Negyedik nap munkával

ha már elkezdtem írni a krónikát munkába való visszaállásomról, úgy illik, hogy folytassam...

Na, szóval, ma is már 4-kor pattantam az ágyból, frissen és üdén (khm, csak úúúúgy dobott ki az ágy! :-D), háromnegyed ötkor nekiindultam a nagy setétségnek, jó hideg volt az autóban, nem igazán akar rendesen fűteni, így Vácon már átfagyva szálltam ki. A vonatra várva jót dideregtem, amely tevékenységet tovább folytattam a vonaton. :) Teljes lelkesedéssel. az jó, hogy ilyen hajnali órán annyi még a parkolóhely az állomás körül, csak győzzek választani. :)

Vonat után villamos, ma már bóbiskoltam is, kész szerencse, hogy a végállomásig mentem, és a Combino-n istenesen hangos a végállomást jelző szignál...Fél hétkor már bent voltam, legalább volt időm megreggelizni. :)

délelőtt hol tudtak velem foglalkozni, hol nem, olvasgattam a kinyomtatott papírokat, nem mondanám, hogy el voltam havazva, de ezt ki kell élvezni, mert utána eljön az az idő, hogy az ember vécére is alig tud kimenni. A call centeres munka tisztára robot munka, úgyhogy ennyi lazulást illik elnézni. :) miközben olvasgattam, végighallgattam, ahogy a kollégák kapkodják a telefont, helyzet volt, a Brussels Airlines-nál valami rendszer izmosan lehalt, és hajajj, mennyi volt a munka ezzel...míg ezt hallgattam, elgondolkoztam, hogy tényleg ezt akarom-e csinálni...mivelhogy sosem igazán szerettem ezt a munkát...

nagy nehezen eljött a déli egy óra, akkor végeztem, Janival találkoztam a recepción, eljött értem, együtt ebédeltünk, aztán elautóztunk Vácra a másik kocsiért. Én hazamentem, Jani Kingáért, majd ők visszamentek a fogorvoshoz, de erről majd másik bejegyzésben. Mivel elhúzódott a dolog, én robogtam az oviba a Kicsikért, akkor döbbentem rá, hogy ilyen sem volt mg: csütörtök délután volt már, mikor először az oviban jártam a héten... :) Rámcsimpaszkodott a két kis manólány, majd feldőltem...Jani mesélte, hogy reggel hiányoltak, nem igazán ment mindig a készülődés, Janinak kihívás Kinga haja, szóval, nem volt egyszerű. Hiányolt ő is a reggeli készülődésben. Már negyedik reggel egyedül csinálja, azt hiszem, neki is fárasztó. Nekem meg hiányzik. Persze mehetek későbbre is dolgozni, de akkor meg altatásnál nem vagyok, az sem szerencsés.

Ovi után hazamentünk, kicsit hagytam Zitát bújni, majd újra beautóztam Vácra, ezúttal hastáncra. Múlt héten bukkant fel ez a hobbi, akkor sajnáltam, hogy talán nem is fogok tudni járni, pedig nagyon megtetszett. No, most sikerült elmenni, csak megint rosszul jött ki, hogy épphogy találkoztam a lányokkal, máris lépek. Zita is sírt keservesen, én meg nehezen tudom ezeket helyrerakni, megfordult a fejemben, hogy otthon maradok, de Jani küldött, hogy nem lesz baj. hát, igen, végül is sok-sok éve semmi ilyet nem csináltam, rendjén van ez, hogy hetente egyszer egy órát valamit csinálok, de ilyen munkarend mellett...hm.

Fürdés közben értem haza, utána még néztünk együtt mesét, aztán mentek is aludni.

Én is ezt teszem, még ruhát készítek ki, de holnap ismét négykor kell kellni, így muszáj korábban lefeküdni, mint régebben tettem. Remélem, nem fogok elaludni. :)

Harmadik nap a munkában

Ma , amikor hajnalban Vác felé autóztam, már még annyira sem voltam lelkes, mint tegnap. :))

Ma négykor keltem, háromnegyed ötkor indultam, a vonaton hála istennek nem volt tömeg, de nagyon álmosító volt az egész szitu. Fél hétre be is értem,7-re kellett volna eredetileg. Annyi pozitívum volt a dologban, hogy elkerültem a csúcsforgalmat. :)

A délelőtt kicsit álmosítóan telt, így, hogy én csak figyelek, hamarabb bekómázok, és munka sem sok volt. Dél előtt kicsivel aztán voltak megoldandó feladatok, nekem is vissza kellett embereket hívni, akkor kicsit felélénkültem. Kimentem ebédet venni, összefutottam Janival, akinek szintén az irodaépületben volt dolga, találkozott valakivel. Visszamentem, még kicsit dolgoztam, aláírtam a szerződésemet, majd én is ebédeltem Szilvivel, aki kilenc éve, engem, mint újonc kolléganőt, betanított. Ő is most jött vissza gyesről, nagy öröm volt találkozni.

Jani várt a recepción, együtt mentünk Vácig, ott felszedtük a másik autót, aztán a sulinál találkoztunk legközelebb. Együtt elhoztuk Kingust, Jani meg visszament a Kicsikért az oviba.

Nagyon kómás a fejem, de azért neki kell állni itthon kicsit házimunkát is végezni.

szívfájdalmam, hogy ma délelőtt lemaradtam Zita nyílt napjáról. Hála istennek Jani el tudott menni, fényképek vannak, majd megnézem, ha lesz időm, akkor ide is feltöltöm. Állítólag nagyon cuki volt, nekem meg nem kicsit rossz, hogy nagy hirtelen eltávolodtam ezektől a dolgoktól, hogy nem tudok ezekben aktívan részt venni. nem igazán fog ez a dolgozósdi hosszútávon működni, hogy mennyire hosszúra nyújtjuk, csak rajtam múlik. Tervek már vannak, majd időben elárulom.

De most megyek mosni, aztán meg jön a család többi tagja is, kezdődik az esti móka. :)

Munka-ügy-fejlemény

Munkaügyben nem lettem sokkal okosabb. Felhívtak egy körül, hogy hétfőn kilencre be tudok-e menni, mondtam, hogy igen, de ennyi. Éppen az iskolából hurcoltam ki az aprónépet, nem is nagyon tudtam volna kérdezni, meg aztán annyi kérdésem van, hogy azt most mindet nem lehetett volna feltenni. Hétfőnél előbb semmi nem fog valószínűleg kiderülni. Lehet tovább találgatni, de végülis nem baj, előbb-utóbb úgyis minden kiderül.

Munka: megkaptam az ajánlatot

Ma délelőtt befutott a munkahelyemről az ajánlat, hova vennének vissza. Sok gyakorlati részletet nem tudtam meg, de ha sikerül, pénteken be tudok menni, és megpróbálok valamelyik vezetővel egyeztetni. Elvileg már pénteken kellett volna kezdenem, de arra a napra egy kötelező program miatt egyből szabit kértem (indításnak biztos tuti), így csak hétfő az első nap. nekem azért még így is gyors, hogy tudtam, hogy február végén telik le a szabadságom...

annyit kell tudni a munkámról, hogy telefonos helpdesken dolgoztam, mielőtt szülni mentem, angol és német felhasználók számítógépes problémáit kellett telefonon és emailben felvenni, megoldani vagy továbbküldeni. Úgy tudom, most is ilyen munkakörbe vesznek vissza, megvan, hogy melyik csoportba, melyik ügyfelet kell támogatni. leírás szerint három nyelven kell majd támogassak, angol, német, holland (holland miatt izgulandusz, mert nagyjából 9 éve beszéltem utoljára többet ezen a nyelven, de fő az önbizalom és az optimizmus! :-D) és hat órában kellene dolgozzak. Ez lesz az érdekes, hogy ez a hat óra hogyan oszlik majd el, mert a kezdés és végzés minden nap más lehet. Tehát lehet, hogy egyik nap hétkor már a telefonokat kapkodom és egykor végzek (nekem ez lenne a legideálisabb, mert akkor a délután nagyjából ugyanolyan a lányokkal, mint eddig), de lehet olyan is, hogy déli egytől este 7-ig dolgozom (és akkor este 9-re érek haza, ami azt jelenti, hogy kicsiZita mélyvízbe kerül és kénytelen lesz apával aludni). Újabb feladat, hogy Janival hogyan oldjuk meg, ki viszi-hozza a lányokat, az ő munkája valamivel rugalmasabb, de van olyan, hogy neki is korán kell menni vagy később jön. Lehet logisztikázni, hogy ezek ne egybe essenek. És akkor remélhetőleg anyósom is be tud kicsit segíteni, de neki is másik faluból kell átjönni, ha netán menni kell a lányokért, és akkor nekik pl. gyalogolni kell hazáig (amit csináltunk sokáig, de a több mint két kilométer fáradt lurkókkal, nehéz táskával, cuccokkal még babakocsival sem volt leányálom, most babakocsi sem lesz, viszont Zita sem túl nagy, hogy kitartó legyen). egy csomó kérdés gyűlik a kis kobakomban, egyrészt izgatott vagyok, mert valami új jön, de félek, mert nagyon drasztikusan fog megváltozni az életünk. azt sem tudom, hogy fogom bírni ezt a nagy hajtást, bennem van a drukk, hogy állok át a napjait itthon töltő anyukából dolgozó nővé és háziasszonnyá (és továbbra is türelmes anyává). Persze ezen sokan átesnek, de én még csak most először. :) Vannak pillanatok, mikor elönt a kétely, hogy ez nem fog működni, de tudom, hogy meg kell próbálni, addig nem mondhatok semmit.

szokatlan a gondolat, hogy ha jön a szünet a suliban, oviban, akkor már nem lesz evidens, hogy ki vigyáz a gyerekekre, ha mégis nekem (ami a legjobb lenne), akkor elengednek-e szabira. Jani húsvét előttre már lefoglalt szállást Egerbe, hogy milyen klassz lesz, megyünk. aha, azt elfelejtettük, hogy én akkor már dolgozni fogok, tehát anya nem elérhető, valószínűleg. Fura. Lehet, hogy Egerbe végül csak Jani megy, vagy később kihasználjuk még azt, ami kifizetett. Meg mi lesz nyáron? Lehet szervezni, ki milyen táborba megy, mama mikor ér rá, én mikor tudok szabira jönni éssatöbbi. Hát, biztos belerázódunk... :)

Másrészről örülök, mert olyan szakaszában járok az életemnek, amikor le kell magam foglalni valamivel, jobb, ha nem elmélkedem mindenfélén itthon a magam csendességében. Jó lesz, hogy emberek között lehetek, eleinte biztos élvezni fogom, hogy "normálisan" fel lehet öltözni (na, és jó ok egy kis vásárlásra, hogy "jaj, nincs egy göncöm a munkahelyre" :-D), amibe persze úgyis beleunok, és várni fogom a hétvégét, amikor elég egy póló és szabadidőnadrág. :) Örülök, hogy újra megmozgatom az agyamat, hogy beszélhetek a nyelveken, amiken olyan régen nem, hogy nem egész nap a Börzsöny fáit nézem, de ha hazajövök a nyüzsgő Pest után, akkor jól fog esni kiülni a teraszra a kis családdal, és élvezni a csendet, madárcsicsergést. Ha az előnyöket nézem, akkor ott van, hogy utazás alatt majd olvashatok, tanulhatok, no, nem lesz olyan hú, de sok idő, de mindenképpen több a korábbi mennyiségnél. :) Úgyis egyetemre készülök újra, de erről majd másik posztban (ha sikeresen feladtam a jelentkezési lapomat). Ha a logisztikát tényleg sikerül megoldani, akkor akár élvezhetem is, az anyagi oldala meg mindenképpen megéri.

egyelőre csak találgatok, hogy mi hogyan lesz, remélem, hogy holnap sikerül tényleg elérni valakit a vezetőim közül, és hátha összejön egyy pénteki találkozó. akkor majd okosabb leszek. :)