Ősz, őszi szünet

Udvar 26-án

Udvar 5 nappal később:

Drukkerek a Fradi-Vasas meccsen :-)

Zita, Csilla és az FTC esete:

Fotók a családi napról

Szombaton családi napot tartottunk a suliban, illetve a diósjenői Szabadidőparkban. A jelenlegi elsősök és a leendő elsősök töltöttek el egy napot családjaikkal. Az iskola elől indultak fel a gyerekek és a szüleik négy illetve két csapatban, útközben két helyen kellett megállniuk, hogy feladatokat oldjanak meg, ezekért pecsét járt a menetlevélbe. Az egyik állomáson én vártam a csapatokat, az év madaráról, a gyurgyalagról meséltem nekik, és ezzel kapcsolatban kellett egyszerű feladatokat megoldani. A végállomás a Szabadidőpark volt, ahol az elsősök szülei már javában főzték a két kondér paprikás krumplit. Az erdészet egy munkatársa körbevitte a gyerekeket a tanösvényen, majd ügyességi vetélkedő következett jópofa játékokkal. A programot a finom ebéd elfogyasztása zárta, illetve, aki szeretett volna, maradhatott még játszani, állatokat nézni. Az alábbi fotók a szabadidőparkban készültek az egyik anyuka jóvoltából. Köszönet érte Duló Anikónak!

Zitával drukkolunk a sorversenyzőknek:

 Itt nem drukkolunk, hanem bohóckodunk, hogy ne legyen nyafi a lány:

 Ebéd közben a Legkisebb és a Legnagyobb:

 Jómagam (szerintem fáradtnak tűnök, de azért mégis én vagyok, napjainkban :D):

Kertünk szépülése

A házunk az utóbbi hónapokban is alakult valamennyit. Ha már régebben annyit írtam arról, hogyan épül-szépül, akkor ezzel is adós vagyok.

Ősszel a kerítés mentén levendulasor lett ültetve, rózsafákkal, tulipánokkal. Utóbbiak végre virágoznak, kis ideig az díszíti a kertünket, ahogy az utcát hívják. :)

 A "lakók":

 A ház mentén sziklakert épült, amelyek a meleg beköszöntével gyorsan ki is nyíltak, fejlődésnek indultak:

 sziklakertlakó, Kinga kedvence. Megértem. :)

 A bejárati lépcsőről nézve az első kert, gyepszőnyeggel, kavicsúttal:

Nyúl az udvarunkban

Az imént széthúztam a sötéstítőt a mi hálónkban, ez az egyetlen háló, ami az udvarra néz, és látom, hogy mozdul valami a fűben. Gondoltam, hogy egy macska. De egyből észrevettem, hogy nem. Egy nyuszi legelészett békésen:

Még egy messzebbről, hogy tényleg a mi udvarunkban van :)
Szökdelve szalad, sajnos homályos lett mert bemozdult, no, és ablak is volt köztünk:
Távozik a még nem kész kerítés fölött:
Kint van:
Ezután elszaladt. Milyen jó, hogy Jani most nem vitte el a fényképezőgépet! :) Reggeli kezdésnek éppen kellemes élmény. :))

Valami állat volt...

Juj, én most olyan izgatott vagyok...

Láttam valamilyen állatot, de nem tudom meghatározni, hogy mi volt...

Már elnézést, hogy megint efféle állatos témával jövök, de most mit csináljak: a vadon szélén élünk, hogy is mondjam, ezt itt természetes. :) No, meg aztán kinek mondjam el hirtelen: két lány oviban, egy alszik, a Zuram még messzebb...Marad a tisztelt blogolvasó közönség. :)

No, szóval: pakoltam éppen a konyhában. Kinéztem a domboldal felé néző ablakon, és abban a pillanatban láttam, hogy valamilyen állat kocog a szomszédos telek felső telekhatárán az erdő felé. Magas a fű, csak a háta látszott. Barna volt, lehetett volna őz, de az nem így kocog, inkább szökellve fut, ha fut vagy sétál, ha "ráér". Lehetett volna kutya is éppen, de én most szeretném elképzelni, hogy talán vaddisznó volt... :) Sosem tudom meg.

De azért én most nagyon izgatott vagyok. :)

Megint rácsodálkoztam...

Az imént kimentem valamiért a teraszra. Édes erdei illat csapott meg, a madárcsicsergéstől alig hallom a gondolataim. Hét ágra süt a nap, és a házunk felett egy ragadozó madár kering. Csend van és nyugalom.

Ma van négy hónapja, hogy itt lakunk, de én továbbra is minden nap ámulatba tudok esni a körülöttem lévő természet szépségétől. Szerencsés vagyok, tudom jól...Igyekszem sosem elfelejteni.

Útban hazafelé az oviból a Börzsönyben gyönyörködünk:

Újabb őzes élmény-ezúttal nagyon közelről!

Jani ma itthonról dolgozott, ez megengedte, hogy pihenésképpen beugorjunk Vácra egy-két apróságért (nekem külön felüdülés volt kimozdulni, bár a Lidl-ben történt rövid látogatásunk kivágta a biztosítékot, nem voltak éppen kooperatívak a lányok, ráadásul rengetegen voltak). Mikor hazaértünk, kiszálltam az autóból, épp' mentem át a másik oldalra, hogy kinyissam Kinga felől az ajtót, amikor hirtelen nagy robajt hallottam a hátam mögött.

Tőlem pár méterre két őz futott át az úton, majd át a szomszédos telkeken. Nem volt semmi élmény és látvány!!

Fotó nem készült, mivel nagyon gyorsan elfutottak, jó hogy!, bár kivételesen a gép nálam volt, de kéretik nekem elhinni, hogy megtörtént. :)

Aki unja kicsit őzes sztoriaimat, attól elnézést kérek! :-)

Őzek és más állatos esetek

Mert megígértem, hogy ezeket a képeket is megmutatom. És, mert amúgy is fontos jelenség ez életünkben (eddigi életemben nem sűrűn gyönyörködtem vadon élő őzekben, miközben készült a reggeli kakaó és kávé, de most nagyjából ez a helyzet :-D).

A bejárati ajtón kilépve ezt a dombot látjuk, a konyhaablakból is ide látok. Itt, fent látjuk leggyakrabban legelni az őzeket:

ez a példány viszont közel volt, a szomszéd telken a fa mellett balra, pár méterre a házunktól:

Elindul a tőlünk oldalt (is) húzódó erdőbe:

Ezt kicsit később, Csilla szobájának ablakából fotóztam. A kerítésünk oszlopai látszanak az alsó részen:

Észrevett? Nem tudom, de idenéz. :) És, mellesleg a bal alsó kerítésoszlop mellett ott fekszik összegömbölyödve a szürke Gyémánt cicánk is:

Állatok minden mennyiségben. :)

Ez így nagyon klassz, csak a kutyák ne jönnének be a telekre, az idegesít. Tegnap is úgy kellett elzavarni egy kutyát, saját testi épségem kockáztatásával, mert Mózi cicánk kis híján az áldozatául esett. Alig tudott egy vékony fán megkapaszkodni, majd leugrott, kergetőztek két kört, egy rakás fára felmászott a macska. Ekkor nekem indulni kellett a lányokért az oviba, nem tudtam maradni, bíztam, hogy ügyes lesz a cica, és szerencsére a kutya eljött velem. Megúsztuk a kalandot. Azért nem vagyok elkeseredve, mert a kerítésanyag már megvan, csak kicsit enyhébb időnek kell jönni, és "csak" fel kell rakni. Novemberben már ez is napirenden volt (mint ahogy a kerítésoszlopok bekerültek, mutatja, hogy rajta voltunk a projekten, csak leesett a hó...és onnantól kezdve nem lehetett kint dolgozni).

A teraszunk védett a kutyáktól, elkészült végig a korlát, és a második héten, hogy itt laktunk, a fiúk csináltak egy kaput is, így a lányok sem mennek ki olyan könnyen (Kinga és Csilla ki tudja nyitni, de szépen megértik, ha kérem, hogy ne nyissák ki, mert nem akarom, hogy Zita kimenjen-elég nagy a terasz és tornác egyben, hogy ott is nagyokat motorozzanak, hála istennek, néhányszor életet mentett a nagy terasz megléte, kis levegőzés erejéig), és a macskákon kívül más állat nem tud feljönni.

Egy kis történet ezzel kapcsolatban: második hétfőn késő este, mikor még nem volt teraszkapu (az eset hatására lett meg gyorsan), egyedül ücsörögtem a nappaliban, Jani későn jött, hatalmas teraszablakok és ajtó, függöny még nincs, hajtogatom a ruhákat, mikor a szemem sarkából látom, hogy valami nagy fehér mozog a teraszon, két karnyújtásnyira tőlem: egy hatalmas fehér kutya volt...

Gyorsan szívinfarktust kaptam, mikor felfogtam, hogy "csak" kutya, a macskákért kezdtem aggódni, majdnem nem ok nélkül, mert hirtelen nagy morgást hallottam, nagy macskanyávogást, rohanást, macskusz illan, ugrik-még szerencse, hogy volt-a nagy OSB-lap kupac mögé. Megmenekült, de látszott mindkét macskán utána, hogy félnek, hozzám is nehezen jöttek oda másnap reggel. Így lett nekünk villámgyorsan kapu a teraszon, azóta nyugodtabb vagyok. :)

Szelídebb, de szomorú történet, hogy pár hete lett újra egy picike aranyhalunk, Kinga nagy örömére az ő szobájába tettük, anyagi krach ide vagy oda, egy olcsóbb levegőztetőt is beszereztünk, hogy halacska túlélési esélyeit és életkörülményeit javítsuk, erre szűk négy hétre rá elpusztult. Okait nem ismerjük. Nem etettük túl, már növény sincs bent neki, hogy azt is megegye, kapott oxigént, a vizét kezeltük klór ellen, nem tudom, talán hideg a víz. Most vegyünk vízmelegítőt is??Még eggyel próbálkozunk, utána szerintem nem éri meg a gyerekkönnyekért, akkor inkább más halfaj után nézünk.

Így vagyunk mi, kérem szépen, vad és kevésbé vad állatok között. :)

ui: félreértések elkerülése végett: a kutyákkal nincs bajom, mi is tervezünk a nem olyan távoli jövőben beszerezni egyet (kettőt esetleg, mert a lányok picikutya-fanok, én viszont örülnék egy kicsit komolyabb kinézetű, tiszteletet parancsoló házőrzőnek, aki azonban gyerekbarát is, itt, faluszélén talán érthető óhaj :-D), csak az idegen, kóbor kutyák ellen tiltakozok hevesen, de ez is érthető, azt hiszem.

Őzikék

Az elmúlt másfél hónapban, mióta itt lakunk, rengetegszer volt olyan pillanat, élmény, amit azonnal jó lett volna megosztani a "közzel". Mivel azonban nem írhattam a beköltözésről, ez mindig elmaradt. Természetesen attól még leírhattam volna egy doksiban, és utólag is lehetett volna közölni, de az nem ugyanaz.

Jelenleg rengeteg mindenről kellene beszámoljak, sok az újdonság, de ez eltart egy ideig, amíg mindent bepótolok. Ezalatt azonban folyamatosan történnek mindenféle dolgok velünk, és mivel most már nagyjából mindenről írhatok, lejegyzem gyorsan a friss élményeket. Hogy ne felejtődjön el és ne kerüljön fel a bepótlandók listájára, ami egyre hosszabb, ugye. :-)

A mai téma: az őzikék. Beköltözés után jócskán kellett várni, mire megláttuk az elsőket. Tudtuk, hogy szoktak járkálni a házunk közelében is, mert az itt dolgozó emberek is mondták, hogy szoktak látni őzeket, de nekünk nem adatott meg egyből az élmény. vagy csak rutintalanok voltunk az észlelésben. Mert miután egyszer láttuk őket, tudtuk, hogyan lehet őket észrevenni, és utána valahogy gyakrabban is bukkantunk rájuk a nem is távoli domboldalon. Pl. utána már nagyon gyorsan kiszúrtuk a fehér hátsójukat a havas domboldalon is, mert kicsit sötétebb fehér a hónál. Amikor meg elolvadt a hó, a fehér hátsó egyből feltűnt a barna háttérben (ilyenkor, ha oldalt fordultak volt nehezebb észrevenni őket, ilyenkor tényleg bele tudnak olvadni a környezetbe, no, de ennyit az őzészlelés legalapvetőbb tudnivalóiról).

Általában a konyhaablakból szúrtam ki őket, pont szemközt van az a domb, ahol többször legeltek vagy átvonultak. Legtöbbször kettőt láttunk, de pár nappal ezelőtt egyszer négy is felbukkant egyszerre. Máig a legközelebb Csilla szobájából láttam egyet, a háztól max. 50 méterre volt, a házunk melletti erdősávban. Teljesen odavoltam a boldogságtól! :)

Ma reggel aztán kinéztem a konyhaablakon, és meglepetten vettem észre, hogy a felső szomszédos telken van két példány, egészen közel hozzánk, kb. 25 méterre. Ott eszegettek, vakaróztak, nézelődtek. Kiosontam a ház másik oldalán a teraszajtón és lefényképeztem őket. Nem sokra rá ennek a teleknek a felső határában megjelent négy másik őz is, nyugodtan ugra-bugráltak végig a domboldalon. Nem volt semmi!

Ebéd előtt aztán megint feltűnt a két első őzike, ezúttal Csilla szobájából láttuk, és szinte a telekhatárig lejött az egyik. teljesen klassz fotókat sikerült róla csinálni, noha üvegablakon keresztül csináltam. Amint javul az internetünk minősége, ezeket is megmutatom. No, meg bizonyítékképpen is, hogy nem csak jár a szám, tényleg ott vannak az állatok. :)

Hát, így vagyunk. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen élményben lehet részem, ki is élvezzük rendesen, mielőtt a felső telken is felépül a szomszéd háza, onnantól már nemigen jönnek be az ő telkükre. :) Tényleg nem mindennapi, hogy nem a szomszéd kutyáját bagy tyúkjait nézegetjük állatok gyanánt (bár az se rossz, amennyire Zita lázba tud jönni a látványuktól :)), hanem vadon élő őzikéket. :) ez az élmény, a látvány feledteti, hogy azért autó nélkül nehézkes a falu szélén lakni, főleg három kisebb gyerekkel, de ez meg olyan dolog, hogy egyszer lesz tavasz is, nem lesz olyan fárasztó a kintlét, nőnek a lányok, jobban bírják a túrát (Csilla eszméletlen kitartóan bír gyalogolni, kellemes csalódás nekem középső leányom, inkább Zitának kell nőni még picit a feladathoz, de mivel ő sem szeret babakocsizni már, biztos, hogy ő is sokat fog sétálni), no, és egyszer autóra is futja majd, talán. :-) Vagy nem, de akkor sincs tragédia természetesen, és így szerintem a sok gyaloglástól mi leszünk a legjobb vádlikkal rendelkező négyes hölgyfogat a faluban. :-)) (khm, csak szerényen!)

Addig meg élvezzük a nem mindennapi "vadas" pillantokat! :-D Ingyen és bérmentve (relatíve;-) )

A havas Börzsöny...

...a házunk mellett (a képen az nem mi házunk, de a lényeg, hogy ezt látjuk mi is, kis ideig még "átutazóban" csak):

nem túl szenzációs kép, de én ennek is örülök, hogy ketyeg a kütyü. :)

Napfelkelte

Az emeleti erkélyről készült 7 óra előtt kicsivel (a dátum nem jó a képen, ma készült):

Bő fél óra múlva:
Talán a panoráma az, amit sajnálni fogok költözéskor. :)

Lovagolni voltunk

Május első napjának délelőttjén itthon tettünk-vettünk, délután azonban Zsuzsa és Zoli invitálására elmentünk Gödöllő mellé, ahol a lányok lovagolhattak kicsit Zsuzsi lován, Tequilán. Elméletileg az éppen ma megrendezett díjugrató versenyre is mentünk volna, de Zita alvása miatt lemaradtunk róla. biztos érdekes lett volna, így viszont Zita kialudta magát, nem nyűgösködött, és ez sokat számított.

Kinga ült fel először Tequilára

Zita Janival repülőket nézett, megörült mindnek, és valami "app" felkiáltással kommentált minden egyes repülő járgányt

Csilla is felült ezúttal, nagyon lelkes volt, nyoma nem volt a Debrecenben megismert félénkségnek, vigyorgott nagyokat, és hagyta, hogy Zoli és Zsuzsi vezessék a lovon, nem kellett loholni mellette :)

Együtt is felültek, a képen is látszik, hogy Kinga elég bágyadt volt, és a péntek este észlelt (valószínű) kötőhártyagyulladásnak tulajdonítottuk a csendességét, levertségét. Ettől függetlenül kedvvel csinált végi mindent, a végén kéreckedett csak le a lóról, hogy elfáradt.

A szurkolótábor

Kinga ügetett is a lovon

Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szép helyen jártunk, csak Kinga szeme aggasztott. A poros, lószőrős környezet most nem volt ideális számára. Hazafelé el is aludt az autóban, itthon is vacogott, és kiderült, hogy majdnem 39 fokos láza van. Gyors zuhany, kamillázás, Nurofenes lázcsillapítás után ágyba került, és gyorsan el is aludt, mint ahogy két testvére is. Csak remélni tudom, hogy holnapra jobban lesz.

Vihar

Itt is volt/van vihar, naná! Egyedül küzdöttem az istentelen nagy széllel, alig tudtam az ablakokat becsukni, mert a szél nyomta vissza. Emellett nehezek, rosszul záródnak, nagyok is, úgy tűnt, szét fog ázni a ház, mert nem tudom bezárni. Eltűnt a Naszály is hol fekete felhők mögé, hol ilyenbe:

Bosszússág csak, hogy a medencére terített fekete nejlon pillantok alatt lerepült, amit Jani tégladarabokkal és vaslécekkel is lerögzített a földön. Én egy ideig közelharcot vívtam a több méterszer több méteres nehéz fóliával, nem volt vicces, a szomszéd végignézte, de egyszer sem kérdezte meg, segítsen-e. No, sebaj, bepöccentem, egy mozdulattal lerántottam az egészet, benn figyel a pincében a cucc. Este Jani visszateszi vagy tesszük, ha tudjuk, mert megint nagyon fúj. Addig meg dugig lesz a medence a fűzfa levelével...juhéjj!

Nagyobb szomorúság ez itt:
A jó nehéz agyagcserepet simán borította a szél, visszaraktam szerencsétlenül járt tuját, remélem, túléli a megpróbáltatásokat.

És most az jár a fejemben, hogy Kingának nem raktam be zárt cipőt illetve egy pulóver a legmelegebb ruhájuk. Remek. Holnap reggel lehet, hogy haza kell őket hozni, ha ilyen idő lesz. Márpedig miért változna. Igaz, délután is szinte percek alatt esett 10 fokot a hőmérséklet. azt hittem, elromlott a kinti hőmérő, de nem. Szép időket élünk.

De Zita legalább már alszik. Jól lefárasztott a gyermek, pedig csak egyedül volt, egyik helyről ültünk a másikra, sehol nem volt jó neki, mindig máshová "evezett" az ölemben, minden kell neki, küzd, fújtat, nyújtózik, nagyon akar. Csak még sok minden nem sikerül. Azt hiszem, egy kicsit szenvedős időszak hajnalán vagyunk... :) A világ megváltása a mai napon (is) elmaradt, de azért egy lájtos takarításra futotta. Az is több mint a semmi. :)

Rollerezés, játszóterezés Vácon

Pincenézés után rollerezést ígértünk a két lánynak. Mivel azon a kis aszfaltkockán, ami az épülő házunk közelében van, és néha motoroznak, bicikliznek ott a lányok, most egy fiatal nő gyakorolta az autóvezetést, hirtelen ötlettől vezérelve bementünk Vácra, a Duna-partra. Nagyon jó döntés volt, nagyon klassz időt töltöttünk el. Csilla és Zita elaludtak útközben, így én mentem Kingával először: mindketten rollerrel. nem is gondoltam volna, hogy Kinga már ilyen szélsebesen hajtja a kétkerekű járművet, bár az is igaz, hogy itthon nincs igazán jó terep gyakorolni. A lényeg, hogy erősen ki kellett lépjek rollerügyileg, hogy ne maradjak le...

Játszótéren, közvetlenül a Duna-parton
Nagyon szeretem ezt a partszakaszt: hosszú, sokat lehet sétálni, jól kiépített bicikliút, játszótér is van, kompozni lehet Tahitótfaluba. És szép. Nekem különösen jól esett a kis kimozdulás. :)
vissza az autóhoz. Volt segítségem... ::))
Sajnos a napfénytől nem láttam jól Csillát, csak itthon vettem észre, hogy lecsukta a szemét. PEdig jó lett volna a kompozíció. :-)
A kirándulás eredménye, hogy kiderült, Csilla profibban hajtja a kétkerekű rollert, mint a 3kerekűt. Azt is vittük, de hamar visszaadta, majd apjáét kérte el. És láss csodát, nagyon ügyin hajtotta! Csak mire képet készítettem volna, inkább átváltott Zita-tologató üzemmódra. :)

pókháló

Hogy maradjunk a természeti fotóknál: reggel, amikor nyitottam a kaput a tavozó családnak, ilyen pókhálót találtam rajta. A reggeli harmatcseppek megmaradtak rajta. Hangos örömkiáltással fejeztem ki tetszésemet, mire Jani megjegyezte:
-Háát, igen, vidéken előfordul az ilyesmi!
Gyakran húz engem a városi múltam és gyökereim miatt, de engem sem kell ám félteni. Van gyerekkoromból vidéki nyaralós emlék, nem is kevés, az értékrendemet is nagyban befolyásolják ezek az emlékek (a vidékre költözésben ennek is szerepe volt), úgyhogy megleszek simán itt is. Bár, a pókok témában a csodálatom ebben a pókhálóban ki is merült, mivel a pókokat amúgy nagyon nem komálom. Szerda este a lányok altatásakor egy igen méretes, vastag, szőrös lábú, fekete pókot sikerült agyonnyomnom a földön. Mondanom sem kell, az ájulás környékezett, de szó nélkül tettem a dolgom, Jani nem volt itthon, ugye, de nem is lett volna idő odahívni. Randa volt, de vége lett neki, noha tudom, hogy ártalmatlan pók volt. Szerencsére egy félévben egyszer keveredik elő ilyen élőlény, ami kertes házban normálisnak mondható.
Azért maradjunk csak a szép pókhálónál, az is házon kívül, ha lehet kérnem! :-))