Sok-sok "elsős" nap!

Nos, ez is megvolt, elmondhatom, hogy közel 7.5 év után ismét dolgoztam. Mindenféle drámai él nélkül mondhatom, hogy eltelt az első nap, tádám!

Reggel azért, elárulom, egy pöttyet izgultam. Na jó, nagyon. :) Háromnegyed hétkor indultam itthonról az autóval, tegnap már kikészítettem mindent a lányoknak, hiszen azzal, hogy én a munkában debütáltam, Jani is átesett az első reggelen, amikor teljesen egyedül vitte a lányokat suliba, oviba. Nekem is fura volt, neki meg pláne! De végül zökkenőmentesen ment minden, a lányok öltöztek szépen, Jani még copfot is csinált Zitának, ami nagy szó, mert soha nem csinált előtte, nem is tudtam megmutatni, hogy kell, elfelejtettük, Zita sosem akar copfot, és most még tetszett is neki! Végül Csilla rondított bele kicsit az idillbe a megjegyzésével, hogy Zita nem is szereti a copfot...Zitának sem kellett több, kihúzta a hajgumit, nesze neked copf! Onnantól nem is öltöztek tovább lelkesen, elkezdődött a nyűglődés, de még így is jóval hamarabb beértek mindenhova, mint máskor szoktunk. nem is kellek én ide... :-)

Én fél nyolckor már vonaton ültem (álltam) Pest felé. Ha ilyenkor kell járni, azt fogom legkevésbbé szeretni, mert ilyenkor megy a nagy tömeg, örültem, hogy állni kényelmesen tudtam. Még szerencse, hogy szűk fél óra az út a vonattal, azt ki lehet bírni. Pesten vettem valami harapnivalót, jegyet (egyelőre nem vettem havi bérletet, nem tudtam, hogy mennyire fog ez az egész tetszeni :-D), majd 20 perc alatt a Móriczra értem. A recepción várakoztam majdnem fél órát, eközben egy rég látott kolléganőm és a férje ugrottak ki hozzám, legnagyobb örömömre. még Szilvi tanított be 9 éve, amikor kezdtem, ő is nemrég jött vissza GYESről, úgyhogy hasonló cipőben járunk.

Aztán bevittek a csoportomhoz, kiderült, kit fogok támogatni (persze nem azt az ügyfelet, akiről az elején szó volt, illetve a csoporton belül több ügyfelet is támogatnak, és abból egy jut nekem). Rögtön leültettek a kolléganők mellé, egész nap okosodtam, zúgott a fejem már 1 körül a sok info miatt, de reményteli a helyzet, sok minden ismerős, csak az a halom rövidítés ne lenne... :-)) De majd belejövök. Nagy pozitívum, hogy ennél az ügyfélnél hívás nem sok van, sőt, effektíve nincs, emailen és a jegykezelő rendszerben érkező ügyeket kell intézni. ahogy azonban ismerem a céget, hamarosan másik ügyfelet is fogok támogatni, és akkor vége lesz ennek a jó életnek. :) A csoport elég nagy, a másik részében kell hollandul is támogatni például, úgyhogy ha nem titkolom el, hogy tudok hollandul, akkor még azt is "megnyerhetem". Aztán majd kiderül, hogy mennyire járok jól. De ez még odébb van. Egyelőre se gépem, se asztalom, azt sem tudni, mikor lesz, hiszen a másik kolléganőnek is két hónap alatt lett saját gépe. De fő az optimizmus!

Ha bírom egyáltalán két hónapig, ugye...Ma kilencre mentem, ez az egyik legrosszabb verzió. A lányokat se elvinni, se hazahozni nem tudtam, Jani itthonról dolgozott, hogy megoldjuk. de ez nem fog mindig működni. HOlnap is ő intézi úgy, hogy délután értük menjen, mivel nyolcra megyek, és neccesen érnék be értük, bár ez még nem vészes. szerdán megpróbálkozunk a hetes kezdéssel, amihez nekem 4:50-kor startolni kell itthonról, és akkor kb. fél hétre érek be. említettem bent, hogy én jobban preferálom a korai kezdést, mert akkor egykor léphetek, és akkor pont ott tudok lenni a lányokért, a kollégák meg örültek, hogy lesz megint valaki, aki vállalja a reggeli műszakot. Csak Janival belegondoltunk, hogy ilyenkor 4-4:15-kor kell kelnem, amint hazaérek, egyből menni kell a lányokért, itthon csinálni velük a teendőket, és ha Jani is éppen később jön, akkor kipurcanok. Az esti altatásnál én alszok el elsőnek. :)

a hatórás műszakkal ráadásul mindösszesen 3x10 perc szünet jár, ebéd nincs, csak ha a 6.5 órás szerződést kötök. De annyit nem ér az egész, majd szünetekben elintézem, hogy harapjak valamit. már így is király ez a három szünet, mikor eljöttem szülés előtt csak kétszer 10 perc szünet volt és az ebéd (az 30 perc volt, ezt is emelték a nyolc órában dolgozóknak 45 percre).

Délután háromkor elindultam haza, rettenet örültem, hogy a hatalmas kazamata irodában megtaláltam a liftet :-P, a Westendben még megleptem magam egy kávéval, amit a vonaton elkortyoltam (igaz, megint zsufi volt a négyes vonaton, ez is sűrű időszak, de most ültem). Vácon már kicsit leeresztve mint a lufi ültem be az autóba, bekapcsoltam a kedvenc számokat, és hazaautóztam. Zita és Kinga repültek felém, majd eleestem, úgy csimpaszkodtak, Csilla csak azután akaszkodott rám, hogy bementem a nappaliba. hej, de jó és más érzés volt őket így viszontlátni!

Jani meg teljesen egyedül (illetve a lányok segítettek) csinált egy tepsinyi sport szelet sütit, hogy meglepjen! Soha semmilyen sütit nem csinált még, de most kitalálta, hogy ismerősnél volt ma és ott evett, hogy megpróbálja megcsinálni. Interneten megtalálta a receptet, kitalálta egyedül, milyen edényben csinálja a dolgokat, és megcsinálta! És nagyon finom lett!

Azt hiszem, igazán emlékezetes "első" nap lett a mai sok téren! :)

Képek--Diósjenő, strand

És ha már így belelendültem ma este, feltettem néhány képet a szombat délutáni strandolósakból is. Életünkben először jártunk a tőlünk párszáz méterre lévő strandon... :-))

Képek itt.

Kép kettőnkről

Ez is ritka(viszonylag), egy kép kettőnkről.

A kép a diósjenői strandon készült, most voltunk ott életünkben először. Végül is majdnem a szomszédunkban van... :-)))

Debreceni fotók

Kicsit pesszimista voltam a feltöltés gyorsaságát tekintve...a képeket ezúttal jóval hamarabb fel tudtam tölteni, így a mai termést is meg lehet tekinteni.

Délelőtt vásárolni voltunk, délben apukáméknál ebédeltünk, majd meglátogattuk nagymamámat, végül pedig egy jó kis sétával a belvárosban zártuk a napot. :-)) Jó volt! (egyedül nagymamám gyenge állapota keserített el, de annyira, hogy komolyan töröm az agyam, hogy tudnék kicsit segíteni neki távolról is-de azért örülök, hogy sok hónap után láttam, ő pedig nagyon örült, hogy ott voltunk!)

És akkor íme, ebben az albumban a mai fotók.

A kényszerpihenős

A mi gipszesünk. :)

Egész jól tűri (tűrjük) a helyzetet, bár biztos szívesebben ment volna a mai F1 szabadedzésre, amire jutalomjegyet kapott jó munkáért.

Hétfőn leveszik a gipszet, aztán kiderül, hogy lesz akkor a lába.

Egy icipicit profitáltam a szituból: többet vezetek, és tegnap végre nagy levegőt vettem, és Zitával bementem a váci Tesco-ba vásárolni. Eddig erre nem bírtam rávenni magam, és persze nem volt nagy ördöngősség. Kerültem érdekes vezetési szituációba, de sikerült megoldani, és ez a lényeg. :-))

Várjuk, hogy Jani is ismét aktívabban tudjon részt venni a család életében, azért így mégis csak ő a negyedik gyerekem. :-))

3 ünnep egy napon és a nagy gyerektelenség

Ma van Janival a hetedik házassági évfordulónk.

Ma van kereken fél éve, hogy beköltöztünk a miházunkba.

Én nem ma ünneplem, de Lukrécia mellett Veronika-nap is van ma, így félig-meddig névnapom is van. A Bookline-tól mindenesetre kaptam egy ajándék kedvezménykupont névnapom alkalmából, amit jó lenne kihasználni.( Gyorsan meg is nézem, mikor van még "másodlagos" Veronika-nap az évben... :-D).

Volt miről megemlékezni, azt hiszem. :)

És mivel Jani az utóbbi bő egy hónapban rengeteget volt távol, meg amúgy sem töltöttünk kettesben egy napot sem sok-sok hónapja (talán több éve sem?), ezért anyósom vállalta mindhárom nokedlit mára, mi pedig kettesben ünnepeltünk.

Voltak nagy tervek, hogy majd ide megyünk, oda megyünk, a nagy gyerektelenségben ilyenkor mindent akarnék csinálni, de igazság szerint néhány óránk volt csak, végül nem bonyolítottuk és meleg is volt nagyon jönni-menni. Jani is késő délelőtt ért haza anyósoméktól, így a következő döntés született:

Rendeltünk egy kétszemélyes tálat a helyi Mona Lisa pizzériából, ahol sűrűn kértek bocsánatot, hogy fél órát is kell várni a tálra, mert nagy csoport van náluk (megjegyzem, a jó idő visszajövetelével pezseg a környék: a szomszédos kempingben sok a sátorozó, lakókocsizó, a közeli Play panzióban is gyerekcsoportok, a strand hangos és tele a vendégekkel, még a helyi önkéntes tűzoltóautó is jött locsolni az utat a környéken, hogy hűtse a vendégeknek a terepet-szóval, nem csodálom, hogy volt munkája az étteremnek :-D, de ez jóóó!).

Jani elment autóval a tálért, majd felvittünk mindent a szomszédos házhoz, ahol a medencét is használjuk. Kivittük az árnyas teraszra az asztalt, székeket, kényelmesen elfogyasztottuk az ebédet pazar panorámával a Cserhát dombjaira a távolban, ami tényleg finom volt, és ehhez képest nem drága, majd vízre dobtuk a két felfújható karfás matracot, és lebegtünk a vízen, napoztunk, hűsöltünk. Mikor meguntuk, a parton olvasgattunk tovább.

Késő délután összepakoltunk, hazajöttünk, megittunk közösen egy kávét, majd Jani nemrég visszaindult Zitáért, aki aludni még hazajön.

Ő amúgy is sírt, mikor Jani eljött délelőtt, de most úgy éreztük, hogy muszáj egy pár órát kettesben lennünk. Tényleg nem volt ilyen mióta Zita megszületett. No, jó, pont fél éve volt a költözéskor, de valljuk be, az minden volt csak nem romantikus, akkor hajtás volt a köbön. Az afféle "szolgálati" gyereknélküliség volt. Remélem, hogy megnyugodott hamar, mert amúgy imád anyósomnál lenni.

Így ünnepeltük a hetediket, a bűvös hetediket, és ugyan még nincs vége a napnak, de úgy tűnik, maradhatok a következő hétre is. Jani viccelődött ezzel az utóbbi napokban, hogy jaj, de jó, letelt a hét év, lehet "újítani". :)) De nem, erről szó sincs, maradok, nem lehet engem olyan könnyen elküldeni. Már csak azért sem, mert elhatároztuk, hogy a 10. évfordulón megpróbálunk nászútra is elmenni, ha az már hét éve kimaradt. :)

Most pedig megyek teregetni, vége a láblógatásnak, romantikának, a nagycsaládos élet megy tovább. :)) De jó volt ez a nap nagyon! :) Köszönjük a támogatóknak!

Még később, de megjött

Ha már ilyen részletesen jelentettem Jani hazaútjáról, úgy illik, hogy a végét is rögzítsem.

Nos, a reggeli 7:15-ös buszt sem érte el, mert a háziak, akiknél aludt, még nem keltek fel, így csak a 8:40-essel tudott jönni. Délelőtt 10-kor "szedtük fel" Rétságon.

Szóval, megérkezett. Közel 24 órás utazás után hazaért végül. Jó, hogy itthon van, ha kis időre is, de örülünk! :)

/Holnap éjfél körül jön haza munkából, kedden este vásárol szerintem, tehát későn jön, szerdán reggel pedig újra utazik, ezúttal céges elvonulásra Ausztriába, ahonnan legnagyobb leánya ballagására fog beesni pénteken, remélhetőleg időben...nem unjuk meg, no! :)/

Hiába drukkoltunk

Nem érte el Jani a vonatot, esélye sem volt. Későbbi vonatot elért volna Vácra, de akkor hosszabb ideig kell itthon hagyni a lányokat. Kinga és Csilla nem gond, de Zita tuti kiborult volna, ha nem engem talál. Még Janit sem tűri meg, ha éjjel ő megy be hozzá.

Pesten alszik, reggel jön korán busszal. Reggel fél kilenckor Rétságon lesz, így éppen csak 12 órával később találkozunk. :)

Szomorú vagyok, pedig csak egy éjszaka. Csak,hát, ha már rég itt kellene lennie, akkor ez is nagy idő. arról nem beszélve, hogy ő is milyen fáradt. Átutazta ma Európát, hogy hazaérjen...

Lehet, hogy gyorsan le is fekszem, akkor hamarabb reggel lesz.:-))

Drukkolunk

Nos, Jani tényeg lekéste a csatlakozást Genova-ban. Fél egy helyett negyed 3-kor indultak Mallorca-ról, ez dereka késés, kétségtelen...

Született megoldás: azóta már landolt Münchenben, onnan pedig várhatólag este 9-re ér be Pestre a gép. Ha minden jól megy, eléri a Nyugatiban a háromnegyed 10-es vonatot, ami váci átszállással elhozza Diósjenőre. "Röpke" két órás vonatút... Fél éjfélkor már kicsiny falunkban is lesz...

Már, ha eléri a vonatot, elég necces...

Egyelőre mázlim van, mert Kati vagy Brigi otthon lesz este, és átjönnek vigyázni a lányok álmára, míg én kiszaladok az állomásra a Zuramért. Ha ők nem lennének, még onnan is gyalogolhatna haza a kis kerekes bőrönddel...Az kb. 40 perc...

Most drukkolunk, hogy ne késsen Münchben is a gép...és hogy elérje a vonatot. Tényleg szeretném már, ha itthon lenne. szerintem ő is...

Meglepi-könyvek, medence, késés

Tegnap délután rendeltem a lányoknak három könyvet. Kingának ballagási ajándék gyanánt, a másik két lánynak szolidaritásból... :-) Kingának Ruminit, mert úgy gondoltam, vele itt lehet az ideje, hogy APG-n túllépjünk, és mivel most jelent meg ennek a sorozatnak az új része, megrendeltem az elsőt belőle, hogy egyszer eljussunk az újonnan kiadotthoz is. :) Csillának az új Bogyó és Babóca Évszakos könyvét, Zitának az új Boribont (Annipanni, mesélj nekem!). A Bookline-nál rendeltem meg, úgy számoltam, hogy jövő hét elején itt is lesz, ami pont jó, mert péntekre kellene az ajándék.

Tegnap késő este kaptam egy emailt, hogy átadták a futárszolgálatnak, a következő munkanapon hozzák is. Ó, remek, akkor hétfőn itt van, minden zsír.

Erre reggel 9 körül csörög a telefonom, a futár hív, hogy hozna egy Bookline-os csomagot... Hö. Futáréknál munkanap van?? Leizzadtam, hogy van-e nálam elég készpénz vagy beszélhetem meg a randit a futárral a faluközpontban a bankautomatánál (még szerencse, hogy az van). Szerencsémre nem volt rá szükség, volt elég kp nálam, ki tudtam fizetni a futárt. Viszont a lányokat nem tudtam távol tartani a csomagtól, rettentő izgatottak voltak. Mondhattam nekik mindenféle hablatyot, nem nagyon lehetett őket eltántorítani, hogy kibontsuk.

Kibontottuk végül a csomagot. Volt nagy öröm! Boribont azonnal elolvastuk, majd a négy Babócás meséből is kettő és felet, a harmadiknál már nem volt türelmük, meg más is közbejött.

De. A Boribon szerintem aranyos történet, az új Bartos Erika könyv is nagyon tetszik. Szerintem klassz, hogy nagy alakú a könyv, szépek a rajzok, aranyosak a történetek. A Bogyó és Babóca rajzai Csillát és Kingát is megihlették, ugyanis mindketten elkezdték másolni a kedves kis képeket: ráteszik a papírt és egyelőre így másolják. Még Csilla is, aki soha nem csinált eddig ilyet, és elég ügyesen sikerült is neki az alkotás!

Nem bántam meg, hogy megrendeltem őket. Ruminibe még nem kezdtünk bele, mert közbelépett a szomszéd...

A szomszédunk egy eredetileg magyar férfi, aki anno kiköltözött Angliába, ott lett családja, és nyugdíjas éveire költöztek vissza feleségével kicsi falunkba. Nagyon jól érzik itt magukat. A felettünk lévő két telket, ha jól tudom, a lányáéknak vették meg (vagy a két gyereknek közösen, nem tudom), de hogy mikor lesz itt ház és milyen célból, nem tudom. Mindegy is, úgyis kiderül egyszer. Az ő telkükkel szemben lévő telket viszont a John angol barátja vette meg, akik nyaralót építettek rá. Csak időnként jönnek Magyarországra, addig Johnék kezelik a "birtokot". Most viszont mi is kaptunk feladatot: megkértek minket, hogy amíg a tulajok nincsenek itt, takarítsuk a medencéjüket. A tulaj teljes egyetértésével. Cserében használhatjuk... :-)) Elvállaltuk. Nekünk megéri, nem is vitáas, nekik is megéri, mert gondozzuk, nincs elhagyatva a ház. Egy komplett, nagyobb méretű, földbe épített medencéről van szó. :)

Ma délelőtt átsétáltam a lányokkal, megnéztük, hogy mit kell takarítani, tenni-venni, azt hiszem menni fog a dolog. :)

Egyelőre még kell takarítani a medencén, meg szerintem a vizének is melegedni kell még, de Kinga azóta félpercenként mondja, hogy akkor ő most indul is fel pancsizni... :)

És a rossz hír. Jani most írta, hogy a fél egyes mallorca-i indulás csúszott, mert zuhogott az eső, és csak negyed 3 körül szálltak fel. Talán. Ezzel már nem éri el a 15.40-es genovai csatlakozást, ami által erősen esélyes, hogy ma még nem látjuk Janit...És azt sem tudom, hogy akkor mikor jön haza. Ma este van egy hete, hogy utoljára láttam, nem akarok még egy egyedül eltöltött éjszakát itt, az erdő szélén, kerítés és minden nélkül. Most hiába a vidám délelőtt, rettenetesen pocsék hangulatom van...és még anyósomék is bejelentkeztek, úgyhogy mehetek mindent összerámolni, mert elég nagy itt a rumli :( (meseolvasás vagy takarítás-ma a meseolvasást választottuk, hát, most főhet a fejem...de azért nem bánom a dolgot :) ) Csak Jani jött volna haza...fáradt vagyok. :(

ui: könyvtémához: le vagyok nyűgözve Bookline-éktól, még kicsit gyorsak is voltak... :) Kingának pedig amúgy is van félretéve kis ajándék a ballagás napjára, úgyhogy akkora is marad meglepi.

Jani

Tegnap volt az én kedvenc férjemnek a névnapja. :) Nem mintha lenne több, hogy rangsorolni kellene őket, ;-) de szeretem őt így hívni (mint ahogy a lányaimat is kedvenc elsőszülöttnek és így tovább, így mindenki igazságosan 'kedvenc' :D)

Karácsonyhoz hasonlóan ezt sem igazán sikerült megünnepelni, igazán nem is nagyon láttuk őt tegnap, mert ment, dolgozott, tette a dolgát, noha már nagyon fáradt. Nem nagyon szokta mondogatni, de most már látszik rajta. Szerntem. Az elmúlt bő két és fél éve (lassan 3) nagyon nehéz volt neki. Vagy mondjuk inkább sűrű, hajtós és zsúfolt, ami biztos sok millió más ember életében is van, előfordul, de minket a Janié érint leginkább. Telket vásárolt, lakást adott el, háromlányos apuka lett, házépítésbe kezdett, másodállást vállalt, építkezett, és építkezik hónapok óta, gondolkozik, kitalál, milliót telefonál, szervez, harcol, rengeteget vezet, továbbra is kétállásban dolgozik és keveset pihen. Aggódok is eleget. És nem lehet elégszer megköszönni. Szeretnék már terhet levenni a válláról, csak sok tekintetben meg van kötve a kezem, várni kell, míg ezt igazán meg tudjuk valósítani (konkrétan, amíg Zita nem ovis-de legalább nem alussza át az estéket és éjszakákat biztonsággal, hogy itthoni munkát vállaljak-nem tudok elmenni dolgozni, nincs, aki vigyázzon rá, a keretbe meg nem fér bele bébiszitter-pedig ez lenne most az egyik legnagyobb segítség számára, de nem csüggedünk, eljön ez is nemsokára, ha minden igaz, két és fél évesen mehet oviba a kis csaj, amit jelenleg muszáj leszek kihasználni)

Sajnálom, hogy karácsony "levezetéseként" nem igazán tudtuk őt felköszönteni (noha a spontánmód jól sikerült fifis fotókból nyomtattunk egyet, egy fa képkeretbe tettük, lefestettük, és odaadtuk ajándék gyanánt, meg is lepődött kellemesen, valamint Kinga is rajzolt neki), de biztos vagyok benne, hogy jövőre minden nyugisabb lesz. Ezért dolgozik most ő, nagyon magas fordulatszámon.

Remélem, tudja, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok neki ezért! Nehéz ezt szavakba önteni, nem is akarom nyújtani vagy cukormázasra csinálni a posztot, de ez régóta kikívánkozik belőlem. Mostanában keveset látjuk egymást, családilag még kevésbbé tudunk együtt lenni, ha együtt vagyunk is, látszik, hogy máshol jár, akkor is pörög az agya. Mindezt értünk teszi, és én nagyon szeretem ezért! Az utóbbi hónapok ébresztettek rá, hogy nem kell ahhoz sülve-főve együtt lennünk, hogy teljes legyen a boldogság (de persze ettől többet és minőségileg jobbat el tudunk majd viselni, ez a cél, ezen dolgozunk), nekem sokat jelent a tudat, hogy VAN nekünk, még ha messze is jár. Ilyen családapát kívánok mindenkinek! :)

Jani, mindent, mindent köszönünk, köszönjük, hogy ilyen vagy és, hogy vagy nekünk! Nagyon szeretünk Téged! :)

Négy lány itthon

Kicsit szomorkásak vagyunk, mert elapátlanodtunk.

Jani egy órája lépett ki a kapun, hamarosan bent van Pesten, és estefelé indul Kölnbe munkaügyben. Kedden délután ér haza, addig négyesben maradunk a lányokkal.

Reménykedtünk, hátha mama be tud valamiben segíteni, de nem. Pont máshol van dolguk (szobát festenek, takarítanak utána), így kis időre sem tudom legalább a nagyokat rábízni.

nagy gáz azért nincs, ki fogjuk bírni, ráadásul van autóm, mert Jani busszal ment be Pestre, tehát ki tudunk itthonról mozdulni. Kérdés, hogy a folyamatosan zuhogó eső mennyi programot enged meg nekünk, de valamennyit biztos. Emellett az autó jelenléte megnyugtató, ha bármi gond van, tudok menni (most aztán gyakorolhatok, rá vagyok kényszerítve! :-D)

A nagy apátlanságban nehezítő tényező az aggódás, mert 19 óra alatt érnek oda, ami egyrészt szerintem sok, másrészt-és ezért lehet, hogy lesznek, akik hülyének néznek-én jobban örülnék, ha inkább repülne, a buszozás számomra több veszélyt rejt (ha New Yorkba repülne, akkor csak 10 órát kellene paráznom, így majdnem a kétszeresét).

holnapra megpróbálok valamit kitalálni, hétfőn meg már ovi. És úri módon autóval fogunk menni, úgyhogy nézzük a pozitív oldalát a dolognak. az esték és éjszakák nehezek lesznek, ilyenkor állandóan kelek, ingázom, de majd egyszer ezt is bepótolom.

No, és a legpozitívabb vonulata a helyzetnek: Jani elvitte a vasalót, mert kint öltönyt kell húznia, és a szállodában fog vasalni. így még nagyon akarnék sem tudok vasalni, emiatt nem kell görcsölni. Remek. :)

Gyadai-tanösvény

Tegnap délelőtt végigmentünk a Gyadai-tanösvényen, amely éppen Szendehely-Katalinpuszta határában indul, amikor Szendehely felé elhagyjuk a falurészt a 2-es úton. Éppen a falu végét jelző táblánál kell megállni, van parkolóhely, majd beljebb sétálva kezdődik a kb. 5 km hosszú tanösvény. Nagyon-nagyon régóta látjuk kiírva a tanösvényt hirdető táblát, hiszen nemcsak mióta itt lakunk, hanem mióta Romhányba járunk anyósomékhoz is milliószor elhaladtunk mellette, így érthetően kíváncsiak voltunk már rá. Hallottuk másoktól, hogy nagyon kellemes túraútvonal az erdőben, gyerekekkel is vállalható, így most, hogy csak Zita volt velünk, teszteltük az útvonalat. annyit előrebocsátanék, hogy sajnálom, hogy nem előbb jártunk itt, nagyon klassz két órát töltöttünk a hegyek-dombok közt. De jöjjön akkor a képes beszámoló!

Még a parkolóban a térkép mellett, útra készen:

Utazik hátiban a kis csaj, ő kérte magát hordozóba; a parkolótól kell még kicsit gyalogolni a tényleges bejáratig, az erdő széléig:

A tanösvény bejárata mellett kis tó, mellette több pad, kuka, minden szépen rendben tartva:

Belépünk a bejáraton, és...

...és megkezdjük a sétát a magas, árnyat adó fák között:

Nem sokat gyalogoltunk még, még hallani lehetett a 2-es úton zúgó autók hangját, mikor Zita hevesen ki akart szállni. Volt egy-egy pad pihenő gyanánt az út mentén, így rögtön az elején kapott egy kis erőnövelő kekszet:

Majd egy ideig gyalogolt is, de végül visszaült a hordozóba, különben még most is ott császkálnánk:

Az út mentén végig sok-sok tábláról olvashattunk mindenféle okos dolgot, a Naszály-hegységben élő madarakról, állatokról, erdőgazdálkodásról, talajerózióról és még rengeteg érdekes dologról. Mi persze nem tudtuk elolvasni, Zita nem bírta volna ki, de el tudom képzelni, hogy már egy Kinga korú gyermeknek is el lehet mesélni egy részét, nagyobb gyerekekkel akár végig is lehet olvasni. Érdekes, lényegretörő adatokat emeltek ki, nem volt unalmas, és ugyan számos táblával találkoztunk, mégsem találtam (volna) fárasztónak elolvasni:

A tanösvény egész vonalán sok-sok számozott madárodú volt látható a fákon, ez itt a négyes számú, a túra végén kb. a 34.-nél vesztettem el a számolás fonalát:

Ilyen T jelzéssel jelezték végig az útvonalat, kétszer voltunk csak bizonytalanok, hogy merre menjünk, de mindig másodpercek alatt előkerült a következő jelzés. Jól járhatóak voltak az utak, nem lehetett eltévedni, ami szerencse, mert most kicsit trehány módon nem készültünk térképpel:

Séta, séta; az erdő részen volt néha egy-egy kisebb emelkedő, de nem durva kaptató, ami abszolút kibírható kezdő túrázóknak, kisebb gyerekeknek is, sőt, egy túrához ennyi emelkedő még szükséges is :)

Rövid erdei séta után egyszer csak kiértünk egy hatalmas rétre, a Gyadai-rétre:

Állandóan kaszálják, karbantartják, nagyon szép volt, akár piknikezni is lehet, de később elértünk egy rendes pihenőhelyet is:

Séta a réten:

ÉS szemből is, hogy ne mindig a hátsó felüket lássuk (szaladtam egy jót, hogy a jó iramban lépkedő Janit megelőzzem egy fotó erejéig :-D):

A rétről aztán jött egy kis kerülő egy mocsarasabb, láposabb részre, emitten a bejárat:

mindjárt fapallókon indult az utunk, lévén mocsarasabb, ingoványosabb terület.

No, nem valami vad mocsárra kell gondolni, ha leléptem volna se süllyedtem volna el, de így kényelmesebb volt. Ez is stabilan össze volt rakva, nem kellett félni, hogy a gerendák közé esünk:

A mocsaras részen való séta után kiértünk egy tisztásra, amit Óriások pihenőjének hívnak, mert hatalmas rönkökből készültek itt padok és asztalok, ahol enni-inni-pihenni lehet:

Volt egy kis esőház is asztalokkal, ahol Zita ismét kekszet kapott:

A bal oldali "hupszli" a Naszály-csúcs:

Pihi után folytattuk utunkat a mocsarasban, ahol ilyen gerendákon is lépkedtünk:

majd ismét a gerenda "úton", majd jött egy híd, amiről kiderült, hogy kicsit cseles...

...mert ahogy átmegy az ember, átbillen, mint egy libikóka-Jani jól meg is lepődött, de ez is direkt van így, nem mert elavult a hidacska:

A mocsaras után ismét kijutottunk a rétre, lényegében tettünk egy kis kitérőt:

Igen, én is ott voltam:

A távolban látszik a mocsaras bejárata:

A rét után visszatértünk az erdőbe, innen már visszafelé vezetett az utunk, Zita jól bírta, kicsit bágyadt volt néha, de nem volt semmi gond:

Az erdőben várt még ránk egy kis érdekesség, egy függőhíd:

Janiék már átmentek:

Itt én is a hídon vagyok, egy gyors fotó, és...

...már át is értem! Ez is egy új szerkezet, teljesen biztonságos:

az utolsó kilométeren már Zita is kezdett éledezni, felállt a hordozó támasztó rúdjára, kacagott, ha Jani kocogott vele, és mivel sok volt a szúnyog és légy, szedtük is a lábunk:

Itt pedig már kiértünk a tanösvényről, kifelé tartunk a kettes út mellé, ahol az autót hagytuk:

Nagyon klassz kis kirándulás volt, túrának is nevezhetjük, de abból is a könnyű fajta, inkább kellemes erdei sétának mondanám. Amit meg lehet tenni gyorsan is, de kényelmesen, ráérősen is, táblákat olvasgatva, piknikezve. Mi bő két óra alatt tettük meg, ez Zitának épp' megfelelő volt, de a Nagyokkal hosszabbra is nyújthanánk. Kellemesen elfáradtunk, de nem kitikkadtunk, Zita is hatalmasat aludt délután. :) még visszatérünk, az biztos!

Még mindig kicsit Visegrád

Most kaptuk nemrég ezt a fotót Fidótól, aki a telefonjával csinálta a képet, kicsit homályos is, de a lényeg látszik. A képnek a címe: Ez az igazi lovag

Fidó csak annyit fűzött hozzá az egészhez, mikor látta, hogy milyen nyűgösek a lányok vagy egy részük, mennyit bajlódunk azzal, hogy kitaláljuk, mi jó nekik: "Jani, te nem is bátor vagy! Vakmerő!"

Lehet, hogy igaza volt, mindenesetre Jani tényleg igazi lovag is volt. Lovag és hátasló egyben. :-)))

Fidó, köszi a képet!

Szülinapos

A legidősebb családtag ma elérte a krisztusi kort, ennek apropóján szabit vett ki, és velünk töltötte a napot. Semmi különöset nem csináltunk, az ünnepeltnek sikerült pihengetni, szundikálni napközben a besötétített nappaliban, ami nem rossz dolog. Kár, hogy nincs minden nap szülinapja...

A torta ötlete pedig Ágnestől származik, legalábbis én az ő blogjában bukkantam rá (külön köszönte az ötletért), aki a receptes blogjában mutatta be nemrég ezt a tortát, és ez nekem most pont kapóra jött. Sport szelet torta a neve, rém egyszerű, gyors, jó csokis és extra finom. Pár hete én is kaptam a szomszédasszonytól egy sport szelet süti receptet, de egyelőre nem foglalkoztam vele. Most viszont új formában, a két receptet összekombinálva született meg a torta, ami főleg a gyerekek kedvéért lett csokis, az ünnepelt kapott túrós pitét is, mert az az egyik kedvence.

Betegségügyi helyzetjelentés

Nos, ahogy a gyerekorvos egy hete már jelezte, ez a fajta köhögős betegség nem múlik könnyen. Ezen a héten is nélkülözzük az ovit, mert még mindig van némi köhögés és orrfújás. De mindenki javul, és ez jó! De nézzük szépen sorban ("végre" egy "igazságos"bejegyzés, mivel mindhárom lány betegeskedik, mindhárom szerepel is a bejegyzésben, nincs mellőzés és diszkrimináció :-D)

Kinga múlt hét elején még majd megfulladt a köhögéstől, Stodalt kapott meg vitaminokat, de úgy tűnt, pár nap múlva sem használ. Váltottunk lándzsás útifű szirupra, ami úgy tűnik, meghozta a kívánt hatást, már csak keveset köhög, csak ha rohangál, akkor erősödik. A rohangálást meg olykor nem tudom kivédeni. Egyszóval, folytatjuk tovább a kúrát, és remélem, jövő hétfőre teljesen elmúlik minden nyavalya. A képen látható szerelést ő maga választotta nagy határozottsággal tegnap, mikor a C&A-ba is beugrottunk harisnyáért. Harisnyát nem kaptam a méretében, helyette beadtam a derekam e két darab ügyében. Tetszett neki más is, de az drága volt, és klasszul meg tudtam vele egyezni, hogy ez legyen, ha már veszünk valamit. A nadrágtól nem lehetett eltántorítani, mutattam neki más színt is, de hajthatatlan volt. ezekről legalább tudom, hogy fel is veszi majd őket. :)

Csilla volt a legkevésbé beteg, neki főleg az orra folyt és folyik most is, de némi köhögés miatt kapta a Stodalt, ami nála hatott, szerintem, tegnap óta viszont önként kér ő is útifű szirupot. Kanállal szépen beveszi, nem kell innivalóba rejteni, nem kell hadakozni, lefogni. Úgyhogy hagy egye, ártani nem fog neki. No, persze csak amíg köhög, buliból nem gyógyszerezünk gyereket. :-)

A kép alapján szerintem ki lehet találni, ki Csilla legjobb barátja mostanában ;-)

Zita jól volt egy hete, őt nem is vizsgálta az orvos, de hétvégére szépen leromlott. köhögés, öklendezés, vasárnapra virradóra hányás, rengeteg orrszívás, éjszakánkét láz is, bár akkor nem mérem, nem tudom mennyi az annyi. Reggelre elmúlik, általában éjjelre korlátozódik a lázas állapot. Ma éjszaka azonban nem volt, egész nyugodtan is telt, orrot sem szívtunk.

Jani pár napja szintén beállt a köhögők sorába, "itt volt az ideje", hogy ő is elkapja a kórságot, de hála istennek nem döntötte le a lábáról, csak gyógyszerezést igényel és, hát, kellemetlen.

Én tegnap óta náthás vagyok, én is örülhetek, hogy eddig ellen tudtam állni, és talán nem is lesz komolyabb.

Így nyitjuk ezt a hetet, és csak remélni tudom, hogy hétvége felé már csak kevés családtagnak kell gyógyszert adagolni, netán nem is kell egyáltalán. Hátha, hátha :)

Szombat

Reggel tényleg úgy éreztem, hogy hétvége van, hiszen Jani itthon volt, nem volt rossz, hogy valaki más is ugrott, ha kellett, nemcsak én futkostam, mint pók a falon. :) Azért az nem rossz. És egy-egy ilyen hét után hogy tudom értékelni ezeket a reggeleket! :-D

Aztán Jani 8-kor "lelépett" a telekre. Meg kellett nézni, hogy állunk, mit sikerült kijavítani. Nyilván, ezt meg kell csinálni. Én itthon a szokásos kötélidegeim pengetésével összeraktam egy ebédet, és utólag azt mondom, most nem panaszkodhatom, mert ugyan nem volt könnyű menet, volt sok sivalkodás, de a tény, hogy Zita valahogy eljött-ment magának, többet mint szokott, az nagy segítség volt. Általában nagy ölbebaba, ami miatt csak félkézzel tudom végezni a dolgom. És van pár dolog, amit nem is lehet így megcsinálni. bár, kétségtelenül, napról-napra profibb vagyok. :) Csak szerényen... :)

Eljött az ebéd, mi már az asztalnál ültünk és ettünk, mikor észrevettem, hogy Janinak nem tettem tányért... leesett, hogy most azért hétvége van, és Jani hazajön nemsokára. Ciki. Gyorsan terítettem neki is, és tényleg jött is pár percen belül. :) Jó volt.

Délután Zita aludt csak. A két lány mesét nézett, Janival társasozott, én sütés nélküli sütit csináltam. Ébredés után felkerekedtünk és átcsúszkáltunk, átszánkóztunk a főbérlőinkhez, ettünk egy nagy adag finom somlóit, beszélgettünk, már amennyire a három leánytól lehetett. Nemrég jöttünk haza.

Jani nemsokára indul tovább, hogy a ismét építkezéssel kapcsolatban néhány dolgot megvitasson, tanácsot kérjen. Annyit kértem csak, hogy segítsen a fürdetésnél. Az altatást vállaltam, remélem, nem alszom be mellettük megint, mert lenne még dolgom.

Most megyek is, mert még én itt ezt gyorsan bepötyögtem, Jani már megfürdette Csillát, épp' Zita van soron, Kingát "lenyúlom". :-)) Új rendszer szerint lent fürdünk a földszinten: a két nagy már csak zuhanyzik, Zita legelső bébikádjában a zuhanytálcán fürdik. Így hosszabb kicsit a fürdés, de nincs civakodás, veszekedés, vonyítás. :) És ez sokat számít.

Megyek, kijött Zita, én következem. :)

Végre hétvége!

Nos, azt hiszem, nagyon örülök most, hogy véget ért ez a hét. Janinak is nemsokára, remélem, és szerintem ő pláne így gondolja!

Hétfőn éjfél körül jött, kedden szintén, mind munka miatt, szerdán "emberi" időben, már kilenckor itthon volt, úgy, hogy vásárolt nekünk és a húgát is elhozta Rétságig, csütörtökön megint éjfél magasságában jött, bár nem mindent tudom, pontosan mikor jött, mert általában elaludtam valamelyik leányzó altatása során. Alig beszéltünk pár szót a héten...legalább a blogot tudtam volna jobban frissíteni, akkor legalább ő tudná, hogy velünk mi van. :-)) Hála istennek, nem minden hét ilyen, de egyre több van...

Most 6-fél 7-re ígérte magát. Várjuk, várjuk nagyon, még a kocsibeállót is totál lesuvickoltam a hótól, már megteszek mindent, csak mihamarabb itthon legyen! :)

Aztán a két nap alatt csak tudunk kicsit beszélgetni, pl. végre megtudom, hogy mi volt az építkezésen a héten. Építkezés...hahaha, építkezés fedőnév alatt futó Bontáson. :) No, jó, azért azt hiszem, nem annyira katasztrofális a helyzet, már van, ami a helyére került, kijavították, csak egyelőre nem pontosan tudom, hogy mi.

De erre van a hétvége, hogy megtudjam, nemde? :)

Csak puffogok itt magamban...

...minekután folytattam ma délelőtt egy telefonbeszélgetést valakivel (hogy kivel, teljesen mindegy), és nem direkt, de bizonyos kijelentéseivel nagyon felbosszantott. És mivel Jani nincs itthon, meg sem tudom beszélni senkivel. Leírom hát mindenkinek. Főleg azért, mert ez a jelenség, ami felbosszantott, jelen van az életünkben egy ideje, jó lesz nyilvánosságra hozni.

Ami felbosszantott, hogy burkoltan ugyan, de felelősségre vonták Janit, hogy miért nem vette észre előbb a hibákat az építkezésen. Nálam ez egy olyan téma, amiért ölre tudnék menni, mert úgy vonják felelősségre, hogy semmit nem tudnak a körülményekről és Janiról, és úgy általában semmit nem tudnak.

Ezt már egyszer taglaltam, hogy úgy vélem, nem (csak) a Jani feladata leginkább, hogy észrevegye a hibákat. Ez a sok hiba, úgy gondolom, nem Jani miatt történt, hanem egy marék ember miatt, akik nem végezték el rendesen a munkájukat. Akik elvileg erre ki vannak képezve, mégsem voltak képesek néhány oszlopot megnézni, hogy egy sorban állnak-e, takarják-e egymást. Azt is írtam, hogy utólag ez olyan evidensnek tűnt, hogy meg kellett volna nézni nekünk is, de én és Jani álmomban sem gondoltuk volna, hogy az, aki falat épít, pont azt nem nézi meg, hogy egyenes-e a fal!!

ÉS itt jön a bosszúság és szomorúság, hogy Jani mindent megtett és meg is tesz, hogy minden rendben legyen az építkezésen. Építkezés és házépítés terén laikusnak mondhtaó, mégis lassan erőn felül próbálja ellenőrizni, kézben tartani a dolgokat, és azt hiszem, ahhoz képest, hogy nem ért hozzá hivatalosan, eddig mindent jól csinált. Felháborodok, amikor emiatt felelősségre vonják, mert én látom, hogy mennyit dolgozik, rohan, gondolkozik, agyal, számol, hogy minden rendben legyen, hogy meglegyen a pénz az egészre. Én látom, hogy reggel elmegy, hol dolgozni Pestre (vagy tervezőmérnöki főállásába vagy pénzügyi tanácsadó másodállásába, mikor hogy), hogy meglegyen a pénz a házhoz, és minket is el tudjon tartani. Ha nem dolgozni megy még, akkor a házhoz, megnézni, hogy halad a munka, és megpróbálja kiszűrni a hibákat. Ugye. (tehát egyáltalán nem mondhatni, hogy hanyagolja dolgot) De nem állhat ott egész nap, és ellenőrizhet minden lécet, mert neki nem ez a képesítése, ezért bízott meg mást, akinek-elvileg-ez a feladata, munkája, ezt tanulta, hogy rendesen megcsinálják, ő pedig kifizeti őket.

Telekről rohan dolgozni, hogy ki tudjuk fizetni a hozzáértő mestereket, munkából esetleg anyagbeszerzés az építkezéshez, másodállásában is próbál eredményeket felmutatni, ez rendszerint késő estébe nyúlóan zajlik, és gyakran, mikor késő este vagy éjszaka hazaérne, akkor fogja magát, magához veszi a fényképezőgépet, és még kimegy a házhoz, hogy ellenőrizze, vízszintes-e a fal, hogy másnap lehet-e folytatni a munkát! Mert, aki addig csinálta a falat már eljátszotta a bizalmát, és muszáj minden szöget leellenőrizni.

De teszi a dolgát, szinte szó nélkül, komolyan! Több hónapja tartja kézben több ember munkáját, és mégis felelősségre vonják, hoyg miért nem ő kereste meg a műszaki ellenőrünket, hogy nézze meg gyakrabban a házat, mert akkor hamarabb kiderülhettek volna hibák. Hát, mert már millió dolgot csinál, és mert úgy gondolja, hogy általában mindenkinek tisztában kellene lennie a vállalt feladataival, kötelességeivel. ez azonban, mint láttuk, nem mindig így van.

Este siet haza, mert mellesleg van egy kis családja, itthon is kell segítség, de mikor fáradtan lerogyik a székbe, és látom, hogy egyáltalán nincs kedve a lányokat megfürdetni, akkor nem tudok rá haragudni! Még ennek ellenére is megcsinálja, hogy én pár perc levegőhöz jussak. De ha nem fürdet, akkor veszi a laptopját, és próbálja a munkáit befejezni, mert esetleg nem tudta addig, mert teszem azt, ajtókat kellett venni és kivinni a házunkhoz. Vagy ha nem dolgozik, próbál a házhoz dolgokat kitalálni, mi hogy legyen. És elsősorban hogy honnan szedjük elő rá a pénzt...

Mindezt csak azért írtam le, hogy szemléltessem, Janinak nap mint nap temérdek hasonló dolgot kell kitalálnia. Nem sajnáltatni akarom, hiszen más is épített már házat, mindenki tudja, hogy ez egy nehéz dolog, és ideiglenes állapot. Azért írom le, hogy valamennyire látni lehessen ,hogy mit csinál, hogy lehetőleg senki ne vonja őt semmiért felelősségre.

Főleg olyanok ne, akik a karosszékből ülve csak okosakat tudnak mondani, akik nem értenek hozzá, akik a házat sem nagyon látják, maximum fényképekről. Nagyon fárasztó és bántó dolog. NEm mindenki tud effektíve segíteni nekünk, ezzel nincs is semmi gond, hiszen megvannak az emberek, akik teszik a dolgukat, de legalább akkor efféle dolgokkal ne fárasszanak és hátráltassanak minket. Nem kell a házat dicsérni, nem kell, hogy mindenkinek tetszen, de jó lenne, ha ezekben az időkben inkább támogatást kapnánk-ha más nem, lelkit-, mert arra nagy szükség van. Tesszük a dolgunk, hozzuk sorban a nehéz döntéseket, fogszorítva éljük egyik napot a másik után ,mert nagyon nem egyszerű a helyzet, nem kell, hogy még erre is energiát kelljen fordítani. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy ilyen időszak, el fog múlni, fog még nap sütni, de addig szükség van némi erőre és kitartásra.

Én meg most is itt puffogok és eresztem ki a gőzt, mert muszáj és mert megtörtént az eset, ahelyett, hogy rendet raknék a konyhában, mert Zita ébred nemsokára, aztán a két nagy is jön haza mamától, kezdődik a nagymenet. Milyen jó lenne rendezetten nekivágni az új hétnek! De kiírnom is muszáj magamból, mert felrobbanok.

És persze, ha Janinak elmondom, mikor hazaér (mert most is az újonnan kinevezett generál kiviteletőnél van, hogy az új költségvetést kitalálják, és az újraépítés mikéntjéről döntsenek), biztos azt mondja, hogy ne foglalkozzak vele, mert ő ilyen, igyekszik ezeket a dolgokat minél hamarabb törölni a fejéből, mert ezer másra kell koncentrálnia. Én viszont jobban magamra veszem, jobban kiakadok, és ugyan lehiggadok viszonylag hamar, azért halmozódik bent ez a sok felesleges hülyeség.

És, hogy azért a zárszó mégse legyen túl negatív, meg kell jegyezzem, hogy nagy átlagban azért támogató, segítő emberekkel vagyunk körülvéve. Sokan segítenek, ki milyen formában tud. Anyósom, aki éppen a két nagyot pesztrálja, és már biztos totál fáradt, de hatalmas segítség nekünk, hogy agyilag összeszedjük néha magunkat. Vagy, hogy Jani kialudja magát, neki ilyenkor nincs éjszakai "műszak", az ő felügyeltjei vakációznak. :) Vagy említhetném azokat a barátokat, kollégákat, akik eddig is több millió forintot adtak kölcsönbe, hogy haladjunk, nagyon-nagyon sokat jelent, hogy bíztak, bíznak bennünk, nekünk pedig, hogy van ilyen téren is valaki(k), akire számíthatunk! Úgyhogy alapvetően elmondhatjuk, hogy támogató légkörben élünk, csak, ha néha jön egy-egy ilyen beszélgetés, mindenféle ilyen-olyan burkolt vagy kevésbé burkolt megjegyzéssel, akkor az nem esik jól.

De most kiírtam magamból, így egy kicsit könnyebb. :)

ui: más kritikát is kaptunk ám délelőtt, nevezetesen, hogy miért kellett nekünk gerendaházat építeni, nesze neked, mennyi baj van vele, emiatt is felkaptam a vizet, mert nem hozzáértőtől jött, de ez már másik puffogós téma lesz, azt máskora hagyom. :-))) most tényleg rendet kell rakjak a házban. :)

Év végi sűrűje

Sűrű nekünk az év vége, tele ünneppel. :-)

Vasárnap Jani névnapja és amolyan utókarácsony címszóval anyósoméknál ünnepeltünk, ismét evéssel-ivással. ahogy kell. J

A két nagy leányzó ott maradt mamáéknál, és csak kedden mentünk értük. Hétfőn vásárolni voltunk, kedden úgy volt, hogy Zitát is ott hagyjuk kb. 3 órára mamánál, mi pedig meglepjük magunkat egy ebéddel a Szent Orbán fogadóban, Kóspallagon. Ez utóbbi tervet végül én töröltem, mert valószínű volt, hogy Zita miatt sietni kellene, hamar fárad, nem tudni, mamánál tud-e aludni, így én sem igazán tudnék lazítani. Arról nem is beszélve, hogy Romhányból jócskán kellett volna autózni a Szt. Orbánba, azzal is elment volna az idő. Ezt most elhalasztottuk, egy kicsit később visszatérünk rá. Zitánál is már rengeteget számít egy hónap is, úgyhogy talán nem is olyan sokára újra próbálkozunk. Az ebéd helyett viszont elmentünk ötösben az Auchanba vásárolni, ami közel sem volt olyan wellness hatású, mint egy éttermi ebéd ;-), de lett végre Csillának szivacsa az ovis alváshoz, hiszen jövő héten kedden már ő is ott alszik. Kicsit távolinak tűnik, hiszen az jövőre lesz, de ha belegondolunk, egy hét sincs vissza… J

Emellett meglett minden apróság is, ami még a szilveszterhez kell, már csak nekem kéne valahogy utolérni magam. A lányok-úgy tűnik-, mindhárman itthon lesznek holnap, úgyhogy próbálom vidámra csinálni nekik is az év utolsó napját.

Aztán fel sem ocsúdunk majd az új évi mulatságokból, amikor újra ünneplünk, a héten még egyszer tortát kell csináljak. No, de ne rohanjunk így előre, csak én most le a földszintre, ahol már talán kihűlt a torta tésztája, és folytathatom serényen a munkát. De erről sem most írok, hiszen kedves vendégeink előtt is (kicsit) meglepetés a dolog. J