Kis kiegészítés

Kis kiegészítés az előző apa nélkülis bejegyzéshez. Hogy nehéznek tűnnek ezek az esték, és igazából azok is. De optimista vagy pozitív szemszögből nézve nem is olyan rossz. 2-3 hónappal ezelőtt egy ilyen este horror volt. Zita, ha felébredt, végig foglalkozni kellett vele. Szopi (az, ugye, egészen apró babánál nem várhat), hosszú büfiztetések, pelus, fürdés (nálunk az akkoriban gyakori orrszívások),, mert hamar elfárad. Ebbe alig bírtam beleszuszakolni a másik két lány napirendi pontját. volt, hogy sírtam, annyira nehezen ment a dolog. :(

Most meg: Zita nem náthás, nincsenek büfigondok, gyorsabban szopizik, utána tovább nézelődik, többet van ébren, akár ébrenléte alatt tudunk vacsizni és utána együtt fürdeni, kommunikál jobban, valamivel kisebb a rohanás. Hogy vártam én ezt az időszakot novemberben! És itt van, és könnyebb. Jó ezt érzékelni, és jó tudni, hogy csak könnyebb lesz. Ahogy mondani szoktam: mindig az apró dolgoknak kell örülni! :-))
Ennyi talán az apa nélkül töltött estékről. Ha eljutok oda, írok majd az apásakról is, azért az több van. :-)

Zitus így szokott aludni:

De már nem, felébredt egy újabb maratoni alvásból...(talán azért alszik még sokat, mert a keze ott van mindig, ahol a képen). Rohanok. Kezdődik az este. :) Most apával. Ma már itthon van, home working volt. "Kárpótlás" a tegnapért. :)