Elballagtunk

Ez is megvolt. Ma délután megtartották kicsiny ovinkban az évzáró ünnepséget, amelyen mindkét ovis lányomat láttam szerepelni, és amely végén Kinga végleg elbúcsúzott az ovijától.

Nagy izgalommal vártuk ezt a délutánt, régóta készülnek rá az oviban a kis ovisok az óvónőkkel. Csilla többször mondta, hogy már alig várja, hogy szerepeljenek, hogy lássuk mi is, hogyan énekel, Kinga viszont inkább kihagyta volna, monván: "Nem szeretek szerepelni!". Különböző hozzáállásuk nem volt észrevehető a műsorban, mindketten lelkesen, hangosan mondták, énekelték, amit kellett.

Délben már ebéd után értük kellett menni, hogy az óvónők is elő tudjanak készülni. Én így jócskán kigyalogoltam magam délelőtt (örülök, hogy itt a szünet, ez nem fog hiányozni), el is voltam maradva azzal a pár aprósággal, amit a ballagás utánra terveztem (az egészen pici családi összejövetel előkészületei), és a vasalás is hátra volt még. Végül a teljes szétcsúszástól mentett meg Jani, aki három nap távollét után koradélután hazaért, jelentősen megkönnyítve ezzel a dolgomat, Míg én a vacsora utolsó simításait végeztem, kivasalta az összes blúzt és a saját ingét! Hatalmas nagy segítség volt!

Még így is azt hittem, hogy nem érünk be időben, mert Csilla hatalmas patáliát csapott az öltözéssel: semmi nem volt jó. Ordított, próbáltunk beszélni vele, legalábbis Jani, én az utóbbi napokban kicsit megfáradva hamarabb elvesztettem a türelmem. Végül elindultunk, és ugyan kicsit könnycseppesen "adtuk be" Csillát az óvónéniknek gyülekezésre, lenyugodott, a színpadra már érdeklődve, mosolygósan, csillogó szemmel jött ki. Én is megnyugodtam. :)

Számunkra még egy plusz újdonsággal, debütálással járt ez az esemény (ami már amúgy is debütált, hiszen itt még nem voltunk évzárón): a lányok most először léptek fel új szoknyáikban, a bordó alapon apró fehér tulipánmintás szoknyákban, amely afféle egyenszoknya, és kicsit a helyi népviseletre emlékeztet. Mázlimra Csilla és Kinga csoportja egyfélét viselt, anyagot is tudtunk szerezni, és az egyik anyuka-aki rengeteg ilyen szoknyát megvarrt-vállalta a mieink megvarrását is. Egyből hármat, hogy Zita se maradjon ki a jóból, no, és ősztől a Kinga helyére lép, tehát nem árt az a szoknya! Ő is ebben a szoknyában érkezett az ünnepségre, nem mintha kellett volna, de aranyosak voltak együtt. Csak közös kép nem született Csilla rosszkedve miatt... :(

Az ünnepség az iskola aulájában volt megrendezve, ahol elég sok ember elfér. Úgy gondoltuk, hogy én előrébb ülök, hogy legalább egy valaki közülünk végignézze a műsort, és fényképeket is tudjak csinálni. Jani és anyósomék maradtak Zitával. Jani nem is látta az egész jó részét, a ballagásról talán le is maradt, mert akkor Zitával már autózott...Annyira sajnáltam, de valamelyikőnknek tényleg illet a szereplőkre is figyelni. Kingának pedig különösen kijárt most a figyelem, hiszen ballagott is.

Szerintem nagyon jó szervezés volt, igaz, hogy majdnem két órás volt az egész, de ebben benne volt 5 csoport 10-15 perces szereplése, 10 perces angolosok előadása és a ballagók külön "száma". Egyik csoport sem szerepelt sokat, és ugyan a csoportok levonulása után mindig nagy mozgás támadt a nézőtéren (akinek később már nem volt "érdekeltsége", nem nézte végig a műsor további részét), zavartalanul zajlott minden.

Elsőként a legkisebbek volnultak színpadra. nem lehetett mosoly nélkül kibírni, rettenenetesen aranyosak voltak.

Másodiknak jöttek Kingáék, hiszen vegyes csoport lévén, náluk is voltak kicsik. nem akarok részrehajló lenni, de szerintem az egyik legjobb produkciót láttuk. Volt éneklés és volt mese is benne, remekül megmozgatva mindenkit. Nem volt hosszú, mindenkinek jutott kis feladat, mindezt úgy, hogy maximálisan figyelembe vették a különböző korú gyerekek képességeit, ami nem könnyű. szóval, tetszett. :)

Kinga tánc közben:

A mesénél harmadmagával mesemondó volt:

Kingáék után jött egyből a Kis-középső, azaz a Csillák csoportja. Csilla mosolyogva jött ki, de pár percig kutatta szemével a közönséget, hogy felfedezzen valamelyikőnket. Végül kiszúrt engem a második sorban, megkönnyebbült mosollyal jelezte, hogy örül, onnatól kezdve gyakran kinézett rám. Így én is örültem, hogy ott vagyok, ahol. :)

Ők is fejdíszben jöttek:

Itt is volt ének:

Tánc:

És kiscsoportos versmondás-ezekkel a kislányokkal örömmel szavalt Csilla, de az óvónő mondta, hogy egyes kislányok mellett hallgatott, így került ebbe a négyesbe. Így nem is volt gond, jól kitalálták az óvó nénik, mi a gond. :)

Csilláék után kis szünet érkezett számunkra, mert az angolosok, a nagyközépső és a nagycsoport műsorában nem voltunk érdekeltek, de azért én végignéztem. Az egész végén aztán egyesült az összes nagycsoportos, és következett a búcsúzás. Kinga a nagyok között, leendő osztálytársaival:

Együttszavalás:

Néhány ének és vers és a nagyközépsősök búcsúztatója után kivonultak integetve. Kinga itt vonul ki végleg, mosolyogva. Így vett búcsút (harmadik :) ) ovijától:

Én kibírtam mindeféle könnyezés nélkül, annyira nem volt megríkató a műsor, de mindenképpen elmerengtető, hogy nemrég még beszoktattam, szorongtam, hogy jó lesz-e neki az ovi, hallgattam a még pesti óvó nénit, hogy "Nyugodjon meg, anyuka, minden kezdet nehéz, de Kinga tüneményes ovis lesz nagycsoportos korára!". Ez olyan messze volt akkor...És most nagycsoportos lett pikk-pakk, és tüneményes ovis. Ezen merengtem a műsor alatt, de időm nem volt túlzottan meghatódni, mert véget ért a műsor. Az én kis ballagóm meg nem sokat foglalkozott efféle érzelmi viharokkal, jóízűen nyalt egy fagyit, mire kiértem hozzájuk az utcára:

A mozgó fagyiárus is jó időzítéssel érkezett az ünnepély végére az iskola elé...

Csilla, aki azért elfáradt, mama lábába csimpaszkodik:

Zitafagyista:

Pitty-putty sikerült eperfoltot ejtenie a fehér pólón, de így az igazi a gyerek, igaz? Ezt nem bántam, de őt sajnáltam, mikor hazaérve pont a házunk előtt fordult le a gombóc a tölcséréről...Úgy zokogott...Gyorsan betereltük a házba, hogy mindjárt tortázunk, és megnyugodott.

Kinga megkapta a hátramaradt ajándékokat. Mamáéktól pólót, kirakót, gyönyörű csokrot, tőlünk megkapta élete első karóráját, egy kicsi cicás példányt és egy gitárral, hangjegyekkel ellátott nyakláncot, ami kicsit Hannah Montana-s érzetű, ha nem is kimondottan ez, nem is ezüst vagy arany, amit most még nem akartunk, de mégis ékszer. No, és persze rettentően örül neki!! :)

A vidám ballagó már itthon mamáék csokrával:

És Zitával (az eperfolt vidáman van jelen Zita pólóján... :D)

Négy év múlva az ő vállán lóg az a bizonyos tarisznya, ami most olyan távolinak tűnik, hiszen csak ősszel kezdi az ovit. De tudom, hogy rettentő gyorsan itt lesz, és akkor mosolyogva gondolok majd vissza a mostani gondolataimra. Vigyázni kell ezekkel a nőszemélyekkel, mert nagyon nőnek! :)

Végül nem bírtam megállni, hogy ne mutassam meg Kinga apróságait, amit emlékbe kapott.

A tarisznya és a kis fényképalbum, amiben néhány kép van Kingáról, különböző ovis alkalmakkor.

Nagyon kedves volt az óvónőktől és a dadus nénitől, hogy ekkora gondot fordítottak ezekre a személyes emlékekre, hiszen nem kevés munka minden ballagóról összeválogatni a képeket, előhívatni, szépen összerendezni. nekünk különösen fontos, mert erősíti a kötődésünket ehhez az ovihoz, ami kicsit még mindig új és szoknivaló. Pláne, hogy áprilisban az iskola épületébe költöztek az ovisok, még nagyon az épülettől sem tudtak elbúcsúzni...Akkor már legalább a gyerekek és az itteni élmények maradjanak meg, ha nem is olyan sok az sem. Azért tegnap elgondolkodtam, hogy Kingának el kellett volna ballagnia a szendehelyi ovisokkal is...Ovis életének nagy részét ott töltötte, nem lett volna alaptalan. Ez persze logisztikailag nem volt megoldható, autó hiányában megnézni sem tudtuk őket, pedig éppen tegnap volt ott is a ballagás.

A tarisznya tartalma: pici kép az oviról, néhány zsírkréta, pici pogácsa, pici zacsiban homok az ovi homokozójából, és ami nem fért bele, egy könyvjelző, amit Ági dadus maga csinált minden ballagónak:

Az estét kis eszegetéssel zártuk, ettünk tortát, majd anyósomék és sógornőm hazamentek. A lányok megfürödtek, Csilla és Zita mesét hallgatott, majd Csilla lefeküdt. Kinga leragadt egy filmnél, ami a Disney csatornán ment. Eleinte bosszankodtam hogy késő van, aludni kéne, meg nem kéne filmet néznie meseolvasás helyett, de aztán megenyhültem. annyira kérlelt, hogy hagy nézze, hogy engedtem. Ez az ő napja volt kicsit. Kicsit nagyobb lány lett, hagy legyen kicsit nagylányosabb programja. mire a film végetért (ami amúgy teljesen ártalmatlan film volt, tehát semmi durvát nem nézett, azt nem is engedném), Zita is elaludt.

Kinga nem akart lefeküdni, pedig tíz óra körül lehetett. Érezte, hogy kicsit körülötte forog ma minden, nem akarta, hogy véget érjen. Gondolom én. Ezért megkérdeztem, hogy a frissen kapott (végülis ballagási ajándéknak szánt) Ruminiből elolvassuk-e a következő fejezetet, amiből kettőt már elolvastunk, de a kicsik nagy nyűglődése közepette.

Ma este elővettük, lekuporodtunk a nappali kanapéján, nyugodtan elolvastam a fejezetet az én naaagy, iskolás lányomnak, aki nyugodtan végig is tudta hallgatni. :) Lett majdnem fél 11, mire aludni indultunk, de sebaj. Bezártuk a könyvet, benne a frissen kapott könyvjelzővel. Legközelebb folytatjuk.

Elalvás előtt míg susmorgott nekem kicsit, elmondta, hogy örül az ajándékoknak, és tudtam, hogy most tényleg mindent sikerült eltalálni. Alapvetően jól sikerült délután és este lett. És reménykeltő, hogy két év múlva a Csilla ballagását már valószínűleg Jani is látni fogja... :)

Így esett kiscsaládunk első ballagós élménye. :) Két év múlva folyt. köv. Addig meg várnak ránk új kalandok, ezúttal már az iskolapadban. :)

Nyílt foglalkozás Kingánál az oviban

Jöjjön akkor néhány hiánypótló bejegyzés az elmúlt napokról. :)

Múlt héten szerdán voltam Kinga egy ovis foglalkozásán. az egyik óvó néni tartotta hat nagycsoportos korú gyereknek, a szülők bemehettek megnézni, hogy is haladnak a feladatokkal a lurkók. Azt tudni kell, hogy Kinga az egyetlen vegyes csoportba került az új oviban, aminek van előnye is, meg hátránya is, így örültem is, meg nem is, ezért írtam külön, hogy a nagycsoportosok szüleinek szólt külön a meghívás. Én is elmentem, de nem tudtam, végig tudom-e nézni Kingát, mivel Zitát nem tudtam másra bízni, de ez a feladat megoldódott: megkértem a Csilla óvó nénijét, hogy nem maradhatna-e ott addig Zita Csillával, és vállalták. Zita egyből otthonosan elhelyezkedett az asztalnál, nem is figyelte, hol vagyok, bezzeg Csilla, sírva ugrott a nyakamba, hogy ne menjek el...Végül a nagy feladat, hogy húgát pesztrálni kell, elvonta a figyelmét, és megnyugodott. Én pedig, kicsit izgulva ugyan legkisebb leányom ovis szereplése miatt, de nyugodtan végignézhettem, hogyan oldják meg Kingáék a különböző feladatokat. Számolós, térbeli tájékozódós feladatok voltak zömmel, amiket Kinga jól oldott meg, ettől függetlenül az óvó néni szerint az önbizalmát erősíteni kell. Mikor az asztalnál számolós feladatokat oldottak meg, egyszer-kétszer egy másik kislány megoldását utánozta le, úgy, hogy szétszedte a saját megoldását (műanyag kacsákat és tyúkokat kellett utasítás szerint a papírra helyezni), Akkor változtatta meg az ő megoldását, hogy közben az övé is jó lett volna. Panni nem olyan felállásban helyezte fel a pici állatkákat mint ő (összesen 10 állatnak kell a lapon lenni, mindegy milyen eloszlásban-amúgy ez volt a legnehezebb feladat), így gyorsan koppintott, nem volt elég biztos a saját megoldásának helyességében (önbizalomhiány).

Ettől függetlenül teljesen ügyes, nyugodtan végigülte a 45 percet, az óvó néni és a vezető óvónő is abszolút iskolaérettnek tekintik, de ezt már mondták korábban is. Jó volt látni, hogy ügyes volt (azt az egy-két hibát leszámítva), de önbizalomra majd gyúrunk (azt nem tudom, hogyan, de biztos megtalálom a módját). A következő eset nem a nyílt foglalkozáshoz tartozik, de Kingával kapcsolatos és ügyes rajzolási képességéhez, hogy a minap, mikor érte mentem, ült pár ovis társsal a kis asztalnál, és papírból kivágott tojásokra kőprofin másolt mintákat, amiket az óvó néni adott előzőleg, majd a társak kiszínezték. :) Emese óvó néni meg is jegyezte, hogy Kinga az óvó néni segédje, leveszi ezt a munkát a válláról. Persze mindez nem volt teher Kingának, amúgy is szinte mindig rajzolva találom délutánonként. itthon is rajzol néha a húgainak, amiket ők kiszínezhetnek. :) Mondhatnám úgy is, hogy ebben már van gyakorlata. :-)

A nyílt délelőttre visszatérve: a foglalkozás végén szinte berobbant két kisebb lányom is (mosolyogva), majd Csilla óvó nénije aggódva keresve őket, mert meglógtak a drágák... Szerintem Csilla óvó nénije is örült, hogy véget ért a foglalkozás... ;-) Zita amúgy probléma nélkül elvolt ez alatt a kis idő alatt, aminek örültem. Kimentem a lányokkal az udvarra is, aztán látva, hogy lassan dél lesz, no, meg a lányok is kérleltek, hazavittem őket még ebéd előtt, hogy ne kelljen olyan sűrűn fordulnom (gyalogosan ez borzasztan nem érte volna meg). Volt öröm rendesen, szerintem biztos azt kívánták, bárcsak mindennap lenne ilyen nyílt délelőtt...:)

Kinga szülinapja

Ezzel a tortával kedveskedtem elsőszülött leányomnak, ha már szülinapos lett. A tortát az oviba vittük be, ezért lett ilyen színes, hátha kicsit feldobja az oviba visszatérni nem akaródzó gyerekek és óvónők hangulatát.

Nos, ez sikerült is, tetszett mindenkinek a torta, egy ideig fel sem akarták vágni az óvónők... :)

Nagyon örültem neki, mert rengeteg munkám volt benne. amit nem bántam egyáltalán, sőt, ilyenkor szárnyakot kapok az örömtől, hogy alkothatok, hogy örömöt, meglepit okozhatok, de az alkotás folyamatában még mindig jelentős akadályozó tényezők lépnek fel. Így történt, hogy ma éjjel kettőkor Zitával mellettem ragasztgattam a fekete csíkokat a tortára, annyira sokszor ébredt, egy rakás időt töltöttem bent nála, hogy elaludjon, és mikor nem ment, levittem magamhoz. nem sokat voltunk lent, pont annyit, hogy másnap délelőtt még gyorsan be tudjam fejezni. Nem éppen ideális időben készült el a torta, de elkészült, minden kényelmetlenség feledésbe merült, amikor láttam a csillogó gyermekszemeket. :)

A torta elkészítése egy öröm volt számomra, a következő öröm, hogy el tudtam szállítani az oviba. GYalog mentem ugyanis Zitával (máshogy nem is tudtam volna, hacsak nem repülök), babakocsival, egy kézzel toltam Zitát, másik kezemben a torta. Még szerencse, hogy tegnap este Jani befutott egy műanyag tortatartóval, búrával, fogantyúval, ahogy kell, azt legalább könnyen tudtam tartani. Nem számoltam viszont a hóval. Jóval havasabb volt a falu, mint ahogy én reméltem, így rögtön a kapunk előtt elakadtunk (bár kétségtelen, hogy ezt az ablakból is láthatom, de reméltem, hogy a fő utca jobb állapotban van, a mi utcánk mindig jóval havasabb, mint a többi része a falunak), és mikor toltam egy nagyot a kocsin, a torta megcsúszott, a golyók össze-vissza csúsztak, de hála istennek ki tudtam javítani őket az oviban.

az oviban meg Zita dobta le majdnem a kis ovis padról, ahová letettem, míg a kesztyűmet lehúztam. Csak meg akarta mutatni Kinga óvónénijének, hogy "NÉzd, torta!", és már jócskán repült, mikor elkaptam. Szívroham közeli állapotba kerültem, hogy a finisben vége... :) De nem, szerencsésen elkaptam, nem lett baja (több), beért az ovisok közé, kiültették Kingát középre, ahol a tesókkal együtt ünnepelhetett:

Magyarázatképpen: nem volt hideg a szobában, Zita ragaszkodott egy ideig a sapihoz. :)

Majd segített a nagytesónak fújni is:

Utolsó pillanatban jutott eszembe itthon a gyertya, alig találtam hatot. Ötnél elakadtam...:) De meglett a hatodik is. Jövőre résen kell lennem! :)

Ezután ettünk, ittunk, majd mindhárom gyermekemmel távoztunk, hagytuk az ovisokat pihenni térni. Kinga és Csilla az ünnepre való tekintettel hazajöhettek ebéd után (no, meg a szivacsaik sem voltak még bent). az már önmagában ünnepnap, ha ilyen történik. :)

Illetve indultam volna, de Zita és Csilla pillanatok alatt eltűntek: kiderült, hogy bent voltak a középsőben, Csilla csoportjában, és hallgatták az alvás előtti mesét. Csilla kérésemre egyből indult öltözni, de Zita hangosan rám kiáltott, hogy nem akar, és maradt az óvónő mellett mesét hallgatni. :) Végül a dadus hozta ki, mikor már tényleg aludni akartak a gyerekek.

Remélem, azért nem okoztunk nagy felfordulást. :)

Itthon Zitát elaltattam, majd megpróbáltam játékkal tölteni a délután, de valahogy sutára sikerült az egész. Főleg Csilla miatt, aki-megérezve. hogy most inkább Kinga körül forog a nap-állandóan rajtam csimpaszkodott, semmi nem volt jó neki. Szóval, kicsit küzdelmes volt a dolog, de azért társasoztunk, kulcstartót fontunk, arcot festettünk szemceruzákkal, majd ünnepélyesen mirelit pizzát sütöttünk vacsira. :) Vacsora végére Jani is befutott, bár, szerintem ő elég gondterhelt volt, nem igazán volt ma velünk lélekben. Szerintem. De én sejtem az okát, nem tudom hibáztatni. Lesznek még nyugodtabb időszakjaink ennél, most is csak ezzel nyugtattam magam. :)

szerintem alapvetően kellemes nap volt ez, a maga csendességével. Most viszont tényleg rendet kell rakjak a konyhában, mert mintha tornádó söpört volna végig... :) A nagy játszós délután böjtje (mármint nekem), de megérte! :)

Ovis nyitány

Eljött hát hozzánk is ez a nap, mikor újra becuccoltunk mindent az oviba, és a két nagyobb csemete megkezdte dolgos hétköznapjait a helyi oviban.

Mert hogy hosszas dilemma után úgy döntöttem, hogy nem járunk még át a másik oviba, 'ki tudja mi történik az építkezésen' alapon. Elvileg mi nagyon hajtunk a mihamarabbi költözésre, de bármi közbejöhet (mint ahogy ezen az építkezésen eddig lényegében minden közbejött), nem akarom a mindennapjainkat nehezíteni egy másik településre átjárással. Remélni tudom csak, hogy év közben is viszonylag simán átszokunk majd, mást nem tudok tenni.

Hétfőn be is sétáltunk az oviba, szólni a vezetőnőnek, hogy számítsanak ránk. nem is volt semmi gond, mindkét lány benne volt a névsorban. Kinga nagycsoportos, ahogy "kell", Csillát viszont létszámgondok miatt a középsőbe tették, noha ő hivatalosan még mindig kiscsoportos lenne. Elfogadtam az érveket, de azért jobban örültem volna, ha kiscsoportos marad, mert a másik oviban szinte tuti az lesz, hiszen akkor már azzal a csoporttal járja ki az ovit is. Mindegy, meglátjuk majd, hogy alkalmazkodik a középsős feladatokhoz, mint naposság, tornaterembe járás. Hétfőn amúgy Csilla elsírta magát, hogy megyünk oviba, nagy sokára értette meg, hogy egyelőre csak "tárgyalni" megyünk. Ennek megfelelően tegnap megvoltak a tippjeim, melyik lány hogy fogja fogadni a mai kezdést (persze készülünk lelkiekben egy ideje, pont a reakcióik miatt is próbáltam megtippelni, milyen lesz a mai reggel):

Úgy gondoltam, hogy Csilla vagy itthon, de legkésőbb az oviban elsírja majd magát, netán pityeregve adom át az óvónőknek. reggel hisztizve, minden ruhadarabba belekötve fog öltözködni, úgy kell majd kérlelni.

Kingáról azt gondoltam, hogy nem akaródzik majd neki az indulás, öltözés, húzni fogja kicsit az időt, de amúgy nem lesz gond. A csoportba biztos szomorkásan megy majd be, hiszen mindent újra meg kell szokni, de itt sem lesz nagy gond.

nos, a ma reggel így nézett ki:

Csilla szinte ellenkezés nélkül öltözött, a farmert vágta földhöz egyedül elsőre, de aztán azzal is viszonylag gyorsan megbékélt, hagyta, hogy copfot csináljak, felvette az új pulóverét (mindketten kaptak egyformát, abban mentek ma, olyan kis csinik voltak :-) ), egyedül kabátot nem akart húzni ,de végül, miután kiment, és megcsapta a nagy szél, vett szó nélkül polár mellényt és kabátot is (most örülök nagyon, hogy kingának is beszereztük a meleg ruhákat a hétvégén, és húztam még a dolgot egy ideig!). Az oviban nyugodtan konstatálta, hogy a szekrénynél megvan a helye, felvette a benti cipőjét, ami csak ma reggel dőlt el, melyiket is akarja bevinni (rettegtem, hogy ott kezd el problémázni, de nem), adtam neki puszit, majd besétált a szobába. A többiek már elmentek kezet mosni reggeli előtt (ennél hamarabb kell majd beérjünk a jövőben, főleg Kinga miatt, de az első napok nem számítanak), átment a mosdóba, vissza sem nézett! :) Én még bemutatkoztam az új óvónőjüknek (az óvónéni átcsoportosítás révén Csilláék kapták Kinga egyik tavalyi óvónőjét, illetve jött egy új, így most mindkét óvónő Ágnes :-D), váltottunk két szót, de ezalatt sem jött vissza. A mosdóhoz még visszamentem hozzá, mert nem láttam, hogy beteszi-e a helyére a fésűjét (de betette), mosolygott rám, és ment is be reggelizni (nem nézett vissza, mondani sem kell :-)).

Kinga reggel eleve később jött le, amit nem nagyon szokott. Elkezdett még a gépen játszani, úgy kellett alkudozni, hogy jöjjön reggelizni. nem akart semmit csinálni, de reggeli után jobb kedve lett. Kérte, hogy segítsek neki öltözni (pedig ő már szinte mindent egyedül csinál), de amúgy lassan, de biztosan csinálta a dolgát. Az oviban már éppen kezdtek a nagycsoportosok leülni az asztalhoz enni, mikor beértünk, de Kinga nagyon lassan öltözött át. Búcsúzáskor hozzám bújt, adtam neki puszit, megint hozzám bújt, mondta, hogy jó illatú a pulcsim , kérte, mossam ki az övét is (patyolattisztán emeltem le a vállfáról aznap reggel :D). Végül könnyeit törölgetve, de nem sírva ment be, és leült az új helyére, amit aznap kaptak az óvónőtől.

Nos, nem volt olyan sima a reggeli kezdés, Kingán lepődtem meg a legjobban, de olyan aranyos volt a ragaszkodása! Megígértem neki, hogy nagyon sietek délután, ez a minimum így első nap. :) Meg amúgy máskor is. :)

Most pedig kicsit élvezem a csendet, Zita alszik, próbálom elkezdeni utolérni magam. Rengeteg dolgot szeretnék már elintézni itthon, ezután szép lassan lesz is rá időm Zita alvásidejében. Kellett már az ovikezdéssel járó változás, csak az időjárás ne változott volna ilyen drasztikusan. ez nem tetszik túlságosan, de ez olyan dolog, amit nem mi döntünk el. :)

jövő ilyenkor pedig már háromból egynek iskolatáska lesz a hátán... el sem hiszem. :)

Anyák napja a középső csoportban

Múlt héten pénteken tartották Kingáék csoportjában az anyák napi ünnepséget. Kinga részvétele igencsak kétséges volt, mert először kötőhártyagyulladással, majd torokgyulladással is itthon volt egész héten, de mivel pénteken jól érezte magát, ezért úgy döntöttünk, elmegyünk. A szövegeit prímán tudta, ezt itthon többször magam is leteszteltem, hiszen állandóan ezeket szavalta, így nem számítottunk nehézségre. az óvónő ugyan aggódott, hogy fogja-e tudni, hol kell állnia, mert végül a kiscsoport szobájában tartották az ünnepséget, de én biztosítottam az óvónőt, hogy ha segíteni is kell neki, bakizik, akkor sem történik semmi, hiszen nem híres színdarab ez, amit profin tudni kellene, hanem egy anyák napi ünnepség, amivel az anyukáknak akarnak kedveskedni, és nem hiszem, hogy bárkit is zavart volna, ha egy ötéves gyerek annyi ember előtt elront valamit. Engem különösen nem. Én már annak is örültem, hogy el tudtunk menni.

Zitára a főbérlőnk anyukája, Rita vigyázott, míg én elszáguldottam Kingával az oviba. Elhoztuk Csillát is, aki szintén velem nézte a műsort, mint Kinga előtte egy héttel. Nem lett volna már idő hazajönni vele, így maradt velem. Mire beértem a terembe, már tele volt anyukákkal, apukákkal, nagymamákkal. Hátul álltunk meg Csillával, aki egy idő után felült a nyakamba, így innentől egy "élmény" lett az egész műsor. Eleve nem sokat láttam az előadásból, mert álltak előttem, így még nehezebb lett a helyzet. Egyszer "természetesen" pisilni is ki kellett mennem vele, a vége felé azonban eljátszott a játék konyhában, amitől megkönnyebbültem. Ettől még nem láttam többet az egészből, mint előtte, de végre nem zsibbadt a nyakam és vállam. :-)

Kinga az egyik szóló szerepében (egy papír gólyát tart a kezében), ügyesen mondott mindent

Már az ajándékokkal:

Rémrossz képeket sikerült csak csinálni, újra sokat bosszankodtam a fényképezőgép miatt, de ezen nem tudunk most változtatni, meg aztán rossz pozicíóban is voltam. Messze voltak tőlem, így gyatra minőségűek lettek a fotók. No, mindegy, azért én örülök, hogy valamit láttam az egészből, rövidebb volt a kiscsoportos műsornál, ami rengeteget számított!, a gyerekek is jobban bírták. És azért örültem az ajándéknak is, amit ezúttal az óvónők készítettek el, mivel Kinga hiányzott a héten. :-)

És végül egy már valamire használható kép a műsor után az ovi udvarán, bár a naptól alig bírták a szemüket kinyitni :)