Decemberi pillanatképek

Kinga által kreált padlókép

 Az idei adventi koszorú-bolti, de azért szép :)

 Kinga és az ő kis rénszarvasai

December 6-án Csilla hétéves lett

Csilla szülinapi tortája mamánál

Az ünnepelt és a családja

az ünnepelt

volt már annyi havunk, hogy ő készülhetett belőle:

Megnéztük a karácsonyi vásárt a Vörösmartí téren

Csilla az újonnan kapott szarvacskákkal a karácsonyi vásárban

Zita ugyanott:

A Deák téren az óriás adventi koszorúnál:

Hableány-trió:

A két kisebb hableány:

A legnagyobb hableány:

A felirat megtévesztő, a vonat (nosztalgia) Bécsbe ment:

Bécsben, adventi vásár látogatáson:

Az egyik szerzemény, a bögre (sajnos, a fincsi tartalma nem sokáig volt meg :)):

Egyensapkában :) És sógornőm, Rita nincs is rajta a képen, éppen nem volt ott, de négyen voltunk:

Rathaus és a karácsonyi forgatag:

Lovak ünnepi öltözékben- Csilla odáig lett volna értük! :)

Karácsonyi vásárfia:

Az egyetlen képem karácsonyról, a 3 rúd mákos bejgli, ami másfél nap alatt fogyott el :))

Első erdei karácsony

Ez a bejegyzés már talán kicsit illúzióromboló így, január közepén, de elhatároztam, hogy attól még megírom. Főleg, hogy szerintem több mint két hete feltöltöttem a képek felét a bejegyzéshez, itt várt piszkozatként a befejezésre. Illik befejezni, ugye?

így most jöjjön az elmaradt karácsonyi beszámoló.

24-én így nézett ki a szomszéd erdő; nem nagyon, de azért havas volt:

A délelőtti főzés és kis takarítás után, ebéd előtt sétálni indultunk:
Persze előtte a havat le kellett seperni :-)
Játék az egy-két centi hóban:
Zita:
Elsétáltunk a közeli kis tóhoz, nekem is érdekes volt látni félig befagyva, meg hogy átláttunk a túloldalra, hogy nem voltak levelek a fákon; eddig télen nem jártam itt:
Felülről érkeztünk haza, Csilla siet elöl:
Kinga még játszogatott:
Zita örült valaminek:
ez már bent, életem első bejglije, nagyon finom és szép lett (hö, a kezdők szerencséje)
És a feldíszített karácsonyfa (ami nálunk még megvan):
délután autózni voltunk, míg megjött a Jézuska és az angyalkák, "kellemes" ónos esőben autóztunk, de megérte, voltak kincsek a fa alatt:
Bontsuk, bontsuk!
Kinga nagyon-nagyon örült a táblának, ez volt a nagy óhaja, az iskolában is szeret táblát törölni, táblára írni; mi meg örülünk, hogy teljesületett a vágya :)
Bogyó, Babóca és Zita (a könyvajándék egy része az internetes cégnek "köszönhetően" nem jött meg, nagyon el voltam keseredve):
szenteste otthon ünnepeltünk ötösben, játszottunk, örültek az új dolgoknak.

Másnap mentünk anyósomékhoz, ahol sokkal nagyobb fa volt (van):
Ajándékbontás, evés, majd míg Zita aludt, a Nagyok hancúrral ütötték el az időt:
26-án Zsófiékhoz voltunk hivatalosak délután, ezzel a süteménymixxel járultam hozzá ahhoz, nehogy éhen haljunk. :-) nem mintha ennek a legkisebb esélye is meglett volna. :)
Kinga és a Zsófi által készített karácsonyi torta:
A torta:
Eseménydús nem, de hagyományos annál inkább volt ez a karácsony. :)

Boldog karácsonyt!

ezzel a dallal szeretnék nagyon békés, boldog karácsonyt kívánni mindenkinek!

Adventi zsákok készenlétben

Az imént megtöltöttem a jól bevált kis zsákokat darabonként három apró csokival, így elmondhatom, hogy a holnaptól kezdődő adventi visszaszámlálást felkészülten várjuk.

miközben töltöttem és masnikat kötöttem a kis zsákokra, megint az jutott eszembe, hogy milyen nagy küzdelmek árán, pár év alatt készült el ez a 24 keresztszemes zsákocska, de, hogy mennyire megérte virrasztani, éjszakázni miattuk, mert milyen jó most csak elővenni őket, és használatba venni!

Még az albérletünkben az étkezőben a lambéria peremére állítottam ki őket, de nem szerettem nagyon, mert gyakran leestek. Viszont akkoriban rengeteg egyéb dolog volt, ami lekötötte a figyelmemet, erőimet, nem jutottam el oda, hogy alternatív megoldást találjak.

Tavaly már kicsit összeszedettebb voltam, felkötöttem a zsákokat egy piros szalaggal beburkolt koszorúalapra, a koszorúalapot pedig az egyik fa karnisról lógattuk le, megelőzvén, hogy az akkor kétéves Zitus "kárt tegyen" a kompozícióban. minden reggel levágtunk egy zsákot, amivel mindenki meg volt elégedve.

Tegnap vásárolni voltam Vácon az egyik hipermarketben (na, ez fellengzősen hangzott, mert szerintem Vácon csak egy van :-D), és megakadt a szemem egy 90 cm-es műfenyőn. Mivel nem volt drága, gondoltam megveszem, és idén erre akasztjuk a zsákokat.

Így is lett, meg is vettem (a pénztáros hölgynek köszönhetően nem is felejtettem ott a kasszánál, ugyanis kicsit beleolvadt a doboza a háttérbe, én meg totál arra koncentráltam, hogy a Kinga osztályának megvásárolt rakat csokit, ami a Miku-csomagba megy majd--afféle önkéntes feladatként idén én állítom össze a csomagjukat--, egytől-egyig a kocsiban tudjam, így a végén a fenyő majdnem ott maradt, de csak majdnem), hazahoztam, és most délelőtt fel is avattam. Így néz ki most, zsákokkal:

Azt hiszem, idén mindhárom leányzóval be lehet már tartatni a minden nap csak egyet bontunk szabályt, nem kellett a magasba "száműzni" a zsákokat. Abban biztos vagyok, hogy a lányaim nagy örömmel rohannak majd minden reggel a kis fenyőhöz, hogy kibontsuk az aznapi "adagot". :)

karácsony 2010

Kicsit nehézkes felksézülés után azért csak eltelt ez a karácsony. Nem mondom, hogy életem legjobb karácsonya volt, de nem panaszkodom. Majd kiderül, hogy miért. Akkor lássuk, hogy is telt az idei karácsony.

December 24.

Gyönyörű tavaszi napra ébredtünk. :)

Ez nem vicc. Hetek óta hó van nálunk, aminek november végén nem örültünk, de hogy éppen mára olvad el totálisan, nem gondoltam volna. De így lett. egyedül a novemberi hóemberünkből maradt egy kis kupacocska. :)

Jani ötkör kelt, fél hatkor már nem volt itthon, kiment a házunkhoz dolgozni.

Mi a lányokkal otthon múlattuk az időt, nem mondanám, hogy békében teljesen, de azért elment az idő. Ebédre Csilla spagettit óhajtott, így azt ettünk, kivéve Kingát, aki az utóbbi időben nem szereti a spagettit. Délután Zita aludt, kettő körül már fel is ébredt. Hívtam Janit negyed 3 tájékán, hogy mikor akar jönni, mert a Jézuska már nagyon kereng a házunk körül (aznap valahogy nagyon éreztem az aurámban). azt mondta, még két órás munkája van, aztán jön. Elszontyolodtam, hogy akkor a lányok már nem tudnak játszani az ajándékokkal, így, miután megígértem neki, hogy másnap egész nap kint lehet, hazajött. :) Felkaptuk a lányokat, még egyszer átautóztunk a házunkhoz, kapott a pár hete felszerelt teraszkorlát némi fenyőgirlandot:

csak hogy kedves házikónk se legyen magányos, majd, mivel a csipet csapat meglehetősen kíváncsi volt már, hogy járt-e nálunk a Jézuska:

...hazaindultunk. Nekem innentől kezdve rettentő rossz kedvem volt, a szívem szakadt meg, hogy nem maradhatunk, hogy megint el kell jönni, hogy már alakulnak a dolgok, és még mindig nem a jó meleg otthonunkban ünneplünk. azt hiszem, éppen Szenteste jött el az a pillanat, hogy nem bírom tovább, nincs több türelmem. Csak az ünnep szentsége miatt nem kívántam hihetetlen rosszakat az illetőnek, aki ezt az egészet előidézte. Ma már tudjuk, hogy ha igazán lelkiismeretesen dolgozik, akkor a tavalyi karácsonyt is SIMÁM ott tölthettük volna. Mindegy. Már tényleg mindegy.

azért sikerült kicsit kilendülni a sírásközeli állapotból, rettentően izgultam, hogy fogadják a lányok az ajándékokat.

Lássuk csak, mit is találunk:

Zita talált is, gyorsan nekiállt bontani, persze nem sikerült neki:

Csillának nagyon talált a kis színes bőrönd benne fém teáskészlettel:

Ez számomra szerelem volt első látásra, ezt egyből tudtam, hogy be kell szerezzük. Mármint a Jézuskának... :)

Kinga pedig nagyon boldog volt az erdei házikóval:

Ezzel is szerencsém volt, mert szinte ugyanolyan, mint amit mostanában reklámoztak a Minimaxon, csak 10000 Ft-tal olcsóbb. :) Viszont annak a másiknak a kiegészítői ebbe is jók, így lehet bővíteni később még sok mindennel. :) Ha úgy hozza a sors.

Zita segít Kingának a bőröndjét bontani:

Némi segítséggel sikerült, elégedettek vagyunk:

Apa a nagy házépítés után újabb házépítős megbizatásban:

Anya, szervírozok neked egy kis teát!

Ez csak egy kép Zitáról, nem tudom, melyik, de valamelyik nővére készítette:

Ajándékbontogatás után játék következett, játszottunk a házikókkal (Csilla is kapott egy kisebbet), játszottunk "piknikeset" a bőröndös készletekkel, pecáztunk Zita mágneses horgászjátékával, majd pihenőre tért a kis csapat. azt hiszem, nagyon örültek mindennek. Megnyugodtam, nagy munka volt kitalálni. :)

Én még utána is kicsit lehangolt voltam, többek között, mert nem volt igazán ünnepi vacsoránk, Jani is spagettit melegített magának. az igaz viszont, hogy a lányokat a legkevésbbé az evés érdekelte, volt fontosabb dolguk is. ;-) Ez valószínűleg nekem volt inkább fontos, de ezen a kis apróságon sikerült hamar túllendülni.

December 25.

Ha gyönyörű nem is, de igazi őszi napra ébredtünk.

ez nem vicc. Az előző napi enyhe idő után, még negyed kilenckor is alig tartottam érdemesnek felhúzni a redőnyt, mert totál sötét volt odakint. Zuhogott ez eső, nagyon lehangoló volt.

Jani ötkor kelt, és ment dolgára. Diósjenő felé letérvén a kettes útról "összeszedett" egy defektet. Mikor máskor, mint karácsony első napján hajnali fél hatkor?? a házunkig el tudott menni, de később délelőtt nemhogy egy óráját elrabolta a kerékcsere, de még jól meg is ázott. Napközben nem volt itthon, csak valamikor este 6 körül ért haza, jó fáradtan.

Én is nagyon elfáradtam, azt hiszem, kezdtük egy kicsit megunni a bezártságot, összezártságot, egyre több konfliktus adódott a lányok között, én egyre kevésbbé voltam humoromnál, nekem se volt már sok kedvem játszani, figyelmet elterelni, csökkent a figyelmem, örültem volna, ha vállvetve csináljuk végig a napot, de jól tudtam, hogy nem lehet. az előző napi depim után örültem, hogy Jani csinálja, hogy halad, hogy haladunk, és végül ez adott erőt. Nem gondoltam arra, hogy ilyenkor a legtöbb ember együtt van a családjával, abba kapaszkodtam, hogy ezt most végig kell csinálni, és lassan minden könnyebb lesz. Reméljük tényleg a véghajrában vagyunk, fogunkat összeszorítva kell befejezni az egészet, ha eddig eljutottunk, most már igazán kicsi van vissza.

rossz kedvemet növelte, hogy Kingának és Csillának egyre jobban folyt az orra, köhögni kezdtek, féltem, hogy teljesen lerobbannak a másnapi egyetlen családi karácsonyozásra.

Délután összakaptuk magunkat a lányokkal és meglepi gyanánt csináltunk egy pici tortát apának, narancsos-fahéjas csokikrémmel töltve, ami megint nem lett igazán díjnyertes kinézetre, az íze remek volt, de mentségemre legyen mondva, hogy a lányok mellett csináltam, kapkodva, megszakítva, ilyen körülmények között szupernek mondható :

A kis gyertyát is meggyújtottuk rajta, énekeltünk két karácsonyi dalt, Zita édes volt, ahogy élvezte. azt hiszem, pótoltuk kicsit a szenteste elmaradt ünnepiességet. :)

Az estét némi malőrrel zártuk, Csilla hányt egyet, mert lement a gyomrába egy rakás orrváladék, amit az nagyon nem tolerál. Megkönnyebbült a kis csaj, de én így karácsony másnapján is moshattam. Karácsony első napján is kénytelen voltam, mert reggel meg másfajta malőr történt, amiatt is indult egy mosás, így hiába küzdöttem, nem sikerült a két napot mosás nélkül megúszni. :) :)

December 26.

gyönyörű téli napra ébredtünk.

Ez nem vicc. :)

Előző este már havazott, reggelre lett vagy 20-30 centis havunk. Csak fehér lett a karácsonyunk! sajnos én most sem örültem neki első látásra, egyből görcsbe rándult a gyomrom, hogy Jani rendben kiért a házhoz (ötkor ismét kelt és ment dolgára), mert arrafelés nemigazán gyorsan tolják el a havat, ráadásul pont elöl nem megfelelő gumijú kerék volt. De nem történt semmi baj, egy telefonhívás után megnyugodtam.

Kimentem havat lapátolni, miközben erősen izgultam, hogy a lányok nem csinálnak bent galibát. de nem történt semmi veszélyes, hála istennek. Reggeliztünk, majd a két nagyobb leányzó nagyon aranyos és elég hosszantartó játékba kezdett, főleg szerepjátékokat játszottak. A frissen kapott bőröndök fontos szerepet töltöttek be, sejtettem én, hogy nemcsak maga a teáskészlet, hanem a kis bőrönd is fontos szereplője lesz játékaiknak (és amely bőröndöt ma sikeresen ott felejtettünk anyósoméknál, a Csilláét, nem tudom, mi lesz reggel, ha Csilla észreveszi-nem tudom, miért, de az az érzésem, hogy Janinak rövidesen arra kell kanyarodni :) ). Míg ők játszottak, én megejtettem az elmaradt karácsonyi takarítást, ami főleg egy porszívózásra terjedt csak ki. Ha most, hát most.

Jani ma korábban jött haza, mert először anyósomékhoz mentünk karácsonyozni (végre kimozdultunk és családdal voltunk! :D), majd Zsófiékhoz. Kinga nagy örömére mamáéknál hagyott a Jézuska egy játék gitárt (a kezem ebben is benne volt, idén én rendeltem a lányok részére ajándékot anyósomék nevében, de azt hiszem, megérte a munkát), Zitának egy hangszerkészletet, ha hazaérnek azok is (ők is mamánál felejtődtek), lesz itt zenebona! :)

Zsófiéknál lett aztán eszem-iszom, életemben most ettem először afrikai harcsát, roston sütve, szinte alig fűszerrel, hát, nagyon fonom volt. No, és minden más is, mint ez a torta, ami ismét Zsófi keze munkáját dícséri:

A gyerekek rettentő klasszul eljátszottak, Kinga Zorkával, Csilla Zalánnal (ő enni sem ért rá), Zita mikor hol és kivel. Nagyon jól éreztük magunkat ismét, nekem különösen jól esett, hiszen nem igazán sikerült a karácsonyi felkészülés, de itt most volt minden: szikrázó hó, gyönyörűen kivilágított ház, bent meleg, ropogó tüzű kandalló, szépen, hangulatosan feldíszített ház, gyerekzsivaly, finom ételek és italok és persze egy kis beszélgetés, Janinak pókerezés a fiúkkal. Már-már giccses, de akkor is jó volt, nekem utolsó utáni pillanatban jött kis feltöltődés gyanánt.

Mindent összevetve munkás, dolgos karácsonyunk volt idén, olykor magányos, de a szétválasztottságban ott volt a hatalmas összetartó erő: a közös cél, a költözés, amit nagyon gyorsan össze kell hozzunk. És azért csak lett egy nyugodt Szentesténk és családi karácsonyunk is. Mindemellett. :-)) Ja, és remélem, hogy apukámékkal is mielőbb pótolni tudjuk a karácsonyt, akikkel szintén nem találkoztunk, a szétválasztottságban ez is benne van, és ennek is az építkezés az oka. De milyen jó lesz még kicsit később is utókarácsonyozni, a lányoknak még akkor is ajándékot kapni!! :)

És remélem, holnap gyönyörű nyári napra ébredünk! :) :)