A legkisebb cicacsaládtag, úgy tűnik, kezdi nálunk megszokni az új helyzetet. Talált magának gyorsan új barátot, macskák közül a szürke Gyémántot, aki a testvére elvesztése után nagyon is fogékony a kis bírkózásokra, így ők ketten gyakran játszanak egymással, sőt, illegális módon még Zita babakocsiját is megosztották, szépen egymást átkarolva, ahogy kell és illik.
az idillnek én vetettem véget, mert abba a kocsiba nem mehetnek be, van már erre befogott másik, így kitettem őket onnan, de a barátságuknak ez mit sem ártott.
Gyerekek közül mindenki a barátja a kicsi Jázmin cicának, de talán Kinga kezeli a legbarátibb módon:
Csilla sokat ölelgeti, de kárt nem tesz benne, Zitától viszont óvni kell, mert ő gyakran jól belemarkol, úgy emeli, persze merő szeretetből. Itt pedig éppen a játék babakocsi kosarában foglal helyet a kis macsek:
akit utána lájtos módon el is tologatott Zita. :) Hála istennek nem történt semmi attrocitás, szép lassan haladtak, macsek is tűrte, mikor már nem, kiugrott.
Látszik tehát, hogy nagy a szerelem és barátság a lányok részéről, ezért is nem értettem, hogy egyik délután mi vitte rá Kingát, hogy megfürdesse a pici cicát. Még délelőtt megemlítette, hogy ő megfürdeti a kicsit, de megbeszéltük, hogy a macskák nem szeretnek fürdeni, így nem tesz neki jót vele. Meg is értette, témát megnyugodva lezártam.
Délután látom azonban, hogy Kinga az udvaron emeli ki a kis ázott jószágot a játék babakádból, és majdnem szívbajt kaptam! betette a kis kádba, bőrig ázott, rém ronda lett, de ami még rosszabb, remegett a hidegtől. Még időben értem ki, kikaptam a kezükből, egy régi pólómba, ami kéznél volt, belecsavartam, kiültem vele a napra, és finoman dörzsöltem, míg elkezdett megszáradni, majd el is pilledt a kis fáradt cica az ölemben. Ekkor bevittem a pincébe a helyére, nem engedtem be senkit, hogy kipihenje magát.
Kingát le sem kellett hordani, ijedt és felháborodott arcomból egyből látta, hogy nagyon rosszat tett a macskával, már akkor megszeppent, és kicsit meg is ijedt ő is. Szomorúan kért bocsánatot többször is, és mivel láttam rajta, hogy őszintén gondolja, nem csináltunk belőle további drámát. egyszerűen megbeszéltük még, hogy többet ilyet ne, és azt hiszem, nem is tesznek több ilyen gaztettet. azt hiszem, elmondhatom, hogy nálunk is megesett az első kicsit komolyabb gyerekcsíny, ami hála istennek szerencsésen végződött. (tudom, persze, hogy a víz magában nem halálos, de előfordulhat, hogy a macska megfázik, és akkor többel kötjük be)
Engem viszont megerősített abban, hogy minden pillanatban résen kell lenni, még akkor is, ha egyedül vannak kint. Akkor csak igazán! No, nem mintha eddig nem lettem volna, de mostantól pláne annak kell lenni.
