Csillaszáj

Elkezdődött ismét a Forma-1. Ez nekem félig öröm, félig bánat. Öröm, mert én is szeretem követni az eseményeket (izé, szeretném csak), bánat, mert mindig kettéhasítja legalább a vasárnapokat, Janiapát mágnesként odavonzva a tévé elé. Már amikor hagyják a lányok. Már amikor egyéb családi program engedi, mert azért, ha program van, akkor Jani lemond róla. Viszont, ha megtehetjük, úgy intézzük, hogy Jani lássa, mert nagyon szereti.

Reggelente a lányok mesét szoktak nézni. Valahogy kialakult náluk ez a szokás, hogy ébredés után nézhetnek egy mesét, ott bambiznak, ébredeznek egy ideig a kanapén. No, ma bonyodalom volt, mert reggel közvetítették élőben a forma-1-es futamot. Egy ideig nézték is a mesét, majd Jani alkudozott velük rendesen, hogy jó lenne, ha most megnézhetné a versenyt. Kinga könnyen meggyőzhető volt, ő már érdeklődik is iránta (mindig kérdezi, hol van Kubica, nemtom miért pont ő), Csilla már nehezebben. Aztán csak átkapcsolt Jani a versenyre, amit néha Csilla nehezményezett is. Egyszer így kiáltott fel mérgesen:
“Nem szeretem a kómányt! (kormányt)!”

Gondolom, sokat látta, ahogy az autóversenyző szemszögéből, a bukósisak mögötti kameraállásból mutatják a versenyt, amikor középpontban van a kormány, és ez ragadt meg neki.

Később újra próbálkozik az apjánál.
CS: Akalom nézni a Mulánt!
J: Pár perc múlva vége van, visszakapcsolom mindjárt a mesét, jó?
CS: Amikor vége van a kómánynak?

Így esett, hogy Csilla után a forma1 megkapta nálunk a kormány nevet.

Csilla-blokk

Testvérkapcsolat(ok) 1.- Kinga-Csilla

Három gyermekem lévén, igencsak van alkalmam nap mint nap elemezni az egymáshoz fűződő viszonyukat. No, de nézzük is őket szépen sorban.

Kinga-Csilla: a “legősibb” kapcsolat a meglévők közül, nyilván. Mostanság meglehetősen viharos és változó, sőt, olykor szélsőséges köztük a viszony. Egyik pillanatban nagy a szeretet, a következőben meg szétszedik egymást. A fene se érti ezt! Illetve dehogynem, nyilván van ezekre is magyarázat.
Nehezítő tényező (még mindig) Csilla zsenge kora. A “rémes kétévesek” korát éli, annak minden nehézségével. Nagyon sok mindent akar határozottan, de nem tudja árnyaltan kifejezni. Ez egy probléma. Nem hajlandó kompromisszumot kötni, nehéz vele tárgyalni, ha például dönteni kell, ki játszon egy játékkal. Nem is enged, szinte sosem. Ez egy másik probléma. Nem játszik még egyenlő partnerként Kingával, úgy érzem, egy szűk évet kell várni még ehhez, bár kétségtelen, hogy napról napra javul helyzet, lassan érik a kicsilány a feladatra.

Kinga pedig az alapból nagyon konok természete miatt nehezen köt kompromisszumot. Nem tudom, hogy ez valaha fog-e változni. Hiába kérem, pl. hogy engedjen, hiszen Csilla úgysem játszik egy játékkal sokáig, nem: ő neki az, csakis az kell, és azonnal. Rémes. Persze nem mindig neki kell engedni, sokszor Csilla a ludas egy-egy konfliktusban, de mindig reménykedem, hogy Kingára jobban lehet hatni, sajnos, ez ritkán jön be. Néha azért előfordul, és akkor én nagyon tudok ám örülni! :-)

ezek fényében nem meglepő, hogy sokat vicsorítanak egymásra, visítanak, marakodnak, általában nehéz békét teremteni köztük. Nekem is borzasztóan megterhelő időszak ez, rendesen széttépik estére az idegeimet. De van annyi előnyöm már, hogy látom, Kinga is kinőtte ezt a hisztis-háklis-nagyonakaratos időszakot (persze nyomai vannak, de már minden más vele), így bízom benne, hogy együttműködőbb lesz a kapcsolatuk, ha nem is teljesen békés. Ezt nem is várom, minden testvérpár között van viszály, ez elkerülhetetlen. Most készülök jobban elmélyülni Adele Faber-Elaine Mazlish: Testvérek féltékenység nélkül című könyvében, eddig csak belelapoztam, mert sok használható tippet ad a testvérkonfliktusok kezeléséhez. Nem biztos, hogy ezzel megoldódnak a gondok, sőt, azok mindig is lesznek, de napi túléléshez elég.

Az érem másik oldala pedig, amikor nagyon aranyosak egymással. Ilyenkor látszik, hogy alapvetően nagyon szeretik egymást, kötődnek egymáshoz, csak életkorukból adódik, hogy sok a konfliktus köztük.
Ilyen, amikor Kinga magyaráz Csillának, segít neki párt találni a memória játékban, amikor pátyolgatja, amikor rajzol neki az oviban, amikor megállítja egy útkereszteződésnél, míg odaérek, amikor együtt hancúroznak itthon, bohóckodnak, stb.

Vagy pl. ma történt, hogy Csilla kijelentette, hogy én nem vehetek mogyorót a kis tálkából (amit mellesleg magamnak szántam), majd felemelt, duzzogó fejjel kisajátította, elvitte a kanapéra, vett belőle egy szemet, majd rögtön odanyújtotta Kingának, hogy vegyen belőle. Utána együtt csemegéztek belőle (persze legtöbbször inkább az van, hogy alapból két tálkába öntök mogyorót, mert nem akarnak egy tálból enni-mindegy, a lényeg, hogy van jó példa is).

Mostanában Csilla az első, aki húzza a cipőjét, hogy menjünk Kingáért az oviba. Még akkor is, ha Zita még éppen felébredt, egy szopi és öltöztetés hátravan. Ma is ez volt. Majdnem fél órán át ordított, visított az előszobában, félig felhúzott cipővel, hogy induljunk. Nem akarta megérteni, hogy megyünk, csak előbb Zitát is ráncba kell szedni. ráadásul a kanapéról, szoptatás közben ordibálva próbáltam becsalogatni az ordító dedet a szobába, persze hiába. Az összes hajam kihullt (amúgy is hullik, éljen szülés utáni hormonhullámok!), mire végeztem (ööö, Zita) a szopival, és sikerült megvigasztalni. Mikor elindultunk, nagy örömmel menetelt Kingáért. És mikor Kinga kijött a szobából, megöleltem, megpusziltam, örültem neki, Csilla nagy visítással egybekötve kiabálta, hogy menjen vissza, és hogy ő nem szereti Kingát! A kis bogaram, hirtelen rájött, hogy innető a nap további részében Kingával is kell anyán osztozni (nem elég a másik “betolakodó” tökmaggal napközben).

Szélsőséges, ingadozó dolog ez az egész. szeretik egymást, elválaszthatatlanok, Csilla pl. nem is aludt jól Kinga nélkül anyósoméknál, de ha sokat vannak együtt, nem mindig tudnak egymással mit kezdeni.

Remélem, a jövőben, ahogy érnek, csak javul a helyzet (nagyon remélem, mert tényleg nem marad hajam!)

Folyt. köv a többi "kapcsolattal", de most megyek kotyvasztok valami meleg italt magamnak, mert kapar-ég a torkom, remélem, sikerül elkerülni egy betegséget még időben. És talán egy kis alvás is jót tenne...

Hercegnők-őrület

Azt hiszem, elmondhatom, hogy a Disney-féle Hercegnők láz elért minket. Már jó ideje persze. A hónapok során, szép lassan, rengeteg ereklye felgyűlt, és valószínűleg még gyűlni is fog. Kinga a fő rajongó, de most már terjed a "láz" Csillára is. Van már mindenünk: hercegnős cipőtől kezdve a kistáskákon át a poharakig. Hihetetlen varázsa van ezeknek a tárgyaknak. Amin rajta vannak a hercegnők, valamiért jobbak, mint a többi. Kedvessé, vonzóvá teszi a tárgyakat a jelenlétük. Ez persze sokszor jelent többletköltséget nekünk, viszont segítséget is. Mióta pl. Csipkerózsikás gumicsizmája van Kingának, azóta nincs gond a felhúzással, jó kedvvel veszi fel Kinga (és ez ráadásul nem volt drágább egy nemhercegnős gumicsizmánál, sőt!) Most találtam rá egy Csipkerózsikás esőkabátra, hasonló reményeket fűzök hozzá, mert eddig nem nagyon volt hajlandó Kinga esőköpenyt venni.

Természetesen nem veszünk meg minden hercegnős dolgot, azt hiszem, az összes fizetésünk, gyedünk, családi pótlékunk nem lenne elég rá, meg aztán rengeteg dolog felesleges is. De örülök, hogy olykor sikerül egy-két ilyen ereklyét begyűjteni, készletünket bővíteni a lányok nagy örömére. Hiába, csajos család vagyunk, jobb, ha beletörődünk, hogy nem lesz túl nagy matchboxkészletünk. Mi, szülők, egész konkrétan már egész jól megszoktuk ezt a rózsaszín-hercegnős világot.

A kép csak egy részlet. Ezen még nincs is rajta a kis játékház, amit Kinga a szülinapjára kapott a keresztmamijától, néhány labda, magazin, kifestő, törülköző stb. A kép jobb oldalán lévő Hófehérkés kis kéztörlő lett újabban Kinga "rongyija". Hihetetlen, hogy 4 éves korában kezd el ragaszkodni ennyire egy 30x30-as kendőhöz. Na, de hát hercegnős, az már mindjárt más! :)

ui: Kinga jelenlegi favorit hercegnője az Aladdinból ismert Jázmin (farsangkor is, ugye, az volt), Csilláé Hófehérke.

Zabpehelypor

Kicsit visszatérnék a vasárnapi vásárlásunkra. Mert jó volt, de azért nem volt nyugodt vásárlás,és ennel meg is lett az eredménye.

A corában jártunk már, Zita “kibulizta” magának a mei tai-os hordozást. Elég sokáig elvolt, de nem eléggé. Még pár dolog visszavolt, mikor erősen méltatlankodni kezdett, szájában az ökle tövig, jelezvén, hogy ő enne biz’ egy keveset!

Rohamtempóra kapcsoltam. így jutottam el a bébiételes részlegig, ahol próbáltam választani neki valamilyen gabonaport, hogy ne kelljen azzal is pepecselni. A Kismama egy számában volt nemrég egy körkép a tej-és gabonapépekről, és rémlett, hogy van olyan gabonapép, ami tej-és gluténmentes. Nosza, gondoltam, veszek én is ilyet, milyenszuperleszis az!
A dünnyögő Zitával a hasamon sebtében néztem végig a választékot. A legtöbb tejet tartalmazó tejpép, nem jó, amíg szopizik, nem erőltetem a tejet tartalmazó élelmiszereket. Valószínűleg maradi vagyok, de a másik két lánynál is próbáltam ezt tartani, Zitával is szeretném. Nagy örömömre találtam is egy jónak tűnőt: a Kölln Schmelzflocken “című” nyertesét. Nagyjából végigfutottam az ismertetőt rajta, azt nem találtam, hogy gluténmentes-e, de annyira tuti volt minden, gondoltam, de majd otthon megnézem még egyszer. aztán futottam szoptatni a leányzót.

Itthon aztán áttanulmányoztam a dobozt. a magyar ismertető nem említi a gluténtémát. Átnéztem a német szöveget, és végül 32.átfutás után egy helyen, németül ott van, hogy glutént tartalmaz. Kis betűvel, és csak németül. Az Ok, hogy én éppen tudok németül. De ha valaki nem? Dühös lettem, hogy egy ilyen fontos infó magyarul meg sem volt említve. Pedig a gluténtartalom sokakat érdekel.
Aztán én most mit csináljak a cuccal? nekem a következő két-három hónapban kellene nagyon egy ilyen gabonapép, nem egyéves kor után, amikor ehet már gluténtartalmú dolgokat. No, majd eldöntöm. Lehet, hogy nem is kellene ilyen szőrözősnek lennem. Lehet, hogy túlaggódom ezt a hozzátáplálás témát, de úgy vagyok vele, hogy az óvatosság nem árt.Inkább, mint hogy valami allergiás történetbe beleszaladjunk. Ha anyósomon múlna, ő már háztartási kekszet keverne az almapéphez, mert 30 éve az volt divat. ehhez képest tényleg válogatós vagyok, de változott a tudomány állása is 30 év alatt, hála istennek. Lehet, hogy ha nagyon porozni akarok, a Sinlachoz nyúlunk, de lehet, hogy végül mégiscsak én fogom főzicskélni a gabonapépjeit.

Hitel

Péntek volt az első lehetséges időpont, amikor várható volt, hogy megtudjuk, megkapjuk azt a hitelösszeget, amely szükségeltetik majd az építkezéshez. Ez tolódott hétfőre, majd kedd délelőttre. Én már lerágtam képletesen a körmeim, mert nem állt jól szénánk.

És sajnos úgy is maradt. Délután kiderült, hogy kapnánk hitelt, de 10 millióval (!) kevesebbet, mint amennyire mindenképpen szükség van az építkezéshez. :-(

Ez így azt jelenti, hogy nem tudunk építkezni. Úgy nem kezdjük el, hogy hupsz, majd valahonnan előbukkan az a csekély 10 milliócska! Jani még nem jött haza, nem nagyon tudom, hogy hogyan viseli a dolgot, én eléggé padlón vagyok. Telefonon optimista volt a hangja.

A dolog ott bukott meg, hogy Diósjenő hitelkérelem szempontjából kettes vagy mittomén milyen kategória (azaz Pesttől messzebb van, kis lélekszámú falu), így szigorúbb elbírálás alá esik. A másik buktató pedig az, hogy a debreceni lakásunkat, amiben tulajdonrészem van, és jelzáloggal akartuk terhelni az ügy érdekében, nagyon lebecsülték az értékbecslők. Jóval kevesebb hitelt tudnak így arra adni, mint vártuk.

De talán még nincs minden veszve. Elvileg még némi értékbecslési újraszámolás és még egy pluszkérelem hátra van, tehát van még esélyünk feljebb tornázni azt az összeget. Ha az sem jön össze, egy másik banknál próbálkozhatunk (amúgy nagyon nem adnak a bankok most hitelt, ez is borzasztó rossz konstrukció lenne, de ha máshogy nem megy, elkezdjük, aztán később kiváltjuk, vagy, ha enyhül a gazdasági válság, enyhülnek a terheink is). Ha ez sem jön be, valószínű halasztjuk az építkezést, talán egy év múlva jobb lesz a helyzet. Ez sem tragikus végül is, csak az albérlettel egyre több bajunk van. Nagyon sok hibája jön ki, csak hogy egyet említsek, a fűtésért horribilis összeget fizettünk a télen, szóval roppant gazdaságtalan itt lakni. Nem is egészséges a padlószőnyeg miatt, sok minden nyekereg, az ablakokon rések vannak, a tulaj, aki házépítéssel foglalkozik, gyakran jön be váratlanul az udvarra akár kocsival is, hogy hátulról a szükséges eszközöket elvigye, sokszor a vadidegen munkásaival, bizony, állandóan a frászt hozza rám, pedig jóban vagyunk, letárgyaltuk, hogy rendben van ez így, de mégis. Elképzelem, hogy nyáron a lányokkal kint játszunk az udvaron, pancsiznak, én mondjuk Zitát szoptatom, mert miért mennék be vele, aztán egyszer csak megjelenik egy halom vadidegen pasi. Tökjó kilátások… :-S

Egy szó mint száz, nagyon szeretnénk elmenni innen, végre olyan házban lakni, amilyet szeretnénk, úgyhogy futjuk tovább a köröket (főleg Jani). Muszáj, ha tetszik, ha nem.

ui: a képen a diósjenői horgásztó

Kinga mondta

Kinga betegsége múlóban, sőt, holnap, ha minden jól megy, megyünk is oviba. Ő azonban nem túl lelkes. Úgy általában sem túl lelkes mostanság, így nem lepődtem meg, hogy zsörtölődött, morgott, hogy menni kell. Beült az egyik fotelba, és duzzogva megjegyezte:
-Jó, menjünk oviba, de akkor én mindenkit jól lefertőzök!

Vasárnap

Ma délelőtt hosszabb vásárlásra mentünk. Nekem kellett elsősorban nadrágot venni, de természetesen a lányok jóval több cuccot kaptak (kivéve Zitát, szegénykémen még spórolunk, ő még nem szeretne semmi extrát, örököl egy csomó mindent, de eljön majd még ez az idő, mikor állítja a kívánságlistát! Azért egy leértékelt rugit kapott Zita is :-P). Jártunk a Pólusban, aztán a Corában majd a Brico Store-ban, hogy néhány növényt vegyünk. Sokat nem merek, mert nálam mostanában meghalnak (khm), pedig szeretem őket, másrészt meg albérleti udvarban nem akarok ültetni semmit. Jól esett egy kis vásárlás, főleg, hogy vannak dolgok, amiket szeretek magam kiválasztani (pl. vettem Zitának feloldható zabpehely port a közelgő hozzátáplálás alkalmából-azt sem tudtam, milyen márka lesz, csak nagyjából tudtam, mit akarok, ott a helyszínen találtam rá a szerencsés termékre. Ezt az életben nem magyaráztam volna el Janinak, égnek állt volna a haja, ha egyedül kell ilyesmit kiválasztani. Legközelebb profin megveszi, ha már tudja, hogy mit kell konkrétan venni.)

Zita keveseket aludt, 30-45 perceket, de amúgy békésen nézelődött ölben, mei tai-ban. Ettől függetlenül elfáradt biztosan, hiszen itthon hosszabbakat alszik. Jól megjárattuk a kicsilányt.
Délután elmentünk a lányokért, úgyhogy ismét teljes a létszám. Holnap még nem megyünk oviba, de már szakadozik Kinga köhögése. Csilla orra viszont nagyon folyik, ő is köhög kicsit, lázas is volt mamánál. Nagyon figyelünk most, nem lesz-e rosszabb. Jó volna, ha nem. Zita meg ismét büfikkel kínlódik, 5 napja nem rakta tele a pelust. Ilyen probléma nem volt a másik két lánnyal. Érződik, hogy nyűgösebb tőle a leányzó, én meg rutintalan vagyok ezen a téren, nem tudom, hogy segíthetnék rajta. Az utóbbi hetekben sokszor eláztatta Zita a ruháit, az ágyneműjét, bosszankodtam is eleget, hogy cserélni kell állandóan mindent. Most meg alig várom, hogy elússzunk. No, hát, remélem, jön majd a megváltás nemsoká.

Szombat

Szombat reggel látom, hogy fényárban úszik a ház, ismét 10 millió ágra süt a nap, szél nem fúj, szívem csordulásig telik jó kedvvel, energiával töltődök fel, nagy lendülettel kezdtem a napot. gyorsan kitaláltam, hogy összeszedjük az összes gyerekünket, és átugrunk Vácra, a Duna-parton ugyanis szuperjót lehet sétálni, még játszótér is van. Janinak menni kell ugyan dél körül, de ez addig belefér. Ekkor hallom, hogy Jani telefonál. Hogy OK, akkor mittomén 9-ig odaér valahova, és mennek tovább valahova. Akkor kezdett derengeni, hogy, tényleg, mintha Janinak programja lenne délelőtt (is). Úgy is volt. A jó kedvem oda, sőt, pokoli mérges lettem, hogy én maradok megint itthon a 3 minimanóval egész nap. Persze nem szórakozni ment Jani, de akkor is. Felrohantam az emeletre nagy elkeseredve, sírva, jól becsaptam a hálónk ajtaját, amit gyorsan meg is bántam, mert a mennyezeti “kincstári” lámpa elkezdett zörögni a nagy csapódás miatt. Pánikszerűen beugrottam a paplanjaink alá, hogy ha esne darabokban a lámpa, ne vágjanak meg a szilánkok. Persze fenn maradt a lámpa, én kiszipogtam magam.

Jani elment, én meg durrogva-duzzogva felöltöztettem a lányokat, hogy akkor elsétálunk a falu mini játszóterére. Nagyon ideges voltam, Csilla nem akart öltözni, Zita meg már ordított a fáradtságtól, Kinga öltözött szépen, ő legtöbbször már együttműködő. (kivéve, amikor éppen nem –a szerk.) És én is ordítottam kicsit, szánom-bánom, de már nem nagyon bírtam. Zita be a babakocsiba, csajok már kinn az udvaron, végre. Csakhogy. A garázsajtót idegből nyitottam fel, így teljesen beszorult, megakadt. Nem tudtam bezárni a garázst. Elsírtam magam. Én tehettem róla, de akkor is rossz volt, hogy még a játszira sem mehetek el!

Maradtunk az udvaron. Zitát elaltattam a kocsiban, és közben folyamatosan éreztem, hogy a szél fújja ki a gőzt a fejemből (mert addigra elkezdett fújni erősen a szél, újra). Majd elkezdtem fogócskázni a csajokkal. Nagyon élvezték, sikongatva rohangáltak, jó sokszor megkerültük a házat. Ez több szempontból jó volt:
1. a gyerekek élvezték, a legfontosabb
2. kiadtam a gőzt, nagyon hatásos volt (nálam a futás mindig jó szellemi kikapcsolódást jelent)
3. a rajtam maradt kilók elleni küzdelemben biztos segítség (bár látványosabb eredményért azért még több százszor meg kellett volna kerülni a házat) :-P

Jani is hazaért nemsoká, ebédeltünk (Jani zacskós tésztát csinált, khm, az előbbiek alapján nem sok időm volt főzni, de a lányok szeretik, talán mert ritkán eszik. Nekem most jól jött)
Jani elment, Csilla aludt, Kinga lefárasztott engem, de délután, mikor Jani ismét hazaért, elvitte őket Romhányba. Az a csend, ami itthon keletkezett nagyon jól esett. Zitababa álombaba volt, hajnalig aludt. Jó volt. :)

Csilla mondta

Szombat estétől ma délutánig a két nagyocska huligánom mamánál vendégszerepelt (megjegyezném: szerintem mindenkinek jó volt, magam részéről naggyon! :). Ott zajlott az alábbi rövid párbeszéd. A történethez tudni kell, hogy anyósomat Borbálának hívják, és általában Bori mama néven "fut" nálunk.

Mama kérdezi Csillát: -Hogy hívják mamát?
Csilla: -Boribon!
:-D :-S

Egyéb diagnózisok: Csilla-szem, Zita-bőr

Ez is az orvosi vizsgálat témához tartozik.
Csillának pár hete elég sokat könnyezik a bal szeme, reggelre becsipásodik. De csak reggel, alvás után. azt hittem, beteg lehet a szeme, de végül észrevettem, hogy 3 szempillája állandóan befordul a külső szemzugnál. Borzasztó nehéz kihalászni őket onnan, és pikk-pakk visszafordulnak. most kérdeztük a dokit, mit lehet vele tenni. Egyértelműen szemészt javasolt, hogy mutassuk meg neki, aztán kiderül, lehet-e egyáltalán kezdeni valamit vele. Öröm a köbön. Lehet nyomozni, van-e Vácon gyerekszemész vagy mehetünk be Pestre a szemklinikára. És aztán lehet, hogy nem is tudnak semmit tenni, várni kell, míg kihullik a szempilla. Vagy valahogy kiszedik-levágják, de azt el sem bírom képzelni, hogy megy. Őszintén, a hideg ráz a gondolattól.

Zitának meg a karján és a combján van két nagyobb száraz bőrfelület. Elsőre atópiás dermatitiszre tippelt az orvos. De ezt is meg kell nézetni szakorvossal természetesen. Miután hazaértünk, nemsokra rá betoppant a védőnő (ma kijutott az egészségügyi jóból), javasolt egy megbízható bőrgyógyászt. Nem örültem ennek az atópiás hírnek túlzottan, de ki örülne neki? Most kicsit utánaolvastam a neten, hát, nem túl jóa dolog. Ráadásul eszembe jutott, hogy anyósom egy-két éve hasonló bőrbetegséggel bajlódik, de nála nem tudták megállapítani az okát. Neki nagyobb felületen jött elő. A változó kor, az egészségtelen gyári körülmények, az ottani stressz mind előhozhatta neki, mert előtte nem volt. Nagyon kellemetlen tüneteket produkált, csúnya volt a bőre, és nem vagy csak kicsit javult, néhanapján. Az atópia örökletes, lehet, hogy összefüggésben van a két dolog. Azért ez még csak egy feltevés, kár lenne nagy hirtelen elsiratni Zita bőrét. Utánajárunk, aztán kiderül minden. Remélem. Addig meg kenegetjük Zita lábiját gyógyszertárban kevert krémmel, és elnapolom a babahabfürdők bevezetését.

Orvosnál

Délelőtt sikeresen letudtuk az orvos-projektet. Végül egész könnyen ment, de mivel túlságosan nem szeretem az oltásokat, megkönnyebbültem, hogy vége van.

Nem voltak sokan a rendelőben. A két nagy elkezdett színezni (most kicsit rutinosabban már este bekészítettem a filctollakat, kedvenc-természetesen hercegnős-színező füzeteket), Zita bambizott a karomban, béke honolt soraink közt. Hamar sorra kerültünk az egészséges rendelésen. A betegen még egy srác volt előttünk. Mert, hogy kétfelé vártunk. Úgy az izgibb. :-)

Csilla egyből elkezdett keservesen sírni, hogy nem megy be, ráadásul velem és Zitával kellett volna jönnie az egészséges részlegre. Nem akart, csak apával. Jani behozta, visszament Kingához, ők külön megvárták, míg sorra kerülnek. Kicsit komplikált, mi megszoktuk már, az asszisztensnő csak nézett, mit variálunk. Én gyorsan elkezdtem Csillával játszani az odakészített, “kincstári” játékokkal. Aztán jött az asszisztensnő, aki beadagolta Zita szájába a rotavírus elleni oltóanyagot. Rendesen sírt a kis manó, álmos is volt, meg nem is tetszett neki a macera. Azért hősiesen lement az adag. Ezalatt, szerencsémre, az orvos a másik szobában megvizsgálta Kingát. Vírusos garatgyulladás, szerinte elég friss, nem úgy néz ki, mintha háromnapos lenne. Klassz. Jövő szerdán mehetünk leghamarabb oviba, de nem súlyos a betegség, és csak este egyszer kell gyógyszert bevenni, igaz, az most pocsék ízű, Kinga utólag reklamált is az íze miatt.

Mire Csilla került sorra, Jani át tudott jönni, és így, kicsit szabálytalanul, de Kinga is bejött hozzánk. Más gyerek nem volt a szobában, nem is köhögött ezalatt az idő alatt, hátha nem csináltunk nagy fertőzést (a váróban ezerszer rondábban köhögtek a kis és nagyobb páciensek-a szerk.). Jani fogta le Csillát, sírt rendesen. Zita is erősen nyammogott-sírdogált már a karomban, úgyhogy amilyen gyorsan tudtunk a távozás mezejére léptünk.

Kinga utána nagylelkűen Csillának adta a matricát, amit kapott a vizsgálat után, illetve a Hófehérkés törlőkendőjét. Kingának ez újabban a rongyija, nőnapra kapta a romhányi rokonoktól, és elmondhatjuk, hogy négy évesen lett rongyija. Soha nem késő. ;-) Ezt a szentrongyit ajánlotta fel a húgának (utána viszont, egész délután, végig gyepálták, piszkálták egymást, volt visítás, veszekedés, ordítás, sírás, árulkodás rendesen—nekem is csak kicsit durrant szét az agyam estére. :-P Pedig Kingával végig színeztünk, rajzoltunk, míg Csilla aludt. Ez sem volt elég).

Ha jobban belegondolok, Pesten szinte mindig én hordtam a két lányt tanácsadásra, oltásra. Jani egyszer-kétszer jött csak el. Tuliképi nem tudom, mitől tartottam, hiszen van rutin. Ettől függetlenül jó, hogy egy ideig nem kell ezt a rutint kihasználni. Április közepén visszük Zitát egy féléves státuszvizsgálatra. Igen, ilyen szuperhivatalos vizsgálat lesz. Hm, mindjárt fél éves ez a nő… :-)

Zita a játszószőnyegen

Zita, aki még csak elnézelődik, elrugkapál, sikongat, tekereg a szőnyegen, akár hosszasan is. Mondjuk van mit nézni neki, két nővére állandóan produkciózik mellette. sokszor teljesen feleslegesek is a neki kitett játékok, oda se figyel rájuk, csak nézi a körülötte lévő történéseket. :)

Köhögés marad

Kinga köhögése nem múlt el, talán még rosszabb lett, délután már folyamatosan köhögött. nekem agyrém ez a száraz köhögés. Adom neki házilag a köptetőt, párásítok (bár a földszinten lehetetlen, akkora az egybetér, hogy semmit nem ér), próbálok mindent, aztán végül az orvosnál kötünk egy egyszerűnek tűnő köhögéssel. Mert láza nincs, nem hörög, eleven rendesen, “csak” köhög. No, mindegy, holnap amúgy is mennünk kell orvoshoz, mert Zita megkapja a rotavírus elleni második oltását, Csilla a kullancs elleni másodikat, egy füsttel Kingát is megnézetjük. Biztos “jó” kis délelőtt lesz: ez az a szitu lesz, mikor jó lenne, ha hárman lennénk a 3 lurkóra. Ugyanis egy helyen rendel a doki, egyik részen egészséges babáknak, gyerekeknek ad be oltást, a rendelő másik részében elkülönítve meg a betegeket vizsgálja, felváltva ingázva. Így jó, mert együtt mehetünk egy rendelési időben, de Jani külön áll sorba Kingával, így én mehetek az egészséges részlegre a két kicsivel. Valószínűsíthető, hogy lesz ordítás gyerekrészről, izzadás anyarészről, de majd csak túlleszünk rajta.

Mivel Kinga nem nagybeteg, az energiája is túltenget nem is kicsit. Délelőtt végre ki tudtunk menni. A szél ugyan nagyon erős volt (itt szinte mindig fúj, sokszor orkánszerű, mert a Börzsöny felé totál nyílt a terep), de sütött a nap, Zita aludt, így a két naggyal kimentünk. Csilla kisvártatva be akart jönni, mert fázott. Hiába volt felöltözve rendesen, próbáltam új játékra csábítani, nem, ő be akart jönni. Még alig mentünk ki… Kicsit belobbant az agyam, Csillát bevittem, benn hagytam, időnként benéztem hozzá, de elvolt. Kinga viszont élvezte a kint létet. Aztán csak abba kellett hagyni, mert nem akartam Csillát sokáig magára hagyni. Kinga méltatlankodott is rendesen. Ráadásul kinn nem is köhögött annyira.

Ebédnél Csilla egy hisztérikus visítás kíséretében kis hiján kiöntötte a töltött paprikát a tányérból, amit anyósomék tegnap hoztak (úúúgy örültem, hogy van kaja, nem kell főzni, és még gyerekbarát is). Hogy ő levest kér… Az persze nem volt. Kinga rendesen evett, én is leültem volna enni, de ekkor Zitus felébredt. Oké. Zitát megszoptattam, majd gáz nem gáz, feltettem vizet egy porlevesnek, majd én is ettem, hogy bírjam idegekkel a továbbiakat. És láss csodát: Csilla megevett egy tányérnyi zacskós levest. Nem vagyok oda ezekért a levesekért, de most megmentettek. Egyből jó kedve lett a kicsilánynak, hogy nem volt éhes. De a tanulság megvan: jobb, ha Csillának állandóan van tartalékban leves.

Csilla és Zita nagyjából együtt elaludtak, Kinga nem aludt, nem volt hajlandó. egész délután szinte szünet nélkül köhögött. Egész késő délután rohangáltak a házban, tomboltak Csillával, különösen akkor, mikor Zitát este hatkor még leraktam egy rövid alvásra. Kész idegbaj volt. És persze a rohangálástól még jobban köhögött Kinga. Hiába kértem, hogy álljon le, mesét olvastunk, próbáltam lekötni, akkor is el-elszabadult a pokol. Brrrr. Nem volt finom.

Remélem, hétfőig meggyógyulunk, és visszaáll minden a rendes kerékvágásba. Mi lesz velem, ha megkezdődik egyszer a nyári szünet??? :-S

És hogy másért is lehessen izgulni. Holnap délutánig eldőlhet, megkapjuk-e a hitelt az építkezésre. Ha eddig nem rágtam a körmöm, most fogom, ha nem ittam le magam a feszültség miatt, akkor itt az ideje. Nem lehet ezt bírni idegekkel! :-)

Kinga verset mond

A már korábban említett ver, bár kicsit most rövidebbre sikerült. :)

Kinga számokat ír

Kinga egy-két héttel ezelőtt egyszer csak kijelentette, hogy szeretne számokat írni. Néztem ki a fejemből nagy szemekkel, hogy ez most honnan jön neki, de azért engedtem a kérésnek, és egy papírra szépen felírtam a számokat 0-tól 9-ig. Ő pedig szerette volna mellé lemásolni őket.
Egy reggeli után a frász jött rám, mert Kinga, derült égből villámcsapás, elkezdett keservesen sírni. Odasietek hozzá, hogy ugyan milyen szörnyű bajság történt, mire ő: nem tud számokat írni! Történt ugyanis, hogy az első nullája, amit próbált lemásolni, kicsit girbe-gurba lett. Megnyugodtam, hogy nincs komoly baja, és persze kicsit mosolyogtam is ezen a nagy “tragédián”. Bartos Erika Anna és Peti történetei közül kapóra jött egy, amikor Anna leckét ír, és csúnyának találja az O betűit. Anya szépen elmagyarázza neki, hogy elsőre ez nem baj, sokat kell gyakorolni, és lám, a végére tényleg szép O betűi lesznek Annának.

Nagy hirtelen elolvastam Kingának a történetet, a végére a könnyei is felszáradtak. Úgy tűnt, hogy megnyugodott. Azóta is próbálkozik a másolással. Ilyen eredménnyel.

A baloldali számok az enyémek, és a jobboldali nagy sor a Kingáé. De szerintem látszik is. ;-)

Természetesen én soha nem kezdtem el neki ezeket tanítani. Sokakkal együtt én is úgy gondolom, hogy bőven elég lesz az iskolában ezeket megtanulni. Viszont ez is olyan érdekes dolognak tűnhet egy kislány szemében, mint oly sok más, ha tetszik neki, miért ne “firkáljon”, baj csak nem lesz belőle. Ha viszont nem érdekli többé, én sem foglalkozom vele.

Kis kiegészítés

Kis kiegészítés az előző apa nélkülis bejegyzéshez. Hogy nehéznek tűnnek ezek az esték, és igazából azok is. De optimista vagy pozitív szemszögből nézve nem is olyan rossz. 2-3 hónappal ezelőtt egy ilyen este horror volt. Zita, ha felébredt, végig foglalkozni kellett vele. Szopi (az, ugye, egészen apró babánál nem várhat), hosszú büfiztetések, pelus, fürdés (nálunk az akkoriban gyakori orrszívások),, mert hamar elfárad. Ebbe alig bírtam beleszuszakolni a másik két lány napirendi pontját. volt, hogy sírtam, annyira nehezen ment a dolog. :(

Most meg: Zita nem náthás, nincsenek büfigondok, gyorsabban szopizik, utána tovább nézelődik, többet van ébren, akár ébrenléte alatt tudunk vacsizni és utána együtt fürdeni, kommunikál jobban, valamivel kisebb a rohanás. Hogy vártam én ezt az időszakot novemberben! És itt van, és könnyebb. Jó ezt érzékelni, és jó tudni, hogy csak könnyebb lesz. Ahogy mondani szoktam: mindig az apró dolgoknak kell örülni! :-))
Ennyi talán az apa nélkül töltött estékről. Ha eljutok oda, írok majd az apásakról is, azért az több van. :-)

Zitus így szokott aludni:

De már nem, felébredt egy újabb maratoni alvásból...(talán azért alszik még sokat, mert a keze ott van mindig, ahol a képen). Rohanok. Kezdődik az este. :) Most apával. Ma már itthon van, home working volt. "Kárpótlás" a tegnapért. :)

Egy este apa nélkül

Egyre több este alakul úgy, hogy Jani lemarad az esti programról. No, nem kell aggódni, nem hanyagolja a családját, pont fordítva, egyre többet lót-fut, hogy nekünk jobb legyen (nekem legalábbis ezt mondja, hehe, az alibije elég tutibiztosnak tűnik). Ilyen a kedd este is, amikor egy tanfolyamra jár, ami miatt 9-nél előbb nem jön haza. Így néz ki az esténk, mikor ő nincs itthon.

Az estét nagyjából az oviból hazatéréssel szoktam hivatalosan megkezdeni. Ma ilyen nem volt, mert Kinga köhög, semmi egyéb tünet, csak mivel vasárnap óta romlott valamennyit a köhögése, maradt ma itthon, aztán meglátjuk, hogy alakul. Így aztán a napunk is intezívebbre sikerült, és bár egész jól elvoltak ketten Csillával, Zita meg hozta a formáját, és sokat aludt, én mégis hiányoltam a délutáni gyerekmentes szusszanásomat-Kinga nem aludt, így ekkor is játszottunk stb. Emiatt kicsit nyúzottabb is lettem estére. No, nem baj.

Ma délután negyed 6 körül ébredt Zita egy hosszú délutáni alvásból. Szopizott, rendberaktam, majd nekiugrottam vacsorát készíteni a két másik hölgynek. Ez csak mindenféle hideg élelmiszer kikészítését jelentette. Zita elvolt a játszószőnyegen, de mikor leültünk enni, már ő is megunta a banánt. Odavittem őt is az asztalhoz, a lányok eszegettek, én szoptattam Zitát, és közben én is próbáltam enni, mert ha most nem, utána nincs időm. Éhgyomorra meg nem vállalom a fürdetést, később meg nem túl fitnessz dolgo enni. Úgy ahogy sikerült elfogyasztani a vacsorát, bár miután Kingáék befejezték az evést, erőre kapva elkezdtek rohangálni a nappali-étkező terében. Ez az a pillanat, amikor nem lehet őket nagyon megállítani, ilyenkor tűrni kell egy kis tombolást, persze balesetveszély-rombolás figyelembevételével. Utána lehiggadnak, viszonylag hamar lecseng ez a tombolós időszak. Ma azonban véget kellett vessek az egésznek, mert Zita egyáltalán nem bírta a hirtelen felordításokat-sikításokat. Rendesen remegett a karomban, szó sem lehetett, hogy letegyem, amíg eszem. A lányokat elcsitítottam, leültek mesét nézni, én befejeztem Zitával az ölemben a vacsit. Vártam, hogy Zita elálmosodik-e, ugyanis nem bírja ki még a végső esti alvásig egy rövidebb alvás nélkül. Nem tűnt álmosnak, és mivel már fél 7 volt, gondoltam, ha elmegyünk fürdeni, ki is húzom estig vele.

Úgy is lett, irány a pancsi! Kingának és Csillának megcsináltam a vizet, Zitát lefektettem a földre készített két vastag takaróra. Újabban ott vetkőztetem-öltöztetem fürdéskor, a padlófűtés miatt kellemesen meleg a padló. Külön kádban fürdik, így szoktam őket együtt fürdetni. A két lány elkezdett fürdeni, elég hangos üzemmódban. Zita továbbra is állandóan riadozott a hangokra, csak ímmel-ámmal hagyták abba a lányok a zajongást. Nem sikerült ma az energiákat jól levezetni, itt volt az eredménye. Zitust megfürdettem, közben nagyokat mosolyogam a két nagyobb játékán (tusfürdőkkel telefonáltak, Csilla konkrétan “dídi mamával”, nagyok rötyögött a “telefonba”, majd egy “Jóvanciaeló”-val /jól van, szia, helló/“lerakta”)

Ezután jött a nehezebb rész. A már nyűgösködő Zitával a karomon lemostam a két lányt, Csillát egy kézzel kiemeltem (bírom ezeket az erőbajnok feladatokat! :) ), törülközés, kaptak köntöst, aztán letrappoltunk a földszintre. Rendet persze nem tudtam rakni a fürdőszobában. Lent beraktam újra egy mesét, most végre le is ültek elé. Zita szopizott, el is aludt. Persze mire felvittem, felébredt, keserves sírásba kezdett az ágyban. Kis ideig hagytam, hátha mégis abbamarad, addig rendet raktam a fürdőben, de nem. Miért is lenne szerencsém? :-S Zita ágyból ki, ismét le földszintre. Kinga ügyesen addigra pizsamát húzott, de Csillára még pelus kell, így Zita játszószőnyegre le, jöhetett Csilla. mire megvoltunk, Csilla is nyűglődni kezdett, Zita alapból méltatlankodott a lerakás miatt, Kinga sem aludt egész nap, úgyhogy takarodót fújtunk. Már annyira zsibbadt volt az agyam, hogy fogmosás nélkül mentek aludni. Zsír. Zitát betettem az ágyba, egy fohásszal, hogy hátha most nem balhézik, majd beültem a másik két manóhoz az ő szobájukba. Kinga két perc alatt elaludt, most Csillára kellett várni, és Zita is sírdogált egy ideig, de annyira fáradt volt, hogy csak megadta magát. 3 cumit szorongatva, csendben nézelődött Csilla, így kicsit én is elbóbiskóltam mellette. 9 előtt jöttem ki, hogy hurrá, Zita is elaludt, csend van, jó vagyok, megcsináltam, vállveregetés! :-) Átmentem a másik szobába, lerogytam a számítógép elé, hogy na, én ezt most leírom. Ahogy elindult a gép, hallom, hogy Zita felsír... Na, nem! Zita ágyból ki, le a földszintre, gondoltam, jön egy másfél órás szórakozás. Öröm a köbön. Zita elkezdett szopizni, és nem várt fordulat, elaludt! Node. Jani közben hazajött. Ami amúgy jó, csak kicsit hangos a pincébe vezető ajtó, így jó nagy kattanással jött be. nem vett észre, hogy integetek, hogy légyszi halkan, ezért vissza is ment a pincébe valamiért.... Persze újabb robajjal…Zita összerezdült, elengedett, én meg felspuriztam vele az emeletre. Kinyitotta a szemét, azt hittem, elájulok, de gyorsan benyomtam hason az ágyba, remélve, hogy tényleg nem ébred már fel, büfire sem. Azóta csend van. Kivéve a másik szobában, ahol Kinga kezdett el köhögni…

Úgyhogy gyorsan mentem is a bejegyzést, mert lehet, hogy újra menni kell…
Hát, ilyen egy este apa nélkül. És talán ez most még viszonylag könnyen le is ment, van ettől hisztizősebb, komplikáltabb is, de arról majd máskor. (ja, és hát lent rohan a nappali, a konyha, inget kéne vasalni, és egyéb ilyen finomságok. Meglátjuk, mire lesz még erőm) Azért tudom értékelni, mikor Jani hazaér időben. :-) De mielőtt bárki megsajnálna, azért ltátni kell, hogy ez egy csapatmunka, ez az én részem volt. A csapatmunka lényege: ő dolgozik, hogy pénzünk legyen, (ha lehetne, jóóóó sok), ő most “ebben jó”, én meg “viszem” a családot. Ő is segít a család körül, ahogy tud, és idővel én is beszállok majd a pénzszerző projektbe, valamikor, valahogy. Mindketten elfáradunk, de ki nem? Így lehet ötről a hatra jutni, legalábbis remélem. :-))

ui: természetesen nem tudtam elmenteni a bejegyzést, Csilla sírt fel, így már ücsörögtem mellette kicsit. :)

Vers by Kinga

Ezt a verset mondta el nekem gyönyörűen Kinga, legújabb tudománya szerint megropogtatva az r-eket:

Weöres Sándor: Megy az úton...

Megy az úton a katona,

zúg a vihar, fúj a szél,

zúg-búg, fúj a szél,

a katona sose fél.

Mitől félne? Kezibe kard,

gonoszoknak odavág,

dirr-durr, odavág,

sose bántsák a hazát.

Most pedig szaladok, kiélvezem-kihasználom azt a néhány csendes órát, amíg el nem megyünk a két leányzóért, mert utána lesz itt is dirr-durr meg csatazaj! :-))

Apa-Zita képek

Ritkán lehet ilyen képeket csinálni, Csilla hercegnő nem nagyon hagyja, hogy Jani felvegye Zitust. No, most a kis haramianő nem volt jelen, így Apa nyugodtan felvehette legkisebb leánykáját is. :-) Gyorsan meg is örökítettük a történelmi pillanatot.

Végre tavaszias az idő!

Mindenkitől elnézést, ha uncsi lennék, de nagyon izgatja a fantáziámat ez a mikor-jön-már-a-tavasz téma. Hiába, no, jól elfáradtam ezen a télen, nem ok nélkül várom az enyhülést.

Ma meg is kaptam az áhított szép időt. 82 ágra sütött a nap, kb.11 fok odakinn, a ház a szokásos fényárban úszott. Zita kb. 4 órát aludt délelőtt, :-D simán megfőztem az ebédet, kicsit takarítottam, Janival kettesben nyugiban megebédeltünk, majd ő elment Pestre dolgára. Zitával pedig elmentünk egy jót sétálni. Szerencsétlent sikerült alaposan felöltöztetni, mert eleinte a kötős kenguruban (más néven mei tai, a képen) akartam vinni, de az overálja miatt nem tűnt túl kényelmesnek a dolog, vagy én vagyok kicsit lúzer ez ügyben, ezért maradt a babakocsi. Viszont a plusz ruharéteget rajtafelejtettem, ami a kengurus sétához kellett volna, így utólag nem is csodálkozom, hogy jó ideig nyammogott még a kocsiban, mielőtt elnyomta volna az álom. Csöppet melege lehetett a dednek. :-P Azt hiszem, lesz még egy-két ilyen túlöltöztetős húzásom, és ezen nem segít a tapasztalat sem. Egyébként én meg tuszkolhattam be a téli kabátomat a babakocsi kosarába, mert olyan meleg lett, hogy egy pulcsiban nyomtam végig a sétát. Megmásztam itt egy-két emelkedő utcát, hááát, a “tetőn” mindig megálltam kiköpni a tüdőm. (:-S)Az edzettségi szintemen van mit javítani… Viszon nagyon jól esett a menetelés, kész laza dolog 1 azaz egy darab babával szimplán babakocsival sétálgatni. Ilyen sincs nálunk gyakran!

Közben Kinga sikeresen debütált Zsófiéknál. Este majdnem 10 volt, mire elaludtak, de egyszer sem ébredt az éjjel (anyósomnál sem szokott, úgy tűnik, ezeket a fain dolgokat nekem és Janinak tartogatja). Napközben mindenfélét játszottak, Zsófi szerint jól elvoltak, remélem, neki sem lógott földig a nyelve délutánra. Ebéd után aludtak Zorkával kemény fél órát, utána mentek érte anyósomék. Úgyhogy megvolt az első barátnőnél (na, jó, rokon is egyben) ottalvása Kingának.

Csilla is debütált, mert ő sem aludt még Kinga nélkül mamáéknál. Sosem szokott ő sem felébredni éjjel, ha náluk alszik, na, most többször felsírt. Kiváncsi vagyok, hogy ma változik-e, hogy Kinga is ott lesz.

Öröm a köbön meg egy kis hó

Mikor reggel felkeltem, ez a látvány fogadott:

Azanyjaszemit!- gondoltam. Nesze, neked tavasz! De hála istennek erősen plusz van, el is olvadt egy-két óra alatt, délután már napos, bár szeles időben mentünk Kingáért az oviba.

Aztán Kinga élete első kokárdás-kicsit ünneplős ovis napját megkezdte. Gyönyörűen elszavalt nekem tegnap egy marcius tizenötödikével kapcsolatos verset, szépen artikulálva, nagyon boldog voltam. :)


Aztán délben Csilla tök szépen egyedül bekanalazott egy jó adag levest. Annyira jó, hogy ugyan figyelni kell meg résen lenni, de lehet már enni mellette. Az más kérdés, hogy jó ideje nem hagyja, hogy etessük.


Pinom!- azaz Finom!- mondotta a kis hölgy, pedig elég kapkodós-nullahúsz zöldségleves volt ebédre. Mindegy, Csilla nagy leveses, főleg a zöldségleves a begyere-kategória, akkor csináljuk azt, oszt jól van. :)

Aztán Zitus bemutatta legújabb tudományát, de erről már írtam. Ő is örömöt okozott nekem.

Most meg azért örömködöm, mert újra csendes hétvégénk van. Csilla anyósomnál alszik, Kinga pedig másodunokatestvérénél, Zorkánál. Nagy szó ez, eddig csak mamánál aludt szülői kíséret nélkül. Zorka anyukája, Zsófi Jani egyik unokatestvére. Férjével, Gabival ők a Zita-keresztszülő poszt várományosai. :-) Zorka mindjárt 4 éves, Zalán fiuk egy napon született Zitával, csak 2007-ben, most 17 hónapos. Csak remélni tudom, hogy nem lesz semmi gáz, nem lesz Kinga problémás csajszi. Meg hogy nem ébred sokat éjjel, kellemetlen lenne, ha Zsófi pont őmiatta nem aludna éjjel. Hát, drukkolok.

Holnap délelőtt Kinga is csatlakozik mamáékhoz, aztán vasárnap jönnek haza. Úgyhogy most egy gyerekkel "lazázok". Nagy csend van, Zita könnyű eset, épp' "álomtusáját" vívja a kiságyban. Én meg azt sem tudom, mit csináljak a nagy rámszabadult nyugalomban. De feltalálom magam, nem kell ám engem félteni! ;-)

Breaking news-átfordulás 2!

Szegény blogom tele lesz lassan rendkívüli hírrel, de, hát nem tehetek róla, a kb.65 cm-es manócskánk mindig tesz róla, hogy megszakítsuk a dolgok menetét.
Ma délben történt, Csillával vizes ügyeit intéztük, mikor visszatérek a takarítás után a konyhába, hallom, hogy Csilla nagyon nevetgél Zitával. Megnézem, gondoltam, Csillával amúgy is óvatosan kell lenni. Hát, mit találok? Legkisebb versenyzőnk "rendellenes" pózban, hason a játszószőnyegen, pedig háton hagytuk ott!





Ez a művelet is kipipa, aggodalomra továbbra sincs semmi ok. Kicsi öröm, másnak nem lényegesnek tűnő, én viszont látom, hogy csemetém rendben fejlődik! :-))

Fél éve vidéken-2.rész: az előnyök, jó dolgok

A hátrányok után jöjjenek a jó dolgok.

Munka: Jani általában bejár Pestre, ami szintén nem olyan nehéz, mint hittük. Sokszor egy óra alatt beer a munkahelyére, ami néha Pesten belül sem volt kivitelezhető. Ha tud, dolgozik itthonról, mert itt végre van külön szoba erre, ilyenkor meg pláne könnyebb az életünk.

Vásárlás: legtöbbször Jani jár bevásárolni az útbaeső hipermarketekbe vagy Vácra, de olykor rábízzuk a két “nagyot” mamára, és akkor Zitával hármasban viszonylag egyszerűen együtt is tudunk “shoppingolni”. Természetesen nekem is kellenek ezek az alkalmak, mert sokszor kell olyan dolgot venni, amit még listára sem tudnék írni, mert én is szinte a helyszínen döntöm el, mi, melyik, hogyan legyen.

Család: nem kis segítséget jelent anyósomék közelsége, akikhez szintén autóval lehet csak eljutni, (vagy busszal, de az gyerekestül most inkább nem játszik), de így is jóval többet tudtak segíteni gyermekfelügyelet, ebédfőzés, házimunka terén, mint ha Pesten maradunk. Ott totál egyedül lettem volna, mármint Janival kettesben, nem hiszem, hogy azt bírtam volna cérnával. Még most se mindig bírom, legalábbis azt hiszem, nemhogy ott. Ja, és Jani családja is errefelé lakik, jóval többet találkozunk, ami nekem borzasztóan fontos és jól esik. Mindig hiányoztak Pesten a már-már olaszos hangulatú családi összejövetelek, most ez is megvan. Sőt, akkora házban élünk, hogy mi is tudunk végre vendégeket fogadni, akár ittalvásra is, ha összébb húzzuk magunkat, akár sokat is.
Szülővárosom, Debrecen, és ott élő családom innen is messze van, itt nem sokat változott a helyzet.

Emberek, kapcsolatok: amit szeretek a vidéki életben, legalábbis ebben a faluban, hogy jóval közvetlenebbek az emberek. PErsze nem mindenkivel állok le beszélgetni, de alapból barátságosabbak egymással. És ez nem közhely, tényleg lehet érezni.

Játszótér vs. kertes ház: megismerkedtem már egy-két anyukával, az oviból is van már egy-két kis barát, és ha jön a jobb idő, elkezdődik valószínűleg a kölcsönös egymás látogatása, így könnyebben, társaságban telnek majd a napok. A napi két, megterhelő játszóterezés egyáltalán nem hiányzik, de egy-egy alkalommal jó lenne ilyen helyen megfuttatni az aprónépet. Itt van egy pici játszótér, egyelőre beérjük ezzel, aztán majd tavasszal-nyáron szervezünk direkt játszóteres programokat. Lehetne saját hinta, csúszda a kertben, talán lesz is, de az nem ugyanaz, ezzel tisztában vagyok. Viszont a kertes ház nagy előnye, hogy könnyebb oda “kicsapni” kicsit levegőzni a lurkókat. Egyre többször van, hogy Zita benn alszik, én pedig kimegyek Kingával és Csillával az udvarra. Sokkal gyorsabban kiérünk, ha pisilni kell beszaladunk, ha inni kell, beszaladunk, ha másik játék kell, csak irány a garázs, stb. szóval ez nagy könnyebbség.
No, és a régi barátokkal sem akarjuk megszakítani a kapcsolatot, reméljük, sok mindenkit vendégül láthatunk, és tervezzük, hogy sok mindenkihez elmegyünk. Most már inkább az lesz a gond, hogy kevés lesz a rendelkezésre álló hétvége, és ripsz-ropsz itt találjuk magunkat nyár végén…

A ház: van terünk! Most akkora házban élünk végre, ahol nem fulladunk meg, van hely mindennek. Illetve bútorunk jóval kevesebb, mint kéne, de egyelőre nem fektetünk be sok pénzt ilyesmibe, csak a legszükségesebbeket vesszük meg. Ha éppen nem tudunk az udvarra kimenni, akkor sem dilizünk be teljesen (hangsúlyoznám teljesen, kicsit azért igen :-) ),mert van mozgástere a gyerekeknek. Nagy ablakai vannak a háznak, ha süt a nap, fényárban úszik minden, szép a kilátás. Ha borús idő van, akkor is világos a kégli.
És ami érdekes számomra, hogy ahhoz képest, hogy nagyobb a ház és a gyerekeim száma is nőtt, sokkal könnyebben tartom tisztán a házat, mint a pici pesti lakást. Rájöttem azonban, hogy miért: mindent el tudok pakolni, takarításnál nem kell sok mindent arrébb pakolni, tologatni, átszervezni, így gyorsabban megvan minden. (az is számít, hogy a nagy fényárban jobban látom a kis huncut háziállatkákat, a porcicákat, hehe, úgyhogy sűrűbben érzek kényszert egy gyors porszívózásra, felmosásra-bár utóbbi macerásabb, ha ébren lévő gyermek van a háznál, márpedig az akad, így a felmosást néha “bebukom”, de ez egy olyan dolog, ami megvár, aggódni nem kell ;-))

Összegzésképpen azt mondanám, hogy eddig minden OK a vidéki élettel. Ami miatt kicsit nehezebben boldogulnunk az faluspecifikus, ezek a költözéssel megoldódnak.(ha lesz egyáltalán, ha megkapjuk a szükséges hitelösszeget- jelenleg ez is kétséges) Folytatjuk tovább a tapasztalatgyűjtést, meglátjuk, hogy telik majd a tavasz és a nyár. Reményeim szerint jóval könnyebben mint a tél. hát, úgy legyen! :-)

Fél éve vidéken-1.rész: hátrányok, negatívumok

Éppen holnap (13-án) lesz fél éve, hogy egy teherautó elindult a pesti lakóparkunkból, és cók-mókustól elköltöztetett minket egy vidéki kis faluba.

Ide ideiglenes ugyan, míg házunk felépül, de a lényeg: elhagytuk a fővárost, és teljesen más jellegű életet kezdtünk élni.

Eddig nem nagyon írtam arról, hogy hogyan is érezzük magunkat, mik a tapasztalatok, benyomások ennyi idő elteltével. Itt az idő egy rövid összegzésre.

Alapvetően azt kell, hogy mondjam, hogy eddig egy percig nem bántuk meg, hogy erre a lépésre szántuk el magunkat. Tisztában voltunk azzal, hogy a vidéki életnek meglesznek a hátulütői, de azt hiszem, jóval több előnye van, mint hátránya. Legalábbis nekünk biztosan.

Először arról, ami kicsit furcsa, kicsit új volt, vagy éppen arról, amit most sem szeretek igazán, azaz az itteni élet hátrányairól említek pár szót.

Ami eleinte különös volt, az a nagy csend és semmi mozgás. Szinte. Kicsi forgalma van az utcánknak, néha jár erre autó, szemben az egy sarokra lévő fő utcától, De megszoktam, és szeretem a nyugalmat.

Autó: nekem sokszor jól jönne egy külön bejáratú auto. Így nem kellene mindig Janihoz igazítani dolgokat, hogy mikor ér haza a kocsival, én is el tudnék intézni sok mindent. A 3 gyerekkel együtt mondjuk így sem mennék el még nagyon egyedül, mivel Zita sok figyelmet igényel, nehéz lenne kordában tartani a másik kettőt. Viszont apróságokat, mint pl. ovibajárás, mamához átmenni, esetleg Csillás-Zitás bevásárlást csinálni, még megoldható lenne. Egyelőre azonban nem futja autóra, viszont a későbbiekben sem Jani, sem én nem tudjuk elképzelni a család életének navigálását egy autóval. (ha Pesten maradtunk volna, akkor is “befigyelt” volna előbb-utóbb egy járgány, hogy odaérjünk mindenkihez, mindenhova időben.)

Szolgáltatás: amit határozottan nem szeretek a faluban, hogy nincs gyerekorvos, nincs gyógyszertár, nincs egy nagyobb élelmiszerbolt, csak egy kisebb mini ABC, sem zöldséges. A kis ABC is bezár délelőtt 10-kor, és délután 2-kor nyit ki megint. Ezek mondjuk Szendehely speciális negatívumai, Diósjenő jóval nagyobb település, sokkal fejlettebb ilyen téren. Egyelőre azonban Verőcére járunk gyerekorvoshoz (amihez ugye, Jani kell mindenképp, az autó legalábbis tutira), a gyógyszereket Jani szerzi be, a vásárlást már említettem. Ideiglenes címszóval ezt is ki lehet bírni, de nem véletlenül választottunk lakhelyül egy nagyobb falut, fontos volt, hogy alapdolgok azért ott is legyenek. Hát, talán, egyszer eljön az az idő is, mikor ott gyűjthetjük már a tapasztalatokat.

Játszótér: hiányzik a sok “hasonszőrű” anyuka. Ha keveset is, de lehetett beszélgetni, panaszkodni, utána sokszor könnyebb let minden, legalábbis egy időre. Itt ezt most leginkább a jó idő beköszöntével lehet majd megtenni, mikor jobban lesz alkalommal másokkal találkozni. Úgy érzem azonban, hogy ez a kibeszélős-játszóterezé főleg kisbabás-kisgyerekes korban fontos, amint az ember dolgozni kezd, teljesen megváltozik a helyzet.

Ház: sok hibája van, annak ellenére, hogy szépen néz ki. Rosszul szigetelő ablakok, falak, nyekergő lépcső, rossz elrendezés, rosszul letett padlószőnyeg és még néhány, amin sokat nem tudunk változtatni, talán kicsit javítani. Irtózatosan magas a rezsije, a gázszámla a fűtés miatt borzasztó, ami az előbb említett dolgok (falak, ablakok, nem szeparálható földszint és emelet) miatt alakult így. Különösen megvan a motiváció , hogy mielőbb elkészüljünk saját, energiatakarékosabb, praktikusabb elrendezésű házunkkal. De most sok minden nem rajtunk múlik, hanem a bankon. Az albérlet-választásnál viszont nem sok lehetőségünk volt válogatni, különösen nem szűk két héttel a kiköltözés tervezett időpontja előtt, főleg vidéken nem, 36 hetes terhesen,két gyerekkel (mert, ugye, a Diósjenőn kinézett albit eladta a tulaj, és csak mintegy mellékesen tudtuk meg...)

A negatívumok után azért beszámolok a kellemesebb oldaláról is a dolgoknak. Mert azért vannak ám azok is! :-)

Utcanévválasztás-ki hallot ilyet?

Nem igazán szoktam beszámolni az építkezésünk állapotáról, nem mert titkos a dolog, hanem mert igazából külön blogot lehetne ennek szánni, annyi mindenről lehet írni ezzel kapcsolatban. Sajnos, mostanában erre nem sok időm lenne. :-P Most sem írok sokat, csak egy érdekes dolgot.

Most tartunk a hitelkérelem beadásánál. (gazdasági válság idején nem sokan vesznek fel hitelt, de mi természetesen most tesszük ezt, miért is ne? ez van) Értékbecslés is történik ilyenkor, ugye. No, ehhez kellett volna az utcanév, ahol a telek van, ahol majd épül a ház. Ezt mi nem tudtuk, mert újonnan parcelázott területről van szó a falu határában. Jani el is ment ma a diósjenői polgármesteri hivatalba megtudakolni, hogy ugyan mi is az utcanév. A helyzet érdekes: nincs még neve. Az előző telektulajnak, aki felparcellázta az egész területet, kellene beadni egy javaslatot az utcanévről. Jani felhívta őt, de neki egyelőre ötlete sincs erről, így áthárította a feladatot ránk. Azaz: effektíve én és Jani fogjuk kitalálni az utcánk nevét. :-)

Nagy tenyérdörzsölősen mondtam is Janinak: ennél több y-t, cz-t, th-t más utcanévben nem is lehet majd Magyarországon találni, mint ebben, majd Verocska kezeskedik effelől…Rettegj, Diósjenő! :-D

Persze ez csak vicc, magammal is jól kiszúrnék. Jó lenne valami rövid, de jól csengő nevet találni, ami illik a faluhoz is, meg az erdőmelletti területhez is. No, hajrá mi, jó kis feladat lesz! Ilyet még úgysem csináltam. :-))

Oldalrafordulás, kísérletezés, helyzetváltoztatás

A minap méltatlankodtam, hogy hogy lehet, hogy Zita már fordult kétszer is hasról hátra, de az oldalára nem akar (a gyerek épp’ nem beteg, azaz a hosszantartó nátha sincs már jó ideje, tehát kell valami, amin aggódni lehet-elképesztőek ezek az anyák!-a szerk.) Zitus azonban ma végett vetett a körömrágós aggódásnak, délelőtt többször az oldalára fordult a játszószőnyegen, sőt nagy erőlködéssel próbált a hasára fordulni, de ebben elakadt. Viszont 180 fokban elforgott a szőnyegen, azaz a tekergés végére a feje ott volt, ahol eredetileg a lába (mindezt természetesen síkban kell elképzelni, nem valami szuperhajlékony artista mutatvány volt, remélem, lehet érteni, mire gondoltam) Este ugyanezeket megcsinálta, egyidő után a lába lelógott a szőnyegről, vissza kellett húzni, mert a sima padlóba püfölte a lelkem. (Képeket majd utólag csatolok, mert lent hagytam a földszinten a gépet, a lépcső meg takarékosan egyszerű farostból van, úgy nyekereg mint az állat, most nem kockáztatom, hogy felébredjenek a lányok, csak azért, hogy felhozzam. De pótolom, mert megörökítettem eme mérföldkőnek számító eseményt.)

Ezzel a helyzetváltoztatás első fázisába értünk, ez egy mint a karikacsapás. Én meg gyorsan utánanézek, miért lehetne most ezentúl aggódni… :-))

Nők, nőnap, képek

Minden okunk meglenne, de különösebb nőnapi ünneplés nem volt nálunk. Azért látom lelki szemeim előtt ,amint Jani pár év múlva órákig időzik a virágosnál nőnapkor, hogy némi "gazt" szerezzen a négy nőnek. Nekem nem olyan fontos ünnep a nőnap, semmi elvárásom sincs ilyenkor senkivel szemben, bár természetesen örülök a figyelmes megemlékezéseknek. Úgyhogy lehet, hogy Apát felmentjük a virágvásárlós, strapás "feladat" alól. Akkor inkább töltsük együtt azt az időt, amit sorbanállással töltött volna. Úgyis lesz virág bőven jövendőbeli ketünkben. Remélem. Mármint, hogy lesz kertem. nemsoká, talán. :)
Addig meg képek életünk meghatározó nőnemű tagjairól:

A legnőcisebb nő a 3 közül (jó, életkori előnye van :) )


Aki most nyílik a világra


És a tutira leghuncutabb:


Írtam már, hogy imádom őket, és hogy örülök, hogy mind NŐ? :-)) Persze egyszem apát is imádom, ki ne hagyjam a sorból. :)

Zita 5 hónapos

Mikor Zitával hazajöttünk a kórházból, sokszor felsóhajtottam gondterhelten, csak úgy magamban persze, mert éreztem, hogy nehéz néhány hónap következik. Tapasztalat is volt, hogy újszülöttel, egészen pici babával és mellette testvérrel az első 3 hónap nem egy leányálom. Epedve vártam, mikor Zita 4-5 hónapos lesz, mikor a nehézségek nagyján túl vagyunk, és elérünk abba a korszakba, mikor igazán örömmel lehet babázni. Emlékeztem, hogy a másik két leányzóval is kb.ekkortájt javult az élet minősége. Októberben az egész olyan távolinak tűnt, előttünk a hosszú, sötét téli hónapokkal. Bezzeg most! Mintha csak ma gondoltam volna minderre! Tessék, itt van, Zita öt hónapos lett. És természetesen ezzel az ehhez fűzött reményeim, vágyaim is teljesültek. Nem lettek láblógatósak a napok, de határozottan élhetőbbek.

Zita ismét nagyot nőtt, jelenleg 6790 gramm, kb.30 dkg-ot hízott egy hónap alatt. Az étvágyával nincs gond, továbbra is kizárólag anyatejet kap. Hála istennek van tejcsi bőven, de legalábbis annyi, amennyi Zitának elég. A szopizások már nem olyan hosszúak, egy vagy két fordulóra (kis pihenővel közte) megejtjük az evést. Elkezdett tekeregni szopi közben, figyeli a körülötte lévő történéseket. Nem olyan sokat még, de már látom, hogy hamarosan kihívás lesz őt megetetni, ha nővérei is jelen vannak (márpedig általában ott vannak).

Azt kell hogy mondjam, hogy Zita nagyon jó gyerek. Továbbra is rengeteget alszik, eves után, ha rendbetettem, elnézelődik egy ideig a játszószőnyegen vagy pihenőszékben. Bár a pihenőszék kezd szűkös lenni, gyakran ficánkol benne, mintha kényelmetlen lenne, így inkább a játszószőnyegre fektetem. Mikor elálmosodik, elég jellegzetes, nyivákoló hanggal, sírdogálással, ide-oda fejdobálással jelzi. Ilyenkor leteszem az ágyába hason, kis ideig emelgeti a fejét, dünnyög, nyöszörög, esetleg kis sírás van, de gyorsan el is alszik. Számomra ez a legbámulatosabb Zitában, ezt egyik lány sem csinálta, nem is gondoltam, hogy nekem is lehet még ilyen tündér babám. Nagy segítség ez nekem is, hogy nem szopival alszik el (hú, pedig az első 3 hónapban nem is aludt el máshogy, nem kicsit láttam sötéten a jövőt!). Előfordul, hogy valami nem tetszik neki, és hiába próbálom altatni, megesik, hogy szopi a megoldás. Nem túl jó megoldás, mert utána a büfikre szinte mindig felébred, de hála istennek alapvetően a szopis elalvás ritkán fordul elő.

A napirendje elég változó. Továbbra is függ attól, hogy hányszor kell vinni őt is az oviba. Hajnalban valamikor szopizik egyet (szerencsére jórészt gond nélkül vissza is alszik), majd hosszabb alvás jön még (ha Jani viszi Kingát). Késő délelőtt ébred, másfél-max. két órát bír ébren, így dél körül megint visszaalszik. Hétközben ez szerencsés, mert Csillát is el tudom még ebben az időben altatni, így egy rövid időre gyerekmentes időhöz jutok (amit télen sikerült általában hólapátolással eltolni, de, hát, muszáj volt). Ha magától nem ébred, akkor én ébresztem, hogy elérjünk Kingáért az oviba. Egyre gyakoribb, hogy nézelődik a kocsiban az odaúton, bár nem viseli jól a bebugyolálást, de remélhetőleg nem sokáig kell már olyan nagyon felöltöztetni. Hazafelé alszik el a kocsiban, 30-40 percre. Itthon ismét ébren van kb. másfél órát, de este 6 körül még le kell tenni, ilyenkor kb. egy órát alszik. Utána fürdetem, és jó esetben 9 körül ő is megkezdi az éjszakai pihenőjét. Aztán előfordul, hogy 1 óra múlva felébred, de az éjszakák sosem egyformák. Ha este nem, akkor 3 óra magasságában van egy ébredés. Ettől függetlenül nagyon jól alszik, tényleg semmi okom a panaszra.

A természete is elég nyugodtnak tűnik. Viszonylag jól tűri a ricsajt maga körül, nagy szemmel nézi nővérei ugrándozásait, de a hirtelen zajokat (visítás, ordítás, csattanás stb.) nem szereti, ilyenkor gyakran összerezdül, sírva fakad. A múltkor, amikor Kinga és Csilla mamánál voltak 3 napig, nagy volt a csend itthon, de mikor elmentünk értük, és hirtelen egy rakat ember termett körülötte, szintén keservesen sírva fakadt. Elszokott a sürgés-forgástól.
A mozgásfejlődésén is látszik, hogy nyugodtabb baba. Ugyan kétszer találtam már hasonfekvés helyett háton, és rengeteget és intenzíven rúgkapál, ficánkol, mégsem fordul még oldalra, hogy úgy nézelődjön. Néha olyan érzésem van, mintha valami mágnes vonzaná, ami akadályozza, hogy elforduljon. Viszont hason szépen könyökölve tudja már magát tartan, úgy gyömöszölte a kis címkés rongyiját, amit cumi helyett kapott tőlem. A kezébe kerülő puhább rongyokat gyűrögeti, szeme elé húzza, de tudatosan nem nyúl még a dolgokért, legalábbis nem vettem észre.

Idegenekre általában kapásból mosolyog, engem határozottan megismer. Ha körülötte jövök-megyek, odakövülten figyel engem, mosolyog, ha rámosolygok, és repes az örömtől, mikor kiveszem/felveszem. Válltartásban gyakran elnyomja magát tőlem, tekergeti a fejét, volt, hogy majdnem elejtettem, olyan hirtelen történt. Egyre több mindenre figyel, résen kell lenni.

Ja, és elmúlt a fürdés közbeni sírás, most már vígan tűri a mosdatást, nem kis örömömre. Nagyon kínkeservesek és lelkileg kimerítőek voltak a fürdések pár héttel ezelőtt is még.

Mint mondtam, panaszra semmi okom. Tényleg nagyon jó most Zitával babázni, már amikor lehet, persze. MErt jóval kevesebb idő jut rá, mint anno Kingára például, de hiányt nem szenved semmiben, arra nagyon vigyázunk. Most is hajtom néha az időt, mert kétségtelenül sok minden egyszerűbb lesz, ha nagyobb lesz, ügyesedik, de összességében elégedett vagyok. Sokszor nem is Zita miatt vagyok hullafáradt, hanem a másik két kis huligánhölgy miatt. Ők több fejfájást tudnak nekem okozni, mint ez a kis pici manócska. De sebaj, az élet úgy szép, ha zajlik!

Pizsamás nővérek által közrekapva:

Csokis szájú Csillával:


Vigyori Kingával:

Breaking news-átfordulás!

Gyors hírként közzététetik a nagyvilágban, hogy T.Zita igencsak kiskorú személy az éjszaka folyamán hasáról hátára fordult.

Semmi tévedés és félrenézés. Az illető babaegyént szoptató édesanyja egy hajnali szopi után hason tette vissza az ágyába (határozottan emlékszik, bár agya kicsit kótyagos, mert hajnali órákig pakolt), és a reggeli órákban háton találtatott.

Ezzel megismételte a két évvel ezelőtti eseményeket, mikor is T.Csilla másik kiskorú egyén, semmiféle előjel nélkül (oldalrafordulas, hátról hasra) hirtelen hasonló tettet követett el.

Várjuk hasonló események megismétlődését nagy szeretettel és örömmel! :-))

Bencéék látogatása

Kingának a pesti oviban Bence volt a legjobb barátja. Nagy öröm volt az nekem, mikor kiderült, hogy van egy barátja, mert megkönnyítette az amúgy sem könnyű reggeli elválást. Még így is végigpityeregtük azt a félévet, de ha Bence ott volt az oviban, akkor könnyebben ment egy kicsit. Paráztam is rendesen, hogy Kinga hogy reagál majd a csoportszobába indulás előtt, mikor láttam, hogy Bence nincs oviban. Bence anyukája, Móni is örült, hogy egymásra találtak, mert Bencének sem volt még akkor komolyabb játszópartnere.

A szeptemberi elköltözésünk óta most aztán újra találkozhattak. Móni megkeresett, hogy eljöhetnek-e hozzánk, mert Bence már nagyon akarja látni Kingát. A mai napra sikerült is összehozni a randit, és persze volt öröm, bár eleinte visszafogottabb. Mégiscsak majdnem fél éve nem látták egymást, kellett idő az oldódáshoz. A végén persze meg már nem akartak hazamenni, úgy belejöttek a játékba.
Bence 2,5 éves húga, Hanna is szuperul elszöszmötölt, babázott, de amikor csatakiáltós rohangálássá változott a játék, abban is benne volt.
Csilla volt a 2. legvisszafogottabb. Hála istennek nem lógott a nyakamon, csendesen eljátszott, néha még Hannával együtt is kicsit. Mikor Jani hazaért, onnantól nem lehetett ragacsCsillát levakarni róla. Üldögélt az ölében, eszegetett, sok vizet nem zavart, de attól kezdve inkább csak szemlélte a többiek játékát.
Zita volt a legvisszafogottabb. Délután több órát aludt, és mikor felébredt, széles mosollyal köszöntette a vendégeket, és békésen elnézelődött ölben, játszószőnyegen. Hannának nagyon bejött Zitababa, kapott tőle sok puszit, simit, még egy kis lábemelős tornát is.
Nagyon örülök, hogy eljöttek, hogy vállalkoztak erre az “irdatlanul hosszú” útra, jó volt. A jó idő beköszöntével, remélem, oda-vissza látogatással csinálhatunk még hasonló összejöveteleket