A hótakaró alól jelentkezem

Szombat reggel igencsak visszahőköltem, mikor a redőnyöket felhúztam, és megláttam a hatalmas hómennyiséget, ami reggelre összegyűlt. És kezdetét vette a kétnapos maratoni hótakarítás. J

Szombat koradélelőtt Jani kb. 20, de lehet, hogy 30 centi havat lapátolt el, autóbejáróról, járdáról. Erősen havazott még, de muszáj volt, mert később különben fél méteres havat kellett volna lapátolni. Nem terveztünk kimenni autóval ilyen időben, de bármikor előfordulhatott volna, hogy mégis el kell indulni, akkor azért előnyös, ha az ember minél kevesebb hóval küzd meg. Délelőtt jött az utcába egy markoló, hóekével az utat is letolta, majd később még egyszer, sőt, szélesített is az úton. Hm, jutott a luxusból bőven! ;-) Kiderült, hogy az egyik szembe házban lakó férfi ült a traktor volánja mögött, nem is csoda, ha a saját utcájára fordított némi figyelmet és energiát. Ez jól jött nekünk, utána már “csak” ki kell ásni az útig. Én ebéd előtt mentem ki, gondolván, hogy leseprem lájtosan az eddig esett havat: nos, gyorsan rájöttem, hogy itt bizony seprés szóba sem jöhet, erősen lapátolni kellett bizony, mert azalatt az egy-két óra alatt is esett majdnem 20 centi. Persze mire végigértem a “pályán”, addigra a bejárati lépcsőn megint 3 centis hó volt. Nyilván nem volt cél, hogy teljesen eltüntessük a havat, csak annyi, hogy ne legyen olyan sok.

A nagy hó miatt Niki és Arnold sem tudtak átjönni hozzánk, az Indexen is megemlített Romhány “fogságában” maradtak. Reméltük, hogy vasárnap, ha nem esik több hó, akkor át tudnak jönni, de ma is esett, így újra elmaradt a randi. Így hát kénytelenek voltunk négyen (mert Zita csoki-és kakaóeltiltáson van, piros kiütései miatt) elfogyasztani a narancsos csokikrémrózsákkal díszített minimuffinokat, amivel őket vártuk. Ígérem, legközelebb újra megcsinálom, azon ne múljon!

Szombat délután Jani még egyszer ellapátolt egy nagy adag havat, majd elvitte a lányokat szánkózni. A szánkózás lényegében annyiból állt, hogy a hókotró által eltolt nyomtávban elhúzta a két nagyot a főbérlőnkig, ott voltak kicsit, kutyát sétáltattak, majd hazahúzta őket. Mivel Zita álmos volt, én itthon maradtam őt elaltatni, de “természetesen” Zita nem aludt el. Nos, mondani sem kell, hogy kicsit szontyoli voltam, hogy akár mi is mehettünk volna…

Vasárnap koradélelőtt Jani útrakelt, hogy kimegy a házunkhoz, megnézni mi újság, és hogy hazahozza a “helyszínelő” fényképezőnket. Még itthon volt, mikor újra esni kezdett, úgyhogy iparkodnia kellett, hogy még járhatóak legyenek az utak, úgy-ahogy. A házunkig azonban nem jutott el autóval, a kemping utáni egyenes szakaszon elakadt a hóban. Csak visszatolatni tudott, de így is mások is segítettek neki kihúzni az autót, ásni is kellett, a kabátja totál saras lett, mire hazaért. No, ez nem olyan nagy gond, inkább a tény, hogy a ház autóval megközelíthetetlen (volt délelőtt), Ott is eltolták ugyan egy sávban a havat, de arra már esett sok friss hó, és nem ismételték meg az akciót. Így az is világossá vált számunkra, hogy következő télre meg kell szervezni, hogy komolyabban takarítsák arrafelé is a havat. Jani végül letette a kimenekített autót, gyalog beevickélt a házunkhoz, elhozta a gépet, amihez az összes aksi le volt merülve, így nem készült kép a vastag hóborította házról. Egyelőre. Itthon Jani délután beszélt is a szakemberekkel, akik most újracsinálják a gipszkartonozást, hogy holnap lehet, hogy nem kell jönni, mert nem lehet eljutni a házig.

Koradélután újra én mentem lapátolni, ezúttal kb. 5-6 centi volt csak, de kiástam a másik kocsibeállót is, ahonnan az udvarra lehet beállni, mert ha elkezd a mínuszokban összefagyni, akkor aztán nehéz lesz takarítani, és használatban van az is. Ezt a beállót Jani tegnap délelőtt takarította, így most kb. 20 centis réteg volt már rajta, jó kis testedzés volt eltüntetni onnan. A két kocsibeálló szélein most majdnem akkora hódombok vannak mint én, egy kis tuja el is tűnt a rálapátolt hó miatt. J Estére, úgy tűnt, elállt a hóesés, és most már nagyon reméljük, hogy egyelőre nem is jön több, köszönjük, elég lesz egy ideig. Ha összeszámoljuk, biztos ellapátoltunk fél méternyi havat a két nap alatt. az udvarban annyi hó van, hogy Kinga nehezen tudott csak menni benne, Csilla szerintem esélytelen is volt erre a feladatra. :-P

A két nagy nyúzott minket, hogy menjünk szánkózni még később délután, de mindketten köhögnek, Kinga nagyon rekedt is, nem nagyon erőltettük a dolgot. Oviba sem megyünk holnap, egyelőre azt sem tudom, mikor megyünk, mert nehezen gyógyulnak. Kinga sem akar túlzottan sok meleg folyadékot inni, pedig jót tenne neki, ráadásul, ha nincs lázuk, a szokásos energiákkal rendelkeznek, és rengeteget ugrálnak. Az pedig mindent, csak jót nem tesz a torkuknak. Úgyhogy egyáltalán nem súlyos az állapotuk, de így nehéz lesz meggyógyulni. Zita inkább kezd egyre csúnyábban köhögni, jó lenne holnap orvosnak megmutatni, de ahhoz, ugye, Verőcére kell átmenni, és feltételezem, hogy arrafelé is prímák az utak, szóval, nem tudom. Pedig lehet, hogy muszáj lesz valahogy átküzdeni magunkat, ha reggel sem jobb a helyzet. De mitól lenne?. Ilyenkor sóhajtok, hogy ha már Diósjenőn laknánk, akkor lenne helyben gyerekorvos, még gyalog is le tudnánk menni-feltéve, ha az orvos eljut Diósjenőre, mert úgy tudom, hogy két éve ő meg Vácra költözött, és kijár Jenőre, király J, és akkor megint morci leszek, ha arra gondolok, hogy ma is falbontós képeket hozott haza Jani. Hiába tudom, hogy nemsokára rendbehozzák, azért szomorú újra a gyapotszigetelést és hőtükör fóliát látni. No, mindegy, megcsinálják újra (harmadjára, khm), és akkor már talán tényleg örülhetünk. Mindenesetre azért már kicsit sikerült megbékélni az új helyzettel, hogy újra bontunk és várni kell a továbbhaladásra kicsit.

Így esett az első sokhavas hétvégénk, semmi különösebb móka vagy örömködés, inkább a munka és bosszúság része jutott most nekünk, de kétségtelenül gyönyörű most minden. J

Itthon a csapat

Ma reggel Csilla is itthon maradt, mert hasonló betegség jelei mutatkoztak, mint Kingánál. kinga hétfőn reggelre lett lázas, bár nem volt komoly, 37.5 fok, kedden volt a maximum 38.5 fokkal. Délután Jani elvitte az orvoshoz, hogy ez most betegség vagy "csak" az oltási "utórengés". Pirosnak találta a torkát, de semmi egyebet nem talált, lázcsillapítást javasolt csupán. Tegnap is megállt a hőmérséklete 37.5-nél, ma reggel meg már csak hőemelkedése volt. Kinga kisasszony ma már eleven, élénk, most is kengurulabdázik, délután, miután ellapátoltam a havat, kicsit szánkóztunk is.

Most Csilla van soron, neki is max. 37.7-ig ment a hője, kicsit folyik az orra, inkább többet köhög. Hát, ennyi. Zitának egyszer-egyszer orrot kell szívni, és nagy néha köhög egyet, de nála (még) nincs jele komolyabb betegségnek. Úgy tűnik, a másik két lánynál sem komoly, legalábbis remélem, ha eddig nem volt, ezután sem lesz. Ez az első komolyabb betegségük szeptember óta, jó lenne, ha ennél nem is lenne se több, se rosszabb. :)

Viszonylag jól eltelt eddig a nap, délelőtt festettek, egy-egy mesét megnéztek, a két kicsi nagyot aludt, a nehez inkább most jön, ahogy kezdődik az este, lassan fáradnak, én is, mindent egyszerre kell csinálni. Zita már elkezdte a nyűgösségsorozatot, csakhogy meglegyen az öröm és kacagás. :) De holnap péntek, és jön a hétvéééége! :-))))

Építkezés: falbontás-2. felvonás

Valószínűleg nekünk ez lesz a hobbink vagy mi nem is tudnánk e nélkül élni, vagy nem is tudom, vagy csak egyszerűen mert a szakemberek rossz munkát végeztek, de: ismét bontani kell a falakat!

Az úgy volt, hogy... honnan is kezdjem? Hát, talán onnan, hogy aki nagyjából követi az eseményeket, az emlékszik, hogy decemberben vissza kellett bontani sok helyiségben a falakat, mert nem voltak egyenesek, vízszintesek. Nagy bosszúság volt, egy hónapot vesztettünk, új emberek kapcsolódtak be a helyrehozatalba, aztán úgy tűnt, azokat a hibákat kijavították, amik akkor adódtak. Akkor az volt a porbléma, hogy még a falakat alkotó alaposzlopokat nem rakták teljesen egy sorba, emiatt nem lehetett a szigetelést majd a burkolást úgy megcsinálni, hogy a falak egyenesek legyenek. No, sok-sok ellenőrzés mellett úgy tűnt, hogy ezek a hibák eltűntek, hogy sikerült egy olyan újabb módszerrel felrakni a szigetelésre először az osb-lapokat és rá a gipszkartont, amivel korrigálni lehetett ezeket a hibákat. Hurrá! Kezdtünk megnyugodni, nem olyan vészesnek látni az elvesztett egy hónapot, valamennyire kompenzál minket az építő cég (kötbér, konkrétan), tehát minden OK kezdett lenni. Legutóbb mutattam, ugye, milyen szépen haladnak már a festők, egész rendezett kinézete lett a belső, hálószobai részlegnek. Örültünk, reménykedtünk, meglesz ez, jó lesz ez!

Aztán tegnap reggel Jani úgy jött haza a telekről (reggel 7-kor már ott kezdett, hogy kivigye az alapozót a festéshez, amivel az ajtókat alapozzák a festők, és amit Jani használt még nyáron a falak külső oldalán), hogy kis wc-t és fürdőt lebontatta a festőkkel (akik amúgy más szárazburkolati munkát is vállalnak, mi eddig a festést kértük tőlük), mert a falak bizony nem voltak egyenesek. Én már akkor kiakadtam kicsit, hogy hogy lehet ez megint, de Jani akkor rohant, túlzottan sokat nem tudtunk csevegni.

Délután, mikor hazajött már azt közölte, hogy több falat is bontani kell, mert a probléma máshol is megvan. Először lefagyott szívem, lelkem, mindenem a hír hallatán, elborzadtam, hogy a szépen megcsinált, félig lefestett falakat ismét szigetelésig bontani kell, nem értettem, hogy történhet ez meg még egyszer. El is sírtam magam, mert én már nagyon költöznék, főleg az albi kisebb–nagyobb hibái és magas fenntartási költségei miatt (pl. tegnap is teljes gázzal ment a padlófűtés, mégis, mikor leültem Kinga mellé a kanapéra a nappaliban, majd megfagytam, úgy süvített be a hideg az ablaknál, rendesen dideregtem)

Sírni persze most nem lehet, cselekedni kell. Az a probléma, hogy ugyan sikerült az előző falegyenetlenséget egy olyan módszerrel javítani, hogy a fal egyenes legyen, de most úgy szögelték fel az osb-lapokat és rajtuk a gipszkartont, hogy azok további terhelésnél és a fagerendák száradása révén idővel meghajlanának, megtörnének. most képzeljünk el egy fürdőszobát, teljesen csempézve, és öt év múlva mondjuk szépen megtörik itt-ott a fuga, a csempe, behajlik a fal a terheléstől. Nos, nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet hagyni. akár tetszik, akár nem, újra kell csináltatni. Janit is kérdeztem, hogy ő nem tudta volna-e észrevenni, de szegénykém csak arra figyelt, ami addig hibás volt, azt ellenőrizte, hogy javították-e, arra nem gondolhatott, hogy a javítás is rosszul van megcsinálva. Nincs ugyanis kimerevítve eléggé az osb és a gipszkarton, sűrűbben kellett volna felszögelni, kb. 30 centinként, most meg néhol 70 centi kihagyás is van. Remek.

ezen a képen látszik, hogy mérőszalaghoz képest mennyire be van hajolva a fal!! Egyáltalán nem fekszik rá (amúgy, ha jól látom, ez a kis fürdőnknél a zuhanyzó helye):

Az ember ilyenkor puffog (és akkor nagyon finoman fejeztem ki magam), hogy ezek az emberek most nálunk tanulják a szakmát vagy mi van? De nem igen, mert az építő cég az ország más részén is csináltatott velük ilyen munkát, tehát egyrészt nem most kezdték másrészt az építő cég sem ismeretlen embereket alkalmazott. De ha ilyen munkát végeztek itt, lehet, hogy máshol is így dolgoznak? Csak ott nem derült ki, mert a tulaj nem járt ki annyit szemlére? Kaptak egy kulcsot, megcsináltak mindent, a falakat a saját festők szépen “kozmetikázták”, aztán jött a tulaj a kulcsrakész házba, hogy hurrá, minden szép és jó? Most meg lehet, hogy dőlnek, repednek a falai? Vagy másoknak mázlijuk volt? Hát, nem tudom. Mindenesetre az egy jel, hogy a múltkori esetünknél az építő cég sebesen kiküldött ellenőröket más építkezésre is, hogy ott is előfordultak-e a hibák, tehát igencsak akkor kapták fel a fejüket, hogy hoppá, itt valami nincs rendben! Jani kinyitotta a száját, kifogásolt, és lehet, hogy ezzel nyitotta fel bizonyos emberek szemét. Kár, hogy ennek mi látjuk most kárát, de inkább most problémázzunk mint amikor ránkdől a fürdőszoba fala és többtíz vagy százezer forintos kárunk lesz. Egyébként ez véletlenül sem abból van, hogy ez gerendaház és kicsit máshogy épül mint egy tégla vagy könnyűszerkezetes! Ha valaki nem ért hozzá, trehány, figyelmetlen, akkor azt is ugyanúgy el lehet rontani, tele lehet halmozni hibával, mint bármi mást. Emlékszem, a pesti lakásunknál is mennyi probléma volt! Új építésű, 30 lakásos társasházban, az építő cég természetesen hatalmas csúszásban, igyekezett mihamarabb tető alá hozni a házat és átadogatni a lakásokat, no, ja, fizette vagy fizette volna a rakás kötbért, aztán végül minden lakástulaj panaszkodott hibákra, utólag kellett javítai vagy nem is lehetett javítani, csak a bosszúság maradt.

Van most bosszúság nálunk is bőven, de inkább most, mint később. Legalábbis ezzel tartjuk magunkban a lelket.

Egyébként egy másik érdekes pontja az ügynek a műszaki ellenőrünk, aki tegnap maga is megnézte a hibákat, és természetesen egyből “visszadobta” az egészet. A gond csak ez, hogy eddig túl gyakran nem volt kint a háznál, decemberben sem, pedig, szerintem illet volna. Jani beismerte, hogy talán abban hibázott, hogy nem “nyomta” jobban, hogy az úr hamarabb és gyakrabban kimenjen, mert akkor hamarabb kiderül talán az is, hogy nem elsőosztályú lambériát hoztak a falak belső felére! Hát, igen, tényleg nyomhatta volna Jani a dolgot jobban is, de én csak tovább háborgok, hogy könyörgöm, annak az embernek nem ez a munkája? Nem ezért fizetjük? A védőnőnk, ha mást nem is, de azt jól csinálja, hogy a településen lévő pici babák és gyermekek oltását, státuszvizsgálatait figyelemmel kíséri, szól, ha menni kell, felkeresi a szülőket, kimegy, odaadja az oltási értesítőt, stb., pedig sok gyerek van a keze alatt, töb települsé is tartozik hozzá, és túl sok pénzt nem is “akaszt” ezért”. Valami hasonlót kéne talán a műszaki ellenőrnek is csinálni, de lehet, hogy ez csak az én kósza elképzelésem és tévedek.Végül is, eddig nem volt nagy probléma az építkezésen, bár decemberben az első felvonásos falbontás már adhatott volna okot a szemlére. Néminemű, aprócska rákukkantásra a fejleményekre.

Mindegy, a helyzeten most ez nem változtat. Meg kell oldani a problémát, mégpedig sebesen. Jani reggel ismét kiment a telekre, megnézték, mit kell újra csinálni. Azóta nem beszéltünk, de tegnap úgy vélte, hogy az össze vizes helyiséget, a szülői hálót és az egész belső folyosót! A három lányszoba talán megússza, mert azt olyan ember gipszkartonozta, aki talán jól meg is csinálta. Talán. Az eddigi csapat tegnap délelőtt összepakolt és elhagyta a helyszínt, nyilvánvaló, hogy most már nem ők csinálják újra. Jani keresi az új embereket, valószínű meg is van, de majd erről írok, ha konkrét lesz. Az is biztos, hogy az építő céggel szerződést módosítunk, az anyagi vonulatán mindenképpen kell válatoztatni, ki, mit hogyan finanszíroz, stb. Mert azt szinte részletezni sem kell, hogy plusz munka valakinek újra osb-lapozni és gipszkartonozni a falakat, a villanyszerelőknek újra (immáron harmadjára) meg kell csinálni a villanybekötéseket, kábelezést, és nem biztos, hogy nagyon örülni fognak, a festőknek újra kell glettelni, alapozózni, stb. Arról az aprócska tényezőcskéről nem is beszélve, hogy ez nekünk mekkora pluszköltség, hogy tovább kell az albérletet is finanszírozni, nem egy lényegtelen tényező! Roppant vidám dolog ez!

És míg hétvégén azon problémáztunk, hogy vajon főbérlőnk Jani, aki a csempézést és padlólapozást csinálta volna a következő lépésként, vállalja-e, hogy az egyik helyiségben kicsit bonyolultabb burkolást választottam, meg egyáltalán, mikor és hogyan tudnánk megrendelni a burkolóanyagot, addig most, hogy váratlan helyzet adódott, azon morfondírozunk, hogy egyáltalán mikor jutunk megint a padlólapozás állapotának közelségébe. Hm, hm. Egyszer biztos! J

És itt van néhány kép, hogy a festők már milyen jól előrehaladtak a mennyezet és ajtók festésével (a natúr fenyőszín helyett most már a külső barna színben pompázik a mennyezet és néhány ajtó):

Festett és még nem festett plafon:

Festett szobaajtó:

A mennyezet és ajtófestést Jani szerette volna csinálni, de mostanában úgy elvan halmozva munkával, hogy a jó Isten sem tudja, mikor jutott volna oda, hogy megcsinálja. Így most csinálják a festők, amivel spórolni nem spórolunk, de muszáj haladni. Legalább ezzel... :) A festő legalább tényleg profi és szép munkát csinálnak. Bár ezen a folyosón bontani kell a falakat, egyelőre nem lesz ilyen szép, de majd egyszer csak megint lehet gyönyörködni! Reméljük. :)

Hárman itthon, új felállásban

Kingának reggel 37.5 volt a hőmérséklete, bágyatdtan ült a fotelban, ezért szabadnapot ítéltem neki. Lehet, hogy az oltási reakció most jön ki, lehet, hogy beteg, nem tudom, nem tűnt túl fittnek, hogy oviba menjen. Szeptember óta az első komolyabb esetünk, leszámítva az őszi torokfájásos két napot, ami valószínűleg kamu volt. Most sincs rosszul, eszik, iszik, rajzol, mesét néz, de nem baj, ha itthon pihen.

Csillának kutya baja sem volt, ezért végül úgy döntöttem, ő menjen. Jani el tudta vinni, így reggel egészen új felállásban maradtunk itthon: én és két "szélső" leánykám. Fura, mindig Csilla volt Zitával párban, fura, mert most Csillára gondolunk, hogy éppen mit csinál az oviban, és fura lesz, hogy délután Kinga öltözik, hogy Csilláért menjünk. :-)) Jóval nyugisabb felállás, mint a Csilla-Zita páros, nyilván, az én szempontomból nézve. Ilyenkor megértem az anyukákat, akik nagyobb korkülönbséggel vállalják a testvért. Jól elvan a két lány, Kinga olykor játszik, segít Zitának, ugyanakkor látszik a nagy "hézag" is köztük: míg az ötéves szépen játszik, alkot, megül egy mese mellett, addig az egyéves jön-megy, rámol, rumlit csinál, anyára tapad éssatöbbi. Azért én nagyon örülök, hogy ott vam köztük a kis kapocs, Csilla személyében, még ha gyakran fárasztó is ez a nagycsaládosdi.

Most megyek is, társasozunk Kingával, ha már annyira szeretné. Igaz, hogy újabban ilyenkor szokott lenni a jól megérdemelt napi szusszanásom, amit jóóóó gyorsan meg is szoktam, de az sem utolsó, hogy nyugodtan végig tudunk valami játszani legnagyobb leánykámmal. Két-három óra múlva úgyis kezdődik a délutáni-esti nagyhajtás, "természetesen" apa nélkül... :-)

Építkezés: tetőtér

Délután az épülő házunknál találkoztunk anyósomékkal, egyrészt, hogy "átadják" a náluk üdülő unokákat, lévén véget ért a hétvége, másrészt megmutassuk nekik, hol tartunk az építkezéssel.

És ha már így alakult, hogy ma megint mentünk, és ma nem is dolgoztak a fiúk a tetőtérben, én is felmásztam, hogy lássam "mi a pálya". Szerintem nyár közepén jártam itt utoljára, akkor még a ház belső részéből vezetett fel a létra. A létra továbbra is az összekötő kapocs, de már a lépcsőházból lehet felmenni, a meredekség azonban mit sem változott. Azért egy lépcső egyszer majd barátságosabb lesz. :) Fentről a lépcsőház, jobbra a létra, ahol fel lehet közlekedni:

Az emeleti fürdőszoba immáron gipszkarton borítással:

Az egyik kis szoba egyik oldala, a tetőn a szigetelés:

És a másik ablaka:

És a másik szoba, ablak alatt a légbefúvás fűtőeleme:

A padlózat még nem kész, még elég nehéz közlekedni a gerendákon, keresztbefektetett osb-lapokon, de a hajópadló már ide is megvan, lent a nappaliban várja a felhasználást. Akkor végre a nappali is kicsit barátibb képet fog mutatni, még mindig ez a legrumlisabb helyiség, de ahhoz képest, hogy talpalatnyi hely nem volt a hatalmas kőzetgyapot hengerektől és más szigetelő anyagoktól, most már szellős és tágas. :)

A tetőteret elméletileg vendégek számára terveztük, egy kis "zugban" egy minikonyhát is be lehet majd rendezni, ez azonban még nem lehet tudni, hogy teljesen mikor valósul meg. Ez egyelőre halasztott része az építkezésnek, de szállóvendégek addig is vígan jöhetnek, csak akad egy kis hely valamelyik szobában nekik! :)

Aztán évek múlva, amikor a lányok nőnek, és nem igénylik majd az állandó szülői társaságot, lehet, hogy vonzó lesz számukra a két tetőtéri szoba, ki tudja? De ez még odébb van (akkor is, ha gyorsan telik az idő), egyelőre örülünk, ha átszokunk sikeresen a földszinti "rendes" szobáikba. :) Maaajd, ha eljön az ideje.

Építkezés: szombati szemle

Mint ahogy már említettem, ma délelőtt átmentek a lányok anyósomhoz. Együtt vittük őket, nagy-nagy örömmel maradtak ott, aminek nagyon örülök, mert ilyenkor én is jobban élvezem a szusszanást, mikor tudom, hogy ők sem kényszerűségből maradnak ott, hanem most már mindketten nagy élvezettel, különösen Csilla nagy eredmény. Mára ő is megtanulta, hogy megyünk értük, és mamánál minden más, talán kicsit engedékenyebb, amit jól ki kell élvezni. :)

Úgyhogy ők maradtak, mi pedig hármasban kimentünk a telekre. Zita elaludt az autóban, így őt kint hagytuk az autóban (járt a motor, nem hűlt ki az autó, és csak a vége felé ébredt fel, amiért hálás voltam neki, mert jól esett végre gyerek nélkül is kicsit körülnézni). Bementünk, és teljesen ámulatba estünk, mert volt változás. De nézzük sorban, igaz, nem pont ilyen sorrendben akartam mutatni, de nekem a blogger előreteszi azt a képet a blogban, amit utoljára töltök fel, így állandóan figyelni kell a sorrendre. Most elnéztem, így igazából kicsit össze-vissza lett a dolog, de szerintem megbocsátható. :)

A lépcsőház, ami még le van maradva, de itt még először tudni kell, hol lesz a felfelé vezető lépcső pihenője, így ezek a falak még csak ilyen szinten tartanak szigetelés és burkolás terén:

A konyha ablaka. A mesterek éppen ekkor rakták fel az ablak fölött az utolsó lambériacsíkokat. Ahol alatta osb-lap van, oda csempe kerül (Csempéről is mindjárt még bővebben):

Ez itt már a belső, nagyobb mellékhelyiség, egy wc és bidé helye egymás mellett. Ez a helyiség még "pöttyös" falú :)

A festő éppen a mi hálónkat festette le fehérre alapozás gyanánt. Ez a réteg megmutatja az esetleges hibákat, egyenetlenségeket, amiket még lehet javítani, de nem találtunk hibát, max. a szakember láthat itt-ott javítandó részeket:

Az egyikgyerekszoba, amit már lefestettek ezzel az alapozó fehérrel, és már teljesen kultúrált kinézete van ( a hajópadló sajnos nem látszik, a festés miatt le van takarva, de hát ez a normális "eljárás" :) ):

A belső folyosó szintén lefestve fehérre, két gyerekszoba ajtaja látható még. No, ez a fehérség volt a nagyon új, ettől már tényleg pofás a kinézete a belső helyiségeknek, nagyon tetszett.! :)

Újfent a folyosó a másik végről:

És ez a folyosó a nappaliból vezető közlekedőből nézve. Jobbra látszik a mi hálónk ajtaja:

Jó volt ott lenni, a nap is sütött, jól bevilágította az egész házat, most olyan szellősebb, tisztább volt minden, köszönhető annak is, hogy a festők rendszeresen takarítják maguk után a szemetet, így az is sokat számított. A lambériázásból is csak annyi hiányzott, ami a konyhában volt, meg persze a tetőtér, de ottjártunkkor is dolgoztak rajta a fiúk. A pincében pedig a villanyszerelők dolgoztak, még koradélután is, mikor Jani visszament lemérni a csempézendő helyiségeket.

A telekről ismét bementünk a váci csempeboltba, ahonnan jó eséllyel vesszük majd a burkolóanyagot, hogy egy-két apróságot megnézzek, árakat egyeztessek. Lehet, hogy módosul néhol a csempeválasztás, mert sikerült egy-két esetben elbizonytalanodnom. Nem sokáig lehet már bizonytalankodni. :)

Így ma este újra előveszem a csempeterveket, és azokban a helyiségekben, ahol eddig sem voltam 100%-ig elégedett a választással, ott újratervezem. Inkább most, mint hogy később megbánjam. Úgyhogy már azt hittem, hogy megvagyok a csempével, de mégsem. De nem bánom, mert lehet, hogy mégis bekerülhetnek a nagy kedvenc csempéim (ha Janit is meg tudom győzni :-)), a homlokráncoló pénz-és építésügyi miniszterünket, mellesleg joggal ráncolja azt a bizonyos okos homlokot :) ). A konyha teljesen megvan, ma eldőlt az étkező, talán a nappali, a benti nagy fürdő, a kinti kis wc, és a közelekdők. A kinti kis fürdő és a benti nagy wc kérdéses. Tudott valaki követni? :-))) /nem kell ám visszamondani ezt az egészet :)/

ehhez képest a falak színének kiválasztása már gyerkjátéknak tűnik. Ahhoz is kaptunk színpalettát, az valahogy nem okoz ekkora fejtörést. Talán azért is, mert ha mégsem tetszik, akkor idővel könnyen átfesthető. A csempe és padlólap viszont hosszabb időre szól.

No, megyek, mert legkisebb csemete ébredezik koraesti sziesztájából. Amiért csendesebb a ház, azért még maradt ellátandó gyermek! :-))

Csilla, a profi ovis

Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megy majd, de úgy tűnik, tényleg ilyen simán sikerült Csillának megszoknia az egész napos ovis létet.

Január 5-én aludt bent először, és nem volt semmi gond. Legalábbis az óvónők nem mondanak semmit, hogy sírna, nem aludna, stb. Egy nap mondták, hogy nehezen aludt el, de ennyi. Úgy általában is jól viseli az ovit, szerintem szeret ott lenni. Nem tiltakozik reggel, ha menni kell, bár néha van ilyen kósza beszólása, hogy ő nem szereti a gyerekeket, de ez sok mindent jelenthet, talán azt is, hogy néha zavarja a nagy hangzavar, ami egy oviscsoporttal együtt jár. Talán kis barátja is van, Flóra személyében, de nem tudom leszűrni, mennyit játszanak együtt. Reggelente nincs sírás, mikor bemegy, kissé félénken megy a többiek közé, de megy, nem is kell általában kézen fogva bevezetni. Ha Kinga néni van reggel, ő mindig felemeli, integetnek együtt az ablakból nekem, amitól Csilla pityeregni kezd. Talán szólok majd neki, hogy ezt nem kéne, ugyanis, ha Szilvi van, akkor ő mindig vidáman behívja, esetleg kézen fogva bekíséri, tereli is a figyelmét a lánynak, olyankor vissza se néz, nincs könnycsepp sem. És ő büszkén mondogatja is gyakran, hogy “Képzeld, anya, én nem is sírtam az oviban!”.

Enni változóan eszik, ezen még van mit javítani. Állítólag a reggeli jól megy nála, ebédelni szokott, a levest különösen szereti, egyedül uzsonnára nem eszik gyakran. Nem szereti a kenyeres dolgokat, talán azért. De minap banán és keksz volt, és örömmel újságolta, hogy ő bizony megette mindet! Bezzeg Kinga, tutira vettem, hogy a banánt kihagyja, és úgy is lett. J Valamelyik leányom mindig bojkottálja az uzsit, nehogy már mindkettő jókedvű legyen hazaúton. :-P

Gyakran gyöngyfűzés közben találom délután, máskor elmélyülten kirakózik, ilyenkor néz is engem egy ideig, mire felfogja, hogy ott vagyok. No, ezek miatt gondolom, hogy szeret bent lenni. Kinga közelsége is nagy előny, ez vitathatalan!

Mióta ovis, egyre ügyesebben öltözik egyedül. Sok mindent felvett eddig is, de a póló és harisnya nem ment. hétfőn, mikor itthon voltak az ovis betörés miatt, délután kimentünk, készülődtünk, és egyszer csak nézem, hogy Csillán már harisnya és nadrág is van. Pislogtam rendesen, nem emlékeztem ,hogy feladtam volna. És kiderült, hogy nem is, valóban, ő egyedül húzta fel.

Remélem, az ovi továbbra is csak jó hatással lesz rá, és segítene, hogy valamilyen oknál fogva ezek után hajlandó lenne sálat venni, vagy legalább felhúzni jobban a pulóvert (Csillának puvóver) vagy kabátot, mert állandóan kint a nyaka. ÉS ősz óta még nem volt beteg… Kopp-kopp. Nem is értem, hogy úszta emeg eddig, de hála istennek megúsztuk betegség nélkül.

Egy pár hónapja elhagytuk nála a cumit, még valamivel ovi előtt. Szilveszter körül találtam egy zacskó régi cumit, amit talán még Csillának vettünk régen, de nem használta őket, csak játéknak volt összegyűjtve. Odaadtam Zitának játszani, aki bevette ugyan a szájába, mókás is volt látni cumisan, szokatlan módon “eltűnt” a fél feje J, de hamar kiköpte. Csilla megtalálta őket természetesen, de nem gondoltam, hogy “veszélyes” lehet. Hát, de pedig az volt! Csilla “visszaesett”, egy-két hétig megint cumizott (bezzeg két-három éve nem kellettek ezek a cumik! J), főleg éjszaka, és néha itthon, nappal. Én viszont galád voltam, a napokban kidobtam az éppen elöl lévő szájbavalókat, hiszen egyszer már viszonylag könnyen leszokott róla, megvoltunk nélküle, nincs már rá szükségünk. Tegnap-tegnapelőtt kereste őket, de igazából semmi komoly balhé nincs belőle. Azért ma reggel aranyos volt, hogy kezes-lábas pizsamában jár-kel a nappaliban, Jani nagy elemlámpájával, ide-oda bevilágít és mondogatja nagy fontoskodva: “Én most keresem a cumim!”. Aztán kisvártatva közli: Á, nem is kell az már nekem!” No, hát ő is tudja akkor, nem csak én. J

hármójuk közül ő most a legnagyobb zsivány, állandóan háborgatja, piszkálja Kingát, engem is elég gyakran felidegesít ezzel. És, hát, persze hiába szólunk, kérünk, nem is hallja, csak tovább huligánkodik. Ma például azt hittem, megtépik egymást, mikor rövid időre telefonálni kimentem (engem hívtak, magamtól nem kezdtem volna akkor hívást, mert kis ideje akkor már állt a bál kettejük között J ), nem tudtam bemenni hirtelen, de nagy volt a csete-paté, bíztam csak, hogy marad hajuk… Volt sírás rendesen, de mire beértem, egymás mellett ültek a kis asztaluknál, és valamin mulattak. Ki érti ezt?

Pont emiatt a hullámzó hangulat miatt kicsit örülök, hogy anyósom megint vállalta őket holnap délelőttől egyalvásos üdülésre, megpróbálom magam felszívni a jövő hétre, még akkor is, ha tudom, hogy elég egy újabb összekapás, és máris kiakasztanak. Ha egy hónapra mennének is így lenne. Úgyhogy akkor inkább ne menjenek sok időre, csak hiányoznának! J

Kinga-fogadóóra

Kedden délután fogadóórára mentem Kinga óvónőihez, miközben Jani hősiesen vállalta, hogy mindhárom leányt átviszi Verőcére a gyerekorvoshoz, hogy végre megkapják a H1N1 elleni oltásukat. Ezzel pár hónapos dilemmám, tanácstalanságom végére tettünk pontot. De nem erről akartam most írni, ez csak háttérinfomáció, hiszen egyrészt én keveset megyek valahova gyerek nélkül, de ha előfordul, mindenkinek az első kérdése, hogy a lányokkal ki van? J Jani tette meg tényleg hőstett, én csak kettőt vittem régen egyedül oltani, hármat sosem, lévén másik településre kell átmenni. Kinga igazi kis hős volt, a két kisebb persze sírt, de megcsinálták. Én is mentem volna, de hol Janinak nem volt jó, hol rendelés nem volt, most meg pont fogadóóra volt.

Nos, elmentem az oviba, éltem a lehetőséggel, hogy megtudjam, mit is csinál Kinga az oviban. Hasznosabbnak bizonyult egy átlagos szülőinél, ahol sok konkrét sosem hangzik el, a most hallottakkal viszont tudok kezdeni valamit.

Hála Istennek, semmi komolyan negatívat nem hallottam, sőt, igazából szinte csak jót mondtak róla. Jó a mozgása a lánynak, ügyesen csinálja tornán a gyakorlatokat, bár eleinte félénkebb volt, talán a nagy isakolai tornaterem miatt, ahová átjárnak tornázni, de mára már ez kezd eltűnni.

A legjobban rajzoló gyerek az csoportban, most tudtam meg, hogy egy rajzát elküldték egy rajzpályázatra középsős korcsoportban. J Még nincs eredmény, és igazából nem is az a fontos, hogy nyer-e valamit, hanem már a tény, hogy érdemes volt az elküldésre. Amúgy végignéztem az oviban készített alkotásait, tényleg ügyesen, aprólékosan rajzol, bár nem volt újdonság, hiszen itthon is alkot bőven. Amin pedig nagyot mosolyogtunk, az a saját magáról készített alkotások. Ez egy olyan feladat, hogy saját magát kell lerajzolnia minden segítség, terelgetés nélkül. 2008 szeptemberében kb. két háromszöget rajzolt egymásra, némi fekete folttal a felsőn, ez volt ő. 2009 áprilisában egy színes, részletes, egész lapot kitöltő kislányfigurát rajzolt, hosszú hajjal, ujakkal, totál színes ruhával. Döbbenetes a változás! J ezeket a rajzokat az óvónő egyben tartja egyelőre, de itthon sem szűkölködünk hasonló remekmunkákban.

elmélyülten tud játszani, nagyon figyel foglalkozásokon, kivéve mostanában, ha Dominika ül mellette, mert akkor ő eltereli a figyelmét. Domival nagyon egymásra találtak az utóbbi néhány hétben, nagyokat játszanak együtt, de hamar kiderült, hogy foglalkozásnál, evésnél és alvásnál el kell őket különíteni, mert Domi “elrontja” Kingát. Valószínű az ő hatására nem eszik jól Kinga az oviban egy ideje. Ez volt az egyetlen negatívum és meglepetés is egyben, mert szentül hittem, hgogy Kinga ovis evésével minden rendben van. Kiderült, hogy válogatós lett, nagyon, pedig előtte szinte mindent megevett. Domi hatásának tudják be, beszéltem én is Kingával, és bíztatom, hogy többet egyen, persze csak ami ízlik. Nyilván nem kell neki mindent megenni, de legalább térjen vissza a régi, jólevő Kinga.

Az ovis társakkal jól kijön, konfliktusba nem nagyon keveredik, a játékot megosztja mással, és főleg szerepjátékokat játszanak a lányokkal. Erzsi hiányolta, hogy nem társasoznak sokat, pedig látja, hogy megvan rá a képessége (ezt én is alátámasztottam, hiszen itthon mindig társasozásért nyúz, csak kevés rá az igazán megfelelő időszak). Idén már matekfoglalkozások is vannak, no, semmi rémkomoly dolog, csak ide-oda csoportosítanak dolgokat, halmazokat alkotnak, megszámolják, melyik több, kevesebb, stb. Ez is megy Kingának, de állítólag ezeknél a feladatoknál kell némi indító bíztatás, talán mert újak a feladatok. Az ovis feladatlapokat jól oldja meg, a színeket, színárnyalatokat megkülönbözteti (tja, kérem, fél életét a színes ceruzái között tölti, ezen nem csodálkozom J )

Nem is kell részleteznem, hogy nyugodt szívvel jöttem haza, jó érzés tudni, hogy a gyermekkel minden rendben, alkalmazkodó, nincs probléma vele, sőt, vannak a területek, amiben még különösen ügyes is. És, hát nagy titokban kicsit büszke is vagyok rá. Na, jó, nem kicsit. De, hát ez már csak így van. J

Építkezés: villany, festés, lambéria, fűtés

Legfrissebb, délutánról származó képek, hírek. :)

A pincében világítanak a lámpák, ahogy az alábbi képen is látszik. Itt látszik a központi porszívó fehér csövezése is (a háttérben a falak mentén):

A szobák most már nem pöttyösek, lassan elkészül a glettelés, kezdődhet a festés. Először fehérrel kezdenek a mesterek, afféle alapozás jelleggel, a színes, végső réteg Janié lesz

A bejárati ajtónál, az előszobában elkészült a lambériázás:
Ugyanaz a közelekedő a bejárati ajtóból. Szemben a lépcsőház ajtónyílása, jobbra a nappali. A lépcsőházi ajtó holnap bekerülhetett volna, ha hirtelen nem találjuk ki, hogy mégis üveges legyen, mert akkor jön a lépcsőház felől is fény. Így sem lesz húdevilágos a szélfogó, de jobb lesz a helyzet, bár, oda nem is kell nagy fényáradat. Így a tele ajtó felhasználásra kerül a tetőtérben, ide pedig kerítünk egy üvegeset, amit talán csütörtökön be is rakhatnak. Amúgy a lépcsőházban látható létrán lehet jelenleg feljutni a tetőtérbe:
Írtam múltkor, hogy akadt "kicsi" gond a fűtéssel, némely részeken nem volt meleg a padló. Mára kiderült a turpisság: át lett fúrva egy helyen a fűtés csöve, ezért nem ment egy kör. Itt az átfúrt cső:
Az aljzatbetont megbontották, előkerült a kis "bűnös", és itt már, a javított "változat". A betont meg kijavítják azon a részen, ez nem nagy probléma.
A legészakibb gyerekszoba falán a kis termosztát, mutatja, bár nem nagyon látszik, hogy egy nap fűtés után már 14 fokra felfűtötte azt a helyiséget, pedig megy fel még meleg a tetőtérbe is, tehát van veszteségünk ( a 14 fok vasárnap volt, egy nap fűtés után, ma nem tudom, hol tartottunk). Ha viszont bekerül a lépcsőház ajtaja, jelentősen csökken ez a veszteség. A ház szigetelése viszont prímán viszgázik!
ezen a külső képen látszik, hogy bizony megy fel a meleg a tetőtérbe. A tető lenti részein van belülről szigetelés, hiszen ott lesz két vendégszoba, ott nem megy ki a meleg, nem olvad a hó. A szobák mennyezeti, vízszintes szigetelése azonban még nem kész, így a tető legfelső részébe feljut a meleg, ott el is olvad gyorsabban a hó. :)

Építkezés: fűtés beüzemelése

Képek ehhez a bejegyzéshez most nincsenek, Jani nem is csinált újakat, állítása szerint sok újdonság külsőre nincs a házban. szerinte. :)

Ha külsőre nincs is, egy nagy változás mégis történt: a mai napon beüzemelték a fűtést!

Azért ez már valami (bár nekünk minden szegbeverés kezd VALAMI lenni, maga a sikersztori), ezzel már valamelyest komfortérzete is lehet bent az embernek. Eddig elég hideg volt, sokszor hidegebb mint kint, ha tehát mentünk, nyitva hagytuk az ajtót, hogy bejöjjön a jó kis plusz két fokos "meleg". :-)) Most már viszont lezárták a tetőteret és a földszintet egymással, be lehetett indítani a fűtést. Nagyjából jól ment a dolog, azért kis gixer itt is akadt. Jani csak fél szavakban tudta elmondani a csajok mellett, hogy mi volt a gond, a lényeg, hogy valahol a vízátfolyás a rendszerben nem tökéletes, de lehet reménykedni, hogy "csak" jég van bent, mert akkor az elolvad. Ha nem jég, akkor nem tudom, mi van, akkor utána kell járni. Szóval, drukk-drukk, hogy jég legyen! Hagy menjen a fűtés, szárítsa a falakat is, haladjon a munka! (és innentől kezdve két ház fűtésköltségeit fizetjük, hehe, vicces :), de nem baj, nem baj! )

Emellett a festők is dolgoztak egész nap, nagyon profin, gyorsan! Megnyugtató. :)

Több rétegben glettelik a falat, ami Jani szerint így már helyenként fehéres kezd lenni (és még ő mondja, hogy nincs szemmel látható változás! és nem kell képet csinálni... háát, irgum-burgum! :-D, no, de holnap magam veszem kézbe az irányítást és a fotoápárátot). A festők véleménye szerint február közepére lesz költözhető a ház, de ezt főleg az alapján mondja, hogy ők mikor lesznek készen. Hogy a padlólapozással-csempézéssel hogy haladunk, Jani hogy tudja lefesteni a falakat (a festők ugyanis csak előkészítik a falakat, a színes festés Janié, illetve a lambériát is ő festi), még nem látható előre. Szerintem már Janinak is "hiányzik" nyár óta egy kis falfestés...

Fűtésre visszatérve: azért is remélem, hogy működni fog, mert hoztunk némi áldozatot ezért a napért. Anyósom reggel hívott minket, hogy sógornőm szülinapját mégsem holnap náluk ünnepelnénk, hanem ma egy étteremben. Hogy el tudunk-e menni? hát, nem tudtunk, mert a fűtésbütykölés volt napirenden. Így mindenki ott volt rajtunk kívül. :( Azt hiszem, elsősorban Kinga vette szívére, hogy nem mentünk, utána pedig én. Nekem sem lett tuti napom, ismét itthon a lányokal egyedül, ebédfőzéses küzdelemmel, bezártsággal (bár délután sétáltunk egy nagyot, a két nagy kismotorral kitartóan megmászott jó néhány dombos utcát, le a kalappal). Nem lett volna rossz helyette inkább nagycsaládi ebéden részt venni a Szent Anna étteremben, ahol Csilla keresztelője után is ebédeltünk, és az egyszerű, mindennapos otthoni, hirtelen összedobott étel helyett valami különlegesebbet enni. Így jártunk, de reméljük, megérte a lemondás. :-) Aztán nemsoká mi is ott leszünk mindenhol, ahogy kell. :)

Csongor

Esküszöm, nem "hobbim", hogy újra ilyen témáról írjak. Azt hiszem, SENKI nem tehet róla, hogy mégis muszáj.

Múlt vasárnap este óta teljes ledöbbenésben vagyok, mióta Enci telefonált. Ritkán tudunk egymással telefonálni, most is kicsit fura volt, de mikor előre felköszöntött névnapom alkalmából, rájöttem, miért hív. Azért továbbra is fura volt, mert inkább sms-ben intézzük ezeket a dolgokat, nehéz nyugodt telefonbeszélgetéseket összehozni. Gyanúm igazolódott, hogy nemcsak névnapi köszöntőről van szó, hanem többről. Rögtön folytatta is, hogy péntek hajnalban kórházba került (itt leültem egy székre), mert görcsölni kezdett a hasa, a kórházban pedig kiderült, hogy levált a méhlepény, úgy, hogy a pici babának nem maradt esélye életben maradni.

Elvesztették a 33 hetes Csongor babájukat.

Enikőt sürgősségi császárral megműtötték, hogy legalább a méhét megmentsék, reménysugarat hagyva ezzel egy következő babára. Tele volt a méhe vérrel, a zárt méhszáj miatt semmi nem tudott távozni. Szerencsére a műtét végül rendben lezajott, már amennyira ez “rendes” császárnak számít. L

De baba nincs, és ez iszonyatos. Én, aki baráti szinten vagyok érintett, naponta többször elpityeredek, úgyhogy ők nem is tudom, hogy tudják ezt átvészelni.

Enci szomorú hangon ugyan, de nyugodtan beszélt a telefonban, de sejtem, hogy sok-sok nehéz nap, hét, hónap van előttük. Csongor a második kisfiuk lett volna, Kristóf most lesz nemsokára kétéves. Enikő azt mondta, hogy ezt csak erős hittel lehet kibírni, hogy valamilyen okkal történt mindez. Az ember alapból olyan, hogy keresi mindennek az okát. Nem lehet tudni, pontosan miért történt mindez. Orvosi szempontból nem kellett volna megtörténnie: sem a viszonylag kis korkülönbség a két gyermek között, sem az előző császár nem magyarázza a leválást (nekem 3 császárom volt, kis korkülönbségekkel, mégsem történt semmi, és általában nem is szokott). ráadásul éjszaka történt, amikor Enci amúgy sem emelhette meg magát, nem történt külső behatás, mint pl. kisfia rúgása, stb. Úgyhogy erre nincs magyarázat. Talán még nehezebb az egészet felfogni. Ha az embert tragédia éri, “szeret” valakit, valamit okolni, tudni mi miért történt, és most nem lehet.

Napokon belül eltemetik a pici fiút, mivel úgy döntöttek, hogy így lesz jó. tudni hol van, méltóan elbúcsúzni tőle, hiszen éppolyan kisfiuk volt, mint Kristóf. Életük része volt, ennek így kell lenni. Meg nem nézik, azt mondták, az élő, 3D-s kép maradjon meg örökre bennük.

Ezután sok nehéz hónap vár rájuk, de én hiszem, hogy át fogják vészelni, remélem, hogy mihamarabb eljön némi enyhülés, és lassacskán pozitívan, optimistán nézhetnek a jövőbe, és majdan egy újabb baba elé.

Enci, Árpi, mint ahogy az emailemben is, itt is kívánok nektek rengeteg erőt, kitartást, sok lelki és egyéb támaszt, segítséget a családtól, barátoktól!

Nem tudok többet írni, nem látom a billentyűzetet…

Építkezés: több változás

Megint abban a helyzetben vagyok (szerencsére), hogy iparkodnom kell az építkezős beszámólóval, mert komolyan lemaradok. az pedig megengedhetetlen! :-))

A villanyszerelők felszereltek lámpákat a pincében, úgy mint a dolgozószobában:

Garázsban:

a lelógó fehér cső a központi porszívó csöve (ezt nem a villanyszerelők "művelték", hanem Attila, aki a fűtést és vizet szerelte/szereli a házban (legalább is remélem, hogy írom a dolgot, megint nem volt idő átbeszélni Janival az összes képet, amit késő este, majdnem éjszaka készített a házban)

Ééééés, megérkezett a légbefúvás "lelke", a hőcserélő egység, ami az egész légbefúvásos fűtést, levegőcserét működteti! Ehhez a fűtésrendszerhez nyertünk pénzt az államtól, fűtéskorszerűsítés címszóval, Jani még augusztusban adta be a pályázatot, októberben befogadták a pályázatot, és kicsivel később megtudtuk, hogy kaptunk pénzt. Enélkül nem tudom, hogy hogyan fizettük volna ki ezt az egységet, ugyanis ez a gépezet a "nehéz eset" anyagi szempontból az egész légbefúvásban. :)

Együtt a kazán és a hőcserélő, ja, és itt is lámpa és központi porszívó lelógó csöve :) Van itt minden! :)

Elméletileg hétvégén indul a fűtés a házban, ami azt jelenti, hogy lezárul a két szint (földszint és tetőtér), ez az alapfeltétele a dolognak.

ez már tetőtéri csendélet, ahogy kerülnek be a belső falak vázai, és sok helyen fent a szigetelés a tető belső felén

Középpontban a létránk, tá-dámm! :)

Ez itt pedig lent, a földszinten a belső folyosó, ahonnan a szobák nyílnak. Elkészült a gipszkartonozása ennek a helyiségnek is. Ide, a jobb oldalra tervezünk végig ikeás gardróbókat, ott, ahol nincsenek szobaajtók, azért sincs középen az ablak. Azért elég optimisták vagyunk, hogy az építkezés után még lesz pénzünk egyrészt gardróbot venni, másrészt megtölteni ennyi ruhával. :-))) Khm. :)

Ugyanaz a folyósó, csak Jani átment a másik végébe. Jobb oldalt a kékes falú helyiség a belső, nagyobb wc, ide vízálló kék gipszkarton borítás került. Jobbra, mellette van a nagy fürdő, de az nem látszik most a képen. A kis bemélyedés, ahol a piros csövek vannak tároló lesz, annak a hátsó falában fut egy csomó cső, de most már ez is el van takarva. Hihetetlen, hogy nemrég még egy hatalmas csőkáosz volt a ház, és most kezd valahogy letisztulni! :) Tovább, eggyel "feljebb" a pöttyös ajtófélfa már a közösségi térbe vezető folyosó, erről a folyosórészről nyílik a mi hálónk is, egy vékony csík erejéig látszik annak az ajtónyílása is.

A kép bal sarkában két ajtó látszik keskenyen, ezek a (talán) Zita és (tuti)Kinga szobái, kicsit távolabb pedig a (talán) Csilla szobájának ajtaja:

Jani kedden elment a festők teherautójával, és vettek néhány szobaajtót (itt a Zita-Kinga szobánál már fent vannak):

Amint elkészült a gipszkartonozás a szobákban, máris jöttek a festők, és elkezdtek glettelni. Ezek a pöttyök kivételesen nem a koszos fényképezőlencse miatt vannak, ezek a falon találhatóak, és határozottan jót jelentenek! :)

Ha el tudjuk indítani a fűtést, a falak is gyorsabban száradnak majd.

Ez pedig egy korábbi kép a konyha állásáról, itt már felkerült az osb-lap borítás, ahova csempe kerül majd, a felső részen itt is lambéria lesz:

további fejlemény, ami engem érint igazán, hogy kiválasztottam a csempéket, padlólapokat, izzadságos munka volt, de ugyanakkor olykor élvezhető is, hiszen itt már némi kreativitásra van szükség. Megvannak a jelöltek, de állandóan gyötör a kétség, hogy jók lesznek-e, hiszen a házat sem látom sosem, hogy könnyebb lenne beleélni magam. No, mindegy, ezt most így tudjuk csak csinálni. Janival a héten egy este sem tudtam átbeszélni a választásaimat (mert azért "mellékesen" őt is megkérdezem, egyetért-e, nagyon rendes vagyok :) ), mert vagy átaltattuk az estét, éjszakát (hétfő-kedd), vagy késő este, éjszaka jön haza (szerda, ma, holnap). Majd hétvégén, reméljük. Csak optimistán, csak optimistán! :-)))