Gipszes Kinga

Az első gipsz a lányok körében. Kinga karjára tegnap ráesett  egy osztálytársa próba közben (Ki mit tudra próbáltak egy táncot). Fájlalta a kézfejét még ma reggel is, így orvos lett belőle. Ott meg gipsz. Igaz, csak afféle rögzítés a felső karján, mert "csak" repedés valószínűsíthető, törést nem mutatott a röntgen. Egy hét múlva kontroll, aztán meglátjuk, marad-e a rögzítés. Így megvan az első gipszes gyermekünk. Nem mintha annyira hajtottunk volna efféle tapasztalatokért, de ezt nem mi döntjük el. :-)

Lóharapás

Zitát szombat délután megharapta egy ló.

Hála istennek, utólag megtudtuk, nem nagyon, így nincs súlyos sérülés, de határozottan megharapta.

Egy ismerős paciját mentünk el megnézni. Nem lehetett a pacit kihozni a karámból, valamiért nem akart kijönni, így a lányok csak megsimogatták az oldalát. Már ott álltak a többiek mellette, amikor Zita bemászott hozzá. direkt oldalt mászattuk be (lehet, hogy ez volt a hiba?), de hátul nem szerencsés, elöl meg éppen evett, a fejénél sem. egy pillanat alatt történt, a ló hátracsapott a fejével, és nagy erővel ráharapott Zita oldalára a veséjénél.

Zita előreesett, felordított, és zokogva csak annyit mondogatott, hogy bepisilt. Én majdnem szörnyethaltam az ijedtségtől, sikítani tudtam volna, ott álltam másfél méterre, és nem tudtam megakadályozni. Kiemeltük Zitát a ló mellől, ordított, érthető okokból, és nekem is folyt a könnyem, a kezem reszketett, alig tudtam a kicsi lányról levenni a bugyiját. Utána vettem csak erőt magamon, hogy megnézzem a sebet. Kicsit megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy inkább zúzódásra hasonlít, mint igazi véres harapásra, de hirtelen sok minden kezdett cikázni a fejemben. Hogy tetanuszt fog kapni, mije sérült még meg és sorolhatnám. Neki a bepisilés okozott nagy traumát, de megnyugtattam, hogy az ég világon semmi gond nincs ebből (utólag belegondolva az ijedtség is okozhatta, vagy az, hogy a veséjét találta el). Visszamentünk a faluközpontba, ahol éppen Diósjenő-nap volt, volt kint egy mentőautó. Odavittem Zitát megmutatni. Lefertőtlenítették a sebet és javasolták, hogy mindenképpen menjünk be Vácra a sürgősségire, de ha lehet, azonnal induljak, mert ki tudja...de én még hoztam egy tiszta bugyit Zitának meg felvettük Janit, mert nem tudtam, meddig fog tartani a dolog. Felajánlotta, hogy ő elviszi Zitát, maradjak a nagyokkal ,de valahogy most ott akartam lenni. szerencsékre nem voltak sokan, Zita is aludt kicsit az úton, teljesen kimerülten szundikált egy kicsit, így valamivel jobbkedvűen ébredt. A váróban már járkált a lábán, sőt, bemutatta, hogy ugrálni is tud. Az orvosnál bátran viselkedett. Ők is csak lefertőtlenítették, azt a szakvéleményt kaptuk, hogy nincs vész, nem kell tetanusz, nem voltak élesek a ló fogai, nem harapott bele igazából. Figyelni kell Zitust, hogy nincsenek-e fájdalmai, a vizeletét, nem változik-e meg, ha igen, egy ultrahangra vissza kell menni. De egyelőre semmi jele nincs semminek, reménykeltő a dolog. Alszik is azon az oldalán, nem panaszkodik, nem fájlalja.

azt hiszem, elmondhatjuk, hogy szerencsésen megúsztuk a kalandot.

A képen Zita másfél hete Debrecenben az Öholdas pagony játszi mellett lovagol. Nem jó kép, de most mégis felhasználom, mert ide illik:

 A paci, amin lovagolt, ő teljesen nyugodt volt, nem úgy, aki megharapta:

A lovakat ezután még jobban tiszteljük, bár nem tudjuk, pontosan mi okozta a tettét a lónak, valószínűleg nem is fogjuk megtudni.

A tiszteletemet majd akkor fejezem ki, ha ráveszem magam, hogy megint ló közelébe menjek... :))

A kényszerpihenős

A mi gipszesünk. :)

Egész jól tűri (tűrjük) a helyzetet, bár biztos szívesebben ment volna a mai F1 szabadedzésre, amire jutalomjegyet kapott jó munkáért.

Hétfőn leveszik a gipszet, aztán kiderül, hogy lesz akkor a lába.

Egy icipicit profitáltam a szituból: többet vezetek, és tegnap végre nagy levegőt vettem, és Zitával bementem a váci Tesco-ba vásárolni. Eddig erre nem bírtam rávenni magam, és persze nem volt nagy ördöngősség. Kerültem érdekes vezetési szituációba, de sikerült megoldani, és ez a lényeg. :-))

Várjuk, hogy Jani is ismét aktívabban tudjon részt venni a család életében, azért így mégis csak ő a negyedik gyerekem. :-))

A baleset okai

A tegnapi szörnyű balesettel kapcsolatban találtam ma ezt a cikket az Indexen. Katt IDE.

Eddig is magam alatt voltam az egésztől, tegnap csak kóvályogva léteztem, értetlenül álltam az eset előtt, hogy valaki hogy tud így elnézni valamit. És most itt vannak az okok.

De édes Istenem, EZÉRT MIÉRT KELL VALAKI MÁSNAK IS MEGHALNIA????? A nagybetű most a kétségbeesett kiabálást hivatott szimbolizálni.

Miért kell három gyermeknek árvává válnia és egy erős, temperamantumos, vidám asszonynak esténként egyedül ülnie otthon???? Tönkretenni az ő életüket is???

Nem értem, és nem is fogom, soha.

És azt hiszem, kisebb szikla gördül le este a szívemről, ha Jani hazaért.

Sanyi :(

Jani hívott az imént, hogy hallottam-e a rádióban, hogy Sanyi az M3-ason balesetet szenvedett és meghalt. Arnóth Sándor fideszes képviselő és Püspökladány polgármestere, de ebben a pillanatban a poziciója, politikai hovatartozása és posztja érdekel a legkevésbbé.

Ismertük őt, noha én nem sokszor találkoztam vele, de ismerjük a családját is, és nem utolsó sorban soha nem felejtjük el neki, hogy pár éve nagy-nagy szívességet tett nekünk. Most azonban inkább a történésen vagyok ledöbbenve, az emberi oldala miatt, az egész váratlan mivolta miatt.

A politikai része most, ahogy írtam, nem izgat. Hogy milyen politikus volt általában, hogy hogy ítélték meg. Most nem. A feleségére gondolok, aki egy remek asszony (szerintem), két egyetemista és egy 15 éves gyermekére. Milyen borzasztó lehet most nekik? tudom, hogy nap mint nap történnek hasonló tragédiák (sajnos, sajnos), csak most ez közelről érint.

Ártatlanok voltak (a sofőrje is meghalt-és úgy tudom, a balesetet okozó is, persze ő nem ártatlanul), csak mert valaki nem figyelt, és a lehajtónál felment az autópályára! Édes istenem, fel sem bírom fogni. Ennyi kell és kész. egy rossz döntés, és családok lesznek csonkák.

Kívánom, hogy a családjának legyen sok-sok ereje mindezt a sok borzalmat átvészelni, nem lesz könnyű.

Az én Janimnak meg itt üzenem, aki naponta legalább 150km-t vezet a 2/A-n, hogy nagyon vigyázzon magára, legalább ő ne csináljon hülyeséget! És remélem, megérti, miért aggódok minden nap érte és miért lélegzek fel, amikor esténként hallom az autót begördülni az utcánkba! Mert olyan könnyen történik baj, és nem is neki kell hibázni ehhez... A mai naptól kezdve ezerszer jobban fogom őt is félteni. Talán emiatt is rémített meg ez a hír: az ilyen esetek bárkivel megtörténnek, nem válogat a sors, és ez ijesztő, szívet ledermesztő érzés, hogy tehetetlenek vagyunk vele szemben.

No, ez most egy szomorú és kicsit rendezetlen bejegyzés lett, de én is kicsit zaklatott vagyok még. Megpróbálom összeszedni magam, és dolgomra menni. Tegnap pocsék napom volt, azt hittem a mai jobb lesz, de már tudom, hogy tegnap a nyűgök ellenére is szép napom volt. :(

Még kicsit a tűzesetről

Még egy-két apróság a ma délutáni tűzesetről, utána lezárom a témát. Mert az új infókkal kerek a történet.

Zita rengeteget aludt délután, bő négy órát, öt óra is elmúlt, mire felébredt. Mikor rendbetettem, kimentünk kicsit, hogy ő is fáradjon, levegőzzön, meg tudtam magamról, hogy muszáj látnom, mire jutott a szegény család az eltelt kis időben.

Át is sétáltunk az utcájukba, nem volt nehéz szóba elegyedni az emberekkel, volt ismerős anyuka is. Én is felajánlottam, ha szükség van rá, akkor hozzánk is pakolhatnak holmikat, hiszen a mi pincénkben is elférnek. A szerencsétlenül járt járt családfő nagyon hálás volt, úgy általában álmélkodott a falu összefogásán, és mondta, nem lesznek szégyenlősek bekopogni, ha szükség lesz rá. Hiszen nagy segítség nekik, hogy nem kell az ingóságokat addig cipelgetniük magukkal, amíg nem rendeződik a sorsuk.

kiderült, nem volt tetőtér beépítés, állati nagy szerencse folytán elég sok minden épen maradt a földszinten, de a tető teljesen a tűz martalékává vált. Nem tudni, mi okozta a tüzet, a nagypapa ment ki a ház elé dohányozni, mikor észrevette, hogy lángol a tető. Még szerencse, hogy észrevette, mielőtt ki tudja mi történik velük a földszinten. A tűzoltók is azt mondták, ha nem gyanakszanak a tulajok gyújtogatóra, valamilyen elektromos szikrával vagy meghibásodással zárják le az ügyet, megkímélve a tulajdonosokat a hosszas kivizsgálásoktól. Lesz még mit vizsgálni amúgy is.

A ház rendbehozható, igaz, nagy munka lesz, mert a tető mellett sok egyéb minden hibásodott, statikailag is át kell vizsgálni a házat, de a téglafalak állnak, úgy tűnik, tűrhetően bírták a tüzet. Ezzel szemben, ha kicsit más lett volna a szélirány, a mellette lévő könnyűszerkezetes ház pillanatok alatt romokba dőlhetett volna az átterjedő tűztől, a szomszédok most mondták, hogy rettenetesen forróak voltak a falak, a tető, nem sok hibádzott, hogy abban is kár keletkezzen. Ott is háromgyerekes család lakik. De nem történt még ennél is nagyobb baj, hála istennek, a szélirány végül kedvező lett, nem a szomszéd felé fújta a lángokat.

egyébként számomra nemcsak a képek, ahogy látom a pusztítást, hanem mellette a hangok is nagyon megmaradtak. Ahogy tucatjával csúsznak a cserepek, törnek, repülnek, volt darab, amit az úton valaki elkapott, annyira elrepült. Állítólag a tetőtéri ablakok is kirobbantak, de azok már nem voltak a helyükön, mikor mi kimentünk. A látvány mellett a zokogó családtagok, anyuka a földre rogyva, apuka, amint a 3 gyereket felváltva ölelgeti, higgadtan jár körbe, a ledöbbent, lefagyott nézelődők, hát, szóval, szomorú pillanatok. Estére már csak néhány ember jött-ment a családtagokon kívül, a szomszéd garázsa megtelt a család megmaradt bútoraival, elcsendesült minden, "csak" a ház teteje hiányzott, helyette elszenesedett gerendák maradványai meredtek az ég felé. 7 körül az eső is eleredt, ha hamarabb jön, talán segíti is az oltást, így viszont csak hátráltató tényező lett.

Viszont az utcánkban az egyik férfi felajánlotta a szülei halála után üresen maradt házukat albérlet gyanánt, így ideiglenes otthonuk is van. Talán még albérleti díjat sem kér tőlük. Legalábbis én nem tudnék kérni ilyen szituációban.

Én is megemésztettem már valamennyire a látottakat, remélem, szegény család is tud legalább kicsit aludni ezen az éjszakán. Valószínűleg megfázhattam a nagy szélben, míg kint voltunk, mert fojtogat a köhögés, emellett füstösek lettek a ruháink, de azt hiszem, ez a szegény család örülne, ha csak ennyi bajuk lenne. az utcánkban meg annyi autó járt pár óra leforgása alatt ,mint máskor egy héten összesen, mert innen átlátni a leégett házra, nem kell közvetlen közelről bámészkodni. volt ismerős itt, aki ezt is nehezményezte, hogy jönnek az emberek a más baján csámcsogni, de én nem érzek semmi rosszindulatú dolgot ebben. nem azért gyűlt össze a rengeteg ember, mert megörült, hogy végre "esemény" van a faluban, hanem csak, hogy lássák, nincs ebben semmi rendkívüli. Sokan tudnak róla, sokan is segíthetnek, nincs abban semmi rossz, ha a család tagjai közül valaki bemegy a boltba, és ha mást nem, együttérző szavakat kapnak, mert tudják, hogy most minden apróság számít.

Én meg csak remélem, hogy amíg itt lakunk, láthatjuk még, amint rendbeszedik a házat, és visszaköltözhet a család. Nagyon drukkolunk nekik, más egyebet már nem tudunk tenni.

Építkezés: födémgerendák

Ma délelőtt családilag látogattunk ki az építkezésre. Mivel az asztalosok közül még csak egy volt ott, aki igazából őrző-védő funkciót töltött be, míg a kollégák megérkeznek egy másik épülő gerendaháztól, meg tudtuk mi is nézni belülről a frissen felrakott födémgerendékat. Ugyanis, ha dolgoztak volna a fiúk, biztos, hogy nem megyek be, főleg nem a lányokkal. Elég volt a tegnapi balesete Janinak (amúgy köszöni, él még és jól van, csak megzúzta a combját, térdét, lejött a bőr a karjáról, elszakadt egy nadrágja, úgyhogy már éppen kiheverte a pár héttel ezelőtti túrázás során elszenvedett sérülését, most megint nehezen megy...viszont az asztalosok mára komolyabban is letakarták a kémény nyílását, jobb később, mint soha alapon. Szerencsére nem lett TÚL későn...)

A hálószobák fölött a gerendasor

A nappali egyik sarka:
A konyha és a kamra szemben:
A közösségi tér és hálók fölött megvannak a gerendák, a folyosón még azután kerülnek fel:
ÉS az udvarról a nappali és terasz:

Egyébként néha olyan érzésem van, hogy nem is lakni megyünk oda, csak nyaralni, mint ahogyan ma is, hiszen a szemben lévő kempingben megint egy nagyobb csapat sátorozó gyűlt össze, aminek kellemes nyaralós-kirándulós szájíze volt.

Teendő továbbra is rengeteg van: Jani ma megrendelte a tetőre a cserepet, a tetőtéri ablakokat, intézkedett festék ügyben, mert amit múltkor választottunk, hosszas töprengés után, az valószínűleg mégsem lesz jó, hanem másik festéket vásárlunk. Ehhez azonban újra ki kell találni, milyen színű legyen a ház, az ablakok, hogy lehessen azt is rendelni. Ez egy olajfesték lesz, amit lehet, hogy Jani maga fog felkenni szeptemberben, amint úgy állnak a munkálatok, hogy ezt lehetővé teszi. Nemsokára lépcsőt kell építeni a lépcsőházba (ekkor tér vissza a pincét építő vállalkozó, a főbérlőnk), egy-két belső falat megépíteni a pincébe, valamint neki kell veselkedni a fűtés-víz-villany beszerelésének is (ehhez ki kell választani a csapokat, mosdókagylókat, kádakat, hogy tudni lehessen, mit hová kell kötni-ez is jó kis gondolkodós-töprengős-utánajárós dolog, a 3 csajszi mellett meg elég nehéz szárnyaló fantáziával kreatívnak lenni... :) ). Ha azok megvannak, jöhet az aljzatbetonozás, falak vakolása, illetve felkerülhet a lakótér falaira a belső réteg mint pl. a lambéria. És még sok egyéb dolognak is helyre kell kerülni. Ez a rész azonban még odébb van, egyelőre ott tartunk, hogy kész legyen a tetőszerkezet, onnantól meglátjuk, hogy megint milyen ütemben tudunk továbbhaladni.