Ovis nyitány

Eljött hát hozzánk is ez a nap, mikor újra becuccoltunk mindent az oviba, és a két nagyobb csemete megkezdte dolgos hétköznapjait a helyi oviban.

Mert hogy hosszas dilemma után úgy döntöttem, hogy nem járunk még át a másik oviba, 'ki tudja mi történik az építkezésen' alapon. Elvileg mi nagyon hajtunk a mihamarabbi költözésre, de bármi közbejöhet (mint ahogy ezen az építkezésen eddig lényegében minden közbejött), nem akarom a mindennapjainkat nehezíteni egy másik településre átjárással. Remélni tudom csak, hogy év közben is viszonylag simán átszokunk majd, mást nem tudok tenni.

Hétfőn be is sétáltunk az oviba, szólni a vezetőnőnek, hogy számítsanak ránk. nem is volt semmi gond, mindkét lány benne volt a névsorban. Kinga nagycsoportos, ahogy "kell", Csillát viszont létszámgondok miatt a középsőbe tették, noha ő hivatalosan még mindig kiscsoportos lenne. Elfogadtam az érveket, de azért jobban örültem volna, ha kiscsoportos marad, mert a másik oviban szinte tuti az lesz, hiszen akkor már azzal a csoporttal járja ki az ovit is. Mindegy, meglátjuk majd, hogy alkalmazkodik a középsős feladatokhoz, mint naposság, tornaterembe járás. Hétfőn amúgy Csilla elsírta magát, hogy megyünk oviba, nagy sokára értette meg, hogy egyelőre csak "tárgyalni" megyünk. Ennek megfelelően tegnap megvoltak a tippjeim, melyik lány hogy fogja fogadni a mai kezdést (persze készülünk lelkiekben egy ideje, pont a reakcióik miatt is próbáltam megtippelni, milyen lesz a mai reggel):

Úgy gondoltam, hogy Csilla vagy itthon, de legkésőbb az oviban elsírja majd magát, netán pityeregve adom át az óvónőknek. reggel hisztizve, minden ruhadarabba belekötve fog öltözködni, úgy kell majd kérlelni.

Kingáról azt gondoltam, hogy nem akaródzik majd neki az indulás, öltözés, húzni fogja kicsit az időt, de amúgy nem lesz gond. A csoportba biztos szomorkásan megy majd be, hiszen mindent újra meg kell szokni, de itt sem lesz nagy gond.

nos, a ma reggel így nézett ki:

Csilla szinte ellenkezés nélkül öltözött, a farmert vágta földhöz egyedül elsőre, de aztán azzal is viszonylag gyorsan megbékélt, hagyta, hogy copfot csináljak, felvette az új pulóverét (mindketten kaptak egyformát, abban mentek ma, olyan kis csinik voltak :-) ), egyedül kabátot nem akart húzni ,de végül, miután kiment, és megcsapta a nagy szél, vett szó nélkül polár mellényt és kabátot is (most örülök nagyon, hogy kingának is beszereztük a meleg ruhákat a hétvégén, és húztam még a dolgot egy ideig!). Az oviban nyugodtan konstatálta, hogy a szekrénynél megvan a helye, felvette a benti cipőjét, ami csak ma reggel dőlt el, melyiket is akarja bevinni (rettegtem, hogy ott kezd el problémázni, de nem), adtam neki puszit, majd besétált a szobába. A többiek már elmentek kezet mosni reggeli előtt (ennél hamarabb kell majd beérjünk a jövőben, főleg Kinga miatt, de az első napok nem számítanak), átment a mosdóba, vissza sem nézett! :) Én még bemutatkoztam az új óvónőjüknek (az óvónéni átcsoportosítás révén Csilláék kapták Kinga egyik tavalyi óvónőjét, illetve jött egy új, így most mindkét óvónő Ágnes :-D), váltottunk két szót, de ezalatt sem jött vissza. A mosdóhoz még visszamentem hozzá, mert nem láttam, hogy beteszi-e a helyére a fésűjét (de betette), mosolygott rám, és ment is be reggelizni (nem nézett vissza, mondani sem kell :-)).

Kinga reggel eleve később jött le, amit nem nagyon szokott. Elkezdett még a gépen játszani, úgy kellett alkudozni, hogy jöjjön reggelizni. nem akart semmit csinálni, de reggeli után jobb kedve lett. Kérte, hogy segítsek neki öltözni (pedig ő már szinte mindent egyedül csinál), de amúgy lassan, de biztosan csinálta a dolgát. Az oviban már éppen kezdtek a nagycsoportosok leülni az asztalhoz enni, mikor beértünk, de Kinga nagyon lassan öltözött át. Búcsúzáskor hozzám bújt, adtam neki puszit, megint hozzám bújt, mondta, hogy jó illatú a pulcsim , kérte, mossam ki az övét is (patyolattisztán emeltem le a vállfáról aznap reggel :D). Végül könnyeit törölgetve, de nem sírva ment be, és leült az új helyére, amit aznap kaptak az óvónőtől.

Nos, nem volt olyan sima a reggeli kezdés, Kingán lepődtem meg a legjobban, de olyan aranyos volt a ragaszkodása! Megígértem neki, hogy nagyon sietek délután, ez a minimum így első nap. :) Meg amúgy máskor is. :)

Most pedig kicsit élvezem a csendet, Zita alszik, próbálom elkezdeni utolérni magam. Rengeteg dolgot szeretnék már elintézni itthon, ezután szép lassan lesz is rá időm Zita alvásidejében. Kellett már az ovikezdéssel járó változás, csak az időjárás ne változott volna ilyen drasztikusan. ez nem tetszik túlságosan, de ez olyan dolog, amit nem mi döntünk el. :)

jövő ilyenkor pedig már háromból egynek iskolatáska lesz a hátán... el sem hiszem. :)