Vihar

Itt is volt/van vihar, naná! Egyedül küzdöttem az istentelen nagy széllel, alig tudtam az ablakokat becsukni, mert a szél nyomta vissza. Emellett nehezek, rosszul záródnak, nagyok is, úgy tűnt, szét fog ázni a ház, mert nem tudom bezárni. Eltűnt a Naszály is hol fekete felhők mögé, hol ilyenbe:

Bosszússág csak, hogy a medencére terített fekete nejlon pillantok alatt lerepült, amit Jani tégladarabokkal és vaslécekkel is lerögzített a földön. Én egy ideig közelharcot vívtam a több méterszer több méteres nehéz fóliával, nem volt vicces, a szomszéd végignézte, de egyszer sem kérdezte meg, segítsen-e. No, sebaj, bepöccentem, egy mozdulattal lerántottam az egészet, benn figyel a pincében a cucc. Este Jani visszateszi vagy tesszük, ha tudjuk, mert megint nagyon fúj. Addig meg dugig lesz a medence a fűzfa levelével...juhéjj!

Nagyobb szomorúság ez itt:
A jó nehéz agyagcserepet simán borította a szél, visszaraktam szerencsétlenül járt tuját, remélem, túléli a megpróbáltatásokat.

És most az jár a fejemben, hogy Kingának nem raktam be zárt cipőt illetve egy pulóver a legmelegebb ruhájuk. Remek. Holnap reggel lehet, hogy haza kell őket hozni, ha ilyen idő lesz. Márpedig miért változna. Igaz, délután is szinte percek alatt esett 10 fokot a hőmérséklet. azt hittem, elromlott a kinti hőmérő, de nem. Szép időket élünk.

De Zita legalább már alszik. Jól lefárasztott a gyermek, pedig csak egyedül volt, egyik helyről ültünk a másikra, sehol nem volt jó neki, mindig máshová "evezett" az ölemben, minden kell neki, küzd, fújtat, nyújtózik, nagyon akar. Csak még sok minden nem sikerül. Azt hiszem, egy kicsit szenvedős időszak hajnalán vagyunk... :) A világ megváltása a mai napon (is) elmaradt, de azért egy lájtos takarításra futotta. Az is több mint a semmi. :)