Most jutok csak oda, hogy beszámoljak a Kinga névnapi bulijáról. A buli után jó ideig takarítottam, majd kidőltem, és kimaradt alvást pótoltam, most végre jöhet némi beszámoló. Képet nem tudok sokat közzétenni, csak a két ünnepelt tortáját (az öcsém 23-án lett egy híján 30), mert én nem tudtam fotózni, de várom a fotósok képeit, ha befutnak, ide is felteszek néhányat.
A buli krónikájához némileg jozzátartozik az előkészület is, mert az sem mindennapi ilyen alkalmakkor. hivatalosan 24 főt hívtunk meg, ebből 20 meg is jelent, 6 gyerekkel, úgyhogy a létszám is igényelt "némi" készülést. Külön öröm volt számomra, hogy apukámék is elutaztak Debrecenből hozzánk az eseményre, el is határoztam, hogy az elkövetkező nyarakon a hagyományt folytatjuk, és Kinga-napon egyesítem a nógrádi és hajdú-bihari rokonságot. Csak remélem, hogy jövő évtől már tényleg másik házban... :-) Rajta vagyunk.
Szóval, a készülődés. Nos, igen. Tulajdonképpen már hét elején elkezdtem készülni, mindenféle apróság számított, pl. hogy lehetőleg ne legyen sok mosnivaló hétvége felé, hogy a rendrakásra tudjak koncentrálni, hogy ha pénteken rövid időre gyerekmentes órákat kapok, akkor meg gyorsan tudjak takarítani (ki volt ez találva, kérem szépen! nem lehet csak úgy, puffnekibulit szervezni...). Hétfőn hagymalekvárt is főztem, amit Virág blogjában találtam egyszer, nagyon véletlenül. Elkerekedett a szemem az ötleten első ránézésre, de végigolvasva a receptet nem tartottam meredeknek, gondoltam, a mostani grilles ételekhez ki lehetne próbálni. Valóban nem lett rossz a "lekvár", szerintem nagyon jól elférnek egymás mellett ezek a fűszerek, az édes és a hagyma íze. Nem tudom, a vendégeknek mennyire tetszett, mert kétségtelen, hogy nem mindennapi étel, de néha új ízeket is ki kell próbálni. Emellett volt természetesen más kísérő is a húsok mellé, nem csak az újdonságnak számító hagymalekvár. Viszont a megbontott üveg hagymalekvár fele hiányzott, tehát bűnrossz nem volt (nekem nagyon ízlik, aki szeret új ízeket kipróbálni, annak melegen ajánlom)
Csütörtökön délután, ahogy erről az előző bejegyzésben beszámoltam, a két nagyobbik mamához ment és csak szombat délelőtt jöttek haza. Ez mindenképpen nagy segítség volt, de ténylegesen akkor haladtam a dolgaimmal ekkor is, amikor Zita aludt, vagy amikor péntek délelőtt a főbérlőnk anyukája elvállalta Zitust majdnem 3 órára. Most lehet, hogy hülyén hangzik, de nekem akkora élmény volt megszakítás nélkül, egyhuzamban kitakarítani legalább a földszintet! (porszívózás, felmosás, no és még néhány dolog is belefért) :)
mivel "csak" egy hűtővel rendelkezünk, nem sok kaját tudtam nagyon előre elkészíteni, egyedül Kinga tortájához sütöttem meg a piskótát még csütörtök délután (azt is már gyermektársaság nélkül, kivételesen nagyon gyorsan). Ennek köszönhetően péntek délután, éjszaka és szombat hajnalban állt össze a gyümölcsleves, friss, vegyes saláta, fejeződött be a húspácolás (a múltkori sikeres miccs-sütés után ismét ez készült, remélve, hogy a vendégeknek is tetszeni fog, illetve gyrosos fűszerrel ízesített darált csirkehús-kolbászkák készültek még, ha a miccs mégsem jönne be valakinek), valamint a torták is ekkorra nyerték el végső külsejüket. Jani is sokat segített, hogy a salátának való rengeteg zöldséget csinos, apró darabokra vagdosta, rengeteg időt spórolt nekem! Emellett még pakolnivaló is akadt (a lányok 3 kicsi rajzasztala még mindig dugig volt papírral, ceruzákkal, szétvagdosott papírfecnikkel, ezt el kellett tüntetni), így csak hajnali fél ötkor dőltem el a nappali kanapéján. Jani aludt Zita mellett ezúttal odafent, ami most fordult elő először, és viszonylag zökkenőmentesen telt az éjszakájuk. nem is tudom, mi lett volna, ha az amúgy sűrűn ébredő Zita visszaaltatásával is eltöltök egy csomó időt...még most is húst pácolnék...De nem, elkészültem, szombat délelőttre már nem sok dolog maradt. Jani hazahozta a lányokat, Kinga örömmel mutogatta a mamáéktól és Ritától frissen kapott ajándékokat, pörgött-forgott az újonnan kapott ruhákban, csacsogtak, meséltek. Eközben megérkezett a másik ünnepelt, Balázs, Pestről, majd a debreceni delegáció is befutott (jobban mondva begördült) kapunk elé. Szegénykéim csak gyümölcslevest kaptak vaníliafagyival ebédre, mert azt már nem volt időm külön készíteni, de mivel finom volt, elnézték nekem, és egész jól bírták a délutáni evészetig (akkor már anyósom és Zsófiék is befutottak gyorsan harapható előételekkel-pogi, fasírt, ribizlis süti). :-) Levesevés után Zita aludni tért, majd rajtam kívül mindenki tiszteletét tette épülő házunknál. Ennél többre idén nem futotta a diósjenői házból, nem is idegesítem magam azon, hogy ez a buli már javában ott lett volna megtartva....
Nem sokkal aztuán, hogy hazaértek, jött az első malőr, amikor már éppen Jani rakta a tüzet a grillsütőn, amikor is Kinga tornacipőt húzott, hogy kimenjen biciklizni (ez még nem volt baj), de valahogy sikerült belelépnie egy macskakakiba (ami amúgy eddig nem fordult elő az udvaro cicáink valahogy ügyesen és diszkréten oldották meg a dolgot mindig, nagy örömömre, csak most nem), majd azzal jött-ment a házban, grrrr (amúgy a cipős jövés-menés is általában elnézett dolog, képtelenség elvárni tőlük, hogy udvarról ki-bemenet mindig levegyék a cipőt vagy papucsot). Jani figyelt fel a büdire, majd gyors nyomozás után megtaláltuk a büdiforrást, eltávolítottuk a lábról és a helyszíntől is messzire, majd kis családomat félreültettem, és újból felmostam a földszintet, az egyik ikeás szőnyeget, amire szintén ráéléphetett Kinga (és amelyet amúgy szépen kimostam pénteken), beraktam újra a gépbe (mikor jöttek a népek, ment a mosógép, pedig mit összeszerveztem, hogy hétvége felé ruhát se kelljen mosni, nemhogy a vendésgés alatt-de azt sem akartam, hogy esetleg a szőnyegbe valami beleszáradjon...). A nemvárt takarítási malőr után elkezdtem sütni kint a fritőzben a sült krumplit, várva a jelet, amikor a faszén megfelelő a hús sütésére, de az csak nem jött. Janinak ugyanis meggyűlt a baja ezúttal a tűzzel, elég szeles volt az idő, és alig talált megfelelő szélvédett helyet, ahol rendesen éghetett volna a tűz. Nagy nehezen felmelegedett a szén, elkekezdtük sütni a húst, de addigra megérkeztek az első vendégek. Ezzel sem lett volna gond, csakhogy a szél ezután is gyengítette a faszén melegét, így a gyrosos husi alapból serpenyőben sült a konyhában, gyorsítás végett. Jani továbbküzdött a miccsel odakint, de az utolsó pár darabot abból is serpenyőben sütöttük. A nehézségek ellenére azért tűrhető időben kész lettünk, nem halt éhen senki, neki lehetett állni enni.
A főfogásokat édességek követték, ezek nagy részét anyósom prezentálta, nagy köszönet érte, majd tortázással fejeztük be az evést.
Kinga tortája a múltkori puncs volt, ezúttal azonban extra (rózsaszín) tejszínhab borítást is kapott, mert nem volt elég a krém (ami persze jócskán éjszaka derült ki, és még szerencse, hogy volt behűtve habtejszín, így éjjel kettőkor-mikor máskor?-bevonultam a gépi habverővel a fürdőbe, ami a legtávolabb van a fenti hálóktól, és habot vertem, rózsaszínűt, persze...). Eredetileg fondant borítású tortát szerettem volna, de nem volt időm előkészíteni kicsit korábban a fondant-t, így ez máskorra tolódik:
Ez itt pedig a szintén legutóbb, Jani szülinapján jól vizsgázott Sport-szelet torta, melyet Öcsém kapott, és talán jobban is fogyott, mint a puncs :-)
Étkezés alatt újfent eszközöltem két gyors felmosást, mert Zsófiék középső gyermeke, Zalán kétszer zuttyintotta ki a baracklevet, amivel az ég világon semmi probléma nem volt, csak vasárnap este lett érdekes, mikor összeszámoltam, hogy péntek délelőttől kezdve hányszor sikerült a padlót valamilyen formában felsikálnom. :)
Este majdnem 9 volt már, mikor elment a vendégsereg, kivéve apukámékat. A gyerekek nagyokat játszottak, Kinga Zorkával alig volt látható, úgy elmerültek a játékban: többek között a még Csilla névnapjára kapott csillámos folyékony kézmosóval sikáltak kavicsokat, leveleket, el is fogyott a maradék kevés szappan, amit először morgással fogadtam, majd rájöttem, hogy felesleges: ez az ő napja volt, ez legyen a legkisebb veszteség! az is jellemezte az önfeledt játék mértékét, hogy Kinga szerintem kétszer pisilni is később érkezett picivel, így volt némi ruhacsere, de egy névnapi buliba ez is belefér. :)
Az esti finálé ismét érdekesen alakult, ugyanis kicsit utolsó pillanatban ugyan, de Zita ágyát átvittük a gyerekszobába, mert ezúttal mind az öten ott aludtunk, hogy apáék birtokba tudják venni a hálónkat. Ez volt a debütáló éjszaka Zita részéről, kíváncsian vártuk, hogy telik majd, hiszen a kiságyban ezer éve nem aludt, hiába egyik oldalon már nem volt rács, és neki volt tolva a mi matracunknak: ő mindig szorosan mellémbújva aludt el, és nem is tágított éjszaka sem. Nos, ahogy vártam, nem nagyon tetszett neki az új felállás, nehezen aludt el, majdnem 11volt, mire le tudtam jönni, és végre én is ettem a kajákból. :)
Negyed 1-ig tesómmal beszélgettem, majd Zita felébredt, akivel fél 2-ig küzdöttem, de nem nagyon aludt vissza. Ekkor nem bírtam tovább, ott hagytam Janival a szobában, és azt hiszem, végül hamar elaludt ezután, és újfent nem volt semmi komolyabb fennakadás reggelig. Én pedig nekiálltam romeltakarítani, megspékelve egy étkező és konyha felmosással (hehe), majd fél ötkor, jó szokásomhoz híven :-P lefeküdtem. Őrült dolognak hangzik, de tényleg nagy volt a kupi, másnap reggel, mikor apukámékkal ültünk volna le reggelizni, rosszul esett volna kapkodni, hogy legyen hely. Így meg úgy feküdtem le, hogy meg is terítettem reggelihez, ezután már tényleg csak ki kellett rakni a reggelit és enni. azért az jó volt. :)
A névnapozás vasárnap folytatódott, de erről a következő bejegyzésben. Ez a bejegyzés is elnyúlt kicsit, no, és késő is lett, ha nem vigyázok, megint fél ötkor fekszem le...
