Őszi egyveleg

Csak nekiveselkedek egy posztnak, már nem is magyarázom, hogy mit miért, nem akarok dolgokat bepótolni (ha egyszer mégis, persze annál jobb, de nem most).

Néhány fotó arról, hogy mi is van velünk mostanság, néhány pillanatkép.

Zita év elején elkezdett focizni, az ovisokkal átjár a suliba, és néhány szombaton egy program keretében járunk játékos focis tornára. Az első nekünk október 4-én volt. Itt éppen akcióban:

Előtte be kellett melegíteni, de nem volt partnere, én nagyon fáztam, örömmel rúgtam vele kicsit a bőrt, egy anyuka viszont lencsevégre is kapta:

 A sor elején:

 Akcióban ismét:

 Nem időrendi sorrendben jönnek a fotók, mert egy része nem az enyém, a nevük alapján így rangsorolta gugli barátom, én viszont most nem akarom tologatni őket, mert még elrontom.
Csilla boszijelmezben október 22-én, az utolós tanítási napon megrendezett Tökjó bulin:

Szeptember végén a közelünkben átadtak egy műfüves focipályát, az aszfaltplaccon, ahol korábban rengeteget bicikliztünk a lányokkal. Fáj, hogy nincs, de haladni kell a korral, és amúgy szép lett. Zita friss focisként részt vett a nyitómeccsen.

 Kinga ezzel párhuzamosan a falu központjában szerepelt a Szent Mihály-napi rendezvényen:

Aztán voltunk Verőcén sütizni és köveket dobálni a Dunába:

Csoportkép, amit Zita készített

voltunk néhányszor Alsópetényben is, amikor Janit vittük gyógymasszázsra, amíg rá vártunk, a lányok műsort adtak elő nekem a petényi tó melletti színpadon:

A petényi tóben rengeteg kacsa él, jól megetettük őket, éhesek voltak:

Ez ismét a nőtincsi focitorna, csak már az én fotóüm:

A nőtincsi torna utn kicsvel kezdődött a szüreti felvonulás, ahol Csilla vonult az osztályával kocsikon, az állomásokon pedig ropták a táncot a frissen lekészült népviseletben:

Mi ketten Zitával mindig vártuk valahol a felvonulókat:

cicaidill a teraszon. Lett egy új macskeszunk augusztusban, a szomszédos kempinglakó cicsu nálunk fialt le, amit mi nem is tudtunk, amikor egyszer Kinga 3 pici cicát látott felbukkanni az egyik farakás mögül. Volt öröm, nekem kevesebb, de végül össz-vissz egy cica maradt ott, a többivel nem tudom mi lett, és az anyuka is ott hagyta egy idő a csemetetét. Jelenleg Mogyi néven "fut" a macsek, jól kijönnek Gyémánttal, az idősebbik nagyon rendes vele:

Október elején Zita hatéves lett. Aznap reggel muffinokkal köszöntöttük:

Este volt az ajándékbontás:

Közben a szomszéd telken elkezdtek építeni egy házat, ami nagy szó, mivel mióta beköltöztünk, nem volt ilyesfajta mozgás, változás:

Zitát megünnepeltük a családdal:

Zalánnal, akivel egy napon született, egy év eltéréssel:

És egy hétre rá jött egy újabb duplaszülinap, sógornőm barátja és én voltunk az ünnepeltek. Na, vajon, melyik kié? :-)

Hát, igen, így:

vicceskedtek. Mi van, ha megélem? :-)))

s egy friss szerzemény, régóta szerettük volna, igaz, rendes építetettet, de most csak erre futotta: egy kandalló. Még sokszor nem tudtunk befűteni (most már hidegebb van, de valószínűleg van valami a padlófűtéssel, mert állandóan fűt, így nem hűl le a ház, ami amúgy is nehezen adja le a hőt), de az egy-két alkalom nagyon kellems volt. :-)

Töklámpás is volt, az ovisokkal közösen faragtuk:

Egyelőre ennyi. aztán hátha nem nyolc hónap múlva írok újra. :-)

Halloween és Mindenszentek

Halloween-nek nincs nagy hagyománya nálunk, de mivel Magyarországon is egyre több helyen ünneplik, ki-ki a maga módján, akár bulikkal, akár "csak" tökfaragással, bennem is évről-évre megfogalmazódik, hogy meg kellene róla emlékezni. Már csak a buli kedvéért is, ez is egy program a lányoknak, és mert egyszerűen szeretem a narancssárga és fekete színt együtt... :-))) /fontos!!! :-)/

Angol szakos ex-egyetemistaként az angolszász kultúra nem is áll tőlem távol, ráadásul 9 évvel ezelőtt ezekben a napokban még éppen Dallastól nem messze időztem rokonlátogatás alkalmával, ahol részese lehettem kicsit az amerikai típusú halloween hangulatnak. nagy dolog nem történt, de jópofa dolog volt nyitogatni az ajtót a jelmezes gyerekeknek és osztani a cukorkákat, ügyelve, nehogy rágó keveredjen a cukorhalomba, mert ha netán baleset lenne belőle, és kiderül, honnan a rágó, komolyan felelősségre vonják az embert. Legalábbis vendéglátónk erre figyelmeztetett, gondoltam, biztos úgy van, az USA-ról el bírok mindent képzelni, bár nekem elég furának tűnt a dolog, na, mindegy. Természetesen nem lett semmi komoly tragédia a cukorosztásból (valószínű volt), nekem viszont lett kis Halloween élményem.

Ettől függetlenül idén sem vittük túlzásba a készülődést, ami nem olyan nagy baj, de egy tököt szívesen kifaragtam volna. Jani viszont biztos a világból is kirohant volna, ha megkérem, hogy még egy tököt is kerítsen nekem valahonnan, a Zita szülinapi ajándékát így is jócskán lemaradva tudta megszerezni, már annak is örültünk. Így, idén meggyújtottunk két asztali műtöklámpást, a lányoknak ez is tetszett. Űztük a szellemeket késő éjszakáig, :) míg a mécsesek el nem aludtak maguktól. halloween-i elem még, hogy kaptunk Jani unokatesójától sütőtökös sütit, kicsit kekszszerű, nagyon finom, így csak lett kis "töközés". Majd meglám, jövőre sikerül-e "rémisztőbb" halloween-t csinálni.

Ma aztán felkerekedtünk, és átmentünk Romhányba, a temetőbe, hogy gyertyákat gyújtsunk.

Gyönyörködtünk a koszorúkban...

...a temérdek virágban, amik kicsit megfagytak, de akkor is nagyon szépek voltak

...mama gyönyörködött kicsit legkisebb unokájában

...gyönyörködtünk a gyertya-és mécsestengerré váló temetőben, ami a szomorkás ünnep ellenére engem minden évben lenyűgöz. Gyönyörűek a temetők, ragyognak, rengeteg az ember, egész nagy családok keverednek össze a síroknál, mégsincs stresszes tömegélménye az embernek.

...és végül most este meggyújtottam két gyertyát azokért, akiknek a sírjára személyesen nem tehettem és csendben emlékeztem. Van kire...