Ja, és Csilla itt hajtja magát először azon a duplahintán. Totál kényeztetnek ezek a nők!! :-P
Néhány gondolat legnagyobb lányomról, csak úgy, ahogy eszembe jut, és a teljesség igénye nélkül.
4 és fél évesen bámulatosan ügyesen színez az én nagylányom. És nem csak én vettem észre, komoly dicséreteket kapott az oviban: az óvónők szerint a precíz színezéssel néhány nagycsoportost is maga mögé utasít (ami persze annyira sokat nem mond, mert ha az a nagycsoportos küönösen nem szeret ilyenekkel piszmogni, akkor lehet, hogy nem is fordít rá sok energiát). A rajzai is egyre kifinomultabbak, aprólékosabbak.
Születése óta töretlenül hatalmas a mozgásigénye. Imád a kengurulabdán pattogni, megtanult rollerezni kétkeréken szinte egyik-napról a másikra, a hintáinkon állandóan csüng, ide-oda mászik (no és néha hintázik is)—ezért merült fel egy bordásfal beszerzése. Érdeklődi a görkori iránt, ügyesen utánoz aerobicelemeket, tanul ugrálókötelezni, szeret labdázni, futkározni, motorozni, biciklizni, azt egyelőre négykeréken, egyszóval érdeklik a sportok. Erős, ügyes, komolyan körül kell nézni itt a nagy vidékben, hol találnánk neki alkalmat, lehetőséget, hogy valamit sportoljon, ha van kedve hozzá.
Ha nem jön-megy vagy ugrál, akkor nyugodtan szöszmötölni is képes. Sokat színez, rajzol, magától vagdos papírból, ragasztgat (legutóbb papírcsíkokból ragasztott össze egy asztali futót, természetesen elég kusza lett, nekem mégis értékes volt, hogy magától kitalálta és kivitelezte). szeret gyömgyöt fűzni, legózni, bár ennél örül, ha együtt építünk, nagyon érdeklik a kreatív dolgok, legújabban gipszből képkeretet szeretne csinálni, és dekupázstechnikával szalvétát beleragasztani, szép képet kreálva ezzel. Megtalálta ugyanis az erre vett néhány szalvétámat, még a régmúltból. Én viszont szabadidővel nem nagyon bírom követni az igényeket.
Hirtelen jött rá a kirakózás örömére és mikéntjére is. Van egy 48 darabos Aladdinos kirakója, azt már elég hamar kirakja, lassan unja is, úgyhogy lehet(ne) neki beszerezni a nagyobb kihívásokkal járó, többdarabos kirakókat (persze a hercegnős topfavorit)
szeret babázni, rengeteg szerepjátékot játszik, belebújik (számára) ismert emberek bőrébe, mint legutóbb a főbérlőnkébe, akinek pici kutyája van, és vinni kell sétáltatni éssatöbbi. Érdekes nézni őt ilyenkor.
Csillával is jó tud már játszani, inkább Csilla nem partner néha a játékban, de Kinga, ha jó pillanata van, tanítja is a húgát mindenfélére. Magyaráz neki, segít neki, aranyos vele. aztán persze a következő percekben szét is tudják szedni egymást, de a testvérkapcsolatokról részletesebben újabb bejegyzést lehetne már írnom. Összességében még mindig nem felhőtlen Csillával a viszonya, amiben gyakran Csilla a ludas: ő a kis imposztor, ő megy piszkálni kingát, Sokszor ő üt előbb. Talán, hogy felhívja magára a figyelmet. Kinga persze rosszul tűri, vicsorít a húgára, visszaüt, gyakran kisebb-nagyobb verekedésbe torkollik a konfliktus. ezek nem annyira vicces dolgok.
Barátokkal, jól ismert emberekkel nagyon közvetlen Kinga, úgy tűnik, kezd komolyan társasági ember lenni. Mindig figyeli, ha a szomszédok kinn vannak, szeretne átmenni hozzájuk, ha barátaink látogatnak meg minket, Kinga nagyon örül, jól ki is jön mindenkivel, és szomorú, ha elmennek. Legnagyobb kedvenc most mama, akinél jó ideje nagyon szeret lenni, szerintem főleg egyedül, mikor Csilla nincs ott. Olyankor csak rá figyelnek, nem kell osztozkodni, nincs feszültésg, állandó pozicióvédés. Gyakran komoly hisztit levág, hogy nem akar itthon lenni, hanem inkább mamánál. Ilyenkor a szívem szakad meg, mert azt jelenti, hogy jóval kevesebbet tudok rá figyelni, mint anyósom. Állandóan rohanok, hogy tudjunk valamit kettesben csinálni, nagyon igényelni, de ez az év még nem az egyszerű megvalósíthatóságról szól.
Kinga nagyon igényli a sok pozitív visszajelzést: állandóan megkérdezi, hogy most örülök-e, ha valamit jól csinált, ha szépen viselkedett Csillával, ha rendet rakott, ha ügyes volt valamiben, hogy büszke vagyok-e rá. Tízezerszer is el kell neki mondani, hogy igen, ilyenkor nagyon boldog. Dicsérem magamtól is, ha valami olyat csinál, amivel nekem nagyot segít: pl. ha Zitát éppen lenn szoptatom, és Csilla fent felébred (amúgy mörfi miatt mindig ez van), és Kinga egyből ugrik, hogy felmegy a nagyobbik húgához, és lekíséri. Ilyenkor megy a simi, dícséret, és ő hálás érte.
Kingával a nagy Nehézség a vasakarata. Ez borzasztó. Ez már nem is a dackorszak, hanem ő ilyen: konok, önfejű, rámenős, ellentmondást nem tűr. komolyan borzasztó, és hatalmas kihívás szülői pályafutásom során. Mert nekem muszáj ellentmondanom, muszáj a korlátokat tartani, mert eluralkodik a káosz. Viszont ő szinte semmilyen korlátot nem tűr, és emiatt rengeteget csatázunk. Győzködöm, rábeszélem, mindent bevetek, de legtöbbször hajthatatlan. Ha valamit kigondolt, ha valamit a fejébe vett, akkor végem, de legalábbis nagy küzdelemre számíthatok. Csak egy apró példa: már kapott valamilyen csokit, édességet, de ő még szeretne. Én nem szeretnék adni, elég volt szerintem. Jön az érvelés, hogy be kell osztani, minden napra egy, elromlik foga, dagi lesz, az a Csilláé, nem illik elenni előle. A tekintetében azonban látom, hogy akkor is megszerzi. Sokszor miatta zárom le a hűtőt, mert arra is képes, hogy csakazértis odatol egy széket, és csakazértis is kveszi pl. a túrórudit. Nem mert belehalunk egy plusz csokiba, hanem az ELV! Rémes. Főleg az érzés, hogy ha veszítek, ilyenkor hatalmas pánik uralkodik el rajtam, hogy Kingát soha nem leszek képes kordában tartani, és már vizionálom a jövőt, teljes anarchiával. Ami persze túlzás, mert azért sok csatát én nyerek, azt sem szabad elfelejteni. anyósomnál is azért szeret lenni, mert mama megengedheti magának, hogy nem küzd vele, enged egyből, úgyis kevés időt tölt vele. Tehát ott ehet a szobában pl, amit én nem szeretek, így mikor hazajön Kinga, itthon is követeli a rendszert. És jön a szokásos fájt, végkimenetele kétesélyes, bár kétségtelenül kompromisszumkész, békekedvelő természetemmel is egyre jobb harcos leszek Kinga mellett. :-S Pedig jó lenn, ha nem a harcokról szolnának a mindennapok, de lehet, hogy nem sokat fog csökkeni a számuk.
Ja, és rámenős. Példa. Minap kéri, csináljak neki egy hercegnős magazinból egy papírgyűrűt. Egyszer már volt neki, de szétszakadt. Nem nagy durranás, mégis megkérem, hagy tegyem rendbe előbb a konyhát, míg a kicsik alszanak, mert totál elúszok, sietek, meg lesz hamar, én is szeretek vele ilyeneket alkotni, vele már élvezet is, nem csak küzdelem és maszatolás. Elfogadja, látszólag. De közben folyamatosan kérdezget, hogy mikor leszek készen, igyekszem-e, sok van-e még. ráadásul hordja oda az asztalra a hozzávalókat, a közelemben sóhajtozva nézegeti a magazinban a képet, hogy bárcsak neki is lenne már ilyen gyűrűje. egy ideig bírom a nyomást, de sokszor kifakadok, hogy ha megbeszéltük, megígértem, meg is csinálom, de néha mást is el kell végezzek. Már többször rájöttem, hogy ilyenkor-ha megtehetem- egyszerűbb gyorsan megcsinálni neki/vele a dolgokat, és utána nyugi van. az biztos, hogy nem lesz gondja az életben, ha valamit el akar érni, már ha ilyen marad. Én meg bírjam ki addig vele valahogy.
Enni jól eszik, sok mindent szeret, vele már nincs gondom, jó étvággyal tud enni. Nagy kedvencei mostanában a diós tészta, paradicsomleves, rizses hús, de emellett sok minden mást is szívesen fogyaszt. Ráadásul, ha megkérem, meg is kóstol új dolgokat, ha nem ízlik neki, mondhatja, hogy nem kéri. De már megérti, hogy mindent meg kell kóstolni. Legutóbb őszibarackot adtam neki, tudván, hogy nem nagy gyümölcsös, de reméltem, hátha mégis bejön neki. Udvariasan evett két darabkát, hümmögött, hogy nagyon finom, aztán tette is le a villát, és otthagyta. Ergo: marhára nem ízlett neki. De legalább megkóstolta. Elég sokat is hízott, már 17 kg a csajszi, pedig ő is olyan rosszevő volt, mint most Csilla.
Az alvás még mindig érzékeny pnt. Szereti, ha bent van vele valaki elalváskor, mi már kevésbé. azért látszik a megbújó hajlam, hogy egyszer egyedül is elaludjon. Most azt ígérgeti, hogy az új házunkban, a “hercegnős” szobájában egyedül el fog aludni. Ez kecsegtető hír. J
Egyre jobban érdeklik a csajos dolgok. Kedvenc színei a rózsaszín és piros, de elfogad más színű ruhát is például, ha kellően csajos, elegáns, olyan a mintája, stb. Az már alap, hogy határozott elképzelése van arról, hogy mit vesz fel, milyen pólót, nadrágot, cipőt. A boltban egyből meg tudja mondani, hogy tetszik-e neki valami, és általában azt tényleg fel is veszi. Amúgy is egyre nőiesebb a lénye, néha nézem, milyen kecsesen megy, amit pedig nem tudatosan tanult, ezt születéssel örökölte (nem tőlem, az tuti, bár én még nem láttam magam menni…anyósom elég kemény járással rendelkezik, amit Jani is örökölt, talán anyukámtól jön, nála rémlik a kecses mozgás, fene tudja, ki nem tudom nyomozni). Imádom, hogy lehet fésülni, hogy lehet szépen öltöztetni, és általában meg tudjuk beszélni, hogy időjárásnak megfelelő kedvenc ruhát vegyünk fel. Ez nagyon tuti dolog, régen emiatt is sokat zörrentünk össze. Most Csillával futjuk ugyanezeket a köröket… :-P
Összességében annyit lehet írni, hogy nagyon határozott egyéniség, de sokat szelídült a hónapok során. Sok mindent meg lehet vele beszélni, minden érdekli, nyitott kis emberke, megértőbb mások iránt, egyszóval sokkal könnyebb már vele az élet, mint kb. két éve. Leszámítva persze a fent említett küzdelmes szitukat, de ez is Kingához tartozik, és remélem, hogy megbírkozunk ezzel a feladattal is.
Várta, hogy anya vagy apa lökje, mert éppen "csak" az éppen nálunk vendégeskedő öcsém volt jelen, de tőle nem fogadta el a hintáztatást.
Állítólag türelmesen várta a sorát, míg én benn Zitával foglalkoztam, Jani meg éppen nem volt otthon.
Ő meg pláne türelmesen várja a sorát. :-))
