A szopi utolsó napjai?

Már januárban akartam írni még a másik blogban arról, hogy lehet, hogy a Csilla-szopi napjai meg vannak számlálva. No, még jó, hogy nem írtam, mert most indokoltabb. Hetek óta nagyon keveset szopik már, az elalvásokkor is sokszor inkább én „erőltettem”, lehet, hogy anélkül is elaludt volna. De mivel nem utasította el, és nekem is jó volt egy kis összebújás, hát maradt. Ma viszont kipróbáltam, és elaludt délután anélkül is. Este Jani pont lefekvés előtt érkezett haza Sopronból, így nem is szopiztunk, amit nem is hiányolt, sőt, mikor Jani kiment a kisszobából, nyomban utána indult, és csak Jani jelenlétében csendesett el. Így életében a mai nap volt az első, hogy egy korty anyatejet sem szopizott. Ez még nem a vég, de ha az is, akkor is minden magától, normálisan zajlott, eljön ennek is az ideje. Így is majdnem 17 hónapos már Csilla, nem panaszkodhatom. És amúgy is „gyúrni” kell a következő másfél évre. :)

A betegség újabb fázisai

Mikor írtam, hogy jól felköthető gatyát kell, hogy keressek, akkor nem is sejtettem, hogy tényleg szükség lesz rá. Jani tegnap reggel korán elutazott, hozzánk jött Jutka, segítségével a spalettáink végre szép tiszták. Kicsit voltunk sétálni a szép időben, aztán ebéd, bár Kinga alig evett valamit. Aztán egy jókora Kinga-hiszti után elaludtak mindketten. Ja, és most Csilla is nagyon „rossz” volt, az istennek nem akart az ágyában maradni, kirohangált, ezzel nehezítve Kinga elalvását is. Végül fél órával Kinga után ő is elaludt, így a másfél órás altatási procedúra fél 3-kor véget ért, Végre én is ebédelhettem. Valószínű, hogy az éhség miatt is tűrtem az egészet rosszabbul. Késődélután aztán elkezdett Kinga hányni. Szerintem még a reggel kakaója is kijött belőle. Egy idő után kért Actimelt. Nem lehetett lebeszélni róla, kapott egy fél üvegcsével. Nem történt semmi. Fürdés után megint egy felet, plusz pici gyümilevet. Na, lehet, hogy ez a pocaknak nem tetszett, megint üresre hányta magát. Még lefekvés előtt kért kis gyümölcslevet, ez már bennmaradt. Ezzel ment aludni, és nem is történt éjjel semmi. Csak én aludtam el velük, de úgy, hogy éjjel fél 3-kor ébredtem. Annyi erőm volt, hogy lekapcsoljam kinn a lámpákat, aztán dőltem vissza aludni. Se Csilla, se Kinga nem ébredt fel éjjel, sőt, Kinga 2-3. éjjel nem pisilt be. Reggel Kinga megint csak Actimelt óhajtott, kis adagokban majdnem 3 üveggel megivott. Utána délutánig csak inni volt hajlandó. Bágyadt, erőtlen volt. Konzultáltam a doktornővel, és arra jutottunk, hogy mivel tegnap délután még nem kapott antibiotikumot a hányas előtt, valószínű, hogy az orrváladék ment a gyomrára, és azt ürítette a szervezete. Ez könnyen előfordulhat, mert hiába tudja ügyesen fújni az orrát, nem hajlandó teljesen kifújni soha, mindig marad benn. Ma már csak két kis hányás volt, két öklendezés után, amúgy semmi, az orrfújás is elmúlt szinte teljesen. Délután kis csokit evett, semmi étvágy. De legalább a gyógyszerek benne maradtak, aztán majd visszajön az étvágy, az is lehet, hogy csak akkor, ha gyógyszereket már nem szedjük. A bágyadtság mellett azért tudott bosszantani: nem akart felöltözni, egész nap egy pólóban és bugyiban jött-ment, meztelenül aludt, mert neki minden bugyi „szúrt”, stb. Teljesen kiakadtam. Ha valamit nem engedtem meg neki, akkor elvonult ordítva a kisszobába, magára csapva az ajtót. Eközben Csilla a felmászós időszakával tette próbára a türelmem: csak felfele mászott egész nap, állandóan rohanni kellett vigyázni rá. Remélem, hamar elmúlik a varázsa ennek a mászós dolognak. Amúgy minden gyakorlattal ügyesebb, ha az egyik alkalommal a lábát nem jól tette, a következő próbánál már tudja. Szóval, megéri az időt rászánni, csak közben sok mindent mást is csinálni kellene.

Délelőtt beszéltem a diósjenői óvodával, mert nagy az esélye, hogy Kinga ott kezdi ősszel az ovit. A beiratkozási időpontot szerettem volna tudni, április 21-22-én volt. De nagyon rendes volt a nő, elmondtam neki, hogy mi a mi helyzetünk, és megnyugtatott, hogy bármikor bemehetünk, és akkor felveszik Kingát. Anyósom is mondta korábban, hogy nem kell aggódjak az ovi miatt, vidéken sokszor lazábban megy minden, de bennem volt a tavalyról ismert stressz: az itteni oviban szigorúan csak beiratkozáskor lehetett menni, nem volt biztos, hogy felvesznek-e, mennyire „diszkriminálnak” a kistesó miatt, stb. Bár az ovit nem ismerem még, remélem, hogy szimpatikus lesz, mert akkor minden olyan egyszerű lenne: jó is az ovi, fel is vesznek gond nélkül, ráadásul a helyi oviba, és nem kell más faluba átjárni. Az ugyanis fontos szempont nekem, mert leghamarabb csak az építkezés után tudunk nekem autót venni, (talán) addig meg valahogy meg kell oldani három csemetével az oviba járást.

Az esti fürdés után fáradtan:

Kinga beteg, Csilla felfelé hódít, és védőnővel is találkoztam

Reggel elmentünk a doktornőhöz: no, most már hörghurutot állapított meg. Most azt az antibiotikumot kapja, amit múlt héten Csilla. Csillánál végre most álltunk le az antigyógyival, meg a Normaflore-ral (olyan hasmenése volt az antibiotikumtól, hogy nem bírtam, az üvegből ugyan nem fogyott el az adag, mint kellett volna, én leálltam vele, 5 napig szedtük) Aztán Kingát is érte kis baleset este, mikor ő már kiszállt a kádból. Egyszer csak ijedten kiáltott fel, és hát, bizony, ott volt a padlón a baleset, szegény megijedt, gondolom, nem tudta tartani. Szóval, klassz minden, csak abban reménykedem, hogy éjszaka nem történik semmi hasonló. A bepisilés is már nyűgös program éjjel, erről ne is beszéljünk. (most az emeletes ágyra fel kell mászni, ami nagy buli tiszta kómásan).

Csilla meg nagy huligán lett, meg kell állapítsam. Ezzel a mindenhova felmászok témával ki tud készíteni. Kis híján felmászik az emeletes ágy létráján, ha jót akarok magamnak, zárni kell a kisszoba ajtaját, bár Kinga jön-megy mindig kinyílik valahogy. Fürdés közben feláll a hölgy a kád ülő szerű részére, és onnan szónokol, vigyorog, mutogat, magyaráz. Ez mind édes, csak nagy az esély a lecsúszásra. Amikor meg odakapok, mert megcsúszik, azt jó poénnak érzékeli, és kacag nagyokat. Ugyanez a helyzet az etetőszékkel. Kiül a tálca szélére, és mikor szaladok, mert billen hátrafele, nagyot kacag, és még rá is tesz. De muszáj szaladnom, mert sokszor néz úgy ki, hogy hátraesik. Az, hogy Kinga megmutatta neki, hogy kell kis széket odavinni a laptop elé, és felmászni a nagy székre, már teljesen „normális”. Felmászik, néha borul minden, ha fenn van pedig kapaszkodik a polcba, amin a nyomtató van, a lapterelő tálcát le tudja nyitni, abba is csimpaszkodik. Már a nagy székünkre is felmászik, onnan a konyhapultra. Vagy feláll a kis bébitaxijára, és belekapaszkodik az etetőszék tálcájába. A kis kocsi meg gurul alatta ide-oda. Szóval, nem lett könnyebb az élet vele mostanság, van olyan nap, hogy mást sem csinálok, mint szaladok, elkapom, megvárom, míg kimászkálja magát, stb. Ma este is éjszaka fél 12-kor teregettem egy adag ruhát az erkélyen, mert csak koraeste sikerült mosást berakni, az esti feladatok miatt meg csak akkor kiteregetni. A szemközti házban valaki kiment az erkélyre rágyújtani, biztos nem nézett hülyének, na, de mindegy, lesz ez még rosszabb is. De legalább egyszer tuti végig kell még csinálni ezt az egészet. De én nem akartam, panasznak helye nincs. :)

Reggel a rendelőben a védőnővel is összefutottunk. Ha már így esett, megnézett. A vérnyomásom 142/nemtommennyi, szóval, magas, pedig mindig normális szokott lenni. Meg is kérdezte, mivel húztam fel magam. Hajajj, ha ő azt tudná! Egy, hogy orvoshoz kell jönni, mindig feszült vagyok. Plusz reggel az öltözésnél Kinga nagy hisztit csapott a zokni körül, hisztérikusan kirántotta a hatalmas ruhás fiókjukat, hogy másik zoknit keressen, az meg kirepült. De úgy, hogy egy görgő elgörbült, bár lehet használni. Oltári szerencse, hogy nem a kis lábára esett. Tajtékoztam, mert már rég az orvosnál szerettem volna lenni, és még mindig az 5. zokniváltásnál voltunk, mert valami sosem tetszett. Brrrr. Szerencse, hogy Jani ma itthonról „dolgozott” (nagyjából elment a nap orvosra-boltra-exszomszéd antennáinak visszavitelére), és autóval mentünk. 9-re értünk oda, 8-10-ig van rendelés, 11 előtt jutottunk be. Pedig jó idő van, elvileg már nincs annyi beteg. Csak van kötőhártya gyulladás járvány, amit Csilla is újra elkapott. (tehát antibiotikum nincs, van szemcsepp plusz még orrszívás és orrcsepp, yessss!)
Holnap Jani két napra Sopronba vonul munkaügyileg, megyek, megkeresem a kötős nadrágomat, hogy legyen holnap mit felkötni. De jól. Kinga nem megy a héten oviba, úgyhogy egymást boldogítjuk. (lemaradunk az első ovis anyák napjáról, pedig kíváncsi lettem volna, milyen egy ilyen dolog, nem mintha nagy szavalást vártam volna Kingától. Nem baj, majd készülünk Bori mama és dédi köszöntésére :) )

A kirándulás további történései

Kinga már unta a telekszemlét, állandóan az étterembe akart menni. Mi azonban kicsit be akartunk sétálni velük a Börzsönybe, ezért azt mondtuk neki, hogy még nincs ebéd az étteremben, sétálunk egy kicsit. Jani bezárta az autót, ekkor vett észre egy siklót az árokban, ami épp' elkapott egy békát. A lábánál fogva tartotta, a béka élt, de mozdulatlanul tűrte sorsát. Nem vártuk meg, hogy mi lett a történet vége, a sikló is érezhette, hogy a közelben vagyunk, csak lassan húzta a békucit biztonságosabb helyre. Kinga mondta, hogy menjünk, nehogy a sikló odajöjjön hozzánk, tartott a jószágtól, hiába győzködtem, hogy mi nem érdekeljük a siklót. El is indultunk sétálni. Csilla ment mint a golyó, alig engedte Janinak, hogy néha megfogja a kezét, ha nagyon hupszlis volt az út. Kinga viszont folyton siránkozott, hogy forduljunk vissza, ő nem tud menni, ő éhes. Így végül, kis gyaloglás után az ebéd mellett döntöttünk.

Ugyanott ettünk, ahol múltkor, azzal a különbséggel, hogy Kinga most alig evett valamit. Először bosszankodtam, mert direkt miatta rendeltünk egy plusz kaját, végül rájöttem, hogy nem érezheti nagyon az ízeket a náthája miatt. Itthon se nagyon eszik, olyan ételeket sem, amiket mostanság tuti megevett. Ezúttal felfedeztük, hogy az étterem másik oldalán egy zárt kerthelyiség is van, hintával gyerekeknek, így váltva Janival meg tudtuk enni az ebédet. Csilla, amint szünetet tart a hintázásban a lépcsőn:

Az étteremből kilépve az utca, amely felmegy a telkünk felé:

Ebéd után ismét elmentünk a múltkori helyre biciklizni, de furcsa módon Kinga hamar megunta. Beült az ülésébe miközben anyósomékat vártuk, akik egy villámlátogatásra átugrottak. Kinga két perccel az érekezésük előtt elaludt. Csilla aktív volt, megkapta a névnapi ajándékát mamáéktól, egy szép hajas babát, amit nagy szeretettel ölelt át. Még visszamentünk a telket megmutatni mamáéknak. Csilla megint keményen ment keresztül minden kis dimben-dombon, Kinga az autóban horpasztott. 4 körül hazaindultunk. Itthon kiderült, hogy Kingának 38,3-as láza van, azért volt bágyadt. Azért az erkélyen rendezett esti pikniknél jelen volt, és a kis asztaluknál linzert rágcsáltak hugival:

Egy jó kis kirándulós vasárnap

Vasárnap muszáj volt valahova kimozdulni, így elhatároztuk, hogy megnézzük a "birtokunkat" napfényes időben is. Most teljesen más volt, minden élénk zöldben, bár a Börzsönyön látszott, hogy még nincs teljes pompájában. Kiérve a telekre hatalmas jókedv kapott el, csend volt, madárcsicsergés, napfény. És noha még messze, hogy ezen a telken a mi álmaink háza álljon, sőt, még a telek sem egészen a miénk, mégis nagy optimizmus lett úrrá rajtam, hogy jöjjön bármi nehézség, megcsináljuk, amit szeretnénk. Fotóztam újra, most megpróbálom bemutatni a telket, amennyire így lehet. Pont a telekkel szemben parkoltunk le, az út baloldalán egy árok széle látható, ha azon átmegyünk, ott kezdődik a telek ezen utcai része (mert megy majd másik út a másik oldalon). Ezt a fotót amúgy Kinga csinálta:

Átléptem az árkon, és készült egy fotó a bal alsó sarkából a teleknek. Jani és Kinga a bal felső sarkában állnak. Tőlük balra út fog húzódni, hogy a felettünk lévő telek is megközelíthető legyen.
Ezután felmentem oda, ahol az előbb Janiék álltak, és katt egy fotó lefelé. Jani mst ott van, ahol az előbb én álltam. Balra tőlem a telek:
Innen átsétáltam a dzsindzsásba, a jobb felső sarokba, ez a teleksarok ugyanis most igencsak gazos helyen van.
Majd lementem (lebukdácsoltam inkább-kell némi tereprendezés majd :) ) a jobb alsó sarokba, és innen a bal alsó pont, ahonnan indultam. Szóval, körbejártam a területet. Itt már Csilla is felébredt, lelkesen vették a föld-és kőzetmintát :)
A nap további történése a következő bejegyzésben.

Eddig minden OK

Jani kedvéért is a következő sorok, aki most jó messze van tőlünk, és hátha kivételt tesz, és bekukkant a blogba. :-D
Az előző, rázós éjszaka hála istennek nem ismétlődött meg. Sőt, ha nem szöszmötölök el a bloggal, akkor még jó nagyot is tudtam volna aludni. De nem panaszkodom: Csilla talán egyszer sírt fel, de gyorsan visszaaludt, Kinga is egyszer ébredt fel, és nem pisilt be egész éjjel, pedig nem voltunk kinn! Fél 8-kor ébredtek, először Kinga, majd pár perc múlva Csilla. Bementem Csilluhoz, ültünk benn picit kettesben az ágyon, ekkor megjelent Kinga az ajtóban. Csilla egyből leugrott az ölemből, odafutott hozzá, nyújtotta feléje a kezét, és rohant vele ki a nappaliba a kanapéra. Nagyokat nevetett rá, nagyon örült nővérkének. Úgyhogy a reggel klasszul indult.

Reggeli után Csilla telerakta a pelust. Az antibiotikum miatt kicsit hasmenős jellege van a dolognak. Állt ott a nappali kanapéja mellett, néz rám gondterhelten, mondja, hogy kaka. Aztán a pelushoz mutatott. Mondtam, lecseréljük a pelust, hozom a popsitörlőt. Ő ezalatt felfeküdt az ágyra, és nyugodtan várta a műveletet.
Ki nem tudunk ma menni, mert esik az eső. Csillának csokis habos tortát csináltunk a névnapjára utólag, bár egész nap készült ez a viszonylag egyszerű édesség. Csilla ebéd után nem akart elaludni, jót kellett vele birkózni, végül kettőkor, jóval később, mint szokott, aludt el. Most is alszik még. Kinga nem alszik, és vele nehezen is bírok, mindig valami zajosat akar csinálni. Éppen azzal megy az idegeimre, hogy mossunk fel megint, meg mikor mosunk fel…Be is fejezem, valahogy le kell kötni a hölgy a figyelmét.

Újabb képek

Újabb képek a webalbumban:
http://picasaweb.google.com/turi.veronika/2008PrilisiVegyes

Újabb betegségek, új matrac, plusz apa-elutazás

Ha azt mondom, hogy elegem van már a betegségekből, akkor azt most őszintén úgy is gondolom. Bár azért talán mi még elég jól megúsztuk a telet, voltak, akiknek rosszabb volt. Nekem akkor is elegem van a rengeteg gyógyszeradagolásból, orrszívásból, köhögés miatti nem alvásból.
Múlt héten vendégségben voltunk Kinga ovis barátjánál, és ott láttam igazán, hogy a vendéglátó gyerekek nem igazán gyógyultak meg a betegségből. Azért reménykedtem, hogy nem lesz semmi baj. Aztán másnap Csillának kezdett ömleni az orrából a cucc, kicsi köhögés, délutánra, az ovis Föld napja alkalmából rendezett családi délutánra már lázzal vittem, bár a gyorsan beadott Nurofen hatott. Kinga másnap kezdett köhögni, vasárnapra már sokszor, szárazat, ingerelte a torkát. Hétfőig kibírtuk, míg a dokink rendelt. Kingának nem olyan nagy a baja, bár oviba nem megy a héten, de Csilla antibiotikumot kapott, neki ronda a torka. Hát, sirály. Rengeteget kell szívni az orrát, kegyetlenül utálja, így én is, nem beszélve a fizikai strapáról, ami egy ilyen akcióval jár. De csináljuk rendületlen, és talán péntek óta mára már csökkent kicsit a váladék mennyisége, és Csilla köhögése is szakadozik, Kingáé kevésbé.
Az éjszakák valamit javultak, ellenben Janival megcsináltuk magunknak a programot, hogy megvettük Csillának a nagy matracot, így mindkét gyermek új ágyba költözött. Tegnap aludt először Kinga az emeletes ágy emeletén, Csilla pedig alul. No, ezt az estét és éjszakát nem fogom visszatapsolni. Eleve, későn aludt el Kinga, mert élvezte az új helyét odafenn. Csilla altatása is elhúzódott, mert egy jó ideig Kingát figyelte, mit csinál odafenn, mikor meg elnyomta volna az álom, felült és nézte az új helyét. Bár sokat hancúroztak ott Kingával, ez most más helyzet volt. Én is elkezdtem áldani a fejemet, hogy mindkét gyereket egyszerre szoktatom új helyre, de Csilla már annyiszor felébredt arra, hogy beakadt a rácsok közé (mert hát keresztben kell aludni, ugye), hogy megsürgettem az ágyváltást. Ráadásul Kinga bepisil még éjszaka, és nem nagy buli éjjel támolyogva emeletet mászni átöltöztetni a csemetét. Pedig most is ez volt. Kinga nagy nehezen elaludt végre, persze én is, fél 12-kor jöttem ki tőlük. Utána 3-ig elmolyoltam a gép mellett. 5-kor hallom, hogy anya, segíts. Felnézek, Csilla ott állt mellettem, én meg nem értettem, hogy akkor miért Kinga szólt. Hát, Kinga is akkor szólt, úgy. Király, bepisilt. Kinga, mióta az emeletes ágy alsó részén aludt, talán kétszer jött ki az ágyából magától, mindig megvárta, hogy bemenjünk, ha felébredt. Nos, Csilla az első éjszaka pikk-pakk kimászott, és útra kelt. Csillát apához kivezettem, felkecmeregtem 2 óra alvás után, halálos frissességgel Kingához, lerendeztem, aztán ki Csilláért, és újra altatás. De valahogy egyik sem akart visszaaludni, Csilla is még vagy kétszer kimászott, Kinga is le akart jönni. Jó keményen visszaszerveztem őket az ágyba, megfogadva, ha ez így megy majd, mindenki megy vissza a régi helyére, én ezt nem csinálom. Végül 8-ig aludtunk, Csilla fél kilencig pihente ki az éjszakai bulit, én is úgy pattantam ki, hogy te jó, isten, 8-ra jön a pótmamink, Jutka, aztán meg sem hallom a kapucsengőt. (Végül így se, mert rosszul volt rátéve a hallgató, szegény fél órát várt, mígnem telefonált, hogy nincs-e valami baj, otthon vagyunk-e).

Aztán kezdődött az újabb gyógyszeradagolós nap, annyi különbséggel, hogy délután Jani hamarabb jött, és elmentünk venni Csillának névnapi ajándékot a Régióba. És persze Kingának is. A sok dolog közül nem akartam nagy dolgot választani Csillának, nem is jutottam dűlőre, végül Csilla döntött. Választott magának egy babát. Hú, én nem akartam már több babát, de látni kellett volna a gyermeket az egyik fajta baba előtt. Ez kisebb méretű, puha testű csecsemőbaba volt, többféle ruhában. Csilla kivett egyet. Magához ölelte, és elindult. Aztán vissza, ledobta az elsőt, és kivett egy másikat. Ezt jó ideig eljátszotta, mi csak mosolyogva néztük, ahogy nem tud mit kezdeni a bőség zavarával. Más fajta babával nem nagyon csinálta ezt, ezért megenyhültem. Mikor eggyel elindult, határozottan elvezettük, és kifizettük. Egyelőre nagyon szereti, mindegy, hogy van már itthon néhány baba, az egész picitől a nagyobbig.
Kinga meg kapott egy kicsi felmosó szettet. ÉS miután Csilla elaludt az autóban, és Jani lenn maradt vele, mi fel tudtunk Kingával mosni. Lelkesen segített, igaz, nem sikerült rávenni, hogy meghatározott irányba haladjunk, így állandóan vízbe léptem, de sebaj. Minden gond nélkül felmostam a lakást, nem hátráltatta a munkát, és gyorsan is végeztünk.
Ma már nem volt semmilyen névnapi megemlékezés, mert este Jani Berlinbe repült, és csak péntek este jön haza. Kicsit rosszkor jött, hogy most betegek a gyerekek, de még csütörtökön jön Jutka segíteni (akiről szeretnék majd kicsit írni), úgyhogy az nagy megkönnyebbülés.

Kinga már tudja

Mint említettem, megmondtuk Kingának, hogy jön az újabb kistesó. Úgy kezdtem, hogy az egyik óvó nénijének is babája lesz, múlt hét szerdán tudtam meg a szülőin. És gyorsan át is vezettem, hogy minő véletlen, de anyának is kisbaba van a pocakjában. Meg is akarta egyből nézni a videót róla, mindjárt kétszer. Magyarázni kellett neki, melyik része hol van. Mikor véget ért a videó megkérdezte: ÉS most megszületett?

Egy este bohóckodtunk, és ülve az ölembe kaptam, hogy jól meggyurmázzam, mire ő hirtelen abbahagyta a bohóckodást, és aggódva figyelmeztetett, hogy megnyomjuk a kisbabát! Hát, igen, amíg nem mocorog a pocakbaba, nő meg a hasam vagy jön rám az öklendezés, hajlamos vagyok én is elfeledkezni róla. Ejnye, a sok dolog. Még jó, hogy van most már kis testőröm.
Mióta tudja a baba létezését, többször is megsimogatja a pocakomat, puszit ad rá, mondogatja, hogy szereti a kisbabát. Naponta többször megkérdezi, hogy mikor fog megszületni. Itt az alkalom, hogy elkezdjunk komolyabban ismerkedni a hónapokkal, még akkor is, ha nem érzi majd reálisan, mennyit is kell igazából várni. Mondogatom neki, hogy majd októberben, ha Zalán egy éves lesz, ha nagy lesz a pocakom, meg hogy addig még sokat kell aludni, szóval elég nehéz kielégítő választ adni. Viszont meg kellett mondani, hogy esetlegesen elkerüljük a múltkori nagy Kinga-elmotorozás megismétlődését.
Sokszor kérdezi, hogy ő is megfoghatja-e majd, mint az Anna, Peti és Gergőben Anna Gergőt, amíg a szülők építették a galériát.
Csilla még nem érti a nagy fennforgást, de borzasztó nagy babarajongó! Legyen az igazi vagy játék, mindegy, hosszú perceken keresztül tudja mondogatni, hogy baba, ha játszik eggyel vagy lát egyet az utcán babakocsiban. Ó, ha fele ennyi babaimádat megmaradna októberig meg utána is, már nagyon örülnék neki.
Nekem pedig nagy élmény figyelni, hogy Kinga mennyire másként éli már meg ennek a testvérnek az érkezését, mint anno a Csilláét.

Újabb videó

Minekután az utóbbi esték azzal teltek, hogy elaludtam a lányok mellett, és éjjel vánszorogtam ki pizsamára váltani, plusz most mindketten betegek, főleg Csilla orra folyik rendesen, ezért sorra lemaradok a lehetőségről, hogy blogot írjak. PEdig lenne mit. Talán sikerül legalább egy részét feltölteni.

Addig ismét egy videó, amit még csütörtökön akartam feltenni, csak most sikerült. Aznap reggel készült. Csilla üdvözli az éppen felkelő Kingát, aki még alig lát, de jól tűri húga lelkesedését.

Amiről mindenképp írni akarok majd, hogy megmondtam Kingának, hogy újabb kistestvére lesz. Most tépek aludni, mert ki tudja, mit hoz az éjszaka. Remélem, hosszú, folyamatos alvást, és minél kevesebb porszívó zajt.

Csilla babát etet és szeretget

Délelőtt megtaláltam Kinga babájának a cumisüvegét, ami mágneses belül, és ha odatesszük a baba szájához, akkor ivást imitál. No, ez nagyon megtetszett a kisasszonynak, rendületlenül itatott, közben meg puszilgatta a babát. Íme, itt a VIDEÓ róla.

A hétfoi nap

Nos, a nagy hir, hogy vettunk egy telket, hetfon voltunk alairni a szerzodest. Diosjenon, az egyik Borzsony labanal, egy 1074 nm-es telek. Egyelore az eloszerzodest. és eloleget adtuk oda, de ket honapon belul odaadjuk az ar felenek a hianyzo reszet, a masik felet pedig december 31-ig, ami hitelbol fog menni. Nagy nap ez nekunk, nagy orom, es persze jon a nagy feladat, hogy felepitsunk rajta egy hazat. De ez volt az almunk, meg is fogjuk csinalni! :) A kepen Csilla és Jani a "nyertes" telek egyik sarkaban.

A telek-ugy utan sikerult megejteni Pocaklako 12 hetes ultrahangos vizsgalatat is. Ez az un. nyakiredo meres, és minden rendben volt. Ezen is nagyon megkonnyebbultem, mert mar irtam, hogy sokkal jobban tartok minden vizsgalattol, mint az elozo ket alkalommal. Keszult a vizsgalat alatt videofelvetel, ami nem tul jol mutogathato, de majd valamilyen modszerrel beszerkesztek egy sztarfotot a kis miniatur manocskam hátáról. Mert felülnézetből volt a legjobb „babakinézése”. Vele kapcsolatos a hir is, hogy ket het beetetes utan, amikor is nagyon jol voltam, visszatert az eros oklendezes, kajaundor, puffadas, émelygés. Hat, gyonyoru. Most kene veget ernie, bar Csillaval is eltartott a 16 hétig. Próbalok kitartani, mas nincs.

Mindenféle vegyes

Kingával egyre jobban megy az ovi. Ez nekem nagy szó. Állandóan kérdezi, hogy ha még egyet alszik, megy-e oviba, és hetekig, ha mondtam, hogy igen, kijelentette, hogy sírni fog. Ez így is történt. Könnyen járunk reggelente már oviba (köszönhető, hogy most négy hetet szinte folyamatosan jártunk), de amint belépett a szobába, térdre vágódott, és elkezdett sírni. Az óvó néni vitte be ölben. Utána elég hamar megnyugodott mindig, főleg, hogy van neki most egy jó barátja, Bence, akivel jókat tud játszani. Múlt héten egyszer csak kijelentette, a szokásos kérdés után, hogy megy-e oviba, hogy ő nem sír. Úgy is lett. Most már nem sír, de azért az óvó nénit megvárjuk, és kézen fogva bemegy. A minap láttam, hogy kézen fogva ment vele vagy másfél métert, aztán Kinga már szaladt is, hogy a szokásos kosárba berakja a „hazai” párducát, és el is tűnt a csoportszoba hátsó részén játszani. A héten spontán vendégeskedtünk Bencééknél, és csak ámultam, hogy ketten milyen jól eljátszanak: építettek, dínósat játszottak. Néha kellett persze kicsit békíteni, de semmi komoly. Mikor Csilla is megszokta az új helyet, ő is elszöszmötölt egy ideig a játékok között, így, hogy hogy nem, én is tudtam Bence anyukájával beszélgetni. Na, nem az totál nyugis gyere-üljünk-be-a-cukiba-egy-kávéra-és-beszélgessünk dolog, de már valami. Bence haza sem akart minket engedni: kijelentette, hogy csak én meg Csilla menjünk haza, Kinga teljesítette az ő kívánságát (ezt ő mondta), hogy ott alszik náluk. Azóta Kinga is mondja állandóan, hogy menjünk hozzájuk, meg hogy Bencéék is jöjjenek hozzánk. Na, arra azért kíváncsi vagyok, mennyire engedi Kinga, hogy Bence játsszon az ő játékaival. De hátha.
A vendégség után két nappal közösen voltunk játszótéren. Ott is klasszul eljátszottak, sőt, Kinga nagyon aranyos volt Bence 21 hónapos húgával, Hannával is. Csinált neki formát a homokozóban, bár Hanna éppen nem nagyon figyelt. Csilla viszont gyönyörűen szétrombolta. Kinga kedvesen megszólalt: Semmi baj, hogy Csilla szétrombolta, csinálok neked másikat. Hanna persze akkor sem figyelt, de Kinga lelkes volt.

Kingával küzdünk az éjszakai szobatisztasággal. Hiába próbálunk neki este nem inni adni, valamennyit akkor is iszik. Ez még nem lenne baj, de mivel frankón dackorszak van, azért sem hajlandó alvás előtt elmenni pisilni. Ha nagyon kell neki, akkor igen, de ez a ritka. Így van, hogy egy órával elalvás után már bepisil, de sokszor fel sem ébred rá, csak én veszem észre. Ez a másik probléma: nagyon mélyen alszik, nem lehet ébreszteni, hogy pisiljen. Amikor valami más miatt felébred, akkor sem hajlandó pisilni, akarata ellenére meg nem lehet bilire tenni. Így, ha szerencsém van, nem pisil be egész éjszaka, ha kevésbé van szerencsém, egyedül a reggeli ébredés után nem kapcsol időben, és ágyban éri a „baleset”. Ha még kevésbé van szerencsém, akkor valamikor egyszer az éjszaka közepén kell őt lerendezni, ha pedig totál peches vagyok, akkor nem sokkal lefekvés előtt és még éjszaka is balesetezünk. Ez, hála istennek, ritka. Minden nap cserélgetni kell az ágyneműt, most már egyre több tartalékkal rendelkezünk, mert volt már, hogy a normál ruhamosások késtek, mert állandóan ágyneműt mostam. Ez nem nagyon buli, kezdek elfáradni. Ezért már ott tartanék, hogy ugyan az az elv, hogy ha egyszer elhagytuk a pelust, ne adjuk vissza, de én mégis visszaadnám, mert ez hosszú távon fárasztó. A doktornő is azt mondta, hogy ebben a korban még előfordul, hogy a gyerek annyira mélyen alszik, ellazult, hogy a húgyhólyag izmai nem tartják benn a vizeletet, és egyszerűen elereszt. A dilemmát Kinga oldja meg, aki már nem hajlandó pelust venni. Marad az állandó ugrálás és „pisitlenítés”.

Harmadik csemeténkről semmi hír egyelőre. Betöltöttem a 12. hetet, most kellett volna menni az ekkor szokásos nyakiredő mérésre. A dokival eredetileg a 11. hetet beszéltük meg, de akkor Jani Romhányban lábadozott, ezen a héten meg végig valamilyen kongresszuson volt az orvos. Hétfőn vagy kedden össze kell hozni a dokirandit, mert kicsúszunk az időből, és ez rossz eredményt adhat, aztán még mindenki bepánikol, hogy beteg a gyerek. Ráadásul Jani Bécsbe megy csütörtökön, pénteken se igen ér rá, meg a dokit sem tudom, mennyire fog ráérni a hét második felében. A héten egy délután nagyot sprinteltem Kinga után, mert elmotorozott. Teljesen szépen szokott mellettem is motorozni már, de most egy kisfiú nagyon rájuk jött a hoppáré, és elinaltak. Zsolti-anyuka elviharzott utánuk, de az ő kisfia se nagyon hallgatott rá. Én nekem még Csillát rá kellett bízni egy másik anyukára, de Csilla persze sírt, mikor eltéptem. Szóval, kis fáziskéséssel próbáltam 200 méteren világrekordot dönteni, mire az egyik garázslejáró előtt egy felsőszomszéd állította meg a szökevény lányomat, a két éves Zsoltit meg utolérte anyukája. Kinga haját távolról leordítottam, visszaparancsoltam, nagy nehezen visszafordult. Én nagyjából hasonló sprintet levágtam vissza Csillához, aki addigra nem sírt, csak a már korábban említett szúrós tekintettel nézte a rá vigyázó anyukát és kislányát. Miután Kinga visszaért, én még sokáig erősen zihálva, adtam nekik kis rágcsálnivalót, addig is egy helyben voltak. Szorongva vettem észre, hogy a hasam alja kicsit szúr. Hála istennek nem volt vészes, gyorsan elmúlt, de nagyon nem volt vicces. Lehet, hogy inkább a császár helye szúrt, bár az sem túl tuti. Kingának mesélek a pici babáról, amint meglesz az ultrahang, és lesz videó a piciről. Megpróbálok rá ésszel is hatni, hogy ha ezt így folytatja, nem lesz ott benn kisbaba. Van már esély, hogy valamennyire el is jut hozzá. Abban meg csak reménykedem, hogy Csilla nem lesz olyan vadmotoros, mint Kinga volt két éve Csilla-pocak idején. Hú, lassan kezdek ráébredni, hogy mire is vállalkoztam. De persze egyáltalán nem bánom. Sőt. Alapvetően jóval kevesebb szorongás van bennem, hogy mi lesz velünk a bébi megszületése után, mint volt Csilla-pocak idején. Biztos a rutin miatt. Viszont annál nagyobb szorongás van bennem, hogy mi lesz még addig. Jóval, jóval több para mint az előző két terhességnél. Biztos a rutin miatt. Na, nem baj, ha ez a baba tényleg kibírja a strapát, akkor ő lesz a legedzettebb.
És még egy: hétfőn nagy nap lehet az életünkben, ha minden jól alakul. Csak akkor írok róla, ha biztos minden, bár jók az esélyek, hogy nem lesz semmi fennakadás. Úgyhogy lehet figyelni a híreket. Már elnézést a szenzációkeltésért, csak tényleg nem akarok semmit elkiabálni.

Csilla 16 hónapos

Csilla elég sokat változott, mióta utoljára részletesebben írtam róla, így most itt az ideje pótolni a lemaradást.
A súlyát eddig elfelejtettem lemérni, de muszáj lesz nem elfelejteni, mert, ugye, fogyott az előző hónapban, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy állunk. Mert hogy enni mostanság nagyon gyéren eszik. Szinte mindenre rázza a fejét, egyedül talán a csokira nem, de azt nem lehet sűrűn enni. Azért nem hal éhen, de pl. mivel gyakran alig vacsorázik, én látom kárát, hogy éjszakázom vele. Ilyenkor nem alszik vissza szopival sem, vagy úgy tűnik, elalszik, de mégis inkább felébred. Általában kap ilyenkor egy kis gyümölcslét, azzal kicsit megtelik a pocak, és onnantól alszik. Tudom, hogy a fogaknak ez nem túl jó, de túl kell élni valahogy ezt az időszakot.
Egyre jobb a kommunikáció Csillával. Valahogy mindig sikerül kitalálni, hogy mit akar. Ha a lábán nem jól van a nadrág, sír, nyüszít, és emelgeti a lábát. Ha valamit akar, mutogat; ha inni kér, hozza a cumisüvegét (pohárból tud inni, csak kedvétől függ, hogy iszik is belőle), sőt, a minap egy gyümölcslé dobozát cipelte oda hozzám, és mondta, hogy tö-tö, azaz töltsek neki. A tö-tö azóta mindennapos, ha ürül az üveg, jön, hogy tö-tö. Szótagokat is mond már, bár még nem sokat: tájjá (tojás), ka (galamb), va-va (kutya-és általában minden állat, főleg a nyúl és a cica),á(m)ppá, azaz lámpa; ákkó (autó)-ezeket legtöbbször szövegkörnyezetből lehet megérteni. Áppá, ákká továbbra is apa, amit állandóan hajtogat. Pár hónap szünet után én is visszakerültem a kegyeltek közé, ma megint hallottam mondani, hogy aja, azaz anya. A baba szót is nemrég mondja, de inkább papa az, mint baba. Bárhol meglát egy babát (képen, tévében, babakocsiban az utcán), felemeli a kis mutatóujját, és mondogatja, hogy baba. A nagyobb gyerekek is babák. A játék babákat is imádja: a sajátját állandóan puszilgatja, magához öleli, ringatja, hozza oda nekünk, hogy nyomjuk meg a lábát, mert akkor síró hangot ad a baba, ilyenkor gyorsan magához öleli.
Már nagyon gyorsan motorozik, ügyesen fordul, kanyarodik, fékez, tolat. A játszin lassan megtanul felmászni a csúszdához a fa lépcsőfokokon. Most még tartom a fenekét, igazgatom a lábát, de érzi a dolgot a leány. Csúszni imád, nagyokat vigyorogva, kézen fogva csúszunk, aztán ismételjük az egészet elölről. Ügyesen pakolja a homokot lapáttal formákba, vagy a kavicsot vödrökbe, de még formákat persze nem csinál. Tetszik neki, ha én vagy Kingaformákat csinálunk, azt előszeretettel egyből szét is rombolja. A többi gyerek mellett még békésen eljátszik, még elvehetik tőle a lapátot, nem reklamál. Az oviban megszokta, hogy a nagyobb gyerekek állandóan körülzsongják, simogatják, terelgetik, néha én se találom a gyermekemet a nagy ovisgyűrűben. Amikor már kicsit elég neki, akkor nyüszít, bújik hozzám. A dadusokkal is egyre jobb viszonyban van, főleg azokkal, akik kalácsot, kiflit adnak neki. J Bár a héten újdonság volt, hogy tőlük nem vette el, csak kicsit később vagy tőlem vagy Kingától. Amúgy is lassan kezd némi bizalmatlanságféleség kialakulni benne az idegenek iránt, már egyre több idő kell, hogy megszokjon egy új arcot.
Azt hiszem, egy fokkal nyugodtabb gyerek mint Kinga volt, de azért ő is tud zsivány lenni. Az esti fürdés után mindig felpörög, ilyenkor lehet nagyon gyurmázni a kis csajt, gyöngyöző kacajjal fogadja a köldökpuszikat, nyakbapuszikat, csikizéseket, meg lehet zabálni. Aztán persze rohangál anyaszült meztelenül a lakásban, azt is imádja, nekünk meg ott a harci feladat, hogy öltöztessük fel. Ez már nem tetszik neki, hevesen tiltakozik, visít, próbálja levenni a ruhadarabot. A peluscsere általában nem könnyű vele, mert amint a hasán összezárom a pelenkát, vigyorogva tépi le. Ezért mindig kell kéznél legyen valami érdekes játék, vagy ha nagy a rohanás, jön a bugyipelus, amit könnyen rá lehet húzni, és hiába kapargatja, azt ugyan ki nem nyitja (még). Ma este történt, miután édesapja felharcolta rá a bodyt és a pelust, hogy talált egy pelenkát, ami még a Kingáé volt, kicsattogott a nappaliba, lefeküdt a szőnyegre, ahol 10 perccel előtte Apa adta rá a pelenkát, lefeküdt, és nyújtotta felém a pelust, hogy ugyan, még azt is jó volna feltenni. Az öltözés terén a másik véglet, hogy ha elmenni készülünk valahova, és tartom a kardigánt, kabátot, ügyesen teszi bele a karjait, és ha kérem, hogy csücsüljön le, hogy cipőt húzzunk, leül a földre és tartja a lábait.
Nagyon sokszor nem hajlandó segítséget elfogadni tőlünk. Sok mindent egyedül akar csinálni, és ha nem sikerül, akkor mérgelődik. Mint pl. a bab ki-betétele a babakocsiból. Néha tényleg fogalmam sincs, hogy most tuliképi be akarja kötni a babát, vagy vegyük ki, vagy mindent, csak éppen ő akarja csinálni. Ha segítünk, akkor azért kezd hiszti jellegű sírásba, és néha durcás arccal, felemelt fejjel, mély bánattal a szívében arrébb ballag. Ilyenkor tud csúnyán is nézni: összeráncolja a szemöldökét, a száját felhúzza az orrához. Idegenekre is általában így néz, bár a szájcsücsörítés általában elmarad.
Az apa-imádatról akár külön bejegyzést is lehetne csinálni, de most nem teszem. A legutóbb feltett videóról amúgy is sok minden kiderül (plusz lásd fenti kép). Amint apa hazaér, anya nincs, csak apa. Kedvenc időltöltése Csillunak, hogy apa a hátára veszi, a kezében tartja hátul a popóját, és így futkározik vele a lakásban. A kis kölök imádja a zötykölődést, néha már saját magát zötyögteti, ha apa éppen csak lassú üzemmódban menne. Kingával is változik a viszonya: az oviban nagyon megörül nővérkéjének, megsimogatja a fejét, nyújtja a kezét, és mennek sétálni (az átöltözés kárára, de nagyon klassz nézni őket). Kinga egyre többször hívja játszani, amit Csilla még nem ért, de ha Kinga elkezd a lakásban rohangálni, bújócskát játszani, az nagyon tetszik huginak is, abba már beszáll. Ilyenkor nagy kacagástól hangos a Turi lakás.
A szopi még megvan, főleg elalváshoz kell, meg éjszaka, ha úgy adódik. Nemigen van már sok tejem, sokszor látom én is, hogy nagyrészt cumizik, de nem baj. Ha fáradt, és elkezdem szoptatni, teljesen ellazul, megnyugszik, átszellemült lesz, legszívesebben jól magamhoz szorítanám, olyan kis picibabás ilyenkor. A világért sem hagynám abba direkt a szopit, nekem ez a kevés alkalom nem teher, sőt, a terhességnek meg nem árt. (Kingával strapásabb volt, mert ő napközben is gyakran követelte a szopit, akkor sokszor éreztem, hogy nem bírom tovább, hagyjuk abba. Aztán sok külső esemény hatására kevesebbszer szopizott, és másfél éves korában elmaradt. A tandemszopiig azért nem akarok eljutni most sem, de még van idő bőven.)
Összességében azt mondhatni, hogy talán az egyik legjobb korszakban vagyunk Csillával. Megvan még a babajellege, köszönhető, hogy nagy súlya sincs (vigyázunk ám a vonalainkra kérem szépen), nem jött el az igazi hiszti korszak, de egyre jobban tudjuk, hogy mit akar. Szóval alakulnak a kisgyermeki vonások, de még lehet vele babázni is. Kingánál 18 hónapos korában kezdődött a nehezebb hisztisebb, akaratosabb, dacosabb korszak (ami még tart, és sose javul). Nem törvényszerű, hogy Csillánál ugyanez lesz, sőt, lehet, ha lesz is, akkor is enyhébb formában, lehet, hogy jobban lehet vele majd kompromisszumot kötni,nyilván nem tudhatom, felesleges is ezen gondolkodni. Mindenesetre most tudatosan kiélvezem ezt a békés korszakot. :)

Közös játék és apa érkezése

Szombat délelőtt a két csajszi nagy sikongatva hancúrozott az erkélyajtó előtt: Csilla elbújt, Kingának meg kellett keresni. Elkezdtem videóra venni, ment is a hancúr, és közben megérkezett apa is. 5 nap romhányi lábadozás után tért haza, és amint a lányok meghallották a kaputelefon pittyenését, miszerint apa bejött a lépcsőházba, egyszerre kurjantottak, hogy apa, és tűztek ki a lépcsőházba. Kinga vezetésével, pizsamában, mezítláb, profin ajtó kikulcs, aztán rohanás. Csilla véletlenül se hagyta volna a motorját. Aztán Apának esélye se volt levegőt venni, amikor meglátták. De, íme, mindez a videón:

http://www.youtube.com/watch?v=0RaAO8eMsAs

Áprilisi teleknéző kirándulás

Végre talán össze tudok hozni egy bejegyzést, és szakítja meg valamelyik leány ébredése. Rengeteg mindent kellenne még leírnom, mégis most előreveszem a tegnapi nap elmesélését, mert lehetséges, hogy a hosszabb távú jövőnkre igen nagy hatással lesz.
Biztos sokan tudják rólunk, hogy nagy vágyunk, hogy telket vegyünk, és egy gerenda-vagy rönkházat építsünk fel rajta. Most, hogy a harmadik csemete is úton van, égető probléma lett, hogy a lakásunk kicsi lesz 5 embernek. És mivel egy faházat általában ősszel kezdenek építeni, adott volt, hogy jó lenne még tavasszal vagy nyáron telket találni. Régóta kinéztünk egy területet nem messze Romhánytól, ami nagyjából ideális lett volna, ha nem derül ki, hogy csak idén ősszel lehetett volna leghamarabb telket venni, de az is csak talán. Sajnos, az nekünk késő, így más után kellett nézni.
A héten Jani küldött át nekem néhány telekről apróhirdetést, hogy nézzem át. Nekem egyből két hirdetés szúrt szemet, új parcellázású telkekről Nógrádon és Diósjenőn. Íme, egy TÉRKÉP a két helyről
Jani, mivel Romhányban lábadozott a héten, elment egyszer megnézni a telkeket. Minekután jónak tűntek, elhatároztuk, hogy családi kirándulás keretében megnézem én is őket.
Nógrádon kezdtük a nézelődést. Igazából erről sokat nem nagyon tudok írni, mert ugyan kellemes volt a vidék, az egyetlen előnye, hogy 3 km-rel közelebb van Pesthez. A következő diósjenői telkek sok szempontból jobban tetszettek.
Diósjenőn két helyen 3 telket néztünk meg. Az első telek 1300 nm volt, lejtése is alig. Itt már vannak szomszédok, fiatal családok. Mindent bevezettek már telken belülre, egyedül szennyvízelvezető nincs. Beszélt Jani az egyik szomszéddal, egy idősebb házaspárral, hogy a távolban látható lovarda szagát lehet-e érezni, de mondták, hogy nem. Ők mondták azt is, hogy az egyik leendő szomszéd lovat akar majd tartani, meg hogy kicsit magas a talajvíz a telken.
Ezután átmentünk a másik részre, ahol még két telek van eladó. Ez közvetlen a Börzsöny lábánál fekszik, erdő mellett, a jenői strand és volt kemping mellett. A kempingből mára vese dialízis központot csináltak. Nekem talán ez tetszett a legkevésbé, hogy a telkekkel szemben ilyen orvosi objektum van, kicsit negatív kisugárzású, plusz nem is szépek a régi apartmanházak. Ezeket állítólag fel fogják újítani, legalább nem lesznek olyan lepukkantak. Igazából nekünk a kisebb telek (1047nm) tetszett jobban, nem tudom, miért. A webalbumba feltett képeken ennek a neve a Börzsöny lábánál, egyes telek. A szomszéd két telket egy angol vette meg, üdülőhely céljából, és mivel az 2000nm-t jelent, a szomszéd se lenne a szánkban. A másikkal sem volt igazából probléma, de mégis a kisebb volt a szimpibb, talán elhelyezkedés miatt. Talajvíz itt is van, ennek kell utánajárni, hogy ez jelent-e valami nagy nehézséget, vagy leküzdhető.
Szóval, most eljött a nagy dilemma-idő. Ugyanis Janival az volt az álmunk, hogy Pesthez ne legyen olyan közel a házunk, mint pl. Fót vagy Budaörs (itt nem is tudnánk venni telket, mert irtó drágák), ha lehet, hegy, erdő közelében legyen, mert a másik álmunkhoz, a faházhoz ez passzol leginkább. Nekem meghatározó emlék és élmény, hogy gyerekkoromban nagyon sokat nyaraltam apukám szüleinél a Mecsek lábánál. 1997-ben pedig német rokonokat látogattam meg München közelében, nekik volt szép nagy házuk, sok fával, és a távolban az Alpok látszott. No, mi Alpokot nem tudunk varázsolni ide, de a Börzsöny lábánál már hasonló jó érzések fogtak el. Nem utolsó szempont, hogy Jenő közel van anyósomékhoz, így én is tudok könnyebben segítséget kérni, és a családdal is könnyebb tartani a kapcsolatot. Debrecen így messzebb van, de nem olyan veszélyes. A 2-es út gyorsan elérhető, onnan Pest határa bő fél óra. Aminek még utána kell járni, hogy az ovi és iskola milyen. Nem akarom most ide leírni a sok apró előnyét és hátrányát egy ilyen telekvásárlásnak, mindenesetre a látottak nagyon pozitívak volt. Ezek a „Börzsöny-lábas” telkek 5 millió forintba kerülnek, aminek egy részét tudnánk kifizetni, de a tulajdonos rugalmasan állt hozzá a maradék kifizetéséhez. (Remélem, ez nem azt jelenti, hogy minél hamarabb meg akar szabadulni a telkektől…) A kérdéses dolgoknak utánajárunk, és azt hiszem, gyorsan döntünk, mielőtt hoppon maradunk.
A teleknézés után beültünk egy kis étterembe, kevesen voltak, viszont gyorsan hozták a kajákat, és finomak voltak. Mindkét lány evett rendesen, nagy örömömre. Sajnos, Csilla itt megkaparintotta a fényképezőt, kicsit zsíros volt a keze, így az ebéd után készült képek kicsit homályosak itt-ott. Ebéd után majdnem a Börzsöny-lábas telkekig mentünk vissza, mert lefeléjövet láttam ott egy nagy placcot, ahol a lurkók tudtak egyet bringázni, motorozni. Nagyon élvezték, és tényleg klassz volt a levegő is. Ez pont jó volt ahhoz, hogy elaludjanak a kocsiban, és aludjanak, amíg én bevásároltam a fóti Corában. Ébredés után bejöttek, akkor készültek a játékvonatokon a képek, amik az albumban vannak. Már Csilla is nagyon élvezi, köszönhető annak, hogy itthon, mikor az Intersparban vásárolunk velük, egy hasonló automata autóba dobok nekik egy százast, és ilyenkor Kinga elvezet Romhányba mamához. Csilla csak ül, fogja a kezem, de mindig élénken figyeli, ahogy Kinga kormányoz. na, most Csilla is kormányozott keményen az álló járműben.
Képek a kirándulásról ITT.