2009. december 15., kedd
Építkezés: vakolás, csempézés, lambéria
2009. december 3., csütörtök
Építkezés: falak belső burkolása, csempe, pinceszigetelés
2009. november 27., péntek
Építkezés:szennyvíz, külső-belső szigetelés
2009. november 24., kedd
Építkezés: belső falak szigetelése
2009. szeptember 17., csütörtök
Építkezés: cserépfelrakás, ablakszerelés; pincevakolás
2009. július 21., kedd
Építkezés: zsaluk eltávolítása
2009. július 7., kedd
Építkezés: pincefödém kész
2009. július 2., csütörtök
Építkezés: pincefödém betonozása
2009. július 1., szerda
Építkezés: pincefödém vasalata
2009. június 25., csütörtök
Építkezés: esőszünet
Sajnos, a héten egy szöget nem sikerült beütni épülő házunkba, olyan rossz az idő. Szinte minden nap esett eddig, így a markolós srác nem tud kimenni, hogy kiássa a kerítés egy részét, amivel földet lehetne nyerni. Nagy a sár, egyszerű a magyarázat. Ezt a földet a sávalapnál feltöltésre kellene használni, csak ezután folytatódhat a vaslerakás, majd a betonozás. A vállakozónak is volt máshol dolga, Vácon egy építkezésen építettek egy kéményt, azt is jórészt zuhogó esőben, hogy haladjanak, és tudjanak jönni ismét hozzánk. De amíg a sávalap nincs feltöltve, addig ők sem tudnak tovább dolgozni.
Egyébként nem lenne semmi gondunk, ha a pince kiásásánál nem hordattuk volna el a föld egy részét. Előzetes tervek szerint, ha minden jól alakul, nem kellett volna az a sok föld, így olcsóbb volt akkor az éppen helyszínen lévő teherautóval elvitetni, mint később újra fizetni neki, hogy vigye el. Aztán a talajvíz felbukkant, és kiderült, hogy magasabban lesz a ház, azaz föld is több kell majd a feltöltésekhez. Királyság. Utólag okos az ember, de akkor, a pillanatnyi helyzetben az volt a jó döntés. No, mindegy, megoldjuk a föld-dolgot, csak természetesen újabb köröket kell futni.
Most imádkozunk, hogy hétfőig elmúljon ez a nagyon esős idő, a markolós akkorra ígérte magát, hogy megpróbálja kiásni a kerítést. Sürget az idő, lassan jön a házhoz az építőanyag, és a betonnak is kell kötési idő. Mi itt továbbra is optimista üzemmódban nyomjuk, valahogy mindent megoldunk. Főleg mert muszáj.




