Anyák napja Csilláéknál

Adós vagyok még a Csilláék anyák napi ünnepségével, amelyet múlt héten hétfőn tartottak a Mókus csoportban. A három műsor közül ez volt az egyetlen, amit lényegében nem láttam, mert egyrészt a terem L alakú és bent ültünk Zitával a fal mellett az L "szárában", másrészt Zitának sikerült éppen nyűgös perceket produkálni, valószínűleg mert éppen nem ette meg az ovis uzsit, így alig bírta ki azt a pár percet, míg tartott az egész. Utólag okos voltam, Zita maradhatott volna még a csoportjában, de mindegyik tesó látta a másik kettőt szerepelni, most is úgy gondoltam, hogy így kell lennie, hát, ezúttal nem jól jött ki a dolog. Nagy baj azért nem történt, mert hallani hallottam a fiatalasszonyt, ahogy határozottan mondja a verset, énekel, és villanások vannak képileg is, ahogy jön-megy, katonásan, bátran fordul, lépked. Szép frizurája volt, ami az óvónők érdeme, no, meg Csilláé is, mert hagyta, hogy szépen megfésüljék, ez nálunk kényes dolog, mikor hogy van kedve akár egy copfot is csináltatni magának. reggel azt is kijelentette, hogy ő a blúzt bizony nem fogja felvenni, ehhez képest állítólag szó nélkül öltözött (persze, hogy a "műsor" csak nekem szól itthon, hogy "érezzem a törődést", óvó néniknél semmi ellenkezés nincs, ami azért jó). Szerencsémre képeket is kaptam frissen a műsor után, az egyik anyuka buzgón fotózott, örök hálám Anikónak, mert ráadásul kérés nélkül küldte el, látván, hogy küzdelmet folytatok Zitával, ergo egyből levágta, hogy a műsort nem nagyon tudtam nyugodtan szemrevételezni. :)

Itt jönnek be a kis "mókusok":

 Ezt a guggoólósat tényleg csak hallottam, látni csak fényképről:

 Közös versmondás:

 Egyik kedvenc képem újabban:

 Ropják:

Tényleg rövidke volt, sajnáltam, hogy így alakult, de ez is az anyaság része, több gyermekem van, különfélék az igények, most úgy alakult, hogy éppen az engem méltató műsor kellős közepén találtam szembe magam anyai kihívással. :)) A fényképekben sokáig lehet gyönyörködni, a kis kép, amit ajándékba kaptam, pedig örök emlék, még aznap este kikerült az étkező falára.

Zita-anyák napi videó

Anyák napja Zita csoportjában

Az anyák napi műsorok sorában a Zita csoportja volt a következő múlt héten pénteken. Ez is sok szempontból úttörő volt az életünkben, hiszen ez volt Zita első ovis szereplése, ez volt az első anyák napi műsora és általában, az első anyák napi műsor, amit az itteni oviban láttunk, ne is említsem, hogy mindjárt az ősszel átadott, új épületben.

kicsit izgultam, hogy Zita mennyire lesz megszeppent a sok szülő láttán, de emiatt igazán kár volt aggódni. Az első fennakadás után, miszerint kényelmetlennek találta a blúzt és az egyen szoknyát (amit cseréltünk, volt nálam kivételesen tartalék együttes, mert sejtettem, hogy lesznek gondok, emiatt tér el Zita öltözete a többiekétől), már nem volt semmi baj. Zita határozott, talpraesett leányzó, sejthettem volna, hogy nála kellene a legkevésbbé aggódnom.

Jött a többiekkel kézenfogva, és figyelt:

 Jóképű pasikkal táncolt, amikor kellett:

 Énekelt, amikor az volt soron, hangosan, több dal szövegét prímán fújva:

 Pihenő:

 Mondóka, nagyon koncentrálósan, hogy is nyílnak azok a kicsi ujjak :)

 És külön versmondás, kis csoportban,  a végén határzott meghajlással:

 És már ajándékkal a kézben:

 Amit jött és átadott:

 Itt pedig egy hétvégi kép a házi gipszfestés közben, bár anyák napjához nem tartozik szorosan, de Zitával kapcsolatos (a Nagyok mamánál voltak, mi pedig kettesben szöszöltünk Zitával):

A képek gyenge minőségért elnézést, viszonylag messziről, sok ember közül fotóztam, így nagyot nem lehetett alkotni, de nem is ez volt a lényeg.

Kinga verset mond

Rövid versrészlet, amit Kinga mondott anyák napján az iskolában:

Első elsős anyák napja

Múlt héten csütörtökön Kingáék osztálya mutatott be egy rövid műsort anyák napja alkalmából. Ezzel ő kezdte a sort az ünnepségsorozatban, ami ma délután Csilla szereplésével ért véget. Ez volt az első iskolai anyák napi műsorunk, sőt, ez volt ez első diósjenői anyák napi műsor, hiszen tavaly nem voltak külön megemlékezések az ovis csoportokban, mert akkor költözött át az ovi a suli épületébe, szünet is volt emiatt, akadt némi össze-visszaság is. Az évzáró keretében mondtak és énekeltek néhány anyák napi verset és dalt kárpótlás gyanánt.

Szóval, debütáltunk, ahogy kell. :)

Zita az első padban nézte végig a műsort, néha a plüss Mickey egerét táncoltatta, ahogy Kingáék énekeltek, vicces volt, így hatódjon meg az ember lánya... :

 Csilla:

 A feldíszített tanterem:

 Kinga a sorban:

 Versmondás:

 Itt már az ajándékba szánt virággal:

Rövidke volt a műsor, de nekem nagyon tetszett, természetesen. Még szerencse, hogy oldalt álltam, és fontos fényképezési feladatokat láttam el, mert így legalább nem volt időm pityeregni... (már amikor éppen a nevetést próbáltam elfojtani Zita bohóckodását látván, ami hála istennek nem volt látványos :-D)

Dal szabadon Zitától

Tegnap termékenyek voltunk, Zita szerepelni akart, így végre megörökítettük, ahogy szabadon dalt költ, ami annyira jellemző rá. amit meglát, arról énekel. :)

Anyák napi vers Zitától

Anyák napi előzetes Zitától

Áprilisban történt

Azt hiszem, nem mondok újat, ha azt mondom, hogy az utóbbi időben nem sok bejegyzés született...Volt neki időhiány oka is, de ez még orvosolható lenne. Valószínűleg a fő bajom, hogy nagyon lassan lehet nálunk képeket feltölteni, így hiába a szándék és a kedv, hogy na, én bizony mindent jól megörökítek, nem tudom olyan ripsz-ropsz megcsinálni, és ettől kicsit lankad a lelkesedés. Közben meg persze sajnálom, hogy rengeteg klassz pillanatot nem örökítek meg. Ezért gondoltam most arra, hogy írok egy összefoglalós bejegyzést, ami nem annyira jó, mintha mindent apránként jegyeznék le, de még mindig jobb, mintha sehogy. Képeket is sikerült most feltölteni, volt türelmem kivárni, míg feltöltődnek (közben csináltam mást is, hogy ne csak ücsörögjek itt, míg végez a gép), így képes krónikával szolgálhatok. Egy a probléma: a megújult blogger más sorrendben töltötte fel a képeket, mint amit eddig megszoktam, így nem kronológiai sorrendben vannak a képek, de talán ezen a kis apróságon át lehet siklani. Nézzük akkor, hogy mi is történt áprilisban mifelénk.

Április elsején mindjárt kissé kellemetlen élményben volt részünk, ugyanis Zita hajában tetveket találtam. Nem részletezném, mit éreztem, mindegy is, Zita kihagyta az ovit húsvét előtt, nyomtuk rá az irtószert, szedtem a serkéket szépen, amikor hagyta, így legyőztük a betolakodókat. A másik két lánynak és nekünk nem volt, ami kész szerencse, remélem, sokszor nem kell ezt végigcsinálni, bár az oviban állandóan van "tetűriadó", nem tudom kizárni, hogy nem hoznak haza megint valamit. De hátha nem!

3-án megvolt a házunkkal kapcsolatos per harmadik fordulója, igazából most semmi nem történt, rövid volt, május végén folytatódik a tanúk behívásával.

Április 18-án szerdán újra variálás alá esett, hogy hol aludjunk, változtak az igények, így a legújabb felállás szerint az eredetileg szülői hálóból, ahol február eleje óta összecsaládilag aludtunk, átköltöztünk aludni a Zita szobájába, a zöld szobából pedig játszószoba lett. Régi nagy vágyam, csak végül nem valósult meg, de egy ideig most tuti így marad. Élvezik a lányok is, és én is, mert a játékok nagy része egy helyen van:

 A sárga szobában ismét összeszerelve az emeletes ágy Kingának és Csillának (Arnoldnak külön köszönet a megvalósításban!), mellette a nagy matrac, ahol Zita, Jani és én alszunk. Ez egyelőre jónak tűnik, mert hűvösebb is ez a szoba mint a zöld.

 Április 22-én van Csilla névnapja, Zitáé 27-én, ezt ünnepeltük családi keretek között 21-én szombaton, két névnapi tortával:

 Egy gyertya azért kellett mindkét tortára, hiába mondtuk, hogy ez most nem szülinap, Zita annyira sírt, hogy lett mindenkinek egy szál gyertya:

 Másnap, Csilla-napon Siófokon jártunk kirándulni, ami szuper volt, csak velünk együtt az eső is megérkezett, de ettől még elveztük:

 Múlt hét szerdán Zita megkapta előre a névnapi ajándékát, egy futóbiciklit, amit neten akartunk rendelni, de úgy tűnt, nem fog összejönni, nem fog megérkezni, a Lidl-ben viszont aznap "szembejött" ez a példány, így mégis lett bicikli. Zita először tiltakozott, de aztán gond nélkül repesztett a járgányon, és nagyon boldog vele, még a kék szín is bejön neki (van hozzá csajos matrica dísznek, de nem akarja, hogy felragasszam), én meg örülök, mert talán végre eltehetjük a motorokat:

 Kinga kétkeréken, akinek már nagyon kellene a nagyobb bicikli :)

 Zita és Csilla, aki azóta profin kétkerekűzik:

 fotó a névnaposról:

És akkor itt jön egy kis kutyulás a képek sorrendjében. Ezek a mostani hosszú hétvégén készültek, Debrecenben jártunk. Szombaton mentünk, délután kimentünk a közeli Egyetem térre biciklizni:

 Családi fotó az egyetem "tövében":

 Kinga az egyetem téri szökőkút egyik szobrán:

 Vasárnap az Aquaticumban jártunk, ahol nem készült fotó, de jól éreztük magunkat. Jóval többen voltak, mint február elején, amikor szakadó hóesésben jöttünk, de ez természetes. Nagyon meleg volt, de nem volt elviselhetetlen a tömeg.Aquaticum után este szülinapoztunk, apukámat köszöntöttük, akinek 5-én van ugyan a szülinapja, de ezen a hétvégén nem tudjuk személyesen köszönteni. Két tortával készültünk, az ünnepelt kedvéért egy meggyes-máktorta, ami ízre nagyon-nagyon finom lett, csak a lapok megsínylették a pár száz kilométeres utazást, és eltörtek. A másik főleg aprónép kedvéért, sport-szelet torta, Jani készítésében, mindkettő gyorsan fogyott:

 Hétfőn délelőtt kint jártunk a Koppány völgye erdei kalandparkban:

 Míg Kinga lovagolt, a Kicsik várakoztak (azt nem mondanám, hogy türelmesen):

 Kinga lovon:

 Csilla lovon:

 Zita lovon:

 Majd jöhetett a mászás:

 Kalandpark után ebéd papáéknál, majd biciklizés, fagyizás a Nagytemplom környékén, kis vásárlás, aztán még kitalálták, hogy a McDonald's kinti csúszdáján akarnak csúszdázni, ott is pörögtek sokat, jó fáradtan mentünk haza. :)

Május elsején délelőtt meglátogatttuk nagymamámat, amit a lányok annyira nem szeretnek, dédi ellenben szereti látni őket, de nem voltunk sokat. Utána kimentünk a Vekeri-tóhoz, ahol persze, hogy az ugrálóvárat vették először célba:

 Jól kimelegedtek, fagyiztak egyet, majd ebédeltünk a Panoráma étteremben, hazamentünk bepakolni a bőröndöket, majd még meglátogattunk rokonokat Józsán, és csak este 9-re értünk haza. Jó későn, de nem bántuk, olyan ritkán tudunk hazautazni, ennyi belefér egyszer.

most megint ugrunk időben. a következő képek április közepén készültek. Részt vettem egy átváltoztatáson a barátnőm húga és csapata, a Tükör-kép jóvoltából. különösebb oka nem volt neki, egyszerűen csak ki akartam próbálni, emellett már legalább nyár óta mondogatták nekem néha-néha, hogy menni kellene. Nos, most eljött az ideje. Így festettem az átalakulás előtt:

 Majd kaptam sminket, frizurát és egy fotós csinált rólam egy halom fotót, ebből mutatok egyet. Azért van változás... :-)

 Érdekes tapasztalat volt, örülök, hogy elmentem!

A fotózás előtti napon tanult meg Csilla kétkerekűzni, amiről itt is beszámoltam a blogban:

És végezetül néhány fotó az április eleji utazásunkról.

Április 4-én, szerdán elkértük Kingát a suliból, és elmentünk a Gipszkorszak játszóházba, ahol már kétszer jártunk, és annyira tetszett a lányoknak, hogy újra kellett menni! nemcsak azért volt különleges ez a játszóházazás, mert ez egy különleges játszóház, hanem ezúttal találkozhattam a Gipszkorszak életrehívójával, Ágnessel is, akinek a blogját már több, mint öt éve olvasom, mondhatjuk, blogos ismerősök vagyunk. Jó volt vele személyesen is találkozni, ugyan idő és alkalom nem volt sokat csacsogni, neki dolga volt, nekünk segíteni kellett az ifjakat az alkotásban, de ennek ellenére klassz, hogy nem csak "papíron" vagyunk már ismerősök. :)

Íme, a három leányzó elmélyült alkotásban:

 Zita láthatóan sokat fejlődött, sokkal tovább és kitartóbban festett, mint január végén, igaz, Janival együtt fejeztük be a repülőjét, de a nagy részét ő festette:

 Kinga egy falra akasztható nyuszit festett, pont jól jött húsvt előtt, a tőle megszokott aprólékossággal:

 Csilla lovat fest (mi mást? :-)), majd utána mg egy szívárványt is pingált, mindkettő szép lett, ő is ügyesebb lett az elmúlt alkalom óta:

 A Gipszkorszakból egy ebéd beiktatása után Eger felé vettük az irányt, 4-én délután már a Dobó téren ment a randalírozás:

 Másnap délelőtt a séta megkezdése előtt:

 Éppen tűzoltókat néztünk gyakorlatozás közben, amikor ez a kép készült. Egy fickó elkérte a gépet, hogy közös képet is csinál rólunk, hát, nem mondom, hogy nem aggódtam, hogy nem fut-e el vele. De nem. így a kép is megvan:

 5-én délelőtt meghódítottuk a várat:

 Apával a várban:

 A várban található játszótéren:

 És a megérdemelt ebéd. Itt annyira tetszett a gyerekmenü a lányoknak, hogy másnap is itt akartak enni, bár mi tereltük volna őket máshova, de nem engedtek. :)

 Csütörtök délután rokonokat látogattunk, nekik volt egy kiskutyájuk, Zénó, Kinga teljesen odavolt érte, azóta megy a terror, hogy kutya kell! :) Csak én nem vagyok kész egy kutyára. A rokonokkal viszont roppant jó volt hosszú idő után találkozni. :)

 Zita nem aludt egész nap, ki is dőlt a szálláson:

 Kinga és Csilla is hamar elpilledtek az amúgy nem túl tuti szálláshelyen, de alváshoz kibírtuk:

 6-án, pénteken városnéző kisvonatoztunk:

 Utána ebédeltünk, majd elindultunk Pécs felé, kirándulásunk következő állomására, ahova estefelé érkeztünk meg, és megnyugodva vettük tudomásul, hogy a szállás nagyságrendekkel jobb mint az egri. Csak ajánlani tudom, ha valaki Pécsett akar megszállni. :)

Szombat reggel sétával kezdtünk, először a Székesegyházat érintettük:

 Majd elsétáltunk a lakatfalakhoz:

 Körbenéztünk a dzsámiban a Széchenyi téren:

 De előtte Pécsett is mentünk egy kört a kisvonattal, jól átfagytunk, de élveztük:

 Széchenyi tér, virágok és lányok között:

 Ugyanaz, csak egy lánnyal:

 Délután ismét blogger találkozón vettünk részt, ez már csak egy ilyen kirucc volt, :) mégpedig a négylányos Editéknél. Másfél éve kezdtem olvasni a blogjukat, ami zárt, így nem linkelem (képeket is emiatt nem merek közölni, nem egyeztettünk Edittel, hogy szabad-nem szabad), de ezt a kreatív blogot Edit "működteti" (nagyon tetszenek, amiket csinál!), azt linkelem. Szóval, ha már itt jártunk, buzgón összehoztuk a randit, és milyen klassz volt! Soha nem találkoztunk, de kisvártatva úgy csevegtünk, mint ha régóta ismernénk egymást, a 7 lány pedig nagyon jól kijött egymással! Kisebb konfliktusok voltak csupán, de semmi komoly. Este Edit és Tamara kikísértek minket a Széchenyi térig, ahol még nagyot futkostak a lányok, Kinga másnap is jönni akart. Azt hiszem, ha Pécsett járunk, meg kellene próbálni megismételni a randit, jól éreztük magunkat! :)

 Vasárnap következett a tv-torony. No, még ekkora szelet odafent! :) Majd elvitt minket, a lányok ki sem jöttek:

 Utána a tv-torony éttermében jobban érezték magukat, és a kilátás is klassz volt, bár, itt pont nem abban gyönyörködnek, mi viszont gyorsan meg tudtunk inni egy kávét:

Tv-torony után a Tettyén jártunk a játszótéren, ahova nagyon nem akartak eleinte menni a csajok, mert hűvös volt, de aztán meg nem lehetett őket kihívni onnan. :)

 Milyen jó néha apa kabátjában megmelegíteni a kezünket! :)

 A nagy csúszda:

 A csőcsúszdában Csilla kézségesen segített Zitának, együtt csúsztak, így Zita is le mert menni és élvezte!

 Kinga persze egyedül:

 Kézenfogva vissza egy újabb csúszásra:

 A legnagyobb sikere a forgónak volt:

 Délben pizzáztunk egyet, majd futkosás következett a Széchenyi téren (ledolgozandó a pizzát én is rohangáltam kicsit, "bűnöldözőset" játszottunk, Kingát kellett elkapni):

 Húsvét hétfőn zártuk a programot, még egyszer a Tettye játszira mentünk, mert ezt szavazta meg a nép, annyira tetszett nekik:

 Utolsó pizzázás (ezt is ismételtük, mert ízlett nekik), majd búcsút vettünk Pécstől:

És hazaindultunk, kb. 3 óra alatt haza is értünk...

Nos, ez lettek volna az április események, a teljesség igénye nélkül. Most láttam csak, ahogy leírtam, hogy tényleg milyen jó lett volna apránként leírni az élményeket, de ez most így sikerült. Azért ebből is látszik, hogy nem unatkoztunk... :)

És májusban sem fogunk. Elsőnek jönnek az anyák napi műsorok, szám szerint három, holnap Kingának, pénteken Zitának, hétfőn Csillának. Jövő héten csütörtök-pénteken újra érettségizem 14 év után, angolból és németből teszek emlet szintű vizsgát. mivel újra jelentkeztem egyetemre, és kell a felvételihez, és akkor jönnek a családi szüli-és névnapok, amiből május-júniusban több is van. Csak győzzem június elején lejegyezni, de hátha ezúttal sikerül részleteiben is írni ezekről az eseményekről. Fő az optimizmus. :)