Képek--Diósjenő, strand

És ha már így belelendültem ma este, feltettem néhány képet a szombat délutáni strandolósakból is. Életünkben először jártunk a tőlünk párszáz méterre lévő strandon... :-))

Képek itt.

Kép kettőnkről

Ez is ritka(viszonylag), egy kép kettőnkről.

A kép a diósjenői strandon készült, most voltunk ott életünkben először. Végül is majdnem a szomszédunkban van... :-)))

Kemencei strand

A tegnapi Börzsönyben tett autóút végén fedeztük fel Kemence község határában, de még pont az erdőszélen azt a kicsi strandot, ahová ma elkirándultunk. Ez volt az úticél, amit tegnap nem árultam el, gondoltam, ha nagyon nem jön be, akkor nem is említem. bár, negatív élmény is lehet egy tapasztalat, információ. Nem így történt azonban, a programmal nem fürödtünk be, mint ahogy tartottam tőle, helyette nagyot fürödtünk a kicsi strandon.

Mikor tegnap láttuk a strandot, az fogott meg elsőre, hogy mennyire kevesen vannak, pedig gyönyörű helyen van, gondoltuk, biztos van valami turpisság a háttérben. Jó, jó, pici falu határában pici strand, nem felkapott helyen, de miért vannak ilyen kevesen? A záráshoz közeli időszak miatt vajon? Nos, nem tudjuk, hogy tegnap miért voltak annyian, de este Jani megnézte a strand honlapján, hogy a medencék vize hideg, nem melegítik, nagyjából annyira melegszik fel, amennyire a nap felmelegíti. Lehet, hogy ezérta gyér látogatószám? Kezdtem kicsit aggódni, hogy tényleg jó ötlet-e ez a strandlátogatás, féltem, hogy vékonyka lánykáim pillanatok alatt jégcsappá fagynak a vízben, és fél óra után csomagolhatunk majd...

De mivel már megígértük nekik, hogy megyünk és éjnek évadján megsütöttem a kétszeres adag palacsintát (okulva a múltkori gödi strandolás során végigszenvedett étkezésből, mikor mindenféle kaját "jó" pénzért vettünk, de senkinek nem volt jó szinte semmi), muszáj volt legalább kipróbálni.

Kicsit később indultunk a tervezettnél, negyed 11-kor, de végül ez sem volt később probléma. Ismét átgurultunk a Börzsönyön, és ezúttal kattintottam néhány képet, amik nem a legprofibbak, de lehet érezni valamennyire a táj szépségét.

Ez itt épp' egy tisztás, de sokáig magas fák árnyékában halad az út:

Megérkeztünk, a strand bejárata:

Mikor bementünk, pont elhaladt egy kis vonat, valamiféle erdei vasút a strand egyik oldalán, ha valakinek jó a szeme, fel is fedezheti a fák között. :)) viszont arra jó a kép, hogy látszik valamennyire a strand szinte végig árnyékos oldala (ahol a szemetes és a padok vannak), ha valaki nem szereti a napot huzamosabb ideig (és kisgyerekes családoknak is előnyös), itt van hely bőven letelepedni:

A nagyobbik medence a strand bejáratával háttérben:

És a másik irányban a három kicsi medence, ahová a lányok egyből bementek, élen Zitával:

Csilla, aki megint el tudott szöszmötölni egy-két kicsi játékkal (Katinak és Tibinek újfent köszönet a tavaly tőlük kapott kicsi Ariel és Erik figurákért, ők voltak a játék középpontjában, úsztatta őket, utaztatta őket a "szörfözőn"=úszódeszkán) :)

És Zita, a medencék mai királynője, komolyan, nem túlzok! tényleg hűvös volt a medencék vize, de őt alig lehetett kirobbantani! Esetleg egy kis palacsinta evés erejéig hajlandó volt kijönni, de húzott is hamar minket vissza a vízhez:

Csilla és Zita az egyik kismedencében, Csilla rengeteget csimpaszkodott:

Csilla-csobi:

Kinga épp' partra szállt:

nagyon családias volt a légkör, alig volt egy-két család, néhány pár, idősebb és fiatalabb korosztályból is, ha a kis medencénél hagytunk valamilyen játékot, labdát, senki el nem vette, ott folytatták a lányok a játékot, ahol abbahagytuk. A nagy medencénél is volt rövid időszak, amikor csak mi voltunk bent. életünkben nem lesz ekkora saját medencénk még egyszer... :-))

Csilla a "szörfözőn", imádta, a nagy medencében is örömmel húzatta magát rajta:

Egy csimpaszkodás, aminél égnek állt a hajam, mindig féltem, hogy lecsúszik (a háttérben a "szörfözőn" Ariel és Erik figurák "szörföznek" :-D):

távolabbi kép a kis medencében pancsoló családomról. Próbáltam volna megörökíteni, ahogy a hegyek melletünk fölénk "tornyosultak", de nem jön át jól ezen a képen:

A hegyek és az egyszem strand büfé, ahol végül most nem vettünk semmit, de tetszett, hogy a strand felől és kívülről is lehet rendelni, több biciklis és gyalogos túrázó is megállt itt felfrissülni:

Éppen kis ideig parton, kacsalábas papucsozás:

Kinga nagy medencében:

Tavaly elvolt ugyan az itthoni medencénkben, de ha víz érte az arcát, jócskán visított. Most, egy évvel később, pedig a kis úszófenoménjelölt:

A strand búcsúzóul:

A nagymedence vize is hideg volt elsőre, de mikor az ember túlvolt az első borzongáson, és egy-két tempót úszott, rájött, hogy teljesen élvezhető, kellemes és frissítő és nem vacogott többé. Úszómedencék hőmérséklete volt a víznek, kb. 24-25 fokra tippelem, ami szerintem egyáltalán nem veszélyes. A lányok vacogtak ugyan egy idő után, de időnként ki-kimentünk felmelegedni, és így jól működött a dolog. Zita még kis időre sem akart kimenni... A legkisebb volt a legnagyobb medenceőrült. :-D

Két óra felé kezdtünk csomagolni, mert elfáradtak a lányok. Én nem szívesen mentem még, jól lett volna maradni. Ekkor jött volna jól egy plusz ember, aki kicsit vállalta volna a lányok felügyeletét, és így le tudtunk volna ülni Janival kettesben szusszanni kicsit. Intenzív volt a 3 lány strandoltatása, de azért megoldható, ezerszer könnyebb mint tavaly lett volna. az, hogy Zita is lelkes volt, hogy hajlandó volt vízbe jönni (hajajj, még az úszópelus felvételét is alig bírta kivárni!), és hogy be tudtuk már vinni (tavaly még talán kicsi lett volna), sokat segített. De azért jól esett volna néhány hossz úszás is, egy jégkrém elnyalogatása az egyszem büfé asztalánál. No, majd jövőre. Ha lett volna most egy gyorsan felállítható, cipzározható sátrunk, akkor megpróbálhattuk volna Zitát ott altatni. Csak nyitott strandsátrunk van (de nem is vittük), ott nemigen aludt volna el, tuti állandóan nézelődni akart volna. De nem volt ilyensátrunk, így ezúttal menni kellett. Még kettőt sem kanyarodtunk Kemence községben, és Zita már teljesen ájultan aludt. Olyan kis drága volt! :-) Kicsit később Csilla is "megadta" magát, ő is durmolt egy jót. Ezúttal északnak mentünk haza, Parassapusztánál "átintegettünk" Szlovákiába, majd Drégelypalánk-Nagyoroszi felé jöttünk haza. Ezzel elmondhatjuk, hogy ezen a hétvégén több részletben, szakaszban ugyan, de megkerültük a Börzsönyt! :)

Azért nincs nagy búslakodás a viszonylag rövid strandolás miatt, mert nagyon jól éreztük magunkat, jól esett ez a nagy nyugalom, csend, a fák, a hegyek közelsége (annak ellenére, hogy amúgy is hegyekhez közel lakunk és méginkább fogunk a jövőben). Talán gyerekkori emlékeim, élményeim miatt is élvezhettem ezt ennyire: gyerekkoromban több hetet nyaraltam apai nagyszüleimnél a Mecsek határán fekvő Mázán. A szomszédos Szászváron is hasonló kaliberű kis strand volt, mint a kemencei, és mindig nagy volt az öröm, mikor odamentünk apukámmal. emlékszem, hogy majd megfagytunk a hideg vízben, de nagyon élveztük! Csak remélni tudom, hogy egyszer az én lányaim is hasonlóan kellemes érzésekkel gondolnak vissza ezekre a strandolásokra! Gyakori visszatérésekkel lehet az emlékeket mélyíteni, és mi mindent megteszünk majd ennek elősegítéséért! :-) Ide is visszajövünk!

Gödi strandolás

A futóverseny délutánján a gödi strandon lazítottunk a "nagy" futóverseny után. Bár a lazítás az erős kifejezés, a lányok biztos lazítottak, mi annyira nem, de muszáj volt már egyszer együtt is elmennünk. az idő is jó volt, a mostani szeszélyes nyáron sosem lehet tudni, adódik-e még igazi alkalom a strandolásra.

Bali ide már nem tartott velünk, délután ismét Budapest felé vette az irányt, mert neki már programja volt estére. Azért vittünk plusz személyt magunkkal, Katit, aki már délelőtt is velünk volt. Így esett, hogy teszteltük 6 üléses változatban is a nagy pedzsót, és jól vizsgázott. A két leghátsó ülésnél nincs túl sok hely a lábnak, ráadásul ha a középső soron gyerekülések vannak, mint ahogy nekünk alapjáraton vannak is, akkor egy szélső gyerekülést ki kell venni (ami nálunk kis ideig fixen a Kingáé lesz, mert az már nincsen bekötve a biztonsági övvel, könnyebb kiemelni), hogy a szélső ülést előre lehessen tolni, és be lehessen mászni hátra. másik lehetőség, hogy gyerekülést kötünk be leghátra, de ezt én nem preferáltam nagyon, mert a két ülés között nagyobb a rés, nem támasztják egymást, így délelőtt Kinga is dűlöngélt az ülésével, mikor a futóversenyre tartva oda kötöttük be. Kistávon azért még elment, hosszabb úton stabilabb helyre jobb tenni a gyerekeket.

Így én ültem be hátra, (mert Katiért elmentünk Diósjenőre, ő szállt be utoljára, egyszerűbb volt, ha anyósülésen utazik), majd Kingát kötötte be Jani, kiszállásnál pedig végig kellett várnom, amíg Jani a gyerekzáras ajtókat kívülről kinyitja, kiszedi a lányokat (akikre most szerencsére Kati vigyázott, míg én is kiszálltam), majd utána gyerekülés kiszed, ülés előretol, anya kiment... :-))

azért nem kell ám sajnálni minket, tudtuk, hogy ez ilyen lesz, hiszen ez a 7személyes autók között a kisebb verzió. A hátsó ülések amolyan pótülésszerűek, mi nagyon örülünk így is, hogy van ilyen lehetőség, és most sikerült kitapasztalni, hogy is működik a sokszemélyes utazás. Legalább tudjuk, kit hova ültessünk legközelebb, ha így utazunk, tehát magas embert nem paszírozunk be leghátra, hosszabb úton tuti nem. ezúton nyugtatnám meg leendő, magas utasainkat. :-)

Én pedig azért élveztem a hátsó utazást, Jani a vezetőülésen már jó messze volt tőlem, ha beszélgettem az elöl ülőkkel, mindig kértem, hogy ismételjék meg, amit mondanak, mert nem hallottam, mint ahogy a zenét sem, már annyira nem jutott el hozzám... :-))

Ennyi autós bevezetés után essék néhány szó a strandolásról is, végül is az lenne a fő téma... Maga a strand nem olyan hú de extra, mint ahogy anyósomék beszámolójából gondoltam, akik egyébként szintén ott voltak tegnap délután. Ettől függetlenül nem rossz a strand: van egy meleg vizes medencéje, ahová először mentünk, de egy idő után melegnek bizonyult. Ezután átmentünk a nagyobb, hűvösebb vízű pancsoló medencébe, ahol Kinga nagyokat ugrált, Csilla kézenfogva ugrált be a vízbe, Zita pedig apjával pancsizott. Zita egy idő után átment mamával az egyik gyerekmedencébe (kettő van), ahová sajnos felnőtt állva sem léphet be, így azért Zitára nehéz volt vigyázni. Szerencsére ott pacsált a szélén, merülés esetén be lehetett volna lépni, de nekem az nem tetszett, hogy ha nem mehet be szülő (ami amúgy rendjén van a fertőzések elkerülése végett), akkor miért nem áll legalább egy úszómester a medencében. Sekély volt ugyan a víz, de tudjuk nagyon jól, hogy a legkisebb vízben is történhet baj. Ha egy szülő történetesen két gyerekre figyel a partról (és ez nem ritka), és pont az egyik vonja el a figyelmét, és pont azalatt pont arra az egy pillanatra leveszi a szemét a másikról, és pont akkor történik valami... belegondolni is rossz. Természetesen az úszómester sem tud egyszerre minden gyereket felügyelet alatt tartani, de akkor legalább nem kell lekiabálni a szülő fejét sem, aki némi segítség gyanánt bemerészel menni a vízbe. Mert volt egy ilyen eset, pont láttam. No, mindegy. Pont.

Ezen kár filozofálni, idén már nemigen megyünk, jövőre meg Zita is stabilabb lesz a vízben, a másik két lányról nem is beszélve. Kingáért most sem aggódtam, csak szemmel tartottam.

Két fürdés között haraptunk valamit, bár a lángos nem volt éppen tökéletes, de a Csillának vett gyros tál igen. Persze Csilla egy falatot sem evett belőle, csak fagyit...no comment.

Evés után még belefért az időbe egy merülés a meleg medencében, aztán hazafelé vettük az irányt, elmúlt fél hét, mikor hazaindultunk. hazavittük Katit Diósjenőre (ó, de jó lett volna, ha nekünk is csak két utcával arrébb kellett volna gurulni, hogy otthon legyünk, de sebaj, majd jövőre már tutira!), Zita aludt is egy jót (sajnos) a kocsiban. A két nagyobb szinte percek alatt elaludt este, Zitával azért küzdöttem egy kicsit, de ő is fáradt volt, és végül az álommanók győztek (nálam is :-P).

Jó kis eseménydús nap volt, este már emlékeztetni kellett magamat, hogy délelőtt még futóversenyen is indultunk... :-))

Gödi strandolás

A futóverseny délutánján a gödi strandon lazítottunk a "nagy" futóverseny után. Bár a lazítás az erős kifejezés, a lányok biztos lazítottak, mi annyira nem, de muszáj volt már egyszer együtt is elmennünk. az idő is jó volt, a mostani szeszélyes nyáron sosem lehet tudni, adódik-e még igazi alkalom a strandolásra.

Bali ide már nem tartott velünk, délután ismét Budapest felé vette az irányt, mert neki már programja volt délután. Azért vittünk plusz személyt magunkkal, Katit, aki már délelőtt is velünk volt. Így esett, hogy teszteltük 6 üléses változatban is a nagy pedzsót, és jól vizsgázott. A két leghátsó ülésnél nincs túl sok hely a lábnak, ráadásul ha a középső soron gyerekülséek vannak, mint ahogy nekünk alapjáraton vannak is, akkor egy szélső gyerekülést ki kell venni (ami nálunk kis ideig fixen a Kingáé lesz, mert az már nincsen bekötve a biztosnági üléssel, könnyebb kiemelni), hogy a szélső ülést előre lehessen tolni, és be lehessen mászni hátra. másik lehetőség, hogy gyerekülés kötünk be hátra, de ezt én nem preferáltam nagyon, mert a két ülés között nagyobb a rés, nem támasztják egymást, így délelőtt Kinga is dűlöngélt az ülésével, mikor a futóversenyre tartva oda kötöttük be.

Így én ültem be hátra, (mert Katiért elmentünk Diósjenőre, ő szállt be utoljára, egyszerűbb volt, ha anyósülésen utazik), majd Kingát kötötte be Jani, kiszállásnál pedig végig kellett várnom, amíg Jani a gyerekzáras ajtókat kívülről kinyitja, kiszedi a lányokat (akikre most szerencsére Kati vigyázott, míg én is kiszálltam), majd utána gyerekülés kiszed, ülés előretol, anya kiment... :-))

azért nem kell ám sajnálni minket, tudtuk, hogy ez ilyen lesz, hiszen ez a 7személyes autók között a kisebb verzió. A hátsó ülések amolyan pótülés szerűségek, mi nagyon örülünk így is, hogy van ilyen lehetőség, és most sikerült kitapasztalni, hogy is működik a sokszemélyes utazás. Legalább tudjuk, kit hova ültessünk legközelebb, ha így utazunk, tehaát magas embert nem paszírozunk be leghátra, hosszabb úton tuti nem.

Én pedig azért élveztem a hátsó utazást, Jani a vezetőülésen már jó messze volt tőlem, ha beszélgettem az elöl ülőkkel, mindig kértem, hogy ismételjék meg, amit mondanak, mert nem hallottam, mint ahogy a zenét sem, már annyira nem jutott el hozzám... :-))

Ennyi autós bevezetés után essék néhány szó a strandolásról is. Maga a strand nem olyan hú de extra, mint ahogy anyósomék beszámolójából gondoltam, akik egyébként szintén ott voltak tegnap délután. Ettől függetlenül nem rossz strand: van egy meleg vies medencéje, ahová először mentünk, de egy idő után meleg volt. Ezután átmentünk a nagyobb, hűvösebb vízű pancsoló medencébe, ahol Kinga nagyokat ugrált, Csilla kézenfogva ugrált be a vízbe, Zita pedig apjával pancsizott. Zita egy idő után átment az egyik gyerekmedencébe (kettő van), ahová sajnos felnőtt állva sem léphet be, így azért Zitára nehéz volt vigyázni. Szerencsére ott pacsált a szélén, merülés esetén be lehetett volna lépni, de nekem ez nem tetszett, hogy ha nem mehet be szülő (ami amúgy rendjén van a fertőzések elkerülése végett), akkor miért nem áll legalább egy úszómester a medencében. Sekély volt ugyan a víz, de tudjuk nagyon jól, hogy a legkisebb vízben is történhet baj. Ha egy szülő történetesen két gyerekre figyel a partról (és ez nem ritka), és pont az egyik vonja el a figyelmét, és pont azalatt pont arra az egy pillanatra leveszi a szemét a másikról, és pont akkor történik valami... belegondolni is rossz. Természetesen az úszómester sem tud egyszerre minden gyereket felügyelet alatt tartani, de akkor legalább nem kell lekiabálni a szülő fejét sem, aki némi segítség gyanánt bemerészel menni a vízbe. Mert volt egy ilyen eset, pont láttam. No, mindegy. Ezen kár filozofálni, idén már nemigen megyünk, jövőre meg Zita is stabilabb lesz a vízben, a másik két lányról nem is beszélve. Kingáért most sem aggódtam, csak szemmel tartottam.

Két fürdés között haraptunk valamit, bár a lángos nem volt éppen tökéletes, de a Csillának vett gyrostál igen. Persze Csilla egy falatot sem evett belőle, csak fagyit...

Evés után még belefért egy merülés a meleg medencében, aztán hazafelé vettük az irányt, elmúlt fél hét, miko hazaindultunk. hazavittük Katit diósjenőre (ó, de jó lett volna, ha nekünk is csak két utcával arrébb kellett volna gurulni, hogy otthon legyünk, de sebaj, majd jövőre már tutira!), Zita aludt is egy jót (sajnos) a kocsiban. A két nagyobb szinte percek alatt elaludt, Zitával azért küzdöttem egy kicsit, de ő is fáradt volt, és az álommanók győztek.

Jó kis eseménydús nap volt, este már emlékeztetni kellett magamat, hogy délelőtt még futóversenyen is indultunk... :-))

A váci strandon jártunk

A héten végre birtokba vették a lányok a kerti medencét, bár a vize még nemigen volt nagyon meleg szerda tájékán, de nem lehetett már őket visszatartani. Azóta minden nap fürödtek benne ovi után, illetve ma (szombat) délelőtt is. Ebéd tájékán viszont Kinga elkezdte mondogatni, hogy menjünk strandra, mert a mi medencénk túl kicsi, leér a lába, az egész “tök uncsi”. (Hű, de jó, gondoltam magamban, most kezdődik a szünet, és már unja a kerti pancsit…én biztos nem tudom őket strandra hordani hétköznap, a mai alkalom is bebizonyította, hogy ez lehetetlen küldetés)

Addig mondogatta Kinga, míg végül Zita alvása után felkaptuk magunkat és bementünk Vácra a strandra. Rettegtem, hogy tömegnyomor lesz ilyen meleg időben, de egyszer meg kell nézni ezt a strandot is. Lassan két éve, hogy Vác közelében élünk, és még nem voltam itt, nos, ezen a helyzeten most változtattunk.

Emellett tavaly egyáltalán nem is voltunk strandon, ami 30 éves életem során szerintem példanélküli, és bár túléltük természetesen ezt a “traumát”, nekem hiányzott ez a fajta a program. Még úgy is, hogy a fürdőruhás szezonra nem sikerült várakozásnak megfelelően lefogyni, de emiatt biztos nem maradok otthon. :)

Az előzetes félelmeim ellenére nem volt tömegnyomor, kétségtelen, sokan voltak, de el lehetett férni parton és szárazföldön is, noha nem egy irdatlan nagy strand. Még úgy sem volt vészes, hogy négy után értünk oda, amikor olcsóbb a belépő, és nekünk is kellett sort állni az akkor érkező nagyobb vendéghullám miatt.

A két nagyobbik leányzó egyből lázba jött a medencék láttán. Volt egy nagyobb, “univerzális” medence, ahol mindenki fürödhetett, talán csak a nagyon pici gyerekek nem, volt egy kicsi gyerekmedence, a kisebb gyerekeknek, köztük a mi lányainknak is, és volt egy úszómedence, amitől én jöttem lázba, mert borzasztóan jól esett volna egy kiadós úszás,de tudtam, hogy ez ma nem fog összejönni. Először a kis medencében kezdtünk, Zita kivételével, aki nem mutatott hajlandóságot, hogy bemenjen. Később sem akart bemenni, mikor egyszer a lábát kicsit beraktam a vízbe, akkor is sikított. Sőt, mezítláb a járdára sem akart leállni, úgyhogy visszakerült a lábára vékonyka cipellője, és körbe-körbe sétáltunk mindenfelé. Egyáltalán nem zavart, nekem az egész strand-hangulat jót tett, jó volt ilyen igazán nyári dolgot csinálni. Emellett kétségbe sem vagyok esve, hogy Zita ellenállása így marad (bár persze esély van rá), mert Kinga sem volt hajlandó bemenni a hasonló nagy vizekbe másfél évesen. A Petrovszki család talán emlékszik is a négy évvel ezelőtti, közös velencei-tavi strandolásunkra, amikor Janival felváltva mentünk a vízbe, mert a másik szülőnek kint kellett Kingával “aszalódni a parton. És akkor aztán nagy csoda folytán, a nap vége felé, amikor annyira meleg volt, hogy szerintem ösztönösen érezte, hogy be kell menni a vízbe, ezért hagyta, hogy bevigyem lassan, úgy, rendes pelusostól, nem éppen strandszandálostól, és akkorát pancsolt, hogy öröm volt nézni! Csilla akkor kerekedett a pocakomban, most meg már a harmadik másfél évessel “aszalódok” a parton…azért vicces. J Mindenestre többel nem akarok, nagyon fogok örülni, ha megérjük azt az időt, hogy együtt fürdünk (nagyjából) mind az öten. J

A nagyok Janival pancsoltak, átmentek a nagy medencébe is, az jobban bejött nekik. Utána kis pihi következett, majd cseréltünk, én csobbantam a lányokkal, Jani “aszalódott”. A két leányzó borzasztóan élvezte az egészet, én pedig örömmel vettem tudomásul, hogy mennyit ért az egész éves úszásoktatás: karúszó volt ugyan Kingán, de azzal már mélyvízben is simán elevickélt. nem kellett tartani, tudtam Csillát fogni, nem zavarta, ha víz megy az arcába, ha lefröcskölik, sőt, kisebb merülést be is mutatott. azért ez hatalmas dolog, ha azt vesszük, hogy egy éve attól is kiakadt, ha kicsi víz fröccsent az arcába. Nem lett versenyúszó, sőt, a mellúszásnak igazából csak az alapjait tudja, de lett némi vízbiztonsága és nem fél.

Csilla meg kalimpált a karomban, kiabált, hogy ússzunk, ilyenkor hason tartottam a vízen, ő meg rúgdosott, csapkodott. Édes volt nézni, bár egy idő után kezdtem tőle elfáradni, de azért engedtem neki. Két kis copfja egy csíkká változott a víztől, nagyon jópofán nézett ki.

Fényképezőt nem vittem, ha kint voltam, Zitával csatároztam volna, hogy ne akarja tőlem elvenni, mert az a gép végét jelenti, ha vízben vagyok, azért nem tudok fotózni. Így képes emlék nincs, de legalább ez a pár sor emléket állít ennek a napnak, hogy igen, ott voltunk, és hogy mai nappal “hivatalosan” is megnyitottuk az idei családi strandszezonunkat. Idén, ezzel a kiruccanással, már kapásból több alkalommal voltunk strandon, mint tavaly, azért ez jó kezdés. J

Nikivel

Ma délelőtt Niki jött hozzánk, hogy a napot velünk töltse. neki is szünet van most az iskolában, így egy-egy napra átugrik hozzánk babázni és kicsit beszélgetni, az utóbbi csak mértékkel, a lányok nem nagyon hagyják, hogy akár pár percig is nyugodtan trécseljünk. :)

Délelőtt és délután is nagyot fürödtek a medencében, nekem meg lehetőségem nyílt az ebédet viszonylag nyugodtan befejezni. A lányok jó éhesen ültek le, ettek is rendesen, nekem pedig megnyugtató volt, hogy ma kivételesen rendesen befejezett ebéddel kínálom őket. Ja, és nem utolsó szempont, de jó volt, hogy van valaki, akihez a lányok mellett szólhatok. Társaságban jobban telik a nap, az biztos.

Délután is volt egy pancsolás, szegény Nikit szerintem jól lefárasztották a kis huligáncsajok, mert huzatták magukat a vízben körbe-körbe. Nikit sem kell biztos altatni, az én leányaim gyorsan kidőltek.

Érdekes módon ma a két lány szinte alig veszekedett, azt is csak akkor, miután Niki hazament. Addig volt, aki elterelje a figyelmüket. :-)

Csilla rendesen szomorú volt, mikor Niki délután elment, Kinga is egyből kérdezte utána, hogy mikor jön megint. Mi örülünk, ha jön, bármikor, amennyire házépítős feladatai engedik, reméljük hamarosan újra itt lesz. :-)

Áll a medence, itt a nyár!

Egy héttel ezelőtt felállítottunk egy kisebb medencét az udvaron. Kénytelenek voltunk újat venni, mert egy hasonló, amit Jani húgától kaptunk kölcsön, a peremén több helyen lyukas volt, és szakboltban azt mondták, macerásabb és drágább ragasztgatni, mint újat venni. Szerencsénkre a váci Kaiser’s-ben véletlen nagggyon akciósan talált Jani egy ugyanolyat, mint amit eredetileg kaptunk, így huss, megvette! Építkezés ide-vagy oda, költségek halomra, egy olcsóbb medencébe be kellett ruházni, mert hosszú a nyár, a 3 manóval meg fogunk itthon sülni (legalábbis remélem, hogy az aszályos tavasz után nem özönvizes nyarunk lesz-kitelik az időjárástól, ahogy mostanában állunk!)

Szóval, áll a medence egy hete, melegszik a víz.

Kinga meg az őrületbe kerget minden nap, hogy mikor mehet bele. Ma, koradélután aztán végre Janival bemehetett.

Most sem volt még túl meleg a vize, de mégsem ez okozta a fürdési idő lerövidítését: annyira fújt a szél, hogy a meleg ellenére is pár perc után totál átfagyott a leányzó. Pedig nagyon élvezte, ha nincs a fránya szél, simán engedtük volna még pancsolni. A végén azonban annyira reszketett, hogy beszélni is alig tudott, már ő is belátta, hogy nem megy tovább a dolog.

Délután átmentünk ismét Zita keresztszüleihez, Zsófiékhoz, ezúttal Jani húgát, Ritát ünnepletük náluk névnapja alkalmából (múlt héten meg Zsófia-napoztunk, jövő héten újabb névnap miatt megyünk feléjük…) Zsófiéknál már 3 hete áll egy jóval nagyobb, 5 méter hosszú ovális medence, mára 29 fokos lett a vize. A fiatalok nagyja benn lubickolt, mikor odaértünk, természetesen Kinga is ment volna. Kölcsönfürdőruhában aztán be is ment, és meglepve láttam, hogy karúszóval milyen ügyesen evez egyedül is. Tavaly nagyon óvatos volt, most teljesen bátran csinálta. Azt hiszem, eljött az idő, hogy tovább növeljük a vízbiztonságát, mégha úszni nem is tanul meg idén. Nem hiszem, hogy el tudjuk most a nyáron hordani tanfolyamra, pedig szerettem volna. (Janinak nem merek több programot szervezni, így is alig látjuk) No, sebaj, fejet víz alá dugni, siklani itthon is meg tudunk tanulni, aztán később meglátjuk, hogyan tovább.

Ritával megy a nagy strandolás