Jani

Tegnap volt az én kedvenc férjemnek a névnapja. :) Nem mintha lenne több, hogy rangsorolni kellene őket, ;-) de szeretem őt így hívni (mint ahogy a lányaimat is kedvenc elsőszülöttnek és így tovább, így mindenki igazságosan 'kedvenc' :D)

Karácsonyhoz hasonlóan ezt sem igazán sikerült megünnepelni, igazán nem is nagyon láttuk őt tegnap, mert ment, dolgozott, tette a dolgát, noha már nagyon fáradt. Nem nagyon szokta mondogatni, de most már látszik rajta. Szerntem. Az elmúlt bő két és fél éve (lassan 3) nagyon nehéz volt neki. Vagy mondjuk inkább sűrű, hajtós és zsúfolt, ami biztos sok millió más ember életében is van, előfordul, de minket a Janié érint leginkább. Telket vásárolt, lakást adott el, háromlányos apuka lett, házépítésbe kezdett, másodállást vállalt, építkezett, és építkezik hónapok óta, gondolkozik, kitalál, milliót telefonál, szervez, harcol, rengeteget vezet, továbbra is kétállásban dolgozik és keveset pihen. Aggódok is eleget. És nem lehet elégszer megköszönni. Szeretnék már terhet levenni a válláról, csak sok tekintetben meg van kötve a kezem, várni kell, míg ezt igazán meg tudjuk valósítani (konkrétan, amíg Zita nem ovis-de legalább nem alussza át az estéket és éjszakákat biztonsággal, hogy itthoni munkát vállaljak-nem tudok elmenni dolgozni, nincs, aki vigyázzon rá, a keretbe meg nem fér bele bébiszitter-pedig ez lenne most az egyik legnagyobb segítség számára, de nem csüggedünk, eljön ez is nemsokára, ha minden igaz, két és fél évesen mehet oviba a kis csaj, amit jelenleg muszáj leszek kihasználni)

Sajnálom, hogy karácsony "levezetéseként" nem igazán tudtuk őt felköszönteni (noha a spontánmód jól sikerült fifis fotókból nyomtattunk egyet, egy fa képkeretbe tettük, lefestettük, és odaadtuk ajándék gyanánt, meg is lepődött kellemesen, valamint Kinga is rajzolt neki), de biztos vagyok benne, hogy jövőre minden nyugisabb lesz. Ezért dolgozik most ő, nagyon magas fordulatszámon.

Remélem, tudja, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok neki ezért! Nehéz ezt szavakba önteni, nem is akarom nyújtani vagy cukormázasra csinálni a posztot, de ez régóta kikívánkozik belőlem. Mostanában keveset látjuk egymást, családilag még kevésbbé tudunk együtt lenni, ha együtt vagyunk is, látszik, hogy máshol jár, akkor is pörög az agya. Mindezt értünk teszi, és én nagyon szeretem ezért! Az utóbbi hónapok ébresztettek rá, hogy nem kell ahhoz sülve-főve együtt lennünk, hogy teljes legyen a boldogság (de persze ettől többet és minőségileg jobbat el tudunk majd viselni, ez a cél, ezen dolgozunk), nekem sokat jelent a tudat, hogy VAN nekünk, még ha messze is jár. Ilyen családapát kívánok mindenkinek! :)

Jani, mindent, mindent köszönünk, köszönjük, hogy ilyen vagy és, hogy vagy nekünk! Nagyon szeretünk Téged! :)

Kinga névnap 2.

végre eljutok oda, hogy befejezzem a névnapi beszámolót...tulajdonképpen a 2. fordulón nem történt semmi rendkívüli, csak mivel az első rész elnyúlt, nem akartam még ezt is beletömöríteni. No, és hát, átkozott késő is volt, és akkor már harmadik este éccakáztam... :-D De nem baj. Azóta sem aludtam sokkal többet, mert Zita ágyáthelyezése igencsak felbolygatja az éjszakáit (de erről külön bejegyzésben), emellett napközben a lányok nagyon lefoglaltak. Örültem is nagyon kicsit, hogy anyósomék tegnap délután elvitték a két nagyot, most tudok végre szusszanni ismét (és újból takarítani, mert azóta újra megérett rá a ház).

Vasárnap délután Nikit és Arnoldot vártuk, akik szombaton nem tudtak eljönni a népünnepélyre, így nekik egy kisebb fordulót rendeztünk az ünnepségből. Én csak azt sajnáltam, hogy a sütik jó részéből pl. már alig maradt, így nekik az étlap már rövidebb volt, de ez most így alakult.

Vasárnap reggel apukámékkal nyugodtan megreggeliztünk (a nyugodt relatív jelző, a 3 lány mellett ezer éve nem reggeliztünk nyugodtan, de azt hiszem, ez most relatíve nyugodt étkezés volt, legalábbis remélem, hogy legalább apukáméknak az volt :-)),majd reggeli után ők elbúcsúztak.

Én egy rövid porszívózást eszközöltem, illetve egy gyors nappali-felmosást, hiszen még tartott az ünnep, Nikiék is megérdemelték, hogy a hétköznapihoz képest tisztább házba érkezzenek. Koradélután sikerült a fél étkezőt is újból felmosni, mert a hűtőnk a megterheléstől önállósította magát, és az alsó részén leengedte önmagát, így már nem is tudom hanyadjára nyúltam a felmosó vödörért. :-) Ilyen csacsiragyi egy vendéglátás alatt/közben nem volt még a kecó, az tuti... :-))

Estefelé be is futottak a fiatalok, sikerült némi beszélgetést eszközölni, de közben a fürdetést is el kellett kezdeni, így számomra továbbra sem ez volt a legpihentetőbb csevegés. :-P Nikinek adtam néhány babaruhát a lassacskán érkező babának, és míg az emeleten válogattunk, Kinga dolgát végezte az emeleti vécén, és ekkor derült ki, hogy az valahol csepeg. Jócskán beleléptem a vízbe, és szerintem ki lehet találni, mi következett: igen, felmostam az emeleti fürdőt is...mondom én, hogy csillogtunk-villogtunk...

A lányok nagyot játszottak Arnolddal, labdáztak, karikát dobáltak, volt nagy kacaj, Kinga többször is elmondta, miután hazaindultak Nikiék, hogy már alig várja, hogy újra jöjjenek!

Este aztán kidőltem, nem volt erőm pakolni, elaludtam a lányok mellett. jani pakolt valamennyire össze, de nyomai még mindig vannak a hétvégi bulinak, mert hétfőtől kezdve aztán lassabban ment a romeltakarítás vége (a grillrács még mindig beáztatva súrolásra vár pölö). Jó kis pörgős, forgalmas hétvége volt, de nagyon örülök, hogy megszerveztük, örülök, hogy nagyjából mindenki el tudott jönni, és akár holnap újra is tudnám kezdeni az egészet! :-)

Fotók továbbra sem futottak be hozzám ,de nem baj, utólag is lehet publikálni őket.

Kinga névnapja 1.

Most jutok csak oda, hogy beszámoljak a Kinga névnapi bulijáról. A buli után jó ideig takarítottam, majd kidőltem, és kimaradt alvást pótoltam, most végre jöhet némi beszámoló. Képet nem tudok sokat közzétenni, csak a két ünnepelt tortáját (az öcsém 23-án lett egy híján 30), mert én nem tudtam fotózni, de várom a fotósok képeit, ha befutnak, ide is felteszek néhányat.

A buli krónikájához némileg jozzátartozik az előkészület is, mert az sem mindennapi ilyen alkalmakkor. hivatalosan 24 főt hívtunk meg, ebből 20 meg is jelent, 6 gyerekkel, úgyhogy a létszám is igényelt "némi" készülést. Külön öröm volt számomra, hogy apukámék is elutaztak Debrecenből hozzánk az eseményre, el is határoztam, hogy az elkövetkező nyarakon a hagyományt folytatjuk, és Kinga-napon egyesítem a nógrádi és hajdú-bihari rokonságot. Csak remélem, hogy jövő évtől már tényleg másik házban... :-) Rajta vagyunk.

Szóval, a készülődés. Nos, igen. Tulajdonképpen már hét elején elkezdtem készülni, mindenféle apróság számított, pl. hogy lehetőleg ne legyen sok mosnivaló hétvége felé, hogy a rendrakásra tudjak koncentrálni, hogy ha pénteken rövid időre gyerekmentes órákat kapok, akkor meg gyorsan tudjak takarítani (ki volt ez találva, kérem szépen! nem lehet csak úgy, puffnekibulit szervezni...). Hétfőn hagymalekvárt is főztem, amit Virág blogjában találtam egyszer, nagyon véletlenül. Elkerekedett a szemem az ötleten első ránézésre, de végigolvasva a receptet nem tartottam meredeknek, gondoltam, a mostani grilles ételekhez ki lehetne próbálni. Valóban nem lett rossz a "lekvár", szerintem nagyon jól elférnek egymás mellett ezek a fűszerek, az édes és a hagyma íze. Nem tudom, a vendégeknek mennyire tetszett, mert kétségtelen, hogy nem mindennapi étel, de néha új ízeket is ki kell próbálni. Emellett volt természetesen más kísérő is a húsok mellé, nem csak az újdonságnak számító hagymalekvár. Viszont a megbontott üveg hagymalekvár fele hiányzott, tehát bűnrossz nem volt (nekem nagyon ízlik, aki szeret új ízeket kipróbálni, annak melegen ajánlom)

Csütörtökön délután, ahogy erről az előző bejegyzésben beszámoltam, a két nagyobbik mamához ment és csak szombat délelőtt jöttek haza. Ez mindenképpen nagy segítség volt, de ténylegesen akkor haladtam a dolgaimmal ekkor is, amikor Zita aludt, vagy amikor péntek délelőtt a főbérlőnk anyukája elvállalta Zitust majdnem 3 órára. Most lehet, hogy hülyén hangzik, de nekem akkora élmény volt megszakítás nélkül, egyhuzamban kitakarítani legalább a földszintet! (porszívózás, felmosás, no és még néhány dolog is belefért) :)

mivel "csak" egy hűtővel rendelkezünk, nem sok kaját tudtam nagyon előre elkészíteni, egyedül Kinga tortájához sütöttem meg a piskótát még csütörtök délután (azt is már gyermektársaság nélkül, kivételesen nagyon gyorsan). Ennek köszönhetően péntek délután, éjszaka és szombat hajnalban állt össze a gyümölcsleves, friss, vegyes saláta, fejeződött be a húspácolás (a múltkori sikeres miccs-sütés után ismét ez készült, remélve, hogy a vendégeknek is tetszeni fog, illetve gyrosos fűszerrel ízesített darált csirkehús-kolbászkák készültek még, ha a miccs mégsem jönne be valakinek), valamint a torták is ekkorra nyerték el végső külsejüket. Jani is sokat segített, hogy a salátának való rengeteg zöldséget csinos, apró darabokra vagdosta, rengeteg időt spórolt nekem! Emellett még pakolnivaló is akadt (a lányok 3 kicsi rajzasztala még mindig dugig volt papírral, ceruzákkal, szétvagdosott papírfecnikkel, ezt el kellett tüntetni), így csak hajnali fél ötkor dőltem el a nappali kanapéján. Jani aludt Zita mellett ezúttal odafent, ami most fordult elő először, és viszonylag zökkenőmentesen telt az éjszakájuk. nem is tudom, mi lett volna, ha az amúgy sűrűn ébredő Zita visszaaltatásával is eltöltök egy csomó időt...még most is húst pácolnék...De nem, elkészültem, szombat délelőttre már nem sok dolog maradt. Jani hazahozta a lányokat, Kinga örömmel mutogatta a mamáéktól és Ritától frissen kapott ajándékokat, pörgött-forgott az újonnan kapott ruhákban, csacsogtak, meséltek. Eközben megérkezett a másik ünnepelt, Balázs, Pestről, majd a debreceni delegáció is befutott (jobban mondva begördült) kapunk elé. Szegénykéim csak gyümölcslevest kaptak vaníliafagyival ebédre, mert azt már nem volt időm külön készíteni, de mivel finom volt, elnézték nekem, és egész jól bírták a délutáni evészetig (akkor már anyósom és Zsófiék is befutottak gyorsan harapható előételekkel-pogi, fasírt, ribizlis süti). :-) Levesevés után Zita aludni tért, majd rajtam kívül mindenki tiszteletét tette épülő házunknál. Ennél többre idén nem futotta a diósjenői házból, nem is idegesítem magam azon, hogy ez a buli már javában ott lett volna megtartva....

Nem sokkal aztuán, hogy hazaértek, jött az első malőr, amikor már éppen Jani rakta a tüzet a grillsütőn, amikor is Kinga tornacipőt húzott, hogy kimenjen biciklizni (ez még nem volt baj), de valahogy sikerült belelépnie egy macskakakiba (ami amúgy eddig nem fordult elő az udvaro cicáink valahogy ügyesen és diszkréten oldották meg a dolgot mindig, nagy örömömre, csak most nem), majd azzal jött-ment a házban, grrrr (amúgy a cipős jövés-menés is általában elnézett dolog, képtelenség elvárni tőlük, hogy udvarról ki-bemenet mindig levegyék a cipőt vagy papucsot). Jani figyelt fel a büdire, majd gyors nyomozás után megtaláltuk a büdiforrást, eltávolítottuk a lábról és a helyszíntől is messzire, majd kis családomat félreültettem, és újból felmostam a földszintet, az egyik ikeás szőnyeget, amire szintén ráéléphetett Kinga (és amelyet amúgy szépen kimostam pénteken), beraktam újra a gépbe (mikor jöttek a népek, ment a mosógép, pedig mit összeszerveztem, hogy hétvége felé ruhát se kelljen mosni, nemhogy a vendésgés alatt-de azt sem akartam, hogy esetleg a szőnyegbe valami beleszáradjon...). A nemvárt takarítási malőr után elkezdtem sütni kint a fritőzben a sült krumplit, várva a jelet, amikor a faszén megfelelő a hús sütésére, de az csak nem jött. Janinak ugyanis meggyűlt a baja ezúttal a tűzzel, elég szeles volt az idő, és alig talált megfelelő szélvédett helyet, ahol rendesen éghetett volna a tűz. Nagy nehezen felmelegedett a szén, elkekezdtük sütni a húst, de addigra megérkeztek az első vendégek. Ezzel sem lett volna gond, csakhogy a szél ezután is gyengítette a faszén melegét, így a gyrosos husi alapból serpenyőben sült a konyhában, gyorsítás végett. Jani továbbküzdött a miccsel odakint, de az utolsó pár darabot abból is serpenyőben sütöttük. A nehézségek ellenére azért tűrhető időben kész lettünk, nem halt éhen senki, neki lehetett állni enni.

A főfogásokat édességek követték, ezek nagy részét anyósom prezentálta, nagy köszönet érte, majd tortázással fejeztük be az evést.

Kinga tortája a múltkori puncs volt, ezúttal azonban extra (rózsaszín) tejszínhab borítást is kapott, mert nem volt elég a krém (ami persze jócskán éjszaka derült ki, és még szerencse, hogy volt behűtve habtejszín, így éjjel kettőkor-mikor máskor?-bevonultam a gépi habverővel a fürdőbe, ami a legtávolabb van a fenti hálóktól, és habot vertem, rózsaszínűt, persze...). Eredetileg fondant borítású tortát szerettem volna, de nem volt időm előkészíteni kicsit korábban a fondant-t, így ez máskorra tolódik:

Ez itt pedig a szintén legutóbb, Jani szülinapján jól vizsgázott Sport-szelet torta, melyet Öcsém kapott, és talán jobban is fogyott, mint a puncs :-)

Étkezés alatt újfent eszközöltem két gyors felmosást, mert Zsófiék középső gyermeke, Zalán kétszer zuttyintotta ki a baracklevet, amivel az ég világon semmi probléma nem volt, csak vasárnap este lett érdekes, mikor összeszámoltam, hogy péntek délelőttől kezdve hányszor sikerült a padlót valamilyen formában felsikálnom. :)

Este majdnem 9 volt már, mikor elment a vendégsereg, kivéve apukámékat. A gyerekek nagyokat játszottak, Kinga Zorkával alig volt látható, úgy elmerültek a játékban: többek között a még Csilla névnapjára kapott csillámos folyékony kézmosóval sikáltak kavicsokat, leveleket, el is fogyott a maradék kevés szappan, amit először morgással fogadtam, majd rájöttem, hogy felesleges: ez az ő napja volt, ez legyen a legkisebb veszteség! az is jellemezte az önfeledt játék mértékét, hogy Kinga szerintem kétszer pisilni is később érkezett picivel, így volt némi ruhacsere, de egy névnapi buliba ez is belefér. :)

Az esti finálé ismét érdekesen alakult, ugyanis kicsit utolsó pillanatban ugyan, de Zita ágyát átvittük a gyerekszobába, mert ezúttal mind az öten ott aludtunk, hogy apáék birtokba tudják venni a hálónkat. Ez volt a debütáló éjszaka Zita részéről, kíváncsian vártuk, hogy telik majd, hiszen a kiságyban ezer éve nem aludt, hiába egyik oldalon már nem volt rács, és neki volt tolva a mi matracunknak: ő mindig szorosan mellémbújva aludt el, és nem is tágított éjszaka sem. Nos, ahogy vártam, nem nagyon tetszett neki az új felállás, nehezen aludt el, majdnem 11volt, mire le tudtam jönni, és végre én is ettem a kajákból. :)

Negyed 1-ig tesómmal beszélgettem, majd Zita felébredt, akivel fél 2-ig küzdöttem, de nem nagyon aludt vissza. Ekkor nem bírtam tovább, ott hagytam Janival a szobában, és azt hiszem, végül hamar elaludt ezután, és újfent nem volt semmi komolyabb fennakadás reggelig. Én pedig nekiálltam romeltakarítani, megspékelve egy étkező és konyha felmosással (hehe), majd fél ötkor, jó szokásomhoz híven :-P lefeküdtem. Őrült dolognak hangzik, de tényleg nagy volt a kupi, másnap reggel, mikor apukámékkal ültünk volna le reggelizni, rosszul esett volna kapkodni, hogy legyen hely. Így meg úgy feküdtem le, hogy meg is terítettem reggelihez, ezután már tényleg csak ki kellett rakni a reggelit és enni. azért az jó volt. :)

A névnapozás vasárnap folytatódott, de erről a következő bejegyzésben. Ez a bejegyzés is elnyúlt kicsit, no, és késő is lett, ha nem vigyázok, megint fél ötkor fekszem le...

Kinga névnapi ajándéka

Csak szombaton lesz Kinga névnapja, de ma megjött az ajándéka. Nem vártam szombatig, hiszen most remek az idő, lehet strandolni, most tudják használni.

Kingáé a nagy delfin, mert ő már fel tud jönni a víz alól, ha lecsúszik...

...Csilláé a sárga úszó "deszka", mert Zsófiéknál tetszett neki, és némi vigaszajándék neki is dukál. :)

Egy a "bajom": ha még Zita úszógumiját is betesszük, teltház lesz, kicsi lesz a medence...Apa, új medencét kell vennüüüünk!!! :-)))

Kicsi Zita napja

A legkisebb a családban, de az egyik legfontosabb személy számunkra.

Még csak a 2. névnap, de ugyanolyan fontos, mint a 25. lesz.

Picike még, de ma van az ő napja. Vagy mire "kimegy" a bejegyzés, lehet, hogy "tegnap volt" lesz a helyes.

Nem ünnepeltünk igazán, mert nem fogja még fel, de rengeteg puszit kapott ma tőlem. :) az ajándékát meg még Debrecenben megkapta, mert akkor fogtunk ki akciós Duplo-t, ami még nem sok van itthon (nem is értem hogyan, komolyan, még egy ilyen háztartást!! ;-) ). Biztos örült neki, de nővérei talán még jobban. :-))

Nagyon szeretem a nevét, ettől már csak őt magát szeretem jobban. Egyre nehezebb vele is, nyílik a kis csipája a világra, engedi ki a hangját, visít eleget egy nap, de akkor is tündéri kis manó. Mert bújik, ragaszkodik, nyálas puszit ad, ami néha cuppan is, és mert egész nap "kínaiul" beszél, folyamatosan, gesztikulálva, mutogat, magyaráz. Csak én nem értem még. De fogom, ha átvált magyarra, addig meg ezt élvezem. :)

Kinga ilyen idős korában olyan nagynak tűnt nekem. Zita még mindig babás számomra. Még szopizik: elalvás előtt és éjszaka, ha megébred. Kis husi, de nem kövér, párnás lábakkal, a 10 kilójával, ahogy szedi a kis virgácsait, futást imitálva, riszálva kis pelusos popóját. Imádom.

sokféleképpen szólítjuk: elsősorban Zitának, kedvelt a Zitus, Zitu, mamának Zituka, no, és Csillának az ezerféle becenévváltozata sem piskóta, amit le sem tudok mindet jegyezni-Zitti, Zittimitti, Zittermitter, Zitterke, Zizu. Ja, és, ha butaságot csinál, akkor Zizi. Ez utóbbi először akkor bukkant fel, amikor Zalán másodunokatesóját Zazának kezdték becézni. Én is generáltam egy Zizit magunknak. Ja, és néha Bütyike. De ez nem a Zitából ered, csak úgy. De ezt ritkán használom.

Csilla névnapján nem sikerült, ma azonban Jani elég korán hazaért, így ünneplés gyanánt átmentünk Diósjenőre, felpakolva biciklikkel, és a szokásos kemping melletti "placcon" bicikliztek a lányok és fociztunk is egyet. Kinga egyre profibb, a kis ünnepelt pedig korához képest irtó ügyesen rúgta a labdát. Ha nem feledkeztem volna bele a pillanat szépségébe, ha nem gyermekem ügyesedése köt le éppen, akkor talán le is tudtam volna fotózni, aminek talán nagypapája is örült volna, hiszen biztos eszébe jutatta volna az egyszeri, huszonpárévvel ezelőtti kislányt, aki a majálisokon-juniálisokon is hasonlóan "brillírozott" a lasztival (khm, igen, rólam van szó, nagy focista voltam kicsi koromban, szerényen ezt itt meg lehet súgni a Zitás sorok között :-D)

A nagy focizás után az egyik falubeli pizzériából hozott Jani két pizzát, amit az épülő házunkban meg is ettünk, "dobozasztalokon", kempingszékeken. Csináltunk már máskor is ilyet, nagyon romantikus, bár ezt igazából már rendes körülmények között, rendes étkezőasztalon ott kellett volna elfogyasztani, de az egy másik történet. Gyönyörködtünk a nagyon élénk zöld erdőben, eszméletlen szép ilyenkor minden, éled a Börzsöny, egyre zöldebb az egész, csicseregtek a madarak, kopácsolt egy harkály és csend volt amúgy.

Kicsit későn értünk haza, de még ekkor is hintázni óhajtott a kis ünnepelt ("inta" hangos csatakiáltással, ezt a szót nagyon tudja), alig lehetett őket beterelni.

Aztán elfáradt a kis huncut manó, alszik egy ideje, kipiheni, feldolgozza második névnapján átélt "hatalmas" élményeket. :)

Boldog névnapot kicsi gyöngyszemünk! :)

/Nagyon szépen köszönöm Zita nevében is a sok köszöntést, nagyon jól esett, hogy ennyien gondoltatok a kiscsajra! :)/

Csilla-nap

Immáron negyedjére ünnepeljük Csilla névnapját. Hogy mekkora ünneplés lesz még kérdéses, de mindenesetre ez a nap ma Csilláé nálunk.

Ma töprengtem éppen, hogy vajon miért lett Csilla pont Csilla. De már nem emlékszem pontosan. Szerintem, mert tetszett a hangzása. Mert amúgy a jelentése nem túl extra, eredetileg írói névalkotás, Dugonics András Etelka című regényében szerepelt először 1788-ban. Emellett növénynév is, ami meg pláne prózai,a Scilla növénynemzetség magyar nevének, a csillagvirágnak a változata. A nyelvjárási csilla szó jelentése: a gyékény és a nád gyenge hajtása, illetve gyéren növő sás.

Nem túl emelkedett, no. :) Meg problémám volt, hogy kettősbetűvel kezdődik, ami esetleg később külföldön nehézséget jelenthet neki. De ezen a ponton léptem túl leghamarabb, azt hiszem, rengeteg Csilla boldogult már külföldön, úgyhogy nem kell aggódni. Ezek ellenéretetszett maga a név. És nem utolsósorban az is fontos volt, hogy a névnapja távol esik a szülinapjától, ami, szerintem, egy december 6-án született ember életében nem olyan rossz. Minden gyereknél próbáltunk úgy választani, hogy ha sikerül, ne legyenek közel a szüli-és névnapok. Csak akkor tettünk volna kivételt, ha valamelyik névhez nagyon-nagyon ragaszkodtunk volna.

Mi leginkább Csillusnak becézzük, mamának Csilla babám, az egyik óvó néninek (aki Kinga) pedig Csili. :)

az elszánt biciklis:

Ma volt az oviban az anyák napi fotózás, nagyon klassz képek születettek lánykáimról, külön örülök, hogy névnapi emléknek is eltehetjük. :)

Jani pedig ma délelőtt "szabadult meg" két anyajegyétől a fejéről, no persze nem csak úgy, hanem rövid műtét keretében, ennek is megjegyezzük a dátumát. Ha bármikor kellene később. :)

Itthon várja a kis névnapost egy-két apróság ajándék gyanánt (főleg ruha ezúttal, azon belül is a hiánycikk a pizsama, szép Minnie egeres változatban), és remélem, sikerül valami sütizést is csapni délután, ez csak Zita alvókáján múlik. :) És különösen reméljük, hogy ezúttal Jani is részese tud lenni kicsit az eseménynek, ha már egy hétvégi ünneplést meghiúsít egész hétvégére történő elutazása.

Hétvége: névnap és bicikli jegyében

Nagyon le vagyok maradva a blogírással, de úgy általában mindennel. Január vége óta szinte állandóan volt itthon "betegállományos" óvodás, így abszolút semmivel nem haladtam előre, de életünk élhető szinten tartása is nehézséget okozott olykor. Ma már mindkét leányzó ment oviba, de egyelőre nem álltatom magam, hogy ez sokáig lesz így, mert ugyan jobb már az idő, de pont emiatt könnyebben veszik is le a meleg réteg ruhát (és az oviban nem tudom őket ellenőrizni), így lehet még itt orrfolyás-köhögés.

Egyelőre örülök, hogy most csend van kicsit (Zita alszik), és tudok írni pár sort.

Szombaton Zsófi keresztszüleinél voltunk összevont névnapi összejövetelen (Gábor-Zalán). Kicsit előrehozták Zsófiék a partit, mert Zsófi április 10-re van kiírva a 3. aprósággal, aki jó eséllyel hamarabb fog érkezni (orvosi diagnózis alapján), így nem akarták kicentizni. Annak ellenére azonban, hogy Zsófi a 37. hetet "tapossa", igencsak fürgén pörgött, sütötte a sok nagyon finom pizzát (pizzaparti volt), szóval, le a kalappal! Nagyon jól éreztük magunkat, január közepén találkoztunk utoljára a rokonsággal, azóta a betegségek nehezítették a találkozások megszervezését. Volt, aki Zitát még mászva látta utoljára, így ment az elcsodálkozás, hogy már milyen ügyesen jön-megy. És, tényleg kis ügyes volt, jött-ment, játszott, tologatott:

nem szeppent meg a sok embertől, és iszonyúan jól bírta az estét, pedig csak egy szűk órát aludt délben az autóban, fél egytől fent volt, a tortázás meg csak fél kilenc körül következett. Akkor már nem járkált, csendben, ujjszopogatva karon "utazott" valamelyik szülőnél, de nem sírt, egyszóval kis hősnő volt. Hazafelé persze egyből beájultak, fél 10 tájékán csak felcipeltük őket, pizsit kaptak, és durmoltak tovább. :) Jó volt, jól esett, köszönjük!

(ja, és zárójeles hír, hogy végre láthattuk a pici Zsóka babát, akiről decemberben írtam egy bejegyzést, hogy 31. hétre született, és, aki szombaton már kereken 3 hónapos volt. Az 1600 gramm körüli baba most már több mint 4 kiló, kis kerek pofija van, kis tünemény, ha anyukájától nem felejtem el elkérni az engedélyt a kép közlésére, berakom a képet is.)

A vasárnap nagy eseménye a biciklibeszerző körút volt, ami tulajdonképpen a Cora meglátogatásával ki is merült, de nekünk ez bőven elegendő volt. A történet ott kezdődött, hogy Kinga nagyobb bicajt szeretett volna, mert a 14''-es bicikli valóban kicsi kezdett már neki lenni. Húsvéti listára került, és most csak azért mentünk, hogy "méretet vegyünk", tudjuk, milyen méretű járgányt kérjünk a nyuszitól. Aztán úgy esett, hogy a megfelelő méretből csak 3 darab volt, nem lehetett tudni, Jani mikor tud visszamenni érte, ezért gyors döntés után elhoztuk tegnap a biciklit. Kingával megbeszéltük, hogy inkább a nyuszi helyett veszzük meg, mert így jobb, nehogy ne legyen szegény nyuszinak. Húsvétre kap majd mást, ami persze már nem lesz ekkora volumenű ajándék, néhány ruhadarab várja a jövőheti húsvétot, az elég is lesz. Így meg jól jártunk, mert nem kell további köröket futni bicikli ügyben.

Kinga itthon fe is avatta, kis gyakorlás után klasszul megy vele, a kontrás fékre is átállt már a korábbi kormányfékes verzió után:

Azt is meg kell említeni, hogy Csilla is kapott biciklit, csak róla még nem sikerült képet csinálni, mert mikor csináltam volna, pont dühös volt a biciklire, és éppen földre borogatta, nem volt alkalmas a pillanat a fényképezésre. :) A Kinga meglévő biciklije kicsit nagy volt, tuliképi Kinga is nehezebben tanult meg rajta menni 2 éve, de akkor úgy gondoltuk, nyugodtan átugorhatjuk a 12'' -es méretet, egyből 14-essel kezdtünk. Mikor Csillát kérdeztem, hogy ő szeretne-e biciklit, majdnem visítva tiltakozott, hogy ő aztán hallani sem akar róla! No, gondoltam, akkor ez nekünk csak jó, főleg a pénztárcánknak, majd, ha akar, akkor beszélünk róla. Amúgy is azt terveztem, hogy inkább futóbiciklit veszünk kicsi méretben, de ezt is elnapoltuk. Nem akartam megvenni, ha úgysem akar vele menni.

Erre mi történt tegnap? Meglátta a kis rózsaszín bicikliket az áruházban, és onnantól kezdve vagy fél órán tekergett a sorok között. Eddig nem is tudtam, hogy tudja egyáltalán tekerni, most meg tessék. Néha segíteni kellett neki, még erősen lefelé néz a pedálra, de amúgy minden rendben a technikával. annyira lelkes volt, hogy beadtuk a derekunk, és azt is beraktuk a bevásárlókocsiba. Itthon egy ideig lelkesen tekert, késődélutánra azonban elfáradt, akkor már minden baja volt a keróval.

így most Kinga tanulgat az új, nagyobb biciklivel menni, Csilla úgy általában tanul biciklizni, állandóan segíteni kell neki, és emellett Zita meg motorozni tanul, úgyhogy lehet ide-oda rohangálni, tolni, segíteni. :) ez az új edzésprogramom. Ettől jobb nincs is, és én élvezem. :-))

Év végi sűrűje

Sűrű nekünk az év vége, tele ünneppel. :-)

Vasárnap Jani névnapja és amolyan utókarácsony címszóval anyósoméknál ünnepeltünk, ismét evéssel-ivással. ahogy kell. J

A két nagy leányzó ott maradt mamáéknál, és csak kedden mentünk értük. Hétfőn vásárolni voltunk, kedden úgy volt, hogy Zitát is ott hagyjuk kb. 3 órára mamánál, mi pedig meglepjük magunkat egy ebéddel a Szent Orbán fogadóban, Kóspallagon. Ez utóbbi tervet végül én töröltem, mert valószínű volt, hogy Zita miatt sietni kellene, hamar fárad, nem tudni, mamánál tud-e aludni, így én sem igazán tudnék lazítani. Arról nem is beszélve, hogy Romhányból jócskán kellett volna autózni a Szt. Orbánba, azzal is elment volna az idő. Ezt most elhalasztottuk, egy kicsit később visszatérünk rá. Zitánál is már rengeteget számít egy hónap is, úgyhogy talán nem is olyan sokára újra próbálkozunk. Az ebéd helyett viszont elmentünk ötösben az Auchanba vásárolni, ami közel sem volt olyan wellness hatású, mint egy éttermi ebéd ;-), de lett végre Csillának szivacsa az ovis alváshoz, hiszen jövő héten kedden már ő is ott alszik. Kicsit távolinak tűnik, hiszen az jövőre lesz, de ha belegondolunk, egy hét sincs vissza… J

Emellett meglett minden apróság is, ami még a szilveszterhez kell, már csak nekem kéne valahogy utolérni magam. A lányok-úgy tűnik-, mindhárman itthon lesznek holnap, úgyhogy próbálom vidámra csinálni nekik is az év utolsó napját.

Aztán fel sem ocsúdunk majd az új évi mulatságokból, amikor újra ünneplünk, a héten még egyszer tortát kell csináljak. No, de ne rohanjunk így előre, csak én most le a földszintre, ahol már talán kihűlt a torta tésztája, és folytathatom serényen a munkát. De erről sem most írok, hiszen kedves vendégeink előtt is (kicsit) meglepetés a dolog. J

Látogatások 1. rész

Az utóbbi napokban és hetekben több vendéget is fogadtunk.

Zita születésekor találkoztam utoljára legjobb barátnőmmel, Szilvivel, aki egyben Csilla keresztanyukája is. A távolság is szerepet játszik abban, hogy csak most sikerült összehozni a találkát, hiszen egykori pesterzsébeti lakásunk jobban útba esett neki hazafelé menet, de igazából a tél, a rossz útviszonyok, karácsony, a sok munkahelyi teendője, illetve nálunk a sok családi ünnep miatt volt a legnehezebb időpontot egyeztetni. Miután az iskolájában is most szünet van, végre sikerült összehozni a randit, és Bács-Kiskun megyéből elautózott hozzánk.

Múlt héten kedden este érkezett, és csütörtök délelőttig maradt is. Olyan jó volt újra beszélgetni. Igen, beszélgettünk, még a lányok mellett is sikerült sok mindent kitárgyalni, ami nekem, aki keveset tud más felnőttel mostanában beszélgetni, különösen jól esett. Szilvivel meg amúgy is rengeteget dumáltunk mindig is. 1994 óta ismerjük egymást, azóta, ha ritkán is tudunk találkozni, emailezni, töretlen a barátság köztünk, és ez nagyon klassz. Az különösen jó volt, hogy végre Csilla is többet lehetett együtt keresztmamijával. Csillus majdnem sírt, mikor elment, nagyon szomorú volt.

Nem sokáig volt ideje szomorkodni, hiszen szombaton ismét rég látott vendégek érkeztek, ráadásul ezúttal egykorú pajtikkal: Kati és Tibi két pici leányukkal, Dalmival és Diával. Dalmi Csillával egyidős, Dia 17 hónapos. A messzi Belgiumban élnek, meglehetősen keveset tudunk találkozni, legutóbb Zita kéthetes korában futottunk össze, akkor is ők látogattak meg minket. Tervezgettük, hogy tavasszal elutazunk hozzájuk, aztán az építkezés irdatlan költségei miatt meghátráltunk. Részemről nagy öröm volt őket látni, én még napokig tudtam volna beszélgetni, még most is rengeteg kérdésem lenne, de majd bepótoljuk. Egyszer. J Jani és Tibi amúgy utána még találkoztak, két napra a Mátrába utaztak túrázni, amolyan fiús kiruccanós módra. Szóval, rövid volt a nap, de nagyon klassz. Külön meg voltam lepve, és nagyon jólesett, hogy Tibi anyukája egy nagy svéd almatortát készített csak erre az alkalomra, hogy nekem ne kelljen sütögetni. És tényleg nem jutott időm sütni. J Békéscsabáról utazott fel hozzánk a finomság, ami nagyon finom volt. Természetesen nem elsősorban a süti miatt örültünk a fiataloknak, ez csak külön hab volt a tortán.

Vasárnap aztán mi látogattunk, mint oly gyakran a változatosság kedvéért Romhányba mentünk, Kinga-napozni. Anyósom finom ebédet főzött, ami után mindenki sziesztázni indult, Csilla Janival aludni ment, miközben Jani végre végignézett egy F1-es futamot. Zita viszont álmosodott, és mivel több szoba nem volt, felkerekedtem Kingával, és sétálni indultunk. Nem mondom, hogy nem lett volna jobb dolgom egy vasárnap délután 2 órai sétánál a tűző napon, de végül ez is pozitívan sült el. Elsétáltunk a nagy romhányi játszótérre, ahol egy kötélpálya is van. Nemrég még Csillapocakosan Kingával együtt szaladtam, mert egyedül nem tudott, pici volt hozzá, most meg egyedül felpattant, fél kézzel kapaszkodva, lelkesen nekem integetve száguldott végig az eszközön, hogy csak pislogtam. Zita persze nem aludt. Már miért is, ugye. Elmentünk fagyit venni. Tettünk egy nagy kört. Zita nem aludt, de nagyon álmos volt. Visszamentünk a fagyishoz jégkásáért. Zita nem alszik (gondoltam, ez egy vagyonba fog így nekem kerülni…). Jó, menjünk vissza a játszira, hátha addig, és Kinga még tud játszani. Végül a játszi előtt elaludt váratlanul, így hazaindultunk. Kinga direkt élvezte, hogy félig-meddig csak vele foglalkoztam, jó nagyot beszélgettünk. Anyósomékhoz nemsoká jöttek az unokatesók, Kinga és Zorka gyorsan egymásra találtak. Kellemesen telt a délután, jó volt. J

Kinga, a névnapos

A mai nap Kingáé. Immáron ötödjére a mi életünkben. :)

Nagyon boldog névnapot kívánunk neked, Nagylány!

Ha június, akkor szülinapok

Sűrűek a napok kis családunk körében, már ami a júniusi szüli-és névnapokat illeti. így aztán általában egy vagy két nagyobb családi összejövetel keretében ünnepeljük meg ezeket a jeles napokat. Ma is hivatalosak voltunk ilyen ünneplős összszülinapi sütögetésre Zita keresztszüleihez, Zsófihoz és Gáborhoz, Romhányba.

Az idő pocsék volt, szinte végig esett az eső, de a buli ettől függetlenül jól sikerült, csak a gyerekek nem tudtak annyit játszani az udvaron. Vagy rohangáltak, csak vizesek lettek. :-S De ez őket nem zavarta, csak a szüleiket...

Ettünk-ittunk mindenféle finomat, megköszöntöttük Zsófit (szülinapos), Gábort (tegnap volt 30 éves), Janit (szülinapos, ugye) és Zorkát, Zsófiék négy éves kislányát, akinek szintén tegnap volt a névnapja.

A tortások: Jani a két leányával, Zorka és Gábor (Zsófinak nem is volt tortája, most nézem csak. bár nem tudom, ki bírt volna enni belőle, annyi finomság volt... :-) )

Gábor-torta, a két éve ország tortájává választott szatmári szilvatorta. Zsófi csinálta, nagyon macerás torta, de isteni. Zsófi pedig nagyon ügyes, de ez látszik is
Zorka-torta, Zsófi csinálta, Gábor szerezte műanyag pónival. Zsófinak annyira nem tetszett a póni, Zorkának nagyon. Ez a lényeg. És ez is isteni finom volt.
És végül a Jani-torta, anyósom sütötte, ebből még nem bírtam enni, de majd megkóstolom.

Romhányban folyt.köv. jövő héten: anyósomnak és testvérének, Jani keresztmamájanak szülinapjuk lesz, plusz László nap, van mit ünnepelni újra.

És hogy a vigasság ne érjen véget, holnap egyéjszakás villámlátogatásra érkezünk Debrecenbe, mert nagymamám 75. évét tölti be pont, mi leszünk a meglepetésvendégek.

Én pedig megrázom magam, hiszen egy ilyen villámlátogatást is hatalmas pakolás előz meg. hej, hosszú még az éjszaka! :-D

Áll a medence, itt a nyár!

Egy héttel ezelőtt felállítottunk egy kisebb medencét az udvaron. Kénytelenek voltunk újat venni, mert egy hasonló, amit Jani húgától kaptunk kölcsön, a peremén több helyen lyukas volt, és szakboltban azt mondták, macerásabb és drágább ragasztgatni, mint újat venni. Szerencsénkre a váci Kaiser’s-ben véletlen nagggyon akciósan talált Jani egy ugyanolyat, mint amit eredetileg kaptunk, így huss, megvette! Építkezés ide-vagy oda, költségek halomra, egy olcsóbb medencébe be kellett ruházni, mert hosszú a nyár, a 3 manóval meg fogunk itthon sülni (legalábbis remélem, hogy az aszályos tavasz után nem özönvizes nyarunk lesz-kitelik az időjárástól, ahogy mostanában állunk!)

Szóval, áll a medence egy hete, melegszik a víz.

Kinga meg az őrületbe kerget minden nap, hogy mikor mehet bele. Ma, koradélután aztán végre Janival bemehetett.

Most sem volt még túl meleg a vize, de mégsem ez okozta a fürdési idő lerövidítését: annyira fújt a szél, hogy a meleg ellenére is pár perc után totál átfagyott a leányzó. Pedig nagyon élvezte, ha nincs a fránya szél, simán engedtük volna még pancsolni. A végén azonban annyira reszketett, hogy beszélni is alig tudott, már ő is belátta, hogy nem megy tovább a dolog.

Délután átmentünk ismét Zita keresztszüleihez, Zsófiékhoz, ezúttal Jani húgát, Ritát ünnepletük náluk névnapja alkalmából (múlt héten meg Zsófia-napoztunk, jövő héten újabb névnap miatt megyünk feléjük…) Zsófiéknál már 3 hete áll egy jóval nagyobb, 5 méter hosszú ovális medence, mára 29 fokos lett a vize. A fiatalok nagyja benn lubickolt, mikor odaértünk, természetesen Kinga is ment volna. Kölcsönfürdőruhában aztán be is ment, és meglepve láttam, hogy karúszóval milyen ügyesen evez egyedül is. Tavaly nagyon óvatos volt, most teljesen bátran csinálta. Azt hiszem, eljött az idő, hogy tovább növeljük a vízbiztonságát, mégha úszni nem is tanul meg idén. Nem hiszem, hogy el tudjuk most a nyáron hordani tanfolyamra, pedig szerettem volna. (Janinak nem merek több programot szervezni, így is alig látjuk) No, sebaj, fejet víz alá dugni, siklani itthon is meg tudunk tanulni, aztán később meglátjuk, hogyan tovább.

Ritával megy a nagy strandolás

A kis névnapos

Amíg a keresztelős beszámoló el nem készül: ilyen vidáman ünnepel a mi kis manócskánk, akit ismét ünneplünk, igaz, idén még szolidan. Ettől függetlenül ma van az első névnapja, úgyhogy nagyon boldog névnapot, kicsi Zitánk!

Kis tündér a vadiúj, nagy, tündéres takarón :)

Ajándék-háromféleképpen

Jelentem, Csilla ajándéka ma sikeresen hazaért. Végül a Hófehérke baba mellett döntöttünk, és volt nagy öröm!

Kinga is kapott vigasz ajándékot, egy papucsot, csillogós is, hercegnős is, szép. Erre egész elalváskor sírt, hogy neki meg Jázmin baba kell, ha már Csillának van Hófehérke. nehéz ügy... LEsz még jó pár nehéz percünk emiatt, de egyelőre nem veszünk Jázmin babát, azért ez nem megy csak úgy.

Én ajándékba kaptam ma több mint két órát délután, amíg a két kis csaj aludt, és majdnem sikerült egy részét megcsinálni a szombati menünek. Egy kicsi hiányzott már, de menni kellett Kingáért, így az utolsó pillanatban ébresztettem a két kicsit (még aludtak volna), csapot-papot ott hagyva mentünk el. Ezt nagyon nem bírom. Aztán vacsi előtt befejeztem a műveletet, ez alkalommal kötélidegekkel, de sajnos még ez is kevés volt. Miért van az, hogy amint Zitát elviszem aludni, Kinga és Csilla hirtelen nagy pajtások lesznek, és ekkor kezdenek el ugrálni, viháncolva rohangálni, egymást nyúzni, birkózni, stb. Aranyosak, meg jó, hogy nem civakodnak, de oltári hangosak, és nem is hallják a kérésemet, hogy halkabban. Azt hiszem, nem fogom bánni, ha Zitának elmarad egyszer ez a fürdés előtti alvása, mert sokat stresszelek ilyenkor.

Holnapra Kingát kikértem az oviból, hogy ne menjen el a nap nagy része az oda-visszamenetellel. Rendes volt Szilvi óvó néni, maga is 3 gyermekkel, elengedett minket. Így talán jobban tudunk készülődni. Segítő kezek lesznek, csak nehogy hátrafele haladjunk inkább... :-))

Csilla-nap

Mindig elhatározom, hogy szünetet tartok blogírásban, mert ez is időt vesz el az életemből, és olykor a teendőkkel csúszok el az írás miatt, de aztán mindig jön egy újabb esemény az életünkben, amit muszáj leírni. Ott van bennem a gondolat, hogy a háztartás megvár, míg az emlékek elhomályosulnak, és nagyon meg fogom bánni, hogy nem jegyeztem le.

Most éppen Csilla névnapja az, ami miatt újra billentyűzet elé ülök. Hogy némi emléknyomot hagyjak róla. Pedig ez a névnap minden volt, csak nem szép, meghitt vagy kellemes. Egyrészt Csilla kicsi még, nem nagyon fogta fel, hogy névnapja van. Másrészt a körülmények az ünneplésre sem alakultak jól.

Kezdjük azzal, hogy a délutáni alvás előtt nem találtam Csillának egy cumiját sem. Gondoltam, sebaj, talán itt az alkalom a leszokásra. Végül is azt nem tudom, hogy mikor fogunk leszokni, mert délután találtam egy példányt a babakocsiban, de Csilla nem aludt el ebéd után. Szokott amúgy is próbálkozni, hogy ő nem alszik, én viszont meglehetősen erélyesen hárítom ezeket a próbálkozásokat. Aztán alszik is a kis hölgy olykor két órát is, úgyhogy nekem van igazam, kell még az az alvás.

No, ma nem volt. Előre féltem, mi lesz itt koraeste, de Csilla jól viselte a nemalvást. Sőt, vacsi után még ugrált, futkározott a lakásban. Fürdés után, mesenézés közben azonban már kis híján elaludt, így apja vállára hajtva a fejét ment aludni, tán menet közben el is aludt.

Minekután nem aludt délután, elmaradt a sütisütés, amit névnapi ünneplés gyanánt terveztem be. Stahl Juditnak van egy egyszerű, de roppant finom brownies receptje, azt szerettem volna nekik megsütni. De nem. Nem lett süti. Arról nem is beszélve, hogy mivel nem aludt, totál lefárasztott agyilag a haramianő. Kell még az az alvás, nekem is. Mármint Csilla alvása…

Aztán ajándéka sem lett a kiscsajnak. Egyelőre legalábbis. Még hétfőn rendeltük meg a neten, utolsó pillantban eldöntve, hogy mi legyen az, és mázlinkra ma délután telefonált is az internetes áruház vevőszolgálatáról a hölgy, hogy át lehet venni, szóljak Janinak, aki már korábban érdeklődött, hogy mehet. Némi félreértés miatt köztem és Jani között (azt hittem, 5-ig benn lesz a cégnél, a vevőszolgálat meg 5-ig van, ezért nem siettem már rátelefonálni) valamint én is elvoltam foglalva a lurkókkal (oviba értünk be éppen-Kingának, Csillának pisilni kellett, Zita dünnyögött erősen a kocsiban, miközben a szemben lévő plébánián már várt a pap a keresztelővel kapcsolatos papírmunkák miatt, tehát siettem rendesen), ergo nem tudtam időben szólni Janinak, nem ért oda a vevőszolgálatra. Pedig odaért volna, ha akkor szólok neki, amikor nekem is telefonál a hölgy. De nem tudtam. Kicsit szomorú voltam, mert még így sem tudtunk ünnepelni, ráadásul Janinak holnap bonyolultabb lesz elkanyarodni érte, a 16. kerület holnap nem esik útjába, nem úgy mint ma. Pech. De persze elmegy érte, és mindent pótolunk, tehát semmi nem vész kárba.

Csak szemléltettem, hogy ez a szegény névnap minden lett, csak jólsikerült nem.

De kárpótlásul itt egy kép a két évvel ezelőtt első névnapját ünneplő Csilláról

(zárójelben: ma Zita volt detto ebben a szerelésben... hehe :) )
és egy, a 3. névnapját ünneplő mosolygósról


Azért jó is történt. Kingáéknál volt egy hölgy az oviban, és szinte minden gyereknek kifestette az arcát valamilyen minta alapján. Az én elsőszülöttem-azt hiszem, ki lehet találni-hercegnős díszítést kért, és kapott is.

Nagyon klassz lett, nagyon tetszett Kingának, olyannyira, hogy most este le sem moshattuk. Még amiatt is sírva fakadt, hogy holnap azért le kellene mosni. Zokogott, hogy akkor csináljuk újra, és hogy sürgősen vegyünk arcfestéket. Így van újabb harci feladat, amit lehet, hogy megint Janinak kell megoldani. Persze már nem ezen a héten, erre a pár napra van már elég teendő.

Most pedig tényleg megyek dolgomra, hogy ne legyen olyan nagy a lelkiismeretfurdalásom, hogy ellógom itt az időt. :-))