Fél éve vidéken-2.rész: az előnyök, jó dolgok

A hátrányok után jöjjenek a jó dolgok.

Munka: Jani általában bejár Pestre, ami szintén nem olyan nehéz, mint hittük. Sokszor egy óra alatt beer a munkahelyére, ami néha Pesten belül sem volt kivitelezhető. Ha tud, dolgozik itthonról, mert itt végre van külön szoba erre, ilyenkor meg pláne könnyebb az életünk.

Vásárlás: legtöbbször Jani jár bevásárolni az útbaeső hipermarketekbe vagy Vácra, de olykor rábízzuk a két “nagyot” mamára, és akkor Zitával hármasban viszonylag egyszerűen együtt is tudunk “shoppingolni”. Természetesen nekem is kellenek ezek az alkalmak, mert sokszor kell olyan dolgot venni, amit még listára sem tudnék írni, mert én is szinte a helyszínen döntöm el, mi, melyik, hogyan legyen.

Család: nem kis segítséget jelent anyósomék közelsége, akikhez szintén autóval lehet csak eljutni, (vagy busszal, de az gyerekestül most inkább nem játszik), de így is jóval többet tudtak segíteni gyermekfelügyelet, ebédfőzés, házimunka terén, mint ha Pesten maradunk. Ott totál egyedül lettem volna, mármint Janival kettesben, nem hiszem, hogy azt bírtam volna cérnával. Még most se mindig bírom, legalábbis azt hiszem, nemhogy ott. Ja, és Jani családja is errefelé lakik, jóval többet találkozunk, ami nekem borzasztóan fontos és jól esik. Mindig hiányoztak Pesten a már-már olaszos hangulatú családi összejövetelek, most ez is megvan. Sőt, akkora házban élünk, hogy mi is tudunk végre vendégeket fogadni, akár ittalvásra is, ha összébb húzzuk magunkat, akár sokat is.
Szülővárosom, Debrecen, és ott élő családom innen is messze van, itt nem sokat változott a helyzet.

Emberek, kapcsolatok: amit szeretek a vidéki életben, legalábbis ebben a faluban, hogy jóval közvetlenebbek az emberek. PErsze nem mindenkivel állok le beszélgetni, de alapból barátságosabbak egymással. És ez nem közhely, tényleg lehet érezni.

Játszótér vs. kertes ház: megismerkedtem már egy-két anyukával, az oviból is van már egy-két kis barát, és ha jön a jobb idő, elkezdődik valószínűleg a kölcsönös egymás látogatása, így könnyebben, társaságban telnek majd a napok. A napi két, megterhelő játszóterezés egyáltalán nem hiányzik, de egy-egy alkalommal jó lenne ilyen helyen megfuttatni az aprónépet. Itt van egy pici játszótér, egyelőre beérjük ezzel, aztán majd tavasszal-nyáron szervezünk direkt játszóteres programokat. Lehetne saját hinta, csúszda a kertben, talán lesz is, de az nem ugyanaz, ezzel tisztában vagyok. Viszont a kertes ház nagy előnye, hogy könnyebb oda “kicsapni” kicsit levegőzni a lurkókat. Egyre többször van, hogy Zita benn alszik, én pedig kimegyek Kingával és Csillával az udvarra. Sokkal gyorsabban kiérünk, ha pisilni kell beszaladunk, ha inni kell, beszaladunk, ha másik játék kell, csak irány a garázs, stb. szóval ez nagy könnyebbség.
No, és a régi barátokkal sem akarjuk megszakítani a kapcsolatot, reméljük, sok mindenkit vendégül láthatunk, és tervezzük, hogy sok mindenkihez elmegyünk. Most már inkább az lesz a gond, hogy kevés lesz a rendelkezésre álló hétvége, és ripsz-ropsz itt találjuk magunkat nyár végén…

A ház: van terünk! Most akkora házban élünk végre, ahol nem fulladunk meg, van hely mindennek. Illetve bútorunk jóval kevesebb, mint kéne, de egyelőre nem fektetünk be sok pénzt ilyesmibe, csak a legszükségesebbeket vesszük meg. Ha éppen nem tudunk az udvarra kimenni, akkor sem dilizünk be teljesen (hangsúlyoznám teljesen, kicsit azért igen :-) ),mert van mozgástere a gyerekeknek. Nagy ablakai vannak a háznak, ha süt a nap, fényárban úszik minden, szép a kilátás. Ha borús idő van, akkor is világos a kégli.
És ami érdekes számomra, hogy ahhoz képest, hogy nagyobb a ház és a gyerekeim száma is nőtt, sokkal könnyebben tartom tisztán a házat, mint a pici pesti lakást. Rájöttem azonban, hogy miért: mindent el tudok pakolni, takarításnál nem kell sok mindent arrébb pakolni, tologatni, átszervezni, így gyorsabban megvan minden. (az is számít, hogy a nagy fényárban jobban látom a kis huncut háziállatkákat, a porcicákat, hehe, úgyhogy sűrűbben érzek kényszert egy gyors porszívózásra, felmosásra-bár utóbbi macerásabb, ha ébren lévő gyermek van a háznál, márpedig az akad, így a felmosást néha “bebukom”, de ez egy olyan dolog, ami megvár, aggódni nem kell ;-))

Összegzésképpen azt mondanám, hogy eddig minden OK a vidéki élettel. Ami miatt kicsit nehezebben boldogulnunk az faluspecifikus, ezek a költözéssel megoldódnak.(ha lesz egyáltalán, ha megkapjuk a szükséges hitelösszeget- jelenleg ez is kétséges) Folytatjuk tovább a tapasztalatgyűjtést, meglátjuk, hogy telik majd a tavasz és a nyár. Reményeim szerint jóval könnyebben mint a tél. hát, úgy legyen! :-)