-->

2010. július 1., csütörtök

Hétköznapi délután Romhányban

Jani ma úgy intézte, hogy itthonról tudjon dolgozni, ami azzal jár, hogy az autó is itthon van.

Mivel én egy ideje fogadkozom, hogy ha itthon lesz az autó, elmegyek a csajokkal valahova, és ezt a fogadalmat be is kellett váltani, hát, felpakoltam őket, és átmentünk Romhányba, Zsófiékhoz, Zita keresztszeüleihez. Mi tagadás, izgultam, mert most nem ült mellettem Jani, de minden jól ment, illetve megoldottam, ha nem ment olyan jól. Romhánycityben akadt néhány "szituációm", amit célszerű lesz elfelejteni (kétszer nem tudtam kettesbe váltani, hanem négyesbe, a kocsi nem méltányolta, és a falu főutcáján lefulladt, meg még kisebb málőrök, de mondom, megoldottam), de ott voltunk! Épségben (csak Janit felejtettem el értesíteni, ő meg már telefonálgatott, hogy mi a szösz van velünk).

Olyan jó érzés volt! Egyedül, Janitól függetlenül, aki eközben a füvet is le tudta nyírni, nem háborgatta az aprónép, és nem a hétvégéből megy el ez az idő. Nem itthon kellett tengődni, nyűglődni a lányokkal (hanem máshol :-D). Jó volt felnőtt társaságban lenni, bár beszélgetni nem igazán tudtam, mert hol egyik leányzó, hol másik rángatott valahova, a jeges kávémat is lecserélte Zsófi, mert teljesen összeesett, mire meg tudtam volna inni, de jó volt rövidke időre is találkozni a család egy részével.

Kinga egyből lelkesen ment a nagy medencébe (balra vigyori Zorka, hátul vigyori Zalán és persze vigyori Kinga jobbra)
Csilla először csak velem akart bemenni, de mivel Zita nem hajlandó bemenni, a család többi tagjával még nem nagyon marad egyedül, ezért eleinte maradt Csillának a parton ücsörgés:
miközben Zekő kispasi így töltötte az időt:
Kinga csobis kép:
És végül Csillánál is megtört a jég, bement a vízbe, ez az úszós micsoda nagyon bejött neki, ki se akart a végén jönni
Már mindenki kint volt, amikor ő még egyszer visszament egyedül, frászoltam is kicsit, nehogy lecsússzon a gumibigyóról, mert lett volna megszeppenés, én meg tuti ruhástul ugrok a medencébe, ha helyzet adódik. :)

7 óra felé búcsút vettünk, majd hazafelé vettük az irányt. Ismét teljesen jól ment a vezetés, meg voltam elégedve, nagyon örültem, hogy belevágtam a kirándulásba. :) Kár, hogy holnap Jani elviszi az autót... Kezdek függő lenni netalán? :)

Kinga is nagyon örült, hogy ott voltunk, ezért meg pláne megérte a kis stressz a vezetés miatt (a másik két lány nem nyilatkozott, de szerintem ők is jól érezték magukat). Amint lesz alkalom, megismételjük. Ünnepélyesen fogadom. :)

Nincsenek megjegyzések:

Daisypath Christmas tickers