt-de azt sem akartam, hogy esetleg a szőnyegbe valami beleszáradjon...). A nemvárt takarítási malőr után elkezdtem sütni kint a fritőzben a sült krumplit, várva a jelet, amikor a faszén megfelelő a hús sütésére, de az csak nem jött. Janinak ugyanis meggyűlt a baja ezúttal a tűzzel, elég szeles volt az idő, és alig talált megfelelő szélvédett helyet, ahol rendesen éghetett volna a tűz. Nagy nehezen felmelegedett a szén, elkekezdtük sütni a húst, de addigra megérkeztek az első vendégek. Ezzel sem lett volna gond, csakhogy a szél ezután is gyengítette a faszén melegét, így a gyrosos husi alapból serpenyőben sült a konyhában, gyorsítás végett. Jani továbbküzdött a miccsel odakint, de az utolsó pár darabot abból is serpenyőben sütöttük. A nehézségek ellenére azért tűrhető időben kész lettünk, nem halt éhen senki, neki lehetett állni enni.

A főfogásokat édességek követték, ezek nagy részét anyósom prezentálta, nagy köszönet érte, majd tortázással fejeztük be az evést.

Kinga tortája a múltkori puncs volt, ezúttal azonban extra (rózsaszín) tejszínhab borítást is kapott, mert nem volt elég a krém (ami persze jócskán éjszaka derült ki, és még szerencse, hogy volt behűtve habtejszín, így éjjel kettőkor-mikor máskor?-bevonultam a gépi habverővel a fürdőbe, ami a legtávolabb van a fenti hálóktól, és habot vertem, rózsaszínűt, persze...). Eredetileg fondant borítású tortát szerettem volna, de nem volt időm előkészíteni kicsit korábban a fondant-t, így ez máskorra tolódik:

Ez itt pedig a szintén legutóbb, Jani szülinapján jól vizsgázott Sport-szelet torta, melyet Öcsém kapott, és talán jobban is fogyott, mint a puncs :-)

Étkezés alatt újfent eszközöltem két gyors felmosást, mert Zsófiék középső gyermeke, Zalán kétszer zuttyintotta ki a baracklevet, amivel az ég világon semmi probléma nem volt, csak vasárnap este lett érdekes, mikor összeszámoltam, hogy péntek délelőttől kezdve hányszor sikerült a padlót valamilyen formában felsikálnom. :)

Este majdnem 9 volt már, mikor elment a vendégsereg, kivéve apukámékat. A gyerekek nagyokat játszottak, Kinga Zorkával alig volt látható, úgy elmerültek a játékban: többek között a még Csilla névnapjára kapott csillámos folyékony kézmosóval sikáltak kavicsokat, leveleket, el is fogyott a maradék kevés szappan, amit először morgással fogadtam, majd rájöttem, hogy felesleges: ez az ő napja volt, ez legyen a legkisebb veszteség! az is jellemezte az önfeledt játék mértékét, hogy Kinga szerintem kétszer pisilni is később érkezett picivel, így volt némi ruhacsere, de egy névnapi buliba ez is belefér. :)

Az esti finálé ismét érdekesen alakult, ugyanis kicsit utolsó pillanatban ugyan, de Zita ágyát átvittük a gyerekszobába, mert ezúttal mind az öten ott aludtunk, hogy apáék birtokba tudják venni a hálónkat. Ez volt a debütáló éjszaka Zita részéről, kíváncsian vártuk, hogy telik majd, hiszen a kiságyban ezer éve nem aludt, hiába egyik oldalon már nem volt rács, és neki volt tolva a mi matracunknak: ő mindig szorosan mellémbújva aludt el, és nem is tágított éjszaka sem. Nos, ahogy vártam, nem nagyon tetszett neki az új felállás, nehezen aludt el, majdnem 11volt, mire le tudtam jönni, és végre én is ettem a kajákból. :)

Negyed 1-ig tesómmal beszélgettem, majd Zita felébredt, akivel fél 2-ig küzdöttem, de nem nagyon aludt vissza. Ekkor nem bírtam tovább, ott hagytam Janival a szobában, és azt hiszem, végül hamar elaludt ezután, és újfent nem volt semmi komolyabb fennakadás reggelig. Én pedig nekiálltam romeltakarítani, megspékelve egy étkező és konyha felmosással (hehe), majd fél ötkor, jó szokásomhoz híven :-P lefeküdtem. Őrült dolognak hangzik, de tényleg nagy volt a kupi, másnap reggel, mikor apukámékkal ültünk volna le reggelizni, rosszul esett volna kapkodni, hogy legyen hely. Így meg úgy feküdtem le, hogy meg is terítettem reggelihez, ezután már tényleg csak ki kellett rakni a reggelit és enni. azért az jó volt. :)

A névnapozás vasárnap folytatódott, de erről a következő bejegyzésben. Ez a bejegyzés is elnyúlt kicsit, no, és késő is lett, ha nem vigyázok, megint fél ötkor fekszem le...

Kinga puncstortája

Mivel Ági és Edith is kérték a receptjét a tortának, megosztom mindenkivel a receptjét.

A tészta maga 6 tojásból készült piskóta, ennek most nem írom le a receptjét. A torta egy olyan tortaformában sült, amit eddig nem próbáltam. Jani egyszer ugyanis olyan tortasütőt vett nekem (mikor a régiben állandóan odaégett a tészta), amibe lehet tenni egy kalapszerű betét, és elméletileg ezáltal emeletes tortának nézne ki a torta. Most először sütöttem ebben, de egyelőre nem vált be a dolog. A "kalap" közepébe került ugyanis a legtöbb tészta, a "pereme" vékonyabb lett, és mivel a sütőm sem a legjobb, az jól meg is sült, szárazabb lett, itt-ott le is tört. Nagyon sajnáltam a dolgot, de igazából nem kell elkeseredni, tanultam belőle, hogy több tészta kell így a formába, hogy ne legyen vékony az alsó szintet jelentő része sem a tortának. Legközelebb tudni fogom, és örülök, hogy nem "élesben" próbáltam ki, mondjuk akkor, amikor sok vendég is jön. Ezúttal kénytelen voltam letörni a "karimát", így kb. egy 18 centi átmérőjű tortánk lett csak, amihez a krém is sok lett, de nem aggódok amiatt sem, hogy rajtunk marad a krém: vagy a lányok kanalazzák be magában :-) vagy a levágott piskótadarabokkal együtt poharakba rakom, így kisebb édességetadagokat kapok.

És akkor jöjjön a krém receptje.

Puncskrém

Hozzávalók:

• 2 tojássárgája
• 1 meggybefőttnek a leve, de el bírom képzelni, hogy más "piros" gyümilével is finom, mondjuk eper vagy málna
• annyi tej, hogy a befőtt levével fél literre egészüljön, ez nekem most kb. másfél deci lett
• 1 kevés rumaroma (most csak szemre öntöttem bele, kb. két evőkanál lehetett, de lehet több is, és akkor karakteresebben rumos íze van
• 10 dkg cukor
• 1 főzős puncs pudingpor (én Dr Oetkert használtam)
• 1 200 grammos teavaj

Elkészítés:

A tojássárgákat, a tejes befőttlevet, a cukrot elkeverem a pudingporral, majd állandóan kevergetve sűrű krémet főzők belőle. Ezután hűlni hagyom, néha közben is megkeverem, hogy ne csomósodjon (ha sietek, hideg vízbe állítom a lábast), mert teljesen ki kell hűlnie, hogy a vajjal összekeverve a vaj meg ne olvadjon (én már jártam így párszor, meg is tanultam a leckét, jó ideig nem tudtam a krémmel dolgozni, mert folyós lett :) ).

Míg hűl, a vajat habosra keverem. Én gépi habverővel szoktam csinálni, addig habosítom, míg szép fehér lesz.

Ha a főzött krém teljesen kihűlt, összekeverem a vajjal, és lényegében kész is a krém, lehet felhasználni.

Én csak három lapra vágtam a tortát, megtöltöttem, és mivel maradt bőven krém, kívül is bevontam, rózsákat is nyomtam rá nyomózsák segítségével. A kamrában véletlenül találtam egy doboz Bonbonetti ostyarudat, azokat állítottam az oldala mellé, de nem is tudtam teljesen beborítani, annyi nem volt. Sebaj, a közökbe nyomtam újfent rózsákat. :) Amúgy Kinga és Csilla legfőképp a rudakra hajtott, ha nem vagyunk résen, leeszik a torta oldaláról az összeset. :) És ha belegondolok és újranézem a képet, nem is lett csúnya. Csak azért írtam a tessék-lássék módon díszítést, mert a szülinapi tortákkal rengeteget dolgoztam, ahhoz képest most ezt csak úgy "összedobtam". De mint tudjuk, nem mindig az a jó, ami bonyolult. Meg amúgy is: ez "csak" "félszülinap" volt, nem is volt igazán "hivatalos" a torta. Úgy "illik", hogy az "igazi" torta legyen a munkás, hamár kacifántosabbat akarok alkotni.

A krémről még tudni kell, hogy egy ideje az ilyen krémeket szigorúan teavajjal készítem, mert teljesen már íze van, mint a margarinnak. Tavaly csinált Zita keresztanyukája, Zsófi isteni finom narancsos csokikrémes tortát (aminek azóta megvan a receptje, mármint a krémnek, az az érdekes, szerintem azt is megosztom majd a "közzel", anélkül, hogy nagyon gasztroirányt vennék, bár ez sem baj, mert az annyira finom), én meg csak áradoztam ,hogy milyen finom, de amikor én csináltam, akkor olyan "margarin"-íze lett. olyan nagyon áthatóan cukrász íze volt a krémnek, amiket én a cukrászdákban sem szeretek. Sajnos, nem sajnos, ilyen finnyás vagyok, valahogy azokat a vajas krémeket nem szeretem. A Zsófién azonban nem lehetett semmi ilyet érezni, pedig recept szerint vaj volt benne. Kiderült aztán, hogy ő bizony nem margarint, hanem teavajat használ, és attól van olyan lágy íze a krémnek, hiszen az eleve kicsit tejes ízű. Eleinte azt hittem, hogy ettől jó drága lesz a krém, de kitapasztaltam, melyek az olcsóbb, de finom teavajak, azóta nem sajnálom rá a pénzt, egy krém ennyit megér (krémes sütit, tortát sem sütök gyakran)Én a Cora saját márkás, Winny vaját használom, mivel Jani legtöbbször ott vásárol, de jó tapasztalatom van a Liddlis vajjal is. Ezeknek az ára is megfizethető, nem szükséges nagyon márkás teavajat használni, persze lehet, de az íze így is remek.

Mióta én ezt tudom, minden ilyesfajta krémet teavajjal csinálok. nekem jobban ízlik, de természetesen, mindenki maga dönti el, hogy melyik verzióra voksol. Ja, és aki szereti, tehet mazsolát is a krémbe, én sajnos kénytelen vagyok mindig elhagyni a mazsolát, mert szerintem ötünk közül csak én szeretem, mindenki más antirajongó, de szerintem finom lehet benne.

5.5

Kinga éppen ma 5.5 éves. Ezt természetesen meg kellett ünnepelni! :-)

Az "ünnepelt" lehorzsolt orral (tegnap nagyot esett biciklivel), csapzott, vizes hajjal, mivel éppen csak a torta kedvéért jött ki a medencéből. :)

Puncstorta, tessék-lássék módon, hirtelen talált dolgokkal díszítve


A csalafinta gyertya, háromszor gyulladt újra, hiába volt már ilyenünk, megint volt kacagás :-)

Szülinapos

A legidősebb családtag ma elérte a krisztusi kort, ennek apropóján szabit vett ki, és velünk töltötte a napot. Semmi különöset nem csináltunk, az ünnepeltnek sikerült pihengetni, szundikálni napközben a besötétített nappaliban, ami nem rossz dolog. Kár, hogy nincs minden nap szülinapja...

A torta ötlete pedig Ágnestől származik, legalábbis én az ő blogjában bukkantam rá (külön köszönte az ötletért), aki a receptes blogjában mutatta be nemrég ezt a tortát, és ez nekem most pont kapóra jött. Sport szelet torta a neve, rém egyszerű, gyors, jó csokis és extra finom. Pár hete én is kaptam a szomszédasszonytól egy sport szelet süti receptet, de egyelőre nem foglalkoztam vele. Most viszont új formában, a két receptet összekombinálva született meg a torta, ami főleg a gyerekek kedvéért lett csokis, az ünnepelt kapott túrós pitét is, mert az az egyik kedvence.

Debrecen-ami még kimaradt

A péntek délutáni találkozót sikerült úgy-ahogy kipihenni, így nagy lendülettel vágtunk neki a hétvége többi részének. Szombat délelőtt befejeztem apukám szülinapi tortáját, aki még 5-én ünnepelte a szülinapját, de együtt még nem ültük meg, ezért most kellett pótolni. Időhiány és az egyszerűség kedvéért ezúttal bolti tortalapot vettem, és csak a narancsos csokikrémet és a csokis tejszínhabot készítettem el ott, ami gyors is volt, és estére szépen le is hűlt még a torta.

Megejtettünk egy gyors vásárlást is, ebédeltünk az előző nap rendelt óriási pizza maradékából, majd Zita pihenőre tért. A két nagyobbik csemete viszont nem bírt a hátsóján megülni, el kellett velük menni sétálni. szegény öcsémnek nem sok választása volt, a lányok kerek-perec és ellentmondást nem tűrően ragaszkodtak ahhoz, hogy Balázs is velünk jöjjön, így ő is "nyert" magának egy jó nagy sétát. Janit magára hagytuk az alvó Zitával, és végül két óra pihenőidővel lett gazdagabb. :)

Elmentünk a közeli Egyetem térre, ahol a lányoknak már előző nap is nagyon tetszett a szökőkút és a körülötte lévő szobrok:

Ebbe a szökőkútba (is)egyszerűen muszáj belenyúlni és pacsálni egyet:

neki is:

Kötelező szobormászás (ez valami gyerekkényszer lehet, én is állandóan felmásztam rájuk gyerekkoromban):

És neki is :)

Irány az egyetem!

Menyasszonyfotózást lesve a díszudvarban, ahol pár éve én a diplomám vettem át a rektortól:

Nemcsak a lányok lesték a menyasszonyt :) Menyasszonyból amúgy több is volt aznap, népszerű az egyetem esküvői fotozás helyeként:

A szökőkút melletti parkban már, újabb pacsálás:

Sablonos turistafotó :)

Hogy azért a nadrágot és szoknyát is legyen miért mosni, egy kis kavicsozás a kicsit saras kavicstengerben, abszolút kihagyhatatlan programpont :)

És ez már a Békás-tó a Nagyerdőn, amin rengeteg tavirózsa úszkált. Szemben a menyasszonyokkal, tavirózsából még sosem láttam ilyen sokat ezen a tavon. Persze menyasszonyt is csak a tó mellett láttam eddig, rajta nem :-P :)

A Békás-tónál még kicsit hintáztunk, pattogatott kukoricáztunk, fagyiztunk (vagyis csak a lányok), elsétáltunk a Csónakázó-tóhoz, bekukkantottunk az Aquaticum hatalmas ablakain, végighallgattuk Kingát, ahogy százszor kéri, hogy siessünk fürdőruhát venni, mert a sajátunk otthon maradt, és másnap jöjjünk a víziparkba. Míg ezt hallgattuk, az Orvostudományi egyetem felé sétáltunk, onnan vissza az egyetemhez, és haza. Csillát hosszú szakaszon már nyakban vittem, Kinga hősiesen sétált, bár néha bepróbálkozott Csillánál, hogy nem adná-e át a helyét. Csilla sem volt bolond, Kinga Balázs nyakában nem akart utazni, így gyalogolt. Mire hazaértünk az esőfelhők is megérkeztek nagy dörgéssel, éppen jókor érkeztünk haza. Szegény Jani arról panaszkodott, hogy ezalatt az idő alatt elszunnyadni sem mert, nehogy ne hallja meg Zitát, így kénytelen volt tévét nézni és pihengetni. Rettentően sajnáltuk, természetesen. :-)) Én azért annyira nem, mert nekem végre nem volt olyan fárasztó ez a séta, a két nagyobbik csemetével már egész kulturáltan lehet ilyen programokat csinálni, kicsi Zita meg szépen belenő ebbe is. Ő nagyot aludt ezalatt, így mindenki jól töltötte az időt. :) Remélem, Bali te is így gondolod! :)

Azért a zuhét nem úsztuk meg, mert még nagymamámhoz is elautóztunk. A lányok elég fáradtak voltak, de nem tudtam, másnap a gyereknapi tervek mellett be tudjuk-e iktatni a meglátogatását, ezért még késődélután hozzá is elugrottunk.

Apukámékkal együtt értünk haza, hozták a finom rántott husit, krumplisalátát, amit keresztanyukám készített. Előbb a lányok ettek, majd a felnőttek, de mikor én ettem, Jani már fürdetett, mert kezdtek nyűgösek lenni a legfiatalabb családtagok. A tortázást még azért kivárták, igaz pizsiben, de azt muszáj volt!

Ettünk a roppant csokis tortából, azt hiszem, nagyon finom volt, egész szerényen meg lehet állapítanom (meg azért a többiek is dícsérték), még a bolti tésztát is ki lehetett bírni a krém finom ízének segítségével. :)

A lányok altatása után még jutott idő némi beszélgetésre, majd késő este apukámék is hazaszállingóztak, mi pedig nyugovóra tértünk.

Másnap délelőtt, gyereknap lévén, elmentünk az állatkertbe. Itt már nem készült kép, mert egyszerűen nem tudtam fotózni. Rettenetesen elfáradtam, pedig olyan veszettül sokan nem is voltak, abszolút kibírható volt, de Zitára nagyon kellett figyelni. Azt hiszem, simán három felnőttet is kibírt volna ez a móka, akkor talán kicsit szabadabban jöhettek-mehettek volna a lányok, így azért fogni kellett a gyeplőt. A lányoknak nagyon tetszett, pont megfelelő méretű a debreceni állatkert, pont ennyi állat elég is volt nekünk, és nagyjából láttunk is mindent.

Ismét fáradtan tértünk haza, haraptunk valamit, majd fel is kerekedtünk, hogy hazainduljunk. A lányok álmosak voltak, így sokkal egyszerűbb utazni, ha mindegyik alszik. Útközben úgy döntöttünk, hogy mégsem hazamegyünk, hanem Romhányba, felköszöntjük Jani egyik unokatestvérét névnapja alkalmából. Ott is ettünk jóféle igen-igen csokis tortát, majd anyósoméknál is tiszteletünket tettük, és ha már ennyire belejöttünk az országjárásba, hát beugrottunk Nikihez és Arnoldhoz Tolmácsra, hogy megnézzük, minden rendben-e velük és a frissen felépült házukkal. Persze minden rendben volt. Tolmács után nem akaródzott továbbra sem hazamenni, így még a mi házunkat is megnéztük, Jani be is ment szemlét tartani, és csak ezután értünk haza. Fáradtan, mondani sem kell, de mi akartuk.:)

Itt jött a szomorú rész, hogy 3 helyett már csak két cicát találtunk otthon, Kinga rettenetesen szomorú volt, sírt sokat, szeretett volna elmenni a "sírjához", de a főbérlőnk valahol az erdőben ásta el a cicust, oda nem tudtunk elmenni. Így történt, hogy ez az igen mozgalmas és eseménydús hétvége kicsit szomorúan zárult, de azért összességében véve jól éreztük magunkat. :)