Szülinap, torták, kórház

Mint ahogy mindig lenni szokott, Kinga szülinapjával indítottuk az évet. Harmadikán, a napján köszöntöttük mi a már kilencéves nagylányt:

Majd másnap tortáztunk egyet, Erika jóvoltából, aki olvasta egy péntek hajnali FB posztomat, miszerint nem sikerült a péntek reggelre tervezett kuglóf (meglepit szerettem volna Kingának, hogy reggel az várja egy gyertyával, én ugyan már hajnalban elmentem dolgozni, de azért ők még örülhettek volna itthon), és váratlanul felajánlott egy tortát nekünk (cukrászdában dolgozik). annyit kért, menjek ki érte az állomásra, amikor jön haza, amit persze meg is tettem, így is nagyon meghatódtam a felajánláson, nagyon jól esett. :) És a torta mennyei fionom volt, és persze nagyon szép:

Ünnepelt kilenc gyertáyval:

A nagy örömködős hétvégébe még az is belefért, hogy Zitának kiesett az első foga, 5 éves és 3 hónapos korában, magasan a leghamarabb a három leány közül:

A iskolai ünneplésre legyártottam közel 50 Sacher minimuffint...

....amelyet végül nem tudtunk bevinni a suliba, mert vasárnap Kinga fájlalta a hasát, hétfőn sem múlt el a görcsölés, sőt, akkor már sokszor hányt is, aminek a vége hétfő este sürgősségi lett, vakbél gyanúval. Vakbélgyulladása szerencsére nem volt, de nagyon kiszáradt, kérdés nem volt, hogy bent tartják. Hétfő éjjel így beköltöztünk, mióta gyermekünk van először kellett kórházba menni. Három napig váltva voltunk vele Janival. Én estétől reggelig, ő nappal. Kedden még nem volt túl jól, kapta az infúziót, de valószínűleg az is hatott, hogy a harmadikos napközis csoport egy jókívánság füzetecskét alkotott neki, és a sok pozitív energia átmehetett a leányzó (látszik a képen, hogy serűsen olvassa az üzeneteket): 

Szerdán már egyenesen jól volt, sokat rajzolt, többek között megörökítette édesapját is, ahogy a kórházi ágyon ülve hol dolgozott, hol filmet nézett, mikor Kinga pihent vagy mást csinált:

Csütörtökre minden eredménye jó volt, így jöhettünk haza! Nagyon örülök, hogy végül egész jól megúsztuk és nem lett nagyobb baj. Hétfő este azért még aggasztóbb volt a helyzet. :) Az esetnek "köszönhetően" Zita is megtapasztalta, hogy milyen az, amikor anyának kórházba kell menni egy tesó miatt (a két nagynak alapból volt ilyen helyzet az életében, Zitának, poziciójából adódóan, soha :) )

A szombatra tervezett szülinapi gyerekzsúr elmaradt, mert hagyni akartunk Kingának időt, hogy erősödjön, de most hétvégén már nem maradt el azelőre már betervezett családi ünnepelés, már csak azért sem, mert sógornőm, Kinga keresztamamija éppen szombaton ünnepelte a szülinapját, így volt miért összegyűlni.

A tortázós kötelező fotó :)

A torta:

Eredetileg másmilyet szeretett volna Kinga, de mivel sűrűek voltak az elmúlt napok, nekem is volt vizsgám is, nem tudtam olyan toraburkolóról gondoskodni, amivel tudtam volna díszíteni, így maradt egy "átlagtorta", ami belülről volt kicsit különlegesebb, igaz, mivel nagyon hajnalban raktam össze a tortát, és természetesen le is ragadt a tészta, annyira arra koncentráltam, hogy egyáltalán össze tudjam tenni a lapokat, hogy a sorrendre nem figyeltem, pedig kellett volna, hogy meglegyen a szabályos sakkminta :)

  Így nem lett szabályos. :) De ha nem szólok, kevesen veszik észre, csak én is jól meglepődtem, mikor felvágtam. Viszont nekem nagyon ízlett a tésztája, a barnához a Sacher muffinhoz is használt tejcsokis-barackos tésztát használtam, a fehérhez  hasonlót, csak nem tejcsokit, hanem fehércsokit olvasztottam a tésztába, plusz lekvár. Tömörebb, de nagyon finom tésztája lett a tortának, aminek nagyon örülök, mert régóta szerettem volna olyan tésztára találni, ami nem száraz, szivacsos vagy "mammogós" :)

Az ünneplés jól sikerült, és már lassan a romeltakarítás is befejeződik. :)

Jövő hétvégén nagy tanulás miatt részemről szünet a bulik terén, de remélhetőleg két hét múlva szombaton pótolhatjuk a szülinapi zsúrt. És mindjárt duplán, hiszem decemberben Csilla zsúrja is elmaradt időhiány miatt, úgyhogy dupla leány-parti készül lassacskán. :) Két lánycspatnak, két tortával (persze rendelés leadva, kívánságok vannak, csak győzzem :D)

Szülinapi visszaszámlálás 7.

Kórházi emlékek egy év távlatából

Még mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandba ötösben, azért még szép számú napot el kellett töltsek a kórházban, konkrétan egy hetet. Ezt “köszönhettem” a hólyagrepedésemnek, aminek rendbe kellett jönni, mielőtt hazaengednek.

Most sem írom le újra, hogy mi történt pontosan ezeken a napokon, hisz’ már egyszer írtam róla részletesen. Nagyon rossz volt az a pár nap, ha a fájdalmakat nézzük. Fájt rendesen, minden: fájt a császár okozta heg, de talán a hólyag sérülése még rosszabb volt. Folyamatosan javult a helyzet, napról napra könnyebb lett. Ezt is próbáltam a lehető legfegyelmezetebben elviselni, tenni úgysem tudtam semmit, max pihenni. Így jártam, túl kellett valahogy lenni rajta.

Egész héten az adott erőt, hogy egy év múlva valószínűleg már csak emlékfoszlányok jönnek csak elő, és egyáltalán nem fogok már annyit agyalni, hogy mi mennyire fájt, hiszen szülinapi ünnepléseket kell szervezni ennek a pici hölgynek, aki “kedvéért” még ilyen kellemetlenségeket is elvállalok. A legnagyobb problémám az lesz, kivel mikor ünnepeljünk, mi legyen az ajándéka és milyen tortát süssek (vagy vegyünk).

És valóban így van: tudom, hogy nem volt túl jó, de ma már csak mosolygok rajta. Tulajdonképpen egy jó kis sztorivá vált az életemben: Zita születésekor történt valami drámai, helyzet volt, lehet mesélni! Mit mesélnék most, ha nem lett volna komplikáció? Dögúúúúncsi lenne az egész. :-D (No, jó, azért ezt a verziót is kibírtam volna, de akkor meg nem is tudtam volna arról, hogy máshogy is alakulhat egy császár, há' de most komolyan, két sima császár után kellett egy kis "változatosság"! :-P)

A gyerekágyas osztályon töltött napokról maradt meg azért néhány kellemes emlék is. Voltak érdekes esetek, szituk, hallott az ember meghökkentő dolgokat. Mint pl. az anyuka, aki patáliát csapott, amiért nem engedték be a gyerekágyra a 10 hónapos babáját, akit még szoptatott a frissen született babája mellett…végül egy nap sem telt a szülése után, és hazament az anyaotthonba, ahol lakott, és ahol talán 3 vagy 4 gyerek várta, a legfiatalabb 10 hónapos, ugye.

Vagy mosolyogtam, amikor az éjszakás osztályos nővér, K. nekem szólt, hogy átmenne a nőgyógyászatra számítógépezni, ha jönne valaki, mondjam, hogy nemsoká jön. tudni kell, hogy K. volt az, akivel először találkoztam, mikor Kinga született, ő ápolt a műtét után, így, mondhatni, jó ismerősként kezelt. Olyannyira, hogy látott bennem fantáziát, és rámbízta az osztályt kis időre. Nagyon megtisztelő. :-))) Császáros ágyat biztos össze tudtam volna rakni, ha éppen hoztak volna valakit, annyit láttam, hogy kell felkészíteni egy ágyat a frissen műtött nőknek… J Aztán persze elmentem aludni, a babák is a csecsemősöknél voltak, felőlem jöhetett akárki, észre nem vettem volna…Jó kis őr voltam. J

Jó érzés volt, hogy sok mindenkit ismertem, még ha látásból is. Sok csecsemősnővérhez kötött emlék, hogy ki tanított meg fekve szoptatni, ki volt kedves, ki lőtte be Csilla fülbevalóját, éssatöbbi. Szinte otthon voltam, és ez megnyugtató volt, ha már ott kellett dekkolnom egy hétig.

A lányok pokolian hiányoztak, bár tudtam, hogy jó kezekben vannak. Főleg attól féltem, hogy nekik rossz a távollétem, hogy ők hogy élik meg. És persze mikor Csilla elhúzodott tőlem az első látogatásnál, és inkább mama vagy apa ölébe kéredzkedett, el tudtam volna sírni magam. De ezeken is túlvoltunk, és elhatároztam, hogy akárhová megyek, amikor csak lehet, a családom legyen velem. Ne szenvedjenek szülőhiányban, és sem gyerekhiányban, ha lehet. Persze lesz olyan, hogy Janival kettesben utazunk, sőt, muszáj lesz, de amíg picik, csak minimális mennyiségben. A szülés óta olyan sok napot voltunk már együtt, hogy az az egy hét nevetségesen kevésnek tűnik, amit külön kellett tölteni. :-)

Az egy hét alatt szinte burokban éltem, alig jutott el a külvilág lüktetése hozzám. Teljesen lekötött a kórházi napirend, a felépülés, Zita, élveztem a kettesben töltött napokat. Hálát adtam az égnek, hogy nem kapott el semmi fertőzést a műtét alatti tortúra során, és akármennyire is fájt mindenem, és nagyon nehéz volt ellátni őt, azért együtt voltunk! Azóta sem voltam vele ilyen sokat kettesben, de hát, így is van ez rendjén. J

Egy hét után búcsút intettem ideiglenes "otthonomnak", ezúttal végleg, amit persze nem bánok. Mikor kimentünk az utcára, fejbevert a jó meleg októberi napsütés, szinte szédültem a friss levegőtől. Az M0-s új szakaszán is csak bambultam kifelé, mint aki börtönből szabadul (bár ezt azért nem tudom, milyen, és soha, soha nem akarom megtudni!). Vittük a kis szuszogó csomagot haza, akit akkor még csak az üres ház várt, de hamarosan benépesült, és két kis csivitelő manócska köszöntötte az új családtagot. Nnna, innen kezdődött igazából a kaland, ami azóta is tart. J

Nagyon tudott aludni, nagyon sokáig. Én meg tudtam pihenni, már amikor nem más anyukának segítettem. :-P Én voltam a két lábon, katéterekkel járó szoptatási tanácsadó. :-))

Úton hazafelé a kis csomagunk. Olyan pici volt!!! Most pedig már búcsúztatjuk az autós hordozót, és bekerül a következő méretű, kisgyerek ülésbe, mert lelóg nagyon a lába. :-)
együtt a csapat, kezdődhet egy életre szóló kaland! :)