Hogy maradjunk a természeti fotóknál: reggel, amikor nyitottam a kaput a tavozó családnak, ilyen pókhálót találtam rajta. A reggeli harmatcseppek megmaradtak rajta. Hangos örömkiáltással fejeztem ki tetszésemet, mire Jani megjegyezte:-Háát, igen, vidéken előfordul az ilyesmi!
Gyakran húz engem a városi múltam és gyökereim miatt, de engem sem kell ám félteni. Van gyerekkoromból vidéki nyaralós emlék, nem is kevés, az értékrendemet is nagyban befolyásolják ezek az emlékek (a vidékre költözésben ennek is szerepe volt), úgyhogy megleszek simán itt is. Bár, a pókok témában a csodálatom ebben a pókhálóban ki is merült, mivel a pókokat amúgy nagyon nem komálom. Szerda este a lányok altatásakor egy igen méretes, vastag, szőrös lábú, fekete pókot sikerült agyonnyomnom a földön. Mondanom sem kell, az ájulás környékezett, de szó nélkül tettem a dolgom, Jani nem volt itthon, ugye, de nem is lett volna idő odahívni. Randa volt, de vége lett neki, noha tudom, hogy ártalmatlan pók volt. Szerencsére egy félévben egyszer keveredik elő ilyen élőlény, ami kertes házban normálisnak mondható.
Azért maradjunk csak a szép pókhálónál, az is házon kívül, ha lehet kérnem! :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése