Valószínűleg nekünk ez lesz a hobbink vagy mi nem is tudnánk e nélkül élni, vagy nem is tudom, vagy csak egyszerűen mert a szakemberek rossz munkát végeztek, de: ismét bontani kell a falakat!
Az úgy volt, hogy... honnan is kezdjem? Hát, talán onnan, hogy aki nagyjából követi az eseményeket, az emlékszik, hogy decemberben vissza kellett bontani sok helyiségben a falakat, mert nem voltak egyenesek, vízszintesek. Nagy bosszúság volt, egy hónapot vesztettünk, új emberek kapcsolódtak be a helyrehozatalba, aztán úgy tűnt, azokat a hibákat kijavították, amik akkor adódtak. Akkor az volt a porbléma, hogy még a falakat alkotó alaposzlopokat nem rakták teljesen egy sorba, emiatt nem lehetett a szigetelést majd a burkolást úgy megcsinálni, hogy a falak egyenesek legyenek. No, sok-sok ellenőrzés mellett úgy tűnt, hogy ezek a hibák eltűntek, hogy sikerült egy olyan újabb módszerrel felrakni a szigetelésre először az osb-lapokat és rá a gipszkartont, amivel korrigálni lehetett ezeket a hibákat. Hurrá! Kezdtünk megnyugodni, nem olyan vészesnek látni az elvesztett egy hónapot, valamennyire kompenzál minket az építő cég (kötbér, konkrétan), tehát minden OK kezdett lenni. Legutóbb mutattam, ugye, milyen szépen haladnak már a festők, egész rendezett kinézete lett a belső, hálószobai részlegnek. Örültünk, reménykedtünk, meglesz ez, jó lesz ez!
Aztán tegnap reggel Jani úgy jött haza a telekről (reggel 7-kor már ott kezdett, hogy kivigye az alapozót a festéshez, amivel az ajtókat alapozzák a festők, és amit Jani használt még nyáron a falak külső oldalán), hogy kis wc-t és fürdőt lebontatta a festőkkel (akik amúgy más szárazburkolati munkát is vállalnak, mi eddig a festést kértük tőlük), mert a falak bizony nem voltak egyenesek. Én már akkor kiakadtam kicsit, hogy hogy lehet ez megint, de Jani akkor rohant, túlzottan sokat nem tudtunk csevegni.
Délután, mikor hazajött már azt közölte, hogy több falat is bontani kell, mert a probléma máshol is megvan. Először lefagyott szívem, lelkem, mindenem a hír hallatán, elborzadtam, hogy a szépen megcsinált, félig lefestett falakat ismét szigetelésig bontani kell, nem értettem, hogy történhet ez meg még egyszer. El is sírtam magam, mert én már nagyon költöznék, főleg az albi kisebb–nagyobb hibái és magas fenntartási költségei miatt (pl. tegnap is teljes gázzal ment a padlófűtés, mégis, mikor leültem Kinga mellé a kanapéra a nappaliban, majd megfagytam, úgy süvített be a hideg az ablaknál, rendesen dideregtem)
Sírni persze most nem lehet, cselekedni kell. Az a probléma, hogy ugyan sikerült az előző falegyenetlenséget egy olyan módszerrel javítani, hogy a fal egyenes legyen, de most úgy szögelték fel az osb-lapokat és rajtuk a gipszkartont, hogy azok további terhelésnél és a fagerendák száradása révén idővel meghajlanának, megtörnének. most képzeljünk el egy fürdőszobát, teljesen csempézve, és öt év múlva mondjuk szépen megtörik itt-ott a fuga, a csempe, behajlik a fal a terheléstől. Nos, nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet hagyni. akár tetszik, akár nem, újra kell csináltatni. Janit is kérdeztem, hogy ő nem tudta volna-e észrevenni, de szegénykém csak arra figyelt, ami addig hibás volt, azt ellenőrizte, hogy javították-e, arra nem gondolhatott, hogy a javítás is rosszul van megcsinálva. Nincs ugyanis kimerevítve eléggé az osb és a gipszkarton, sűrűbben kellett volna felszögelni, kb. 30 centinként, most meg néhol 70 centi kihagyás is van. Remek.
Az ember ilyenkor puffog (és akkor nagyon finoman fejeztem ki magam), hogy ezek az emberek most nálunk tanulják a szakmát vagy mi van? De nem igen, mert az építő cég az ország más részén is csináltatott velük ilyen munkát, tehát egyrészt nem most kezdték másrészt az építő cég sem ismeretlen embereket alkalmazott. De ha ilyen munkát végeztek itt, lehet, hogy máshol is így dolgoznak? Csak ott nem derült ki, mert a tulaj nem járt ki annyit szemlére? Kaptak egy kulcsot, megcsináltak mindent, a falakat a saját festők szépen “kozmetikázták”, aztán jött a tulaj a kulcsrakész házba, hogy hurrá, minden szép és jó? Most meg lehet, hogy dőlnek, repednek a falai? Vagy másoknak mázlijuk volt? Hát, nem tudom. Mindenesetre az egy jel, hogy a múltkori esetünknél az építő cég sebesen kiküldött ellenőröket más építkezésre is, hogy ott is előfordultak-e a hibák, tehát igencsak akkor kapták fel a fejüket, hogy hoppá, itt valami nincs rendben! Jani kinyitotta a száját, kifogásolt, és lehet, hogy ezzel nyitotta fel bizonyos emberek szemét. Kár, hogy ennek mi látjuk most kárát, de inkább most problémázzunk mint amikor ránkdől a fürdőszoba fala és többtíz vagy százezer forintos kárunk lesz. Egyébként ez véletlenül sem abból van, hogy ez gerendaház és kicsit máshogy épül mint egy tégla vagy könnyűszerkezetes! Ha valaki nem ért hozzá, trehány, figyelmetlen, akkor azt is ugyanúgy el lehet rontani, tele lehet halmozni hibával, mint bármi mást. Emlékszem, a pesti lakásunknál is mennyi probléma volt! Új építésű, 30 lakásos társasházban, az építő cég természetesen hatalmas csúszásban, igyekezett mihamarabb tető alá hozni a házat és átadogatni a lakásokat, no, ja, fizette vagy fizette volna a rakás kötbért, aztán végül minden lakástulaj panaszkodott hibákra, utólag kellett javítai vagy nem is lehetett javítani, csak a bosszúság maradt.
Van most bosszúság nálunk is bőven, de inkább most, mint később. Legalábbis ezzel tartjuk magunkban a lelket.
Egyébként egy másik érdekes pontja az ügynek a műszaki ellenőrünk, aki tegnap maga is megnézte a hibákat, és természetesen egyből “visszadobta” az egészet. A gond csak ez, hogy eddig túl gyakran nem volt kint a háznál, decemberben sem, pedig, szerintem illet volna. Jani beismerte, hogy talán abban hibázott, hogy nem “nyomta” jobban, hogy az úr hamarabb és gyakrabban kimenjen, mert akkor hamarabb kiderül talán az is, hogy nem elsőosztályú lambériát hoztak a falak belső felére! Hát, igen, tényleg nyomhatta volna Jani a dolgot jobban is, de én csak tovább háborgok, hogy könyörgöm, annak az embernek nem ez a munkája? Nem ezért fizetjük? A védőnőnk, ha mást nem is, de azt jól csinálja, hogy a településen lévő pici babák és gyermekek oltását, státuszvizsgálatait figyelemmel kíséri, szól, ha menni kell, felkeresi a szülőket, kimegy, odaadja az oltási értesítőt, stb., pedig sok gyerek van a keze alatt, töb települsé is tartozik hozzá, és túl sok pénzt nem is “akaszt” ezért”. Valami hasonlót kéne talán a műszaki ellenőrnek is csinálni, de lehet, hogy ez csak az én kósza elképzelésem és tévedek.Végül is, eddig nem volt nagy probléma az építkezésen, bár decemberben az első felvonásos falbontás már adhatott volna okot a szemlére. Néminemű, aprócska rákukkantásra a fejleményekre.
Mindegy, a helyzeten most ez nem változtat. Meg kell oldani a problémát, mégpedig sebesen. Jani reggel ismét kiment a telekre, megnézték, mit kell újra csinálni. Azóta nem beszéltünk, de tegnap úgy vélte, hogy az össze vizes helyiséget, a szülői hálót és az egész belső folyosót! A három lányszoba talán megússza, mert azt olyan ember gipszkartonozta, aki talán jól meg is csinálta. Talán. Az eddigi csapat tegnap délelőtt összepakolt és elhagyta a helyszínt, nyilvánvaló, hogy most már nem ők csinálják újra. Jani keresi az új embereket, valószínű meg is van, de majd erről írok, ha konkrét lesz. Az is biztos, hogy az építő céggel szerződést módosítunk, az anyagi vonulatán mindenképpen kell válatoztatni, ki, mit hogyan finanszíroz, stb. Mert azt szinte részletezni sem kell, hogy plusz munka valakinek újra osb-lapozni és gipszkartonozni a falakat, a villanyszerelőknek újra (immáron harmadjára) meg kell csinálni a villanybekötéseket, kábelezést, és nem biztos, hogy nagyon örülni fognak, a festőknek újra kell glettelni, alapozózni, stb. Arról az aprócska tényezőcskéről nem is beszélve, hogy ez nekünk mekkora pluszköltség, hogy tovább kell az albérletet is finanszírozni, nem egy lényegtelen tényező! Roppant vidám dolog ez!
És míg hétvégén azon problémáztunk, hogy vajon főbérlőnk Jani, aki a csempézést és padlólapozást csinálta volna a következő lépésként, vállalja-e, hogy az egyik helyiségben kicsit bonyolultabb burkolást választottam, meg egyáltalán, mikor és hogyan tudnánk megrendelni a burkolóanyagot, addig most, hogy váratlan helyzet adódott, azon morfondírozunk, hogy egyáltalán mikor jutunk megint a padlólapozás állapotának közelségébe. Hm, hm. Egyszer biztos! J





