Látogatások 1. rész

Az utóbbi napokban és hetekben több vendéget is fogadtunk.

Zita születésekor találkoztam utoljára legjobb barátnőmmel, Szilvivel, aki egyben Csilla keresztanyukája is. A távolság is szerepet játszik abban, hogy csak most sikerült összehozni a találkát, hiszen egykori pesterzsébeti lakásunk jobban útba esett neki hazafelé menet, de igazából a tél, a rossz útviszonyok, karácsony, a sok munkahelyi teendője, illetve nálunk a sok családi ünnep miatt volt a legnehezebb időpontot egyeztetni. Miután az iskolájában is most szünet van, végre sikerült összehozni a randit, és Bács-Kiskun megyéből elautózott hozzánk.

Múlt héten kedden este érkezett, és csütörtök délelőttig maradt is. Olyan jó volt újra beszélgetni. Igen, beszélgettünk, még a lányok mellett is sikerült sok mindent kitárgyalni, ami nekem, aki keveset tud más felnőttel mostanában beszélgetni, különösen jól esett. Szilvivel meg amúgy is rengeteget dumáltunk mindig is. 1994 óta ismerjük egymást, azóta, ha ritkán is tudunk találkozni, emailezni, töretlen a barátság köztünk, és ez nagyon klassz. Az különösen jó volt, hogy végre Csilla is többet lehetett együtt keresztmamijával. Csillus majdnem sírt, mikor elment, nagyon szomorú volt.

Nem sokáig volt ideje szomorkodni, hiszen szombaton ismét rég látott vendégek érkeztek, ráadásul ezúttal egykorú pajtikkal: Kati és Tibi két pici leányukkal, Dalmival és Diával. Dalmi Csillával egyidős, Dia 17 hónapos. A messzi Belgiumban élnek, meglehetősen keveset tudunk találkozni, legutóbb Zita kéthetes korában futottunk össze, akkor is ők látogattak meg minket. Tervezgettük, hogy tavasszal elutazunk hozzájuk, aztán az építkezés irdatlan költségei miatt meghátráltunk. Részemről nagy öröm volt őket látni, én még napokig tudtam volna beszélgetni, még most is rengeteg kérdésem lenne, de majd bepótoljuk. Egyszer. J Jani és Tibi amúgy utána még találkoztak, két napra a Mátrába utaztak túrázni, amolyan fiús kiruccanós módra. Szóval, rövid volt a nap, de nagyon klassz. Külön meg voltam lepve, és nagyon jólesett, hogy Tibi anyukája egy nagy svéd almatortát készített csak erre az alkalomra, hogy nekem ne kelljen sütögetni. És tényleg nem jutott időm sütni. J Békéscsabáról utazott fel hozzánk a finomság, ami nagyon finom volt. Természetesen nem elsősorban a süti miatt örültünk a fiataloknak, ez csak külön hab volt a tortán.

Vasárnap aztán mi látogattunk, mint oly gyakran a változatosság kedvéért Romhányba mentünk, Kinga-napozni. Anyósom finom ebédet főzött, ami után mindenki sziesztázni indult, Csilla Janival aludni ment, miközben Jani végre végignézett egy F1-es futamot. Zita viszont álmosodott, és mivel több szoba nem volt, felkerekedtem Kingával, és sétálni indultunk. Nem mondom, hogy nem lett volna jobb dolgom egy vasárnap délután 2 órai sétánál a tűző napon, de végül ez is pozitívan sült el. Elsétáltunk a nagy romhányi játszótérre, ahol egy kötélpálya is van. Nemrég még Csillapocakosan Kingával együtt szaladtam, mert egyedül nem tudott, pici volt hozzá, most meg egyedül felpattant, fél kézzel kapaszkodva, lelkesen nekem integetve száguldott végig az eszközön, hogy csak pislogtam. Zita persze nem aludt. Már miért is, ugye. Elmentünk fagyit venni. Tettünk egy nagy kört. Zita nem aludt, de nagyon álmos volt. Visszamentünk a fagyishoz jégkásáért. Zita nem alszik (gondoltam, ez egy vagyonba fog így nekem kerülni…). Jó, menjünk vissza a játszira, hátha addig, és Kinga még tud játszani. Végül a játszi előtt elaludt váratlanul, így hazaindultunk. Kinga direkt élvezte, hogy félig-meddig csak vele foglalkoztam, jó nagyot beszélgettünk. Anyósomékhoz nemsoká jöttek az unokatesók, Kinga és Zorka gyorsan egymásra találtak. Kellemesen telt a délután, jó volt. J