Első húsvét ötösben

Ez az első húsvétunk, amikor már Zita is velünk van. És természetesen eddig nagyjából gond nélkül zajlottak az események, egy kis malőr történt csak, de amúgy szépen telik az ünnep.

Nem igazán alakult még ki hagyomány nálunk, hogyan is ünnepljük a húsvétot, ráadásul most vagyunk először kertes házban ezen az ünnepen, ami rengeteg lehetőséget kínál a gyerekbarát ünneplésre. Ettől függetlenül idén még nem sikerült olyan igazi húsvéti hangulatot csinálni, tojásfestésre is csak érintőlegesen került sor, de nem baj, van még időnk bőven.

Úgy döntöttünk, hogy ma reggelre “rendeljük” ide a Húsvéti Nyulat, hogy letegye ajándékait a teraszon. Szerettem volna kis fészket csinálni a lányokkal, amolyan nyuszi-csalogatót, amibe muszáj neki ajándékokat tenni, de nem jutott rá időm, mert anyósomék ebédeltek ma nálunk, és ez bőven adott feladatot. No, nem baj, megtette a teraszon ideiglenesen állomásozó kempingasztal is. Csak úgy, a la natúr.

Korán keltek a lányok, 6-fél 7 között, ami nekem korán volt, tekintve, hogy fél 3-kor feküdtem le a tennivalók miatt. Azért sikerült megrázni magam, és én, mint Megbízott Fő Nyúlsegéd felráztam az igencsak kómás alsegédemet is (Jani, hű, de gyűrött volt, "örült" ám, hogy feladat van :) ), hogy ugyan nézzen már körül, nem járt-e erre a Főnyúl. Szegény, lekászálódott az emeletről, félig lecsukott szemekkel hallgatta az instrukcókat, hogy mely ajándékokat kell elhelyezni az asztalon, majd elment intézkedni, én meg bevonultam a lányokkal a dolgozóba, nyomtattunk színezőket, míg Alsegéd körülszimatolt. Jött is kisvártatva, hogy szerinte itt járhatott Nyúl koma! (tiszta karácsony fíling, csak nyúl-változatban) Kinga száguldott lefelé, Csilla valamiért hisztizett (mint elég gyakran amúgy). A hangulat már itt megromlott kicsit. Hát, még amikor Főnyúlsegéd kiment a teraszra! Kis híján szívrohamot kapott! Hiába minden instrukció, Alsegéd kipakolta azokat az ajándékokat is, amiket Romhányba vittünk volna holnap, hogy ott legyen meglepi!! :-S Pedig mennyit agyalt szegény fősegéd, hogy hogy s mint legyen az ajándékozás, ne legyen sehol sok, azt kapják, amit szeretnének, ne legyen felesleges cucc, oszt puff neki! Alsegéd szánta-bánta, Fősegéd kiakadt. De a szerencse mellé szegődött. A lányok elfoglalták magukat a másik két ajándékkal: két rollerrel. Kingáé kétkerekű (természetesen) hercegnős, Csilláé háromkerekű (természetesen) rózsaszín. Zita kapott egy puha babát, ami Szilvi kislányának, Panninak is van. Annyit láttam a blogjában, és annyira megtetszett (ez a lényeg, ugye?), és Zitának még nincs saját babája, hogy megrendeltem a nyúltól. Remélem, Szilvi nem haragszol a koppintásért. :-) Zita nagyot mosolygott újdonsült haverjára, remélem, megszereti. Már együtt alszanak. (remélem, reggelig, egy huzamban, ahogy eddig is, amen)

A másik két csajnak is bejött a roller, igaz, ez volt Kinga egyik nagy vágyálma (a görkori mellett, de azt majd később). És minekután nem figyeltek, elpakolta Fősegéd a másik két “eltévedt” ajándékot. Kinga csak órákkal később kérdezett rá, hogy hol vannak. Fősegéd beadta a dumát, hogy szegény Nyúl igazából Romhányba akarta vinni, de a körzeti megbízottja elbénázta, aztán visszaosont, mikor kiderült, és holnap ott találjuk majd mamáéknál. Hát, elég erőltetett lett, de nem voltam felkészülve ilyen bonyodalomra. :-P Bele is nyugodott, csodálkoztam is. Minthogy azon is, hogy eddig nem nagyon tudott rollerezni, de most hirtelen egész ügyesen megy vele (khm, a hercegnős varázslat!) :-))

A délelőtt folyamán nyelvem földig lógatva befejeztem az ebéd körüli teendőket, szépen terített asztal, étvágygerjesztő illatok fogadták anyósomékat, akiknek minden ízlett. Nagyon örültem, kemény meló volt háromfogásos ebéddel előrukkolni jelen körülmények között. Igazából az én ötletem volt, hogy ne kelljen mindkét nap átcuccolni Romhányba. Nekem az még talán macerásabb, mint egy ilyen ebéd. Jóllaktunk, délután sütiztünk, kávéztunk, beszélgettünk, a füvön heverésztünk, örültünk a jó időnek. A csajok estére hullafáradtak lettek, már mélyen alszanak. Holnap megyünk Romhányba ünnepelni, locsolkodni, jókat enni, rokont látogatni. Én meg megyek még romeltakarítani, holnapi menetfelszerelést összeállítani. Csakhogy ma is fenn tudjak lenni valamiért fél 3-ig…