Zita anyák napi műsora

Zitáéknál jártam másodiknak a sorban anyák napi műsoron, pénteken délután. Egészen más jellegű volt az egész, eleve kisebbek is voltak, jobban zsizsegtek, de nagyon szépen csináltak mindent, énekeltek hangosan, mondták a verseket. Zita szereplési kedvével, hajlandóságával nincs gond, ő kezdte egy kisfiúval az egész műsort, és végig is mondott szépen mindent. Ő még nem tud titkot tartani, vagy nem akart, így már az egész repertoár ismerős volt, ami ott elhangzott, de utólag derült ki, hogy nem is mindegyik az ő verse volt, így mégicsak lett meglepi. :) Azt is elárulta még előtte, hogy az ölemben is fog verset mondani, de azt sem tudtam elképzelni, hogy fog zajlani, így hiába sejtettem, tudni semmit nem tudtam. Végül tényleg úgy volt, hogy egy dal végén, ami azzal ér véget, hogy anya ölében ülök, odajött hozzám, és beült az ölembe (illetve én álltam, így felvettem), és így mondta közösen a többiekkel a verset, szorosan hozzámbújva. Itt már alig bírtam könnyek nélkül, az egész aulában mindenhonnan felcsendültek a kis gyerekhangok, az én kis nokedlim arca szorosan az enyém mellett, úgy mondta a kedves szavakat...nagyon édes volt. Most is könnybe lábad a szemem, hagyjuk is az írást, jöjjenek a képek. :)

egy kép csak, amin normálisabban látszik Zita, mert messziről fényképeztem:

 És a két ajándék (a krepp szegfű lemaradt), egy kép és a kis agyag ékszertartó (az óvónénik a tavalyról visszamaradt ovis fotózás indexképeit használták fel, amit a fotós ott hagyott náluk, így a kép nem idei, de nem baj, én jól meglepődtem):

Csilla anyák napi fotók

Anikótól, az egyik ovis társ anyukájától kaptam fotókat a hétfői anyák napi műsorról. Íme, azok közül három:

Csilla énekel

 Csilla verset mond

 Csilla ajándékot ad át mamának, már a kis barátnője, Csenge is csatlakozott :)

Anyák napja Csilláéknál

Adós vagyok még a Csilláék anyák napi ünnepségével, amelyet múlt héten hétfőn tartottak a Mókus csoportban. A három műsor közül ez volt az egyetlen, amit lényegében nem láttam, mert egyrészt a terem L alakú és bent ültünk Zitával a fal mellett az L "szárában", másrészt Zitának sikerült éppen nyűgös perceket produkálni, valószínűleg mert éppen nem ette meg az ovis uzsit, így alig bírta ki azt a pár percet, míg tartott az egész. Utólag okos voltam, Zita maradhatott volna még a csoportjában, de mindegyik tesó látta a másik kettőt szerepelni, most is úgy gondoltam, hogy így kell lennie, hát, ezúttal nem jól jött ki a dolog. Nagy baj azért nem történt, mert hallani hallottam a fiatalasszonyt, ahogy határozottan mondja a verset, énekel, és villanások vannak képileg is, ahogy jön-megy, katonásan, bátran fordul, lépked. Szép frizurája volt, ami az óvónők érdeme, no, meg Csilláé is, mert hagyta, hogy szépen megfésüljék, ez nálunk kényes dolog, mikor hogy van kedve akár egy copfot is csináltatni magának. reggel azt is kijelentette, hogy ő a blúzt bizony nem fogja felvenni, ehhez képest állítólag szó nélkül öltözött (persze, hogy a "műsor" csak nekem szól itthon, hogy "érezzem a törődést", óvó néniknél semmi ellenkezés nincs, ami azért jó). Szerencsémre képeket is kaptam frissen a műsor után, az egyik anyuka buzgón fotózott, örök hálám Anikónak, mert ráadásul kérés nélkül küldte el, látván, hogy küzdelmet folytatok Zitával, ergo egyből levágta, hogy a műsort nem nagyon tudtam nyugodtan szemrevételezni. :)

Itt jönnek be a kis "mókusok":

 Ezt a guggoólósat tényleg csak hallottam, látni csak fényképről:

 Közös versmondás:

 Egyik kedvenc képem újabban:

 Ropják:

Tényleg rövidke volt, sajnáltam, hogy így alakult, de ez is az anyaság része, több gyermekem van, különfélék az igények, most úgy alakult, hogy éppen az engem méltató műsor kellős közepén találtam szembe magam anyai kihívással. :)) A fényképekben sokáig lehet gyönyörködni, a kis kép, amit ajándékba kaptam, pedig örök emlék, még aznap este kikerült az étkező falára.

Zita-anyák napi videó

Anyák napja Zita csoportjában

Az anyák napi műsorok sorában a Zita csoportja volt a következő múlt héten pénteken. Ez is sok szempontból úttörő volt az életünkben, hiszen ez volt Zita első ovis szereplése, ez volt az első anyák napi műsora és általában, az első anyák napi műsor, amit az itteni oviban láttunk, ne is említsem, hogy mindjárt az ősszel átadott, új épületben.

kicsit izgultam, hogy Zita mennyire lesz megszeppent a sok szülő láttán, de emiatt igazán kár volt aggódni. Az első fennakadás után, miszerint kényelmetlennek találta a blúzt és az egyen szoknyát (amit cseréltünk, volt nálam kivételesen tartalék együttes, mert sejtettem, hogy lesznek gondok, emiatt tér el Zita öltözete a többiekétől), már nem volt semmi baj. Zita határozott, talpraesett leányzó, sejthettem volna, hogy nála kellene a legkevésbbé aggódnom.

Jött a többiekkel kézenfogva, és figyelt:

 Jóképű pasikkal táncolt, amikor kellett:

 Énekelt, amikor az volt soron, hangosan, több dal szövegét prímán fújva:

 Pihenő:

 Mondóka, nagyon koncentrálósan, hogy is nyílnak azok a kicsi ujjak :)

 És külön versmondás, kis csoportban,  a végén határzott meghajlással:

 És már ajándékkal a kézben:

 Amit jött és átadott:

 Itt pedig egy hétvégi kép a házi gipszfestés közben, bár anyák napjához nem tartozik szorosan, de Zitával kapcsolatos (a Nagyok mamánál voltak, mi pedig kettesben szöszöltünk Zitával):

A képek gyenge minőségért elnézést, viszonylag messziről, sok ember közül fotóztam, így nagyot nem lehetett alkotni, de nem is ez volt a lényeg.

Csilla ovis tornája

Csütörtökön délelőtt Csilla óvónői nyílt délelőttöt tartottak, egész konkrétan meg lehetett nézni egy torna foglalkozást. Természetesen ki nem hagyhattam a lehetőséget, amíg nem dolgozom, hogyne! (és szorul a szívem, hogy a jövő heti Zita nyílt napon nem lehetek ott, olyan fura és olyan rossz!)

Először meg lehetett nézni, ahogy a csoportszobában átöltöznek. Én már kicsit késve értem, felöltözve torna ruhába ültek a székeken:

majd levonultunk az aulába (milyen klassz, hogy ilyen szépen felújították az ovit, és van ekkora aula, mert amúgy a szomszédos iskola tornatermébe szoktak átjárni-nagyobb, biztonságosabb, több az eszköz, no, és persze nem utolsósorban szokják a gyerekek az iskolát, csak valami közbejött a suli részéről, valami program volt ott, ezért nem tudtak átmenni), és egyes sorban sorakoztak óvó néni előtt:

Feladatra figyelnek:

Pöttyös kendőt kapnak a kis Mókusok:

Első feladat: körben futás:

Sípszóra hasalj!

Majd futáááás!

Sípszóra hanyatt fekvés:

Újabb futás után sípszóra leül törökülésbe, kendő fejre:

Újabb futás után sípszóra leguggol:

Kellő futkosás után szétszóródtak, és jött a torna, kendővel lehajolni:

Jó mélyre hátra azt a kendőt! (na, Csillának nem ment olyan mélyre hátra :-D)

Kendőt fej fölé, és...

...oldalra hajlítás:

nyújtózás, köldök kint :-)

talajtorna kezdete, sarokra ülni:

jól le kellett (volna) hajolni- Csilla nem annyira tudott, de hát, anyukája és apukája se nagyon, soha :-)

terpeszülésben ráhajlás a lábakra, nagyon mosolyogtam, mert Csilla inkább a kendőt tologatta, nagyon nem hajolt :-D

Végül felállni, kendőt jól megrázni, lazítás!

És akkor tereprendezés után a sorfeladatokra várva:

roppantul figyelnek a kis Mókuslányok!

Padon végigsétál, a végén leugrik...

...majd szőnyegen bukfenc, óvónők mindenkinek segítettek, nagyon klassz!

Bukfenc után páros lábon ugrálva kerülgetni a karikákat, Csilla teljesen szabályosan ugrált, nem "galopozott" :)

Következő körben hason végighúzza magát a padon:

leszáll, és ismét bukfenc:

Majd pókjárásban kerülgetni a karikákat. Egy csomó gyerek valamiért rákjárásban akart indulni, hogy miért, nem tudom, nekem az tűnik nehezebbnek, ezek szerint nem vagyunk egyformák, de aranyosak voltak!

Csilla ezt is szabályosan teljesítette:

Következő feladatra várva:

Amihez ismét kendőt kaptak, nadrágba be kellett dugni

így:

Volt két fogó, futottak veszettül, a fogónak meg kellett szerezni a kendőket:

akinek megszerezték, leült :-D

Kétszer csinálták végig, nagyon kitartóan futottak, sportszerűen viselkedtek!

Majd jöhetett a lazítás:

levegő bent tart:

kifújták magukat, majd megmutatták, hogy szokták a feszültséget levezetni. Körbeálltak, egymás kezét megfogták, és háromra akkorát sikított-ordított mindenki, hogy majd berepedtek az üvegek:

Néha nekem is jó lenne így feszültséget levezetni... :-))

itt volt a vége. egy másik óvónő és a dadus felkísérte őket öltözni, a két Mókusóvónéni pedig beszélgetett velünk egy kicsit. megállapítottuk, hogy nagyon fegyelmezett volt a társaság,több mint harminc percet teljesen végigkoncentráltak, de tényleg, mindenki figyelt, kisebb hibák voltak csak, nem volt rendetlenség, nem zavarta őket, hogy a szülők ott vannak, nagyon ügyesek voltak, no, és az óvónők is remek munkát végeztek, elmondásuk szerint azért meg kellett ezért küzdeni. :) Ez a fajta torna már a nagycsoportosokéra hasonlít, de úgy döntöttek, hogy inkább felfelé húzzák a gyerekeket, mert jó képességűek, mint lefelé, és úgy tűnik, simán veszik az akadályokat. A két óvónő pedig ismét bebizonyította, hogy nagyon jól tudnak együtt dolgozni, és nagyon nagy az összhang köztük elvárások terén! :) örülök, hogy láthattam!