Őszi egyveleg

Csak nekiveselkedek egy posztnak, már nem is magyarázom, hogy mit miért, nem akarok dolgokat bepótolni (ha egyszer mégis, persze annál jobb, de nem most).

Néhány fotó arról, hogy mi is van velünk mostanság, néhány pillanatkép.

Zita év elején elkezdett focizni, az ovisokkal átjár a suliba, és néhány szombaton egy program keretében járunk játékos focis tornára. Az első nekünk október 4-én volt. Itt éppen akcióban:

Előtte be kellett melegíteni, de nem volt partnere, én nagyon fáztam, örömmel rúgtam vele kicsit a bőrt, egy anyuka viszont lencsevégre is kapta:

 A sor elején:

 Akcióban ismét:

 Nem időrendi sorrendben jönnek a fotók, mert egy része nem az enyém, a nevük alapján így rangsorolta gugli barátom, én viszont most nem akarom tologatni őket, mert még elrontom.
Csilla boszijelmezben október 22-én, az utolós tanítási napon megrendezett Tökjó bulin:

Szeptember végén a közelünkben átadtak egy műfüves focipályát, az aszfaltplaccon, ahol korábban rengeteget bicikliztünk a lányokkal. Fáj, hogy nincs, de haladni kell a korral, és amúgy szép lett. Zita friss focisként részt vett a nyitómeccsen.

 Kinga ezzel párhuzamosan a falu központjában szerepelt a Szent Mihály-napi rendezvényen:

Aztán voltunk Verőcén sütizni és köveket dobálni a Dunába:

Csoportkép, amit Zita készített

voltunk néhányszor Alsópetényben is, amikor Janit vittük gyógymasszázsra, amíg rá vártunk, a lányok műsort adtak elő nekem a petényi tó melletti színpadon:

A petényi tóben rengeteg kacsa él, jól megetettük őket, éhesek voltak:

Ez ismét a nőtincsi focitorna, csak már az én fotóüm:

A nőtincsi torna utn kicsvel kezdődött a szüreti felvonulás, ahol Csilla vonult az osztályával kocsikon, az állomásokon pedig ropták a táncot a frissen lekészült népviseletben:

Mi ketten Zitával mindig vártuk valahol a felvonulókat:

cicaidill a teraszon. Lett egy új macskeszunk augusztusban, a szomszédos kempinglakó cicsu nálunk fialt le, amit mi nem is tudtunk, amikor egyszer Kinga 3 pici cicát látott felbukkanni az egyik farakás mögül. Volt öröm, nekem kevesebb, de végül össz-vissz egy cica maradt ott, a többivel nem tudom mi lett, és az anyuka is ott hagyta egy idő a csemetetét. Jelenleg Mogyi néven "fut" a macsek, jól kijönnek Gyémánttal, az idősebbik nagyon rendes vele:

Október elején Zita hatéves lett. Aznap reggel muffinokkal köszöntöttük:

Este volt az ajándékbontás:

Közben a szomszéd telken elkezdtek építeni egy házat, ami nagy szó, mivel mióta beköltöztünk, nem volt ilyesfajta mozgás, változás:

Zitát megünnepeltük a családdal:

Zalánnal, akivel egy napon született, egy év eltéréssel:

És egy hétre rá jött egy újabb duplaszülinap, sógornőm barátja és én voltunk az ünnepeltek. Na, vajon, melyik kié? :-)

Hát, igen, így:

vicceskedtek. Mi van, ha megélem? :-)))

s egy friss szerzemény, régóta szerettük volna, igaz, rendes építetettet, de most csak erre futotta: egy kandalló. Még sokszor nem tudtunk befűteni (most már hidegebb van, de valószínűleg van valami a padlófűtéssel, mert állandóan fűt, így nem hűl le a ház, ami amúgy is nehezen adja le a hőt), de az egy-két alkalom nagyon kellems volt. :-)

Töklámpás is volt, az ovisokkal közösen faragtuk:

Egyelőre ennyi. aztán hátha nem nyolc hónap múlva írok újra. :-)

Szendehelyi főzőverseny és szüreti felvonulás

Szombaton rendezték meg itt a faluban az első jótékonysági főzőversenyt, majd délután és este következett a szüreti felvonulás és bál. Ez volt az első olyan helyi rendezvény, ahova elmentem a lányokkal. Tavasszal voltak sváb napok,de akkor családi esemény miatt lemaradtunk. Most sem kell nagy dínom-dánomra gondolni a részünkről, de ott voltunk.

Délelőtt volt a felújított játszótéren (hivatalosan ifjúsági parknak nevezik errefelé) egy afféle falunap szerű összejövetel. A programok között szerepelt a “címadó” főzőverseny, strandröplabda verseny (tök jó homokos röplabdapályát csináltak, az nagyon tetszik), tengóverseny, íjászat, amikben mi ugyan nem voltunk érdekeltek, de érdekes volt nézelődni, vonzották az embreket. Mi főleg a gyerekprogramokra specializálódtunk, főleg, mivel hamar kiderült, hogy arcfestés is lesz, azt pedig Kinga ki nem hagyta volna!

Késő délelőtt sikerült a lányokkal kicuccolnom a rendezvényre, jó kis kaptatón feltolva a megrakott, testvérfellépős, kétgyereket szállító babakocsit, de kijutottunk. Jani "természetesen" a telken dolgozott, az éppen itt tartózkodó apukám és öcsém pedig nagy elánnal festették a beszerelésre váró ablakainkat. Kicsit hülyén éreztem magam, hogy csak én megyek szórakozni, de mire ebéd körül hazaértünk, rájöttem, hogy ez is kemény meló volt… J

Szinte egyből rástartoltunk a gyereksátorra. Kiderült, hogy a gyerekeknek szánt kreatív sarkot az óvónők “üzemeltetik”, így nagy örömömre mindenki ismerős volt, Kingát is kedvesen fogadták. Két gyereket kellett kivárni, majd Kinga is sorra került arcfestésben, és persze szép csajos pingálást kapott. Évi, a friss kiscsoportosok óvónője festette, az elején szerényen jelezte, hogy amatőr lesz, erre olyan szuperül kifesette a gyerekeket, hogy még!

Míg vártunk a festésre, Bözsi néni, aki a nagycsoportosok óvónője, és akit most ismertünk meg jobban, hogy Kinga délután náluk alszik, leültette a leányzót, hogy csináljanak együtt similabdát. Érdeklődve néztem én is (már amennyire az ölemben ficánkoló Zitától és a mellettem nyávogó Csillától tudtam), hogyan is készül ez az egyszerű, de nagyszerű játék, amit gyerekkoromban én is annyira szerettem. Kinga már ügyesen közreműködött, segített, lett is egy szép sötétkék labdája. A kék színt ő választotta, csodálkoztam is, hogy nem piros. Mert rózsaszínű krepp papír nem volt. :-P

Mikor mindez megvolt, már csak lézengtünk. Kinga csúszdázott, próbáltuk egy ovis barátnőjét “elkapni”, de a kislány mindig az ellenkező oldalra futott, így vele nem tudott Kinga játszani. Zita nagyon álmos volt már, Csilla is csak nézelődött, így el is indultunk haza. Jól elfáradtam, meleg volt (azért ez jó volt, hogy nem esett), jó volt hazaérni, és örülni, hogy kivételesen az előző éjszaka elkészített ebéd vár. Zita még a babakocsiban is csak küzdött, végül nagy nehezen aludt el, két órával később, mint hogy jelentkeztek az álmosság tünetei. Ő volt a délelőtt kis hősnője, jól viselte a programot.

annak ellenére, hogy túlzottan nem tudtunk sok mindenen részt venni, jó kis rendezvény volt, egy akkora faluhoz képest mindenképpen.

Délután pedig következett a szüreti felvonulás: lovas kocsik és traktorok szereplésével. Azt gondoltam, hogy lesz egy-két traktor és néhány lovas kocsi, ehhez képest a fél falut megtöltötték! Komolyan vették a felvonulást, rengeteg falubéli ült fel a járgányokra. Mi csak két sarokkal arrébb sétáltunk el, pont lehetett látni mindent. Sőt, meg is állt a menet, a részvevők ettek-ittak (gondolom mustot, bort), majd vonultak tovább. Kinga teljesen lázba jött a lovaktól, állandóan meg akarta őket simogatni. vidám sokadalom volt, levonultak a Szepi Fogadóhoz, ahol jött a mulatozás, zene, borkóstolás, de ezen mi már nem vettünk részt. Jani ment vissza festeni, mi pedig tettük szokásos dolgunkat a lányokkal. Délután még el-elvonult néhány lovas az utcánkban is, nagyon megörültek a lányok. És zárópoénként egy motoros vitorlázó körözött a falu fölött egy ideig, meglehetősen alacsonyan. A lányok eksztázisba estek, és a délutáni nyaggatássorozat után, miszerint mikor megyünk már lovagolni, jött a “Mikor utazunk már repülővel?” kérdésözön. hááát, igyekszünk, jó lenne, egyszer, nemsoká, majd- záporoztak a tartalmas válaszok szülői oldalról. J

Szeretem az ilyen helyi rendezvényeket, családias jellegük miatt. Most is részt vettem volna más dologban is, de most feladat volt az épülő ház körül. Az most az első. Örüljünk, hogy azért ennyit is láttunk, és kis vidámságért nem kellett messzire menni. Ez már így is kicsit rendhagyó szombat volt.

Délelőtt nem volt nálam fényképezőgép, de délután lefotóztuk a kifesett Kingát, bár annyira nem látszi a képen a mű.

Jön a menet (itt kellett nekem is délelőtt felmászni, hogy elérjünk a játszótérre, a dombtetőn majd kiköptem a tüdőm... :-)) )
A lovaskocsik egy része vonul
Ló és lovas
És a köröző repülő