BUÉK!

Időm sajnos továbbra sincs sokat írni (no, többek között ez is egy, ami remélhetőleg az új évben előbb-utóbb pozitívan változik :) ), csak néhány kép kíséretében szeretnék mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni!

Az udvarunk csupa dér és zúzmara:



Az udvaron égőkkel díszített fenyőfa:



Az új köntösében az én kis kettesszámúm:




Játék közben a mindjárt négy éves egyesszámúm:




És végül, de nem utolsó sorban, az apja névnapjára és az elmaradt családi karácsony pótlására csinibe öltözött hármasszámúm:

Félig elmaradt karácsonyozás

Délelőtt komoly erőfeszítések árán sikerült délre eljutni anyósomékhoz ebédre. Tényleg nem tudom, mi lesz velünk 3-4 év múlva, mikor Zita is eljut egy cicomáskodóbb korba, mert hogy ma is elment egy csomó idő csak azzal, hogy Kinga haját kicsit bekreppeltem a vadonatúj, angyalkák által hozott hajformázómmal. (Evidens, hogy az én hajamra már nem jutott idő…) Már vizionálok, hogy kelhetek majd hajnali 4-kor, és a csajok előzetes bejelentkezés után járulnak színem elé, hogy mindenkinek megfelelő legyen a toalettje, stb. :-D Na, de sebaj, ez legyen a problémám pár év múlva, most egyelőre éljük túl a meglehetősen nehézkes hétköznapokat.

Szóval, lóhalálában megérkeztünk, megtörtént az ajándékozás. Kinga már alig bírta kivárni, hogy bontsuk a csomagokat, mert ott voltak a fa alatt. Végre örülhetett, mert kapott egy irka-firka pókot, amit szintén a Minimaxon látott, és nagy vágyálma volt. A délutánt ott töltöttük, de koraeste mégsem mentünk át Jani unokatestvérékhez, mert a 14 hónapos Zalán fiuk lebetegedett előző nap, és elég rosszul volt. Nagy dilemma után eldöntöttük, hogy nem kockáztatunk, mert többel kötjük be, ha elkapják a gyerekek az amúgy valószínűsíthető torokgyulladást. Pedig nagyon vártuk, készültünk rá. Így az odaszánt ajándékok jöttek haza érintetlenül. Ráadásul úgy volt, hogy a buli után Kinga mamáéknál alszik. Csakhogy azt nem akartam, hogy ő is átmenjen, de ha nem megy, mamáéknak is maradni kell, és hiába mondta anyósom, hogy nem probléma, egyből kiszúrtam, hogy nem így gondolja, és szívesen menne. Így Kinga hatalmas sírás mellett hazajött velünk. Elvileg holnap is megyünk vendégségbe máshova Romhányba, és utána ott marad Kinga anyósoméknál akár több éjszakára is. Most már csak abban reménykedem, hogy anyósomék nem hozzák el a vírust, mert esküszöm tőrnek dőlök, ha végigmegy rajtunk megint valami kórság. Kinga december elején esett át egy hörghuruton, aztán valószínűleg Jani tőle kapta el, amit megfejelt egy arcüreggyulladással. Most jött rendbe. Így is kínlódunk továbbra is Zita náthájával, már köhög is kicsit, nem hiányzik semmi egyéb.

Egy nagy pozitívum viszont történt: tegnap éjjel esett a hó, és ha vékonyan is, de volt némi fehér réteg mindenhol. Nem is emlékszem már, mikor láttam utoljára havat karácsonykor. Ez a kép még a novemberi hóeséskor készült a házunkról, pont egy hónapja. Most azért nem volt ennyi hó.

Első karácsony ötösben

Hiába tudtam, hogy az idei karácsonyunk nem lesz ideálisnak mondható, mégis kicsit csalódott vagyok. Teljesen fárasztó lett ugyanis az első szenteste, mindenféle okok miatt.
Délelőtt Kingát elvitte Jani és keresztmamija Pestre, hogy megnézzék a Disney on Ice jégrevüt. A Disney hercegnők léptek fel azúttal, és minekután Kinga nagy rajongó az utóbbi időben, „beneveztük” őt egy ilyen mókára. Jani vitte őket autóval, Ritával meg bement megnézni az előadást, mert Rita mégiscsak jobban képben az efféle csajos dolgokban. A jégrevü tetszett nekik, ami azért is különleges, mert Kinga most először nem velünk ment ilyen nagy rendezvényre, hanem mással. Nem hiányolt minket, minden rendben ment. Hiába, pár nap, és négy éves lesz a legnagyobb hercegnőnk. :)
Ezalatt én otthon próbáltam volna még utolérni magam. Zita reggeltől hatalmasat aludt 11-ig, Csilla viszont nem sokban könnyítette meg a dolgom, így ezen a karácsonyon felmosni sem tudtam legalább, egy porszívózásra futotta. Zita elaludt, majd Csillát is vittem aludni. Mire Csilla elaludt, kanyarodhattam is át a másik szobába, mert Zita váltotta Csillát. Fél óra alvás után Csilla is felkelt, sajnos némi köhögés miatt nem tudott aludni. Nekem ez nem volt nagy öröm, de hát ez van. Délután hazaértek Janiék is, ebéd, ezazamaz következett. Amitől féltem, bekövetkezett: későre csúszott az angyalkázás. Eredetileg úgy terveztük, hogy sétálni megyünk, én még hátramaradok (ez nem újdonság, mindig én megyek utoljára, ha megyünk valahova, hiszen először a csemetéket készítem útjukra, aztán én kapkodom magamra a ruhákat-szóval nem tűnt volna fel, hogy lemaradok), és kipakoltam volna az ajándékokat. Ebben a hidegben viszont engem is a hideg kirázott, hogy felöltözzünk cakumpakk, és kimenjünk. Majd jövőre. Most kapóra jött a fürdés. A két nagy felment Janival fürdeni, én ezalatt lent mindent elrendeztem. Zita addig a pihenőszékében lefoglalta magát a keze nézegetésével (legújabb hobbi, és pár percig el is van így a lelkem). Aztán Csilla még nem akart kiszállni a vízből, úgy kellett megsürgetni, Zita elvesztette a türelmét, szoptatás közeledett. Végül mégis összejött az angyalkázás, együtt ki tudtuk bontani az ajándékokat, igaz, Zita akkor már vezetékes kapcsolatban volt velem, nem bírta tovább. Csilla egy doboz Duplot kapott, egy farmot, az állatok egyből megtetszettek neki. Kinga, hosszú dilemma után, egy fa vonatkészletet kapott, amiben elemes mozdony is van. Van neki ugyanis már egy nagyobb fa sínkészlete, vonatokkal, miegymás, sokat játszik vele és szívesen. Mondta is, hogy szeretne még ilyet. Most ott volt. Erre, mikor meglátta, elsírta magát, csalódottan eltolta a dobozt, még keresett ajándékot a fa alatt. Kiderült, hogy ő a Minimaxon látott hajstúdiós játékot szerette volna nagyon. Borzasztó volt látni a csalódottságot a kis szemeiben. Különösen úgy, hogy amúgy az a játék ott figyel lenn a pincében, mert megvettük, csak a szülinapjára! Az volt a baj, hogy hiába tudtuk, hogy az tetszik neki, elég sok mindenre mondta, hogy tetszik, nem lehetett leszűrni, mi mennyire komoly. Hát, én is elsírtam magam. Nagyon nehezen lehetett csak vele megbeszélni, hogy akkor megkapja a szülinapjára azt a játékot, és hogy biztos az angyalok elnéztek valamit.

Ezután jött még jó adag veszekedés a jétékok miatt, Csilla hipernyűgös volt az „extrahosszú” alvástól, úgyhogy elmentek aludni. Kinga elmélyülten játszott még Csilla Duplojával, nem akart aludni. Csilla viszont mostanában csak akkor alszik el, amikor Kinga felmegy. Kinga viszont nem akart, úgyhogy lett is bőven nézeteltérés. Brrr.

Nagyon fáradtnak érzem magam, egész nap csak küzdöttem velük, és az este is felemás lett. Éjjel fél négy körül mentem aludni az ajándékcsomagolás és főzés után, de lefeküdni nem tudtam, mert Zita felébredt. Sajnos, az orrszívások és egy vaskos bukás után csak negyed 7-kor aludt el, akkor feküdtem le én is. Bár már azt terveztem, le sem fekszem, mint Csilla szülinapja előtt. Végül fél 9-ig aludtam, de akkor már rohanva kellett Kingát készíteni. Még szerencse, hogy Jani foglalkozott Csillával, Zita meg kegyes volt, és durmolt.

Most még vár rám jópár karácsonyi keksz, amit ki kell sütni, szeretném holnap elvinni anyósomékhoz, majd utána Jani unokatesvéréékhez, akikhez hivatalosak vagyunk karácsonyozni. Meglátjuk összejön-e, mert Zita akkor aludt el, mikor ezt a bejegyzést elkezdtem írni, és megint fenn van. No comment. Nem tudom, mikor lesz megint alvás ebből.
Úgyhogy a meghitt, békés karácsony nem éppen nálunk zajlott le, de sebaj. Pár év „csupán” és minden máshogy lesz.

Karácsony

Hosszabb beszámolóval továbbra se nagyon tudok szolgálni, mert Zita változtatott szokásain, és most már nem éjszaka virrasztunk, hanem este későn alszik el, általában éjfél mire végleg le tudom tenni (sajnos a nem múló náthája gyakran felébreszti), így az estéim szinte totál ki vannak lőve. Nappal meg rengeteg a tennivaló a másik két csemete mellett is, úgyhogy nincs unatkozás. Bár én már tudnám kicsit lógatni a lábam, de azt hiszem, erre még jó pár évet várhatok. ::))

Addig is ezekkel a képekkel kívánok minden rokonnak, barátnak, ismerősnek, blogolvasónak békés, meghitt karácsonyt!

Kinga az ovis karácsonyi fotózáson. Ha kicsit bágyadt arca lenne: lázas volt még a fotozás napján, de örült, hogy elkészültek a fotók:

Tesókat is be lehetett vinni közös fotózásra. Zita együttműködött, jó gyerek volt. ::))

Zita karácsonyi házi fotója:

Csilláról örülök, hogy sikerült képet csinálni csak úgy "natúr", semmilyen díszlettel nem volt hajlandó kicsit se pózolni, az ovis fényképezésen pláne nem. Így róla egy "natúr", vidám kép:

Szóval, mindenkinek hasonlóan vidám és szép karácsonyt. Én meg megyek ajándékot csomagolni.Hála istennek, van mit. :)

Van gep ismet

Jani vett uj winchestert a laptophoz, igy ismet lesz lehetosegem bejegyzeseket irni. Persze ha az egyeb korulmenyek is engedik.

Mert hogy volt egy szulinapi buli, egy Mikulas jaras, vannak ovis karacsonyi kepek es egyeb sok minden. Szoval tema van, mar csak ido kell. Addig is egy debreceni karacsonyi udvozlet ocsem jovoltabol, aki a kepet keszitette.

Egy kis osszefoglalo

Eljott az ideje egy ujabb beszamolonak. Nem nagyon kedveznek a korulmenyek az irasnak: az ejszakai fennforgasok, a laptopom "betegeskedese" és Jani ceges laptopjanak foglaltsaga, sajat faradtsagom, kialvatlansagom, a hazimunka stb., stb. De most keritek egy kis idot, mert a hetvegi szulinapi keszulodes miatt megint nem tudom, mennyire lesznek szabadok az estek.

Fontos esemeny volt errefele mult heten a hoeses. Gyonyoru volt, mindent vastagon boritott a ho, a tavoli hegyek es a kozelebbi dombok is mind havasak voltak, nagyon tetszett. ilyen Pesten nagyon ritkan van, es ha van is, akkor is rovid ideig tart, hamar latyakos, szutykos dolog lesz belole. Meg szerencse, hogy a latvany ilyen szep volt, mert azert megkeseritette az eletunket icipicit. Janinak nehezseget okozott bemenni Pestre, és bar megcsinalta, nem volt semmi pl. a Vac és Szendehely kozotti szerpentinen atvergodni, keresztulfordult kaminonok kozott. En is izgultam rendesen, hogy epsegben hazaerjen. Kedden volt nagy ho, szerdatol legalabb a 2-es ut folyamatosan jobb allapotba kerult, ugyhogy o is biztonsagosabban autozhatott. En meg mindenfele formajat kiprobaltam a havonjarasnak, 3 gyerekkel. ::)) HEtfon meg nem volt sok ho reggel, de a jardak nem voltak tul jol letakaritva, igy kiprobaltuk a babakocsikaravanos jegencsuszast lefele az oviba, egy kezzel tolva a fellepos Csillas-Zitas kocsit, egy kezzel tartva Kingat. Delutan hazafele szakadt a ho, Csillat pl. rendesen belepte. Kedden mar reggel nem esett, de akkor volt a legnagyobb a ho. jott az otlet: menjunk szankoval. Zitat hordozokendoben felkotottem magamra (csak ehhez a mostani kotesi modhoz rovid volt kicsit a kendo, figyelni kellett, hogy Zitus nehogy leessen), a masik ket csajt meg huztam a szankon. Alapvetoen meg ez volt a legjobb kozlekedesi mod, de biztos borzasztonak nezhetett ki, mert sok jarokelo megallitott, hogy almelkodjanak a lanyokon. PEdig nem volt nagy szam. Meg olyan kerdes is erkezett, hogy mind a harom az enyem-e. Mosolyogtam magamban: most oszinten, melyik ne lenne, melyiket hoztam volna magammal pusztan poenbol, vagy pl. szivessegbol? Ja, magamra csatoltam a szomszed het hetes csecsemojet, mert az meg ugy kell szankohuzashoz. Vagy bevallaltam, hogy a szomszed ovisat ilyen roppant egyszeru korulmenyek kozott elviszem oviba. :) Mindegy, szepen beertunk, en jot zsiregettem. Delutan mar babakocsival nyomultam, mert a jardak tisztak voltak, csak a mi utcank volt a nehezseg, itt ugyanis nem tudok a jardan menni, keskeny és lepcso is van utkozben, az ut pedig havas volt nagyon, mert kicsi a forgalom. Ja, és nagyon meredek, de ez mar aprosag. Szerdan ezt a havat elegge ledongoltek az autok, ugyhogy kiprobaltuk a csuszos havon babakocsizast. Hazafele, emelkedonek volt nehez, mikor nem mindig tapadt a labam a csuszos havon, ezert alig tudtam meglenditeni a kocsit. Es bizony ilyenkor sokszor huzodott a csaszaros heg, ami nem volt vicces erzes, de remenykedtem, hogy ez nem komoly. Vegul tenyleg nem lett semmi, probaltam ovatosan kezelni a dolgot. Csutortokon aztan kezdett olvadni a ho, így bokaig ero latyakban tettuk meg oda-vissza az utat ketszer. Nem csoda, ha penteken nem kicsit konnyebbultem meg, hogy Jani itthonrol dolgozott, igy hozta-vitte Kingat. Rendesen uncsi volt igy a nap. ::))

Penteken sajnos Kinganak lazat mertek az ovonok, és azota betegeskedunk (ismet, jippjájé!). Hetvegen nem mult a laza, hetfon mentek Janival orvoshoz, es klassz kis horghurutja van, nyeljuk az antibiotikumot. Ovi nincs nekunk, de azert ma bementunk csaladilag, mert karacsonyi fotozas volt. Kingarol egyedul, Kingarol es Zitarol keszultek kepek, Csilla azonban apaval sem volt hajlando kamerak ele allni. Nagyon sajnalom, ezert megprobalok majd itthon is csinalni nehany hasonlo fotot, hatha itt egyuttmukodobb. A betegseg miatt lemaradtunk Jani ceges Mikulas-unnepsegrol is, Kinga keservesen sirt, de nem volt mit tenni. Meg del korul is felment a laza, nem mertuk eroltetni a dolgot. Remelem, hogy penteken mar jobban lesz, mert akkor bemehetunk reggel az ovis Mikulashoz, kis karpotlas gyanant.

Csilla és Zita jol vannak, nekik csak az orruk folyik. Zitanak kell sokat szivni viszonylag, volt nemi javulas, most megint rosszabb. Viszont ez magyarazhato azzal is, hogy en is benyeltem egy nathat, faj a torkom, nem csoda, ha nem bir kilabalni belole. Csilla nathaja nem veszes, neha-neha jon egy orrszivas, de semmi komoly.

Szombaton tervezzuk unnepelni Csilla szulinapjat csaladi korben. Remelhetoleg addig meggyogyulunk, és én is meg tudom csinalni azokat a minimalis dolgokat, amiket elterveztem. Pl. ragaszkodom ahhoz, hogy en sussem Csilla tortajat, mert egyreszt jolesne, masreszt talan finomabb is lesz a cukrasztermekeknel. Talan, majd meglatjuk. ::)) Lehet, hogy sirni fogok meg egy cukrasztortaert egy osszedolt sajat mellett. ::))

Szep lassan keszulunk a karacsonyra is. Bontogatjuk az adventi zsakocskakat, amiket meg en himeztem az elmult harom evben reszletekben. Nagyon orulnek a lanyok neki, es megvan az onuralom is nagyjabol, hogy ne bontsanak tobbet. Egy-egy kis csokit, uveggolyot, csatot, hajgumit rejtettem el bennuk, minden nap van valami icipici meglepi.

Mivel Zita meg mindig egesz jol alszik napkozben, tudunk idot szakitani kis mezeskalacs sutesre is. Anyosom begyurt most egy adagot, kisebb adagokban varjak a hutoben, hogy megsussuk oket.

Emellett én tovabbra is pokoli faradt vagyok, nagyon keveset alszom. Ma sikerult ejszaka allva elaludni, Zitaval a karomban, mikozben bufizettem, és most szepen hatra is estem. Zita csak megijedt, mert onkentelenul magamhoz szoritottam, én is "csak" leultem a foldre. En is nagyon megijedtem, remes volt, hogy hirtelen kimegy alolam a talaj. Lett is valami seb a labfejem, valahogy belehorzsoltam a padloba. Na, ezek azok a szituk, amiket nem fogok soha visszasirni, es fogszoritva varom, hogy veget erjenek. Ilyen ejszakak utan nappal probalok erot meriteni a szep pillanatokbol, bar abbol is most keves van. Kinga es Csilla gyepalja egymast, Csilla a fo agresszor, Zitat sokszor nem tudom elaltatni miattuk, es persze mindig tobb mindent kellene egyszerre csinalni. A legkisebbke meg emellett tobbszor csinal nekem programot ejszakara, foleg az orrszivas rondit most bele a dolgokba. Ha nem kene kiszivni ejjel, talan mar lenne olyan ejszakank, hogy viszonylag gyorsan megvan minden ebredes, szopi. Viszont szivni meg kell, amikor mar tenyleg nem is tud elaludni a szörtyögés miatt, muszaj segiteni neki. Utana minden oke, csak addig kell eljutni.

A szep pillanatok, hogy Zita vegre halvanyan mosolyog, figyel minket, forditja a fejet neha a korulotte levo dolgok iranyaba. Csilla profin enekel, tancol és aerobikozik, korahoz kepest persze. Rengeteget mosolygok, ahogy utanozza a gyerekeknek szolo aerobik mozdulatait. Kinga meg nagylany: divatozik, oltozkodik, kiralylanyos-hercegnos, csacsog sokat, verset mond, amit az oviban tanult, egyre precizebben szinez, rajzol, segitkezik a konyhaban.

Ugyhogy osszessegeben jol vagyunk, minden rendben, egy "kis" alvas hianyzik ugyan (na, jo, rengeteg), de talan nemsoka javul a helyzet.

Terveim kozt szerepel egy Csilla-beszamolo, ami most aktualis, egy Zita beszamolo, mert az is aktualis. Minden aktualis. Csak gyozzem. :) Kepek meg talan akkor lesznek, ha "meggyogyul" a laptopom, arra tudom jelenleg feltolteni. De akkor lesz havas, szulinapos, Zitas, karacsonyos, minden. Remelem. Mert Vera tervez, gyerek vegez, ugye. :) Megjegyzem, Jani eppen a hatam mogott lelkesen keresi a garancialis papirjat a gepnek, hogy vegre be tudja vinni a szervizbe. :)