Májusban történt-összefoglaló

Elsején májusfával nyitottunk, ahogy kell :)

Orgonában gyönyörködtünk

Lovagoltunk/tak, igaz, Kinga már betegen

Rászoktunk a copfra, azóta szigorú rend szerint mindig ugyanaz a két hajgumi kerül a hajba :)

Cicát fotóztunk, ekkor még a harmadik is megvolt, de a sors fintora, hogy a hónap folyamán egyszer sem őt fotóztam :(

Kingával anyák napoztunk, Csilláé április 30-án volt

Megünnepeltük Zorka 5. szülinapját, igencsak zimankós időben, a medencéjük "árnyékában" :)- majd egyszer, talán a júniusi névnapján

A gyönyörű, Zsófi által készített hercegnős-torta:

Vendégül láttuk a Petrovszki családot a messzi Belgiumból, de erről sajnos nem készült fotó. :( De mi tudjuk, hogy itt voltak! A tőlük kapott hercegnős-illemtanos könyvet azóta Kinga bevitte az oviba, óvónéni pedig szépen olvasott belőle, így a középső csoport már nagyon illemtudó! :-)) persze nem ez volt a legfontosabb előnye az érkezésüknek, de ezt remélem tudják! :)

drukkoltunk a tolmácsi építkezésen (persze addig sosem haladtak, míg mi ott voltunk :-)), de rendesek voltak, nem vallották be :) )

Csak úgy, fotóztunk, mert összebújtak:

Csak úgy:

Csak úgy:

Megint csak úgy, mert testvérek, és mert szeretem őket. Együtt. És külön-külön. :)

Csilla is beteg volt kicsit, betegszabi alatt belejött a számítógépen rajzolásba,:

Meg kirakózott:

aztán végül Debrecennel zártuk a hónapot, öregdiák-találkozóval, papa-szülinappal, gyereknappal.

Hónap végén elvesztettünk egy cicát, felborult a gyerek-cica számbéli egyensúly, szomorkodás van napirenden, és valószínű felkészülünk egy újabb cica érkezésére. Addig meg nem zavarom ki a macskikat a muskátlimból, a szürke Gyémánt is olyan szomorkásan üldögélt a ládában órák hosszat, tuti érzi, hogy elvesztette a testvérét (az egyik szomszéd mesélte, hogy a két macska ott nyávogott az elütött vörös cica fölött)

Irtó sok eső esett emellett, most már a garázsunk is ázik, a gázcső mentén jön be a víz, én meg seprem ki a rengeteg vizet. Kárunk még nincs, de ne is legyen. Elég volt. A fűtésből is, rémes, hogy június legelején teljes gázzal megy a gázkazán. :)

Júniustól sürgősen melegebb időt várunk, hogy lehessen újra medencénk, meg tenném már el a harisnyákat, sapkákat, kabátokat, vennénk elő a csini papucsokat, nyári ruhákat; lesz sok szülinap, és remélhetőleg mi is vendégül láthatunk barátokat is! :)

Ja, és talán az építkezésen is történnek végre konkrét, látható dolgok, de erről majd akkor, ha biztos lesz. :)

Májusi nyitány

Tegnap estefelé megállt egy utánfutót húzó traktor a házunk előtt, lepattant a vezetőülésről Kinga egyik csoporttársának és egyben jelenleg legjobb barátnőjének apukája, lerángatott egy fát az utánfutóról, majd bekiáltott az udvarra hozzánk, hogy itt vannak akkor a májusfa. Jól meglepődtem, hirtelen azt sem tudtam, tényleg hozzám beszél-e (pedig egyértelmű volt), de tényleg nekünk hozta. Hétfőn voltunk náluk, lányaink kicsit játszottak ovi után, akkor kérdezte, hogy szeretnénk-e májusfát. Azt válaszoltam, hogy nem, mert gőzöm nem volt, hogy fel tudom-e majd díszíteni, hova rakjuk, stb. Azt hittem, a témát le is zártuk, erre tegnap váratlanul csak beállított a fával, és nekünk ajándékozta. nagy hirtelen csak rózsaszín és piros krepp-papírt találtam itthon, de ez elégnek is bizonyult. Lányokhoz kapcsolódó szimbólum igazán lányos díszítéssel. :)

A már pizsibe bújt leánykáimmal még lefekvés előtt kiszaladtunk, és gyorsan felkötözgettem a szalagokat, hogy ha Jani este megjön, még fel tudja állítani.

Örült is Jani nagyon, hogy késő este még ilyen feladat vár rá, de így jár egy lányos apuka. Meg is adta a módját a ceremóniának, este 11-kor öltönyben fel is állította fel a kerítésnek kötözve a fát, hogy május 1-jét már teljes díszében várja. A hagyomány szerint eladósorban lévő lányok házainál állítanak májusfát, és noha mi még nem akarjuk zsengekorú lányainkat kiházasítani, a hagyományt ápolni kell, és mindenképpen jó móka, vidámságot és üdeséget hozott a napjainkba a hirtelen érkezett fa. Persze úgy még könnyebb az egész, ha az embernek nem kell a fakivágással és hurcolással vesződni... :-)) Sem Debrecenben, sem Pesten nem nagyon láttam májusfát, itt pedig több helyen is áll.

ez pedig az extra ráadás, a kivirágzott orgonabokrok, ontják isteni illatukat, egyszerűen imádom! :))

Írtam már valaha, hogy a május a kedvenc hónapom?

Alkottunk tavaszra várva

A ma reggeli fehér hótakaró nagyon "fájt". Mert oké, hogy egyszer esik, na, de hogy még egyszer!! Szóval, ez durva volt. Ezért aztán mi is "bekeményítettünk" ám! Mivel Kinga is itthon volt (és valszeg lesz is a héten, mert ismét erősödik a köhögése, de ehhez nem akarok most kommentet fűzni, mert egy hosszú káromkodás lenne belőle), és mert ő szeret ilyesmit csinálni, no, és mivel tervek is voltak a projektre, elkezdtünk színes papírból virágokat és zöld füvet vagdosni és ragasztani az étkező ablakra. Kinga segített vágni a virágokat, igaz, idővel lankadt a figyelme, és mást kezdett rajzolni, de Zita alvásidejének egy részét ezzel töltöttük. Nincs még kész, folytatjuk, amint lesz rá alkalom. Készülnek még pillangók és katicabogarak is majd. (remélem)

Több okból is jó volt ez az egész:

1. Kinga határozottan kijelentette ma, hogy unatkozik, noha tök jól eljátszottak Csillával, néha mesét nézett, néha neten zenés videót, rajzolt, szóval, nem tűnt úgy, hogy unatkozik, de ő tudja. Szememre is vetette, hogy soha nem csinálunk semmit, és állandóan sütök! Én persze finoman megjegyeztem, hogy ha kevesebbszer kellene "rendet rakni" köztük, akkor jóval hamarabb kész lennék mindennel, a mai ebéd is töredék idő alatt elkészíthető, mint ahogy nekem sikerült. Nekem sem perspektíva elnyújtva megcsinálni az amúgy tényleg abszolút minimum házimunkákat (ebéd, mosás-teregetés, néha porszívózás-nincsenek nagy igények, mégis lázadás van ellene mindig). Mindegy. Hogy csináljunk valami "értelmeset", és ne kapjam a szemrehányást, alkottunk délután.

2. Szép lesz az ablak, ahogy besüt a nap, a virágok árnyékot vetnek a függönyre, még hangulatosabb.

3. Ennyi virág láttán egyszerűen meg fog ijedni a hó, messzire menekül innen, és tutira beköszönt a tavasz!!! :-)))

Az első tavaszias nap

Nálunk még így nézett ki délelőtt az udvar, de ide is elérkezett az első enyhébb nap. Szívem mélyén nagy üdvrivalgással fogadom, hihetetlen terheket vesz majd le a vállamról a melegedő idő. Tudom, hogy ez még nagyon az eleje, tavaly is esett még errefelé a hó márciusban, de az a végét járja fajtából volt.

Kinga és Csilla egyedül kimentek az udvarra, miközben Zita aludt, és teljesen szépen eljátszottak!!

Nekem ez teljesen új, egy dolog, amit évek óta tudok, hogy el fog jönni, de néha kezdtem feladni, hogy tényleg lesz-e ilyen. Én bent főztem, szemmel tartottam őket, és ugyan sokáig nem voltak kint, mert nagy meleg nem volt, és még óvatosak vagyuk köhögés miatt, és az is igaz, hogy pont a fasírt összegyúrására jöttek be és ébredt fel egyszerre Zita (tehát a legmácsossabb szakaszban rohantam 100 felé :-D), de akkor is jóóóó volt!

És tudom, hogy két év múlva Zitát is velük együtt ki tudom ilyenkor ereszteni, ha még jövőre ez nem is biztos, hogy teljesen megvalósítható:

Két hete még nagy faluszintű össznépi szánkózás volt az utcánkkal szemközti domboldalon:

Ami most így néz ki--azért ez már szintén jó, az út ugyan totál saras, több kis patakban folyik az olvadó hó, de ez sem zavar (felvettem szupertrendi gummicsimmám, és innentől jöhetett bármi :-D)

Elindultunk sétálni: egy felnőtt, 3 gyerek, egy nagy és két játék babakocsi, 1 játék baba és 1 plüss Micimackó társaságában (ezek mind mi voltunk :-D)

A legkisebb is végre tolhatta, és tolta is, igaz lassan, de ráértünk. Mikor fáradt, beült a kocsiba, és kekszet majszolt. Mert végre lehetett kézbe adni kekszet, mert nem fagytak le a kis praclik:

Csilla végig tolt, Kinga néha átadta a kocsit Zitának, majd nekem

Így esett az első napsütéses, derűs sétánk. A lányok pirospozsgásak, Zita totál elfáradt, most éppen a kanapén ül és bambul maga elé. A két nagy pedig tovább rohangál, bújócskázik, labdázik, visong, de már bent. Látom én már, hogy hamarosan be sem szabad jönnünk, annyi itt az energia!! :)

Vihar után

A cím nem arra akar utalni, hogy mennyire viharos volt ez a 3 nap Jani nélkül, bár az sem volt piskóta-a szanatóriumtól azért messze jártam. Túléltem, igaz, tépett idegekkel, a leghosszabb idő eddig apa nélkül a 3 csajjal, megcsináltam, kipipa. Jani hazajött, épp' 3 lánykája nyúzza lenn a földszinten. :-)) Minden a régiben. juhéjj! :)

Így én most meg tudom mutatni nagy hirtelen, milyen a kilátás az emeleti erkélyről, vihar után.
A háttérben a Naszály. Imádom, hogy minden friss és üdezöld mostanság! :)