Ennek is eljött a pillanata

Mikor megírok egy hasonló bejegyzést, mint az előző, utólag mindig megijedek: hiszen ez a negatív, enyhén depresszív ember nem is én vagyok! Minek kellett az egészet leírni? Legszívesebben törölném, de ezúttal nem teszem, mert sajnos mostanában sok a gubanc az életemben, sok mindennel nehezen küzdök meg, amikről sokkal hitelesebb lett volna már a maga idejében beszámolni, de ez elmaradt. akkor legalább az az egy rövidebb bejegyzés tanúskodjon kicsit jelenlegi "gubancos" életemről.

A helyzet azonban nem olyan súlyos, ezt örömmel szoktam nyugtázni, hiszen minduntalan észreveszek apróságokat, amiknek nagyon tudok örülni. Azt hiszem, ez mutatja, hogy még nincs itt a vég. :-))

Nos, jöjjön néhány apróság, ami nekem fontos, hogy egy kicsit ellensúlyozzam is az előző bejegyzés világvége hangulatát.

Örülök például annak, hogy eljött a pillanat, amikor látom, hogy Csilla egyik napról a másikra lemerül a medence vizében. Tegnap nagy levegőt vett, és teljesen magától bedugta a fejét, egyelőre a kád vizébe. Ma délelőtt pedig, mire kettőt fordultam, Kingával kézenfogva együtt merültek a "habokba". Pedig múlt héten még visított, ha kis víz csapódott az arcába. :) Apróság, de számomra fontos. Hiszen könnyebbé teheti Csilla jövőbeni úszástanulását, amit már bőszen tervezgetek.

Eljött az a pillanat is, amikor Zita leányzó "jóvoltából" a ruhaszárítón a sorrend bugyi-bugyi-bugyi-bugyi-gatya, amiből következik, hogy ő is egyre stabilabban szobatiszta, kb. egy hónapja. Volt szaladgálás, baleset, persze, de ő is szépen átszokik lassan a nagylányos üzemmódra. A kakival még vannak fennakadások, de erősen hiszem, hogy megoldjuk. Szobatisztaság-ügyi sikereink pedig reményt adnak arra, hogy szeptemberben, de legkésőbb a 3. szülinapján megkezdheti az ovit, ami az én jövőm szempontjából is sorsdöntő.

Eljött az a pillanat, amikor Kinga, ha kedve támad, megcsinál egy nagy kancsó limonádét. Egyszer megmutattam neki, most már egyedül is megy. No, és olykor egy-egy szendvicset is megken magának, ami szintén hatalmas segítség! Több év után, amikor szinte minden gyermekem teljesen szülői segítségre volt utalva, amely évek alatt a szülői készenlét, jelenlét hatalmas mértékben megvolt, ez nagy szó és könnyebbség. És én ennek nagyon örülök!

Végül, de nem utolsó sorban eljött annak a napja is (a mai konkrétan), hogy végre körben az egész telken van kerítésünk! Április vége felé kezdtük építeni, illetve Jani rokoni-baráti segítséggel. Lassan haladt, nagyon lassan, de türelmesnek kellett lenni. Pedig egy olyan időszakon vagyunk túl, amikor sokat voltam egyedül a lányokkal éjszakára is, ez itt, faluszélen, erdőszélen nem megnyugtató, pláne, hogy kerítés sem volt. Akkor lett sürgető a kerítés befejezése, amikor múlt héten észrevettük, hogy a kerítésalap betonozásához használt falécek (selejt lambéria, amiből hatalmas mennyiség maradt vissza az építkezés során, sajnos) eltűntek az udvarról. Abszolút semmi értéke nem volt, mi is csak feldaraboltuk volna tüzeléshez (no, jó, pont emiatt pici értéke csak lett volna, de ez nem veszélyes), de akkor is bosszantó, hogy végülis ellopták. Nekem pedig nyugtalanító érzés volt, hogy talán akkor surrantak be, mikor itthon voltam egy éjszaka, egyedül a lányokkal. Bláh!

Feltételezem, hogy hasonló akciót ezután is meg tud ejteni az, aki akar, de mától jóval nehezebb lett a dolga. Egyedül a kapu hiányzik, de remélehetőleg pár napon belül az is elkészül. :)

És akkor mutatom is a kerítéses telket (erősen tereprendezésre szorul az udvar, no, ezt lehet ezentúl intézni):

Ilyen és hasonló apró előrelépések és örömök szokták bennem tartani a lelket. Még szerencse, hogy ezek legalább vannak... :-)

Medencés

Indulunk a szomszédba fürdeni:

Zita a medencében énekel, Kinga a háttérben búvárkodik:

Csilla, aki egy nap leforgása alatt megtanult egyedül bemenni a mélyvízbe karúszóval:

A képek egy részéért köszönet Szilvi barátnőmnek, aki hét elején majdnem 3 napot volt velünk. :)

Dúl a szünet, itthon a csapat

Jelentős szünetet hagytam blogolás terén, de mint mindennek, ennek is megvan az oka. A legfőbb, hogy most kettővel több leányzó van itthon a "megszokottól" :), ez határozottan érezhető az élet minden területén. :) Én határozottan szétcsúszottabb vagyok... :)

Hétköznap nem nagyon tudok írni, még este sem, mert állandó ébredések és visszaaltatások zajlanak, és Jani is utazósdit játszik, tehát sokszor egyedül "szórakozom" ezekkel a dolgokkal. Hétvégén sem tudok írni, mert mindig van valami program.

Azért remélem, hogy be tudok számolni a következőkről, amelyek tényleg klasszak voltak:

11-én ovi trophy-n vettünk részt Szentén, Kinga második díjat hozott el a nagycsoportosoknál.

12-én nagy családi szüli-névnapozás zajlott Romhányban.

13-án fakivágást eszközöltünk a telek határa mentén, mert nem tudjuk a kerítést építeni a Börzsöny fái miatt... :)

15-én Jani szülinapját ünnepeltük, bár semmi ünnepi nem volt benne, és nem is kellemesen végződött (nekünk nem lett bajunk, de kórház volt benne).

18-án Kaposváron voltunk esküvőn.

Mindezek mellett élvezzük a szomszéd ház medencéjét, már amikor az idő engedi, ismét őzes élményünk volt, egész közeli fotók születtek egy példányról (igen, szokásos "vadrezervátumi" jelenségek, ahogy Edit találóan nevezte meg nemrég :D), és elhoztuk a harmadik cicánkat is. Szóval, zajlik az élet, illene megemlékezni ezekről a pillanatokról. :) A képeket átnézve is biztos találok érdekességeket. No, azokat is jó lenne megosztani a "közzel". :)

De most megint csak rohanok, mert Zita felébredt, Csilla és Kinga meg már zizegnek, hogy menjünk fürdeni. Hát, menjünk, ha már végre a víz is elég meleg lehet és jó idő van! Igazam van vagy igazam van? :))

Meglepi-könyvek, medence, késés

Tegnap délután rendeltem a lányoknak három könyvet. Kingának ballagási ajándék gyanánt, a másik két lánynak szolidaritásból... :-) Kingának Ruminit, mert úgy gondoltam, vele itt lehet az ideje, hogy APG-n túllépjünk, és mivel most jelent meg ennek a sorozatnak az új része, megrendeltem az elsőt belőle, hogy egyszer eljussunk az újonnan kiadotthoz is. :) Csillának az új Bogyó és Babóca Évszakos könyvét, Zitának az új Boribont (Annipanni, mesélj nekem!). A Bookline-nál rendeltem meg, úgy számoltam, hogy jövő hét elején itt is lesz, ami pont jó, mert péntekre kellene az ajándék.

Tegnap késő este kaptam egy emailt, hogy átadták a futárszolgálatnak, a következő munkanapon hozzák is. Ó, remek, akkor hétfőn itt van, minden zsír.

Erre reggel 9 körül csörög a telefonom, a futár hív, hogy hozna egy Bookline-os csomagot... Hö. Futáréknál munkanap van?? Leizzadtam, hogy van-e nálam elég készpénz vagy beszélhetem meg a randit a futárral a faluközpontban a bankautomatánál (még szerencse, hogy az van). Szerencsémre nem volt rá szükség, volt elég kp nálam, ki tudtam fizetni a futárt. Viszont a lányokat nem tudtam távol tartani a csomagtól, rettentő izgatottak voltak. Mondhattam nekik mindenféle hablatyot, nem nagyon lehetett őket eltántorítani, hogy kibontsuk.

Kibontottuk végül a csomagot. Volt nagy öröm! Boribont azonnal elolvastuk, majd a négy Babócás meséből is kettő és felet, a harmadiknál már nem volt türelmük, meg más is közbejött.

De. A Boribon szerintem aranyos történet, az új Bartos Erika könyv is nagyon tetszik. Szerintem klassz, hogy nagy alakú a könyv, szépek a rajzok, aranyosak a történetek. A Bogyó és Babóca rajzai Csillát és Kingát is megihlették, ugyanis mindketten elkezdték másolni a kedves kis képeket: ráteszik a papírt és egyelőre így másolják. Még Csilla is, aki soha nem csinált eddig ilyet, és elég ügyesen sikerült is neki az alkotás!

Nem bántam meg, hogy megrendeltem őket. Ruminibe még nem kezdtünk bele, mert közbelépett a szomszéd...

A szomszédunk egy eredetileg magyar férfi, aki anno kiköltözött Angliába, ott lett családja, és nyugdíjas éveire költöztek vissza feleségével kicsi falunkba. Nagyon jól érzik itt magukat. A felettünk lévő két telket, ha jól tudom, a lányáéknak vették meg (vagy a két gyereknek közösen, nem tudom), de hogy mikor lesz itt ház és milyen célból, nem tudom. Mindegy is, úgyis kiderül egyszer. Az ő telkükkel szemben lévő telket viszont a John angol barátja vette meg, akik nyaralót építettek rá. Csak időnként jönnek Magyarországra, addig Johnék kezelik a "birtokot". Most viszont mi is kaptunk feladatot: megkértek minket, hogy amíg a tulajok nincsenek itt, takarítsuk a medencéjüket. A tulaj teljes egyetértésével. Cserében használhatjuk... :-)) Elvállaltuk. Nekünk megéri, nem is vitáas, nekik is megéri, mert gondozzuk, nincs elhagyatva a ház. Egy komplett, nagyobb méretű, földbe épített medencéről van szó. :)

Ma délelőtt átsétáltam a lányokkal, megnéztük, hogy mit kell takarítani, tenni-venni, azt hiszem menni fog a dolog. :)

Egyelőre még kell takarítani a medencén, meg szerintem a vizének is melegedni kell még, de Kinga azóta félpercenként mondja, hogy akkor ő most indul is fel pancsizni... :)

És a rossz hír. Jani most írta, hogy a fél egyes mallorca-i indulás csúszott, mert zuhogott az eső, és csak negyed 3 körül szálltak fel. Talán. Ezzel már nem éri el a 15.40-es genovai csatlakozást, ami által erősen esélyes, hogy ma még nem látjuk Janit...És azt sem tudom, hogy akkor mikor jön haza. Ma este van egy hete, hogy utoljára láttam, nem akarok még egy egyedül eltöltött éjszakát itt, az erdő szélén, kerítés és minden nélkül. Most hiába a vidám délelőtt, rettenetesen pocsék hangulatom van...és még anyósomék is bejelentkeztek, úgyhogy mehetek mindent összerámolni, mert elég nagy itt a rumli :( (meseolvasás vagy takarítás-ma a meseolvasást választottuk, hát, most főhet a fejem...de azért nem bánom a dolgot :) ) Csak Jani jött volna haza...fáradt vagyok. :(

ui: könyvtémához: le vagyok nyűgözve Bookline-éktól, még kicsit gyorsak is voltak... :) Kingának pedig amúgy is van félretéve kis ajándék a ballagás napjára, úgyhogy akkora is marad meglepi.

Kinga névnapi ajándéka

Csak szombaton lesz Kinga névnapja, de ma megjött az ajándéka. Nem vártam szombatig, hiszen most remek az idő, lehet strandolni, most tudják használni.

Kingáé a nagy delfin, mert ő már fel tud jönni a víz alól, ha lecsúszik...

...Csilláé a sárga úszó "deszka", mert Zsófiéknál tetszett neki, és némi vigaszajándék neki is dukál. :)

Egy a "bajom": ha még Zita úszógumiját is betesszük, teltház lesz, kicsi lesz a medence...Apa, új medencét kell vennüüüünk!!! :-)))

Délutáni fürdés

Megírtam a kicsit panaszkodós hangvételű bejegyzést a nagy hőségről, de pont utána délután egy kicsit elviselhetőbb lett az egész. Nem csökkent a hőmérséklet (sőt, itt bent továbbra is 29 fok van), de Zita is hajlandó volt vízbe szállni, ami melegedett valamennyit:

Először apuka felügyelt, nagy-nagy "kínszenvedések" árán :)

Majd amikor ő már megunta Zita sivítását, akkor én váltottam. Zitának ugyanis valahogy sehogy nem volt jó (már nem tud mit csinálni ez a gyerek jó dolgában!), hol ki akart menni, hol nem, hol jó volt az úszógumi, hol nem. Most már nem ér le a lába, hogy Jani meghegesztette a medencét, magasabb lett a víz. lehet, hogy ez zavarta, de azért volt sok kacagás is. :)

Mindegy, a lényeg, hogy sikerült kicsit lehűlni, mert még frissítő hőmérsékletű a víz, a lányok sem fáztak benne, kivéve talán Zitát egy kis idő után. A fürcsi után tényleg higgadtabban lehetett mindent elviselni, amihez talán a lassan lenyugvó nap is rásegített.

Mindezt azért írtam le, mert így igazságos. Ha a nehézségekről írok, akkor úgy illik, hogy a könnyebb pillanatok is lejegyzésre kerüljenek, sőt! És ez most mindenképpen kellemes élémény volt, ha nem is szenzációszámba menő program.

hőségben

Azt hiszem, eljött az az idő, amikor ki kell jelenteni, hogy a nagy nyár is kicsit fárasztó kezd lenni. Isten ments, hogy emaitt hirtelen télért kiáltsak, nem, dehogyis, de ez az egész, ebben a formában már nem annyira buli.

Jelenleg úgy állunk, hogy ablak csak éjszaka van nyitva, illetve árnyékos oldalon még délelőtt kicsit, de onnantól már csak meleg levegő jön be. A hálószobáink keletre néznek, reggel záródnak az ablakok, redőnyök szorosan lehúzódnak, és késő délutánig úgy is marad. Legnagyobb gondom a teraszajtó, ami szintén keletre néz, de ezen keresztül járunk ki az udvarra. Kívülről csak macerásan, a belső kilincsre akasztott szalaggal lehet behúzni, amit én meg is szoktam tenni, de a lányok nem nagyon. így aztán innen árad be némi meleg a házba, de azért igyekszem zárogatni lelkiismeretesen az ajtót. Ma például az első, bejárati ajtón jártunk ki, mert már irdatlanul meleg volt a terasz felől, és mivel nem akartam, hogy a nehezen tartott földszinti 28 fokból 30 legyen, elöl kezdtünk el közlekedni. Ami persze nagyon kényelmetlen, de most ez van. Ilyen óvintézkedések mellett a földszinten tartjuk a 28-29 fokot, az emeleten estére örülünk, ha "csak 31 van. A héten a hálószobai ablakokról levettem a fényáteresztő függönyt, és felszereltem a még a pesti lakásunkban használt sötétítő függönyöket, így éjszaka teljesen ki tudjuk nyitni az ablakokat, redőnyöket felhúzzuk, de mégsincs teljes világosság. Persze nagyobb fény jön be azért, ezért Zita is felébred 6 és fél 7 között, szemben a korábbi fél nyolccal. ÉS ha azt vesszük, hogy mostanában, pont a meleg miatt, fél 10, 10 felé alszik el este, akkor nem nagyon alussza ki magát. Emiatt és a hőség miatt aztán roppant nyűgös délelőtt, ami jól igénybe veszi az ember idegeit, azokat az idegeket, amelyek már szintén aléltak "kicsit" a melegtől. Egy rokon megkérdezte minap, hogy miért nem veszünk egy mobilklímát, amivel kicsit hűvösebb levegőt tudnánk az emeleten csinálni, ha más nem, alvás idejére. Nem 20 fokos hideget, elég egy lájtos 26 fok is. Ez a hűvös utána pedig lefelé is szállna a földszintre, így ott is hűtenénk kicsit a levegőt. Ez persze jó lenne, de egyelőre annyi kiadásunk van az épülő ház miatt is, hogy ez sajnos nem megy. Meg sajnálunk is már erre a házra költeni, a miházunkban már a légbefúvásos rendszer fogja nyáron befújni a hűvös levegőt a föld alatti csövekből. Nyami.:-)

Itt jön a másik nagy problémánk, ami miatt nehezebb elviselni ezt a meleget: mégpedig, hogy egy faluval arrébb ott áll a majdnem kész házunk, egy gerendaház, aminek a hőtartó-hőátengedő tulajdonságai sokkal jobbak, így egy hete is, amikor dél körül kint voltunk, a hálószobákban 23 fok volt...Most már lehet, hogy 25 vagy 26 is van... A halószobák falát nem süti nap, északra néznek, azonkívül éjjel, mikor hűl a levegő, a fa falak is gyorsabban hűlnek. Márpedig itt, vidéken, azért éjszaka jár a levegő, az erdő mellett fekvő miházunknál különösen, tehát, ha a ház is "együttműködne", egy éjszaka folyamán is sokat lehetne javítani a körülményeken, mint ahogy a mostani ház ezt nem "teszi": a téglafala csak melegszik, melegszik, éjjel pedig szinte semmit nem hűl. Ma reggelre, nyitott ablakoknál 28.5 fokról csökkent egy fokot a hőmérséklet (wow!) az emeleten 31-ről 29-re. Ez az egész csak fokozódik, egyre rosszabb. Tudjuk, hogy ezerszer jobb a helyzet még így is, mintha a pesti társasházban laknánk, de irdatlanul nehéz a helyzetet elviselni, ha belegondolunk, hogy milyen kulturált körülmények között vészelhetnénk át ezt az időjárást (is) a saját házunkban.

Ezért naponta többször mondok magamban cifrákat a kivitelezőre, ami semmit nem segít, de én legalább kieresztem magamból a gőzt. Nem sokat abból sem, de valami. Jó lenne valahogy nagyobb türelemmel viselni ezt az egészet, hiszen intéződnek a dolgok, csak lassan. De talán kicsit indokolt, hogy türelmetlenek vagyunk, ha azt vesszük, hogy négy hónapja ott lakhatnánk, és még lesz ebből több is. Mindegy.

Aztán ott van a medence, ami szintén nagyobb előny a társasházi élethez képest. Ebben főleg a gyerekek találnak menedéket, és már ez is valami, sőt, sőt! Most már talán majd néha én is bemehetek, hogy Zita is hajlandó volt bejönni velem a héten, és még élvezte is eddig mi kint főttünk a medence mellett, tehát én annyit nem profitáltam még belőle. A medencével csak annyi a gond, hogy éppen szüneteltetni ill. korlátozni kell a fürdést, mert csütörtökön le kellett ereszteni a vizét, mert a bő egy hónap alatt, mióta áll a medence, teljesen zavaros lett a vize. Hiába minden algaölőszer és klórtabletta, elhasználódott. Több oka is lehet: a fűzfa szemetelése, ami alatt áll a medence, máshova nem tudtuk tenni, és bár takarjuk rendszeresen a medencét, csak hullik ezerrel ennek a fának a levele, illetve a kis virágai; az idén több ezer belefulladt muslica boldogít minket (tavaly nem is voltak itt ezek a pici rovarok, hogy most honnan kerültek elő és ennyien, nem tudom), amiket halásztunk mi teljes erővel, de túlerőben voltak. Aztán a vízforgató sem egy nagy teljesítményű valami, ilyet csak a nagy medencékkel adnak együtt, az sem tisztította igazán a medencénket. így leeresztés következett, és ha már így alakult, Jani megigazította alatta a talajt, úgyhogy most már egyenes, első felépítésnél nem lett igazán vízszintes. Szép tiszta lett a víz, csak hideg. Csütörtök óta 22 fokról már 26-ra melegedett, de még fáznak benne a lányok, bár kétségtelen, hogy frissítő ebben a fázisban a medence vize. Zita sem bírja nagyon, így az ő fürdésével is várunk picit, bár, amilyen meleg van, sokáig nem kell majd. Mehetnénk éppen strandra is addig, de valószínűleg kismillióan vannak, ahhoz pedig nem sok kedvem van.

A héten gondoltam arra, hogy nem is lenne olyan vészes ez az egész, ha a beárnyékolt szobában csak feküdni kellene, akkor egész jól ki lehetne bírni. A három leányzó mellett azonban tegnap is csak délután tudtam pár percre leülni, totál kitikkadtan, szakadt rólam a víz, és semmi másra nem vágytam, mint egy kellemes zuhanyra. Amit aztán este 11-kor meg is kaptam... :-)

Úgyhogy sok millió honfitársunkhoz hasonlóan mi is kicsit nyűgösen viseljük a meleget, de ettől függetlenül hálát adok az égnek, hogy nem egy panelrengetegben töltjük most az időt, vannak emlékeim, hogy az milyen nehéz. No, és hát az is reményt ad, hogy jövőre már tényleg a miházunkban "nyaralunk", ahol tényleg kellemesebbek lesznek a körülmények. Reméljük. Tavaly nyáron azt ígértem egy barátnőmnek, legalábbis úgy emlékszem, hogy idén már jöhetnek hozzánk nyaralni az erdőszélre. Nos, jövőre már tényleg betartjuk az ígéretünket! :)

(a kép fent Zita keresztszüleinél készült csütörtökön, ahová ismét átmentem a lányokkal, mert Jani itthonról dolgozott, ott pedig nem volt ideiglenes medenczárás, csobizhattak a lányok-amit Kinga meg is tett, Csilla nem akart nélkülem bemenni, és mivel Zita nem akart bemenni, és mással sem volt hajlandó kint maradni, én sem tudtam)

Hétköznapi délután Romhányban

Jani ma úgy intézte, hogy itthonról tudjon dolgozni, ami azzal jár, hogy az autó is itthon van.

Mivel én egy ideje fogadkozom, hogy ha itthon lesz az autó, elmegyek a csajokkal valahova, és ezt a fogadalmat be is kellett váltani, hát, felpakoltam őket, és átmentünk Romhányba, Zsófiékhoz, Zita keresztszeüleihez. Mi tagadás, izgultam, mert most nem ült mellettem Jani, de minden jól ment, illetve megoldottam, ha nem ment olyan jól. Romhánycityben akadt néhány "szituációm", amit célszerű lesz elfelejteni (kétszer nem tudtam kettesbe váltani, hanem négyesbe, a kocsi nem méltányolta, és a falu főutcáján lefulladt, meg még kisebb málőrök, de mondom, megoldottam), de ott voltunk! Épségben (csak Janit felejtettem el értesíteni, ő meg már telefonálgatott, hogy mi a szösz van velünk).

Olyan jó érzés volt! Egyedül, Janitól függetlenül, aki eközben a füvet is le tudta nyírni, nem háborgatta az aprónép, és nem a hétvégéből megy el ez az idő. Nem itthon kellett tengődni, nyűglődni a lányokkal (hanem máshol :-D). Jó volt felnőtt társaságban lenni, bár beszélgetni nem igazán tudtam, mert hol egyik leányzó, hol másik rángatott valahova, a jeges kávémat is lecserélte Zsófi, mert teljesen összeesett, mire meg tudtam volna inni, de jó volt rövidke időre is találkozni a család egy részével.

Kinga egyből lelkesen ment a nagy medencébe (balra vigyori Zorka, hátul vigyori Zalán és persze vigyori Kinga jobbra)

Csilla először csak velem akart bemenni, de mivel Zita nem hajlandó bemenni, a család többi tagjával még nem nagyon marad egyedül, ezért eleinte maradt Csillának a parton ücsörgés:

miközben Zekő kispasi így töltötte az időt:

Kinga csobis kép:

És végül Csillánál is megtört a jég, bement a vízbe, ez az úszós micsoda nagyon bejött neki, ki se akart a végén jönni

Már mindenki kint volt, amikor ő még egyszer visszament egyedül, frászoltam is kicsit, nehogy lecsússzon a gumibigyóról, mert lett volna megszeppenés, én meg tuti ruhástul ugrok a medencébe, ha helyzet adódik. :)

7 óra felé búcsút vettünk, majd hazafelé vettük az irányt. Ismét teljesen jól ment a vezetés, meg voltam elégedve, nagyon örültem, hogy belevágtam a kirándulásba. :) Kár, hogy holnap Jani elviszi az autót... Kezdek függő lenni netalán? :)

Kinga is nagyon örült, hogy ott voltunk, ezért meg pláne megérte a kis stressz a vezetés miatt (a másik két lány nem nyilatkozott, de szerintem ők is jól érezték magukat). Amint lesz alkalom, megismételjük. Ünnepélyesen fogadom. :)

Kinga a medencében

Kinga szinte kirobbanthatlan a medencéből. Délután is csak nagy erőfeszítés és durcák árán tudom kicsit bent tartani, hogy ne a legerősebb napsütéskor legyen kint.

És, ami klassz, hogy két napja nem csak ledugja a fejét, hanem rendesen siklik, merül is a vízben, íme:

Azóta ő a mi kis hableányunk :)

Pillanatok a hétvégén

Azért jó, hogy van legalább egy kisebb medencénk. Versenyúszni nem jó, de a lányoknak (és persze felnőtteknek is) kiváló hűsölőhely. Vagy öt helyen kellett a peremét ragasztani, de most úgy néz ki, hogy tartja a levegőt. Csak ezt a nyarat bírja még ki! :)

A macsekoknak az árnyék is megteszi. Bár, a fekete Mózi valami nagy sárban dagonyázhatott, csupa sár a farka és a hasa, nem is tudja magáról letakarítani, így lehet, hogy életemben először kipróbálom, milyen macskát mosdatni. Ha fürdetni nem is, legalább szivaccsal lemosni egy részét. Biztos vidám dolog lesz... De még várok, hátha mégis megküzd vele a macska. :-P


Zitát nem érdekelte a víz, helyette a szürke macskának (Gyémánt) húzta a kötelet, és kacagott, hogy az elkapja és követi.



A történet sírással végződött, mert egy alkalommal a macska jobban lefogta a kötelet, Zitát kicsit megrántotta, megbotlott, először térdre esett, de olyan gyorsan, hogy a kezét sem tudta letenni (meg talán a kötél is a kezében volt), és homlokkal is a kőre csapódott. Hála istennek egy kisebb piros folttal megúsztuk, de nem lehetett kellemes.