Egy hét az egerek jegyében

Rettentően izgalmas és változatos a témával foglalkozom újra: az egerekkel. Mert, hogy nem teljesen ért véget az “egérdráma”, és ez az egész hetemre rányomta a bélyegét.

egy egeret sikeresen elkaptunk a csapda segítségével keddre virradóra. Másnap megint motoszkálást véltem hallani a gyerekszobában, mikor Zitát altattam, nagy lendülettel át is vonultunk a hálóba a délutáni szieszta erejéig (mármint Zita sziesztázott, én nem). Újabb csapdákat csak tegnapelőtt este sikerült megint kirakni, azóta nem került bele újabb példány, ami bíztató.

Már csak azért is örülök, mert az alsó konyhaszekrényekben viszont mindenhol egérpiszkot találtam elpotyogtatva. Brrrr. Kicsit bosszankodtam heves idegrohamot kaptam, mert így pakolhattam ki az összes alsó szekrényt, minden táljával, reszelőkkel, tepsikkel, moshattam el őket (vagy megkértem a barátomat, mosogatógépet J, hogy segítsen, de még így is sok volt), hogy a piszkokhoz közel esőeket mindenképpen megtisztítsam az esetleges szennyeződéstől. Egy szekrény, amiben nem edények vannak, még mindig hátravan, de már nagyon unom. Egy előnye van csak: a majdani költözésünk alkalmával terveztem, hogy kitakarítom a szekrényeket, no, ezt most megcsináltam. Ennyivel kevesebb lesz akkor a teendő, ami jó hír, mert lesz más egyéb teendő bőven (itt eltakarítani magunk után, ott meg “előtakarítani” az érkezéshez, bárcsak már itt lenne. Amúgy. J).

ha ma éjszaka sem lesz egér a csapdákban, visszaköltözik mindenki a saját alvóhelyére (én Zita ágyának végébe, összekuporodva, jajdejó!:)) , és reménykedhetek csak, hogy az egeres sztori ezzel véget ért. Így végre én is foglalkozhatok mással is, mint az utánuk takarítás. Elég volt. J

Az "egérdráma" vége

Az egeret, jelentem, elkaptuk, vagyis a csapda. Este még nem volt benne, mikor aludni vittem a lányokat, így mindenkit más szobába kellett "menekíteni": Kinga és Csilla a hálóban aludtak a miágyunkon, Jani, a bátor, :) a földön, én Zitával pedig a dolgozó-vendégszoba kinyitható kanapéján.

Este, sajnos nem sajnos, nagyon elaludtam az elhúzódó altatás folyamán, így csak reggel tudtam meg, hogy Jani késő este kiszállította a csapdába ragadt egérkét.

Nagyon örülünk, ma este mindenki a saját helyén tér nyugovóra, és csak remélni tudjuk, hogy egérkének nincs több tesója, nagynénije, bácsija, sógora, netán néhány utód... :-P :-D

Macska egérvadászaton

Éjjel kezdődött a történet, mikor egyszer-kétszer megébredtem, hogy valami kaparászik, neszel a gyerekszobában. nem voltam azonban annyira magamnál, hogy megállapítsam, hogy tényleg a szobában van-e. aztán egyszer annyira hangos volt, hogy figyelni kezdtem, és megállapítottam, hogy bizony az ajtó felől jön, nem a padlásról, jól kivehető volt, ahogy a kis karmok akadnak a padlószőnyegbe, emellett az "illető" lelkesen matatott az ajtóval, elég hangos volt. Ekkor már tudtam, hogy nem tücsök (azok is jönnek be újra a házba, és azokat is lehet valamennyire hallani, ahogy a padlószőnyegen másznak, de ez most hangosabb volt), pedig kivételesen örültem volna, ha "csak" egy tücsök. :-P

Reggel nem láttam nyomát az "illetőnek", de tudtuk, hogy a padlószőnyeg mögött vannak olyan rések, ahová bebújhatott. Ajtót zárva tartottuk, hogy lehetőleg egy helyiségben maradjon.

Délelőtt aztán hallottam a földszintről is a zajt, megint a szobaajtónál. kimentem, "kerítettem" egy macskát, éppen Mózi sietett hozzám nagy éhesen, és mentünk is fel vadászni. Ahogy benyitottam a szobába, egyből észrevettem, hogy a földön, a lányok könyvei mellett van az illető egér, de mire azokat feltúrtam, nyoma veszett. bezárkóztam a cicussal, Zitát kicsit lent hagytam, kivételesen nagyon örültem, hogy elmélyülten nézett egy micimackós mesét. nem nagyon volt mozgás, ezért az ágyneműtartókat is megmozgattam, és ekkor aztán lecsapott a macska. villámgyors volt, vagy két rohanás után ott volt a szájában az egér!!

Sajnos, még nagyon eleven volt a kis szürkeség, kipottyant a szájából, megszökött, egyelőre nem került elő. :(

Macskit kivittem egy idő után, de picivel később ismét bevittem. Magára hagytam, remélve, hogy nem piszkít a szobába. Egy ideig ott hagytam, de mivel nem hallottam futkosást, felmentem, megnézni, mit csinál.

A drága lélek ott feküdt Kinga pléddel leterített ágyán. :)

Sejtettem, hogy ez lesz, de nem haragudtam rá, bár normál körülmények között macska nálunk házon kívül van (talán ennek is ksöznönhető, hogy él benne a vadászösztön rendesen, nem tudom). Most is kivittem, hogy mégse legyen csupa fekete szőr Kinga ágya, de ha tudom, hogy az egér felbukkan, hagytam volna. Úgyis felpattant volna, ha neszezést hall, addig ennyi kényeztetés kijárt volna a nagy Vadásznak. Inkább kimostam volna Kinga plédjét, de akár az egész szobát kisikálom, puceválom, csak lett volna meg a rágcsáló! :)

Nos, egyelőre nem jött össze, de megyünk még majd be a macsekkal, Kingának is biztos tetszik majd, hogy ideiglenesen beengedjük cicust, ha meg nem tudja elkapni (a fránya egér is tuti érzi, hogy ott a macska, de azért csak nem szoktatjuk be a szobába a macskát, hogy távol tartsuk egérúrfit, bár Mózi biztos nem ellenkezne ;-) ), akkor jön az egércsapda. Két éve decemberben a kamrában kaptunk el így egy egeret, most is bízom a sikerben. Mert mondani sem kell, nem vagyok lelkes a jövevény láttán, na, nem mert megesz minket, hanem mert ki tudja mit rág meg, éjjel hangos volt, no, és ki tudja, hova piszkít. Szóval, egérfinek menni kell! :)

Mózi az ajtós alsó sarkát lesi, ott érezte az egeret:

Paparazzi fotót a vadászó macskáról, ágy alá belógva:

Szétrobbantottam a gyerekszobát, hogy a nyomára bukkanjunk, és cicusnak is legyen helye futni :) az egész délelőttöm elment rá... :P

Aztán, hogy az örömöm teljes legyen, délután elkaptam "végre" egy tücsköt is az emeletre vezető lépcsőn. Nehogy az már ma kimaradjon! :)