Így vásárolok én távolról

ritkán jutok el nagyobb bevásárlóobjektumba. Hogy ez kinek mennyire jó, nem tudom, én szívesen mennék gyakrabban, mindenesetre egyelőre Jani szokta a nagyobb vásárlást intézni hetente egyszer.

Ma pl. délután emailben megkapta a listát, kinyomtatta, arról vásárolt (kőprofi módon, meg kell vallani, lassan három éve "űzi az ipart"). A Corába érve azonban meglátta, hogy egy keleti tárgyakat árusító bolt hamarosan bezár, minden féláron kapható. Látott is gyönyörű ládát, így elküldte nekem a fotóját emailben, megnéztem, telefonon megvitattuk, hogy legyen-e vagy sem, végül megvette.

Ezután bement a Corába, a listán szerepelt Kingának zokni. Néhány hete próbálok neki venni, egy másik hipermarketben volt sok, de Kingának egyik sem tetszett. :( /csak alig szeszélyes.../ Most Jani újra megpróbálta. Felkutatta a méretét, emailben elküldte a fényképet a zoknikról, Kinga megnézte, és minekután volt, ami tetszett, megvette (halleluja!!). Telefonon közben ezt is végigbeszéltük. Nekem sampont is hasonlóan vett, igaz, itt nem kellett fotót küldeni, de telefonos kapcsolatban voltunk, leírtam a dobozt, így megtalálta. Remek. Holnap tudok hajat mosni. :)

Cora után visszament a keleti tárgyas boltba, mert eszembe jutott, hogy névnapra kell ajándék. Bement, felhívott, elmondta milyen tárgyak vannak, aztán, ami számításba jöhetett, lefotózta és elküldte. :-) Megvizsgáltam, döntöttem, ő megvette.

Köszönjük a technológia fejlettségének, hogy a héten a kényesebb tételeket zökkenőmentesen meg tudtuk venni. :) Azért persze Jani is biztos fog örülni, ha egyszer én is jobban ki tudok mozdulni, és el tudom intézni ezeket a "kényes" vásárlásokat.

/Interneten is rendszeresen rendelek, pl. ma is idetalált egy futárszolgálat, a nagy vadon szélére, de megvan a hátránya ennek is: nem tudom megnézni a dolgokat és ma pl. kimaradt egy aprócska tétel a dobozolásból. Futhatok néhány kört, hogy meglegyen, csak kicsit kínos, mert 250 Ft-os tételről van szó, és csinálhatok neki nagy hűhót. De muszáj, mert kifizettem, nem hagyhatom annyiban a dolgot. Élelmiszert viszont egyelőre nem akarok interneten rendelni... :-) Ezért vásárolok én olykor távolról irányítva. A képen fent a láda, amit szerzett. A nappaliban szuper helye lesz, már alig várom, hogy lássam! :-D/

Az angyalok köztünk járnak

Angyalok márpedig léteznek, tegnap óta én is tudom. Lehet, hogy más már régóta tisztában van ezzel, de nekem tegnap lett igazán nyilvánvaló.

Tegnap délelőtt beautóztunk az Aréna Plaza-ba, hogy elsősorban Kingának némi melegebb ruhaneműt vásároljunk. Első gyerek lévén nem örököl senkitől, nőtt is sokat, muszáj őt ellátni új darabokkal (utána Zitát a sorban, aki hiába már harmadik, és ráadásul azonos nemű testvéreivel, sok ruhát viszonylag leharcoltabb állapotban kap meg-pont mert ő már harmadik-, ráadásul érezzük az őszi-téli születés okozta méretbeli különbségeket, igényeket, Csilla leginkább vigaszdarabokat kap, illetve nyilván később kicsit az ízlésvilágát is figyelembe kell majd venni, de egyelőre ő még nem olyan határozott ilyen téren, emiatt nem kell neki új kollekciókat venni-hála istennek).

Na, szóval, elmentünk, elsőre betértünk a C&A-ba, el is kezdtem válogatni. Néhány vállfa már lógott a karomon, mikor megállított egy bolti alkalmazott, valami lila papírt lobogtatva a kezében, hogy hallgassam meg az ajánlatát. Már előre féltem, hány ezer forintért kell majd vásárolni, hogy a "kihagyhatatlan akcióban" részt vegyek, de csak ennyit mondott: mutassam fel a kupont fizetéskor, és minden egyes ruhadarab után 20% kedvezményt kapok. Ennyi. alig hittem el! Hogy honnan érezte meg a nő, hogy ez nekünk milyen jókor jött, nem tudom, de fizetéskor balzsamozta szivemet, lelkemet, ahogy a kedvezmény hatására csak úgy olvadt le a részösszeg a kasszán minden tétel után. :)

Mi ez, ha nem egyértelműen egy angyal földre szállása a lehető legjobb pillanatban?

Eztán átsétáltam a H&M-be, titkon remélve újabb angyalok megjelenését. Ilyen jellegű égi eredetű kinyilatkoztatás most nem jött, de végül ebben az áruházban is nyertem, mert minden 6000 Ft-os gyerekruha vásárlás után kapott az ember (lánya) egy 1500 Ft értékű ajándék kártyát, amit ott lehet levásárolni szept. 1-ig. Mivel nekem sok ruha gyűlt össze, 3 ilyen kártyát is lenyúltam, amit azonmód le is vásároltam, mert tudtam, hogy szept. 1-ig nemigen térek vissza ebbe a kereskedelmi objektumba (aminek szerintem Jani örül leginkább...). Így lett Zitának is extra pizsije és egy pöttyös béleltebb nadrágja. Nem mondom, hogy jobban örültem volna, ha inkább ennyivel kevesebbet kell fizetni, de ne legyünk elégedetlenek. Sőt, sőt! :)

A vásárlás után villámgyorsan autóba pattantunk, hogy egy másik "angyalhoz" induljunk, egy fiatalemberhez, Szendehely-Katalinpusztára. Történt ugyanis, hogy már odafelé Pest határában jártunk, mikor Janit hívta a húga, hogy egy férfi kereste őket telefonon otthon, miszerint megtalálta Jani összes iratát a pénztárcájával együtt...mindketten elsápadtunk, de a jó hír az volt, hogy megvan a tárca (amiben pénz nem volt). Hozzá indultunk tehát, hogy átvegyük az iratokat. Hogy hogyan találták meg, Jani nem kérdezte (én azért kíváncsi lettem volna), mindenesetre a Szendehely és Sz.hely-Katalinpusztát összekötő szerpentinen találták meg. Aki már járt erre, tudja, hogy egyrészt elég szép kanyargós, emelkedő útszakaszról van, nagy "szakadék" (na, jó meredek hegyoldal) mentén, ahol megállni sem egyszerű. mindegy, a lényeg, hogy előkerült (Jani valószínű az autó tetejére tette, míg Zitát beültette a kocsiba, remélem, ilyet többé nem csinál, inkább dobja be az ülésre). A srác önzetlenül adta vissza, nekünk illet volna valami ajándékot vinni talán, de nem nagyon volt már időnk ezután szaladgálni, mert Zita is fáradt volt, meg siettünk, nehogy elmenjen otthonról a srác.

Így esett, hogy tegnap csupa angyalba botlottunk, amiért nagyon hálásak vagyunk!

Zabpehelypor

Kicsit visszatérnék a vasárnapi vásárlásunkra. Mert jó volt, de azért nem volt nyugodt vásárlás,és ennel meg is lett az eredménye.

A corában jártunk már, Zita “kibulizta” magának a mei tai-os hordozást. Elég sokáig elvolt, de nem eléggé. Még pár dolog visszavolt, mikor erősen méltatlankodni kezdett, szájában az ökle tövig, jelezvén, hogy ő enne biz’ egy keveset!

Rohamtempóra kapcsoltam. így jutottam el a bébiételes részlegig, ahol próbáltam választani neki valamilyen gabonaport, hogy ne kelljen azzal is pepecselni. A Kismama egy számában volt nemrég egy körkép a tej-és gabonapépekről, és rémlett, hogy van olyan gabonapép, ami tej-és gluténmentes. Nosza, gondoltam, veszek én is ilyet, milyenszuperleszis az!
A dünnyögő Zitával a hasamon sebtében néztem végig a választékot. A legtöbb tejet tartalmazó tejpép, nem jó, amíg szopizik, nem erőltetem a tejet tartalmazó élelmiszereket. Valószínűleg maradi vagyok, de a másik két lánynál is próbáltam ezt tartani, Zitával is szeretném. Nagy örömömre találtam is egy jónak tűnőt: a Kölln Schmelzflocken “című” nyertesét. Nagyjából végigfutottam az ismertetőt rajta, azt nem találtam, hogy gluténmentes-e, de annyira tuti volt minden, gondoltam, de majd otthon megnézem még egyszer. aztán futottam szoptatni a leányzót.

Itthon aztán áttanulmányoztam a dobozt. a magyar ismertető nem említi a gluténtémát. Átnéztem a német szöveget, és végül 32.átfutás után egy helyen, németül ott van, hogy glutént tartalmaz. Kis betűvel, és csak németül. Az Ok, hogy én éppen tudok németül. De ha valaki nem? Dühös lettem, hogy egy ilyen fontos infó magyarul meg sem volt említve. Pedig a gluténtartalom sokakat érdekel.
Aztán én most mit csináljak a cuccal? nekem a következő két-három hónapban kellene nagyon egy ilyen gabonapép, nem egyéves kor után, amikor ehet már gluténtartalmú dolgokat. No, majd eldöntöm. Lehet, hogy nem is kellene ilyen szőrözősnek lennem. Lehet, hogy túlaggódom ezt a hozzátáplálás témát, de úgy vagyok vele, hogy az óvatosság nem árt.Inkább, mint hogy valami allergiás történetbe beleszaladjunk. Ha anyósomon múlna, ő már háztartási kekszet keverne az almapéphez, mert 30 éve az volt divat. ehhez képest tényleg válogatós vagyok, de változott a tudomány állása is 30 év alatt, hála istennek. Lehet, hogy ha nagyon porozni akarok, a Sinlachoz nyúlunk, de lehet, hogy végül mégiscsak én fogom főzicskélni a gabonapépjeit.