Gipszkorszak: először

Ezt a bejegyzest december 17-én illet volna megírnom, de programsűrűsödés fennforgása miatt ez azóta is elmaradt (valljuk be, nekünk aztán igazán mozgalmas időszak december elejétől január közepéig, ha csak a két leány szülinapját, karácsonyt és mikulást nézzük, akkor is, de ezen felül is van még ünnep, amit még nem is tudtunk most sem megünnepelni).

viszont, mivel tegnap már másodjára is jártunk a Gipszkorszak alkotó játszóházban, nos, tovább tényleg nem várhatok a krónikával!

A Gipszkorszak játszóházat egy kedves-mondhatni régi-,blogos ismerős, Ági nyitotta meg nem olyan régen, és én már akkor elhatároztam, hogy ide el fogunk látogatni, amikor még csak tervben volt a nyitás, de tudni lehetett, hogy létezni fog. Fő tevékenységként rengeteg gipszfigura közül választhatnak a gyerekek (és persze felnőttek is, bevallom töredelmesen, tegnap én is festettem, és még tudtam is volna... :-D), amit a rendelkezésre bocsátott festékekkel kifesthetnek, majd száradás után haza is vihetnek. Lehet saját részre alkotni, de kiváló lehetőség másnak ajándékot is készíteni. Azóta már tudom, hogy a profiljuk folyamatosan bővül, azóta sikeresen megszerveztek és levezényeltek néhány szülinapi zsúrt, és más egyéb programmal is bővül lassan a repertoár.

Erre először december közepén, karácsony előtti utolsó szombaton kerítettünk sort. Igazság szerint előtte már nagyon régen voltunk hasonló kultúrprogramon a lányokkal, volt rá igény az ő, és az én részemről is.

Úgy döntöttünk, hogy első körben csak a két Naggyal kelek útra, nem tudván, Zita meddig bírna egy ilyen kirándulást, mennyire kötné le az egész, és ha nem köti le, akkor hogy tudok figyelni a másik két leányzóra. Itthon aznap pont halászléfőzés is be volt tervezve, így Jani itthon maradt Zitával, és úgy tudom, hogy mindketten jól viselték a helyzetet. :)

És, ha már kirándulni megyünk, akkor legyen az a bizonyos lúd kövér: Vácig mentünk csak autóval, onnan vonat a Nyugatiig, onnan két metróállomás a Deákig, majd némi gyaloglás után érkeztünk meg a játszóházba. Külön élmény volt számunkra, hogy a zsinagóga közelében található, ahol akkor laktunk albérletben, amikor Kinga született, ezt is meg tudtam mutatni a két lánynak.

A játszóházat kicsit keresni kellett nekem, de csak, mert még nem ismertem a Gozsdu udvart. Utólag pofonegyszerű az egész, szolgálatiként jegyezném meg, hogy a Király és Dob utcát összekötő Gozsdu udvarban inkább a Dob utcához esik közel a játszóház.

Délelőtt 10 körül érkeztünk, még nem volt senki. egyből kedvesen fogadtak minket, kötényt kaptak a lányok a festéshez, asztalt is választhattak, majd egy gipszfigurát. Csilla-ahogy vártam-egy katicát választott, Kinga a sokkal aprólékosabb munkát igénylő házikót, Mikulással a kéményen (bevallom, itt némi irányítás is történt a részemről, ugyanis én ezt a házikót láttam a Gipszkorszak facebook oldalán, és annyira megtetszett, hogy akkor tudtam, hogy ha valamelyik gyermekem hajlandó lenne ilyet festeni, akkor csak örülni fogok, mert klassz karácsonyi dísz lehet belőle). Hála istennek, Kingának nagyon tetszett a házikó, nyilván, ha nem tetszik neki, akkor nem erőltetem, volt bőven más, amiből választhatott.

Csilla lendületesen kezdett, elég hamar végzett, de aztán még megbíztattuk, hogy ugyan, kicsit precízebben, mert vannak még fehér foltok, és sötétebb is lehetne a katica, és tényleg meg is csinálta. Kinga jó sokáig pepecselt a házikóval, ezalatt Csilla már egy őzet is kifestett, de nem volt semmi gond, elmélyülten alkotott Kinga, az apró részeket is türelemmel festette. És akkor, íme, képekben az alkotás menete:

Csilla, itt már pirossal festi a katicát:

Kinga a házikófestés elején:

Nem jó kronológiai sorrendben raktam be a képeket, de sebaj, itt Csilla még csak a pöttyöket festi:

Készül a mikulás a kéményen:

Csilla már az őzikén dolgozik:

Addig Kinga továbbra is a házikót bűvöli:

Némi segítség kellett, könnyebb volt, ha megdöntöttem neki a házat:

Kingának már nem volt ereje másodikat festeni, nem is csoda, tényleg aprólékos munka volt ez a részéről, de szép lett!

Festés közben érkezett a játszóházba Ági férje, Zoltán legidősebb leányukkal, Hannával, akiket az Ági blogjából 5 éve ismerek. Ági akkor nem tudott jönni, mert az Ikrek betegek voltak, amit nagyon sajnáltam, de már az is nagyon klassz volt, hogy Zoltánnal és Hannával is találkoztam. Illetve Hannával nem beszéltem, őt csak megbűvölve néztem, ahogy ott jött-ment körülöttünk, hiszen fura olyan valakit látni, akit előtte évekig szinte minden nap látok a számítógép képernyőjén, néha napi szinten olvastam róla, hogy mi minden történik vele, afféle virtuális családtag lettek, persze, hogy jó volt élőben is látni a virtuális családtagjaimat. :)

Feltöltődve indultunk haza. Induláskor kérték a véleményem, hogy min változtassanak esetleg, mit hiányolok. Nagyon nehéz volt akármi kifogást emelni, így annyi megjegyzést tettem, hogy kevés a ruhaakasztó a kabátoknak...Egy olyan tényező, amiről ők is tudtak. :) A tegnapi ottjártunkkor tapasztaltam, hogy lett több akasztó. :)

És a gipszfestős élmény utótörténete.

Csilla annyira megszerette a katicáját, hogy már eleve hazaúton is kézben hozta, majd frászt kaptam, mikor ejtjük le a metróban, mozgólépcsőn, sőt, utána még a Westendben ebédeltünk, ott is nagyon féltettem. Végül nem lett baj, épségben hazaért a katica. itthon aztán nagy babusgatásban lett része a gipszfigurának, Csilla úgy játszott vele, hurcolászta, mintha egy plüss állat lenne, rendesen frászban tartva engem továbbra is, hogy eltörik. Mert akkor abból aztán lett volna csak szomorúság! No, és kicsit puffogtam is, mert a katica alja nem volt befestve, és erősen összegipszporozta azt a felületet, ahová Csilla lerakta...komolyan, pár napig mindenhonnan a gipszport törölgettem. :)

De nem bántam legbelül, örültem, hogy ekkora élmény volt számára, amit az mutatott leginkább, hogy mennyire szívéhez nőtt a katica. A katica azóta persze nem ilyen intenzíven népszerű, de tegnapelőtt például az én ágyamról pakoltam el, tehát, ismét előkerült a kis kedvenc.

Csilla és a katica "szerelme" :

Csilla és a kis kedvence:

Íme, ilyen lett!

Tegnap, mint említettem, újra ott jártunk, ezzel is bizonyítva, hogy tetszett minden és jól éreztük magunkat. Azóta van egy lovacskánk, ami hasonló kegyben részesül, mint a katica egy hónapja. De erről nemsokára, amint a technikai malőrt megoldom, és felkerülnek a fényképek a gépre. :)

Adventi zsákok készenlétben

Az imént megtöltöttem a jól bevált kis zsákokat darabonként három apró csokival, így elmondhatom, hogy a holnaptól kezdődő adventi visszaszámlálást felkészülten várjuk.

miközben töltöttem és masnikat kötöttem a kis zsákokra, megint az jutott eszembe, hogy milyen nagy küzdelmek árán, pár év alatt készült el ez a 24 keresztszemes zsákocska, de, hogy mennyire megérte virrasztani, éjszakázni miattuk, mert milyen jó most csak elővenni őket, és használatba venni!

Még az albérletünkben az étkezőben a lambéria peremére állítottam ki őket, de nem szerettem nagyon, mert gyakran leestek. Viszont akkoriban rengeteg egyéb dolog volt, ami lekötötte a figyelmemet, erőimet, nem jutottam el oda, hogy alternatív megoldást találjak.

Tavaly már kicsit összeszedettebb voltam, felkötöttem a zsákokat egy piros szalaggal beburkolt koszorúalapra, a koszorúalapot pedig az egyik fa karnisról lógattuk le, megelőzvén, hogy az akkor kétéves Zitus "kárt tegyen" a kompozícióban. minden reggel levágtunk egy zsákot, amivel mindenki meg volt elégedve.

Tegnap vásárolni voltam Vácon az egyik hipermarketben (na, ez fellengzősen hangzott, mert szerintem Vácon csak egy van :-D), és megakadt a szemem egy 90 cm-es műfenyőn. Mivel nem volt drága, gondoltam megveszem, és idén erre akasztjuk a zsákokat.

Így is lett, meg is vettem (a pénztáros hölgynek köszönhetően nem is felejtettem ott a kasszánál, ugyanis kicsit beleolvadt a doboza a háttérbe, én meg totál arra koncentráltam, hogy a Kinga osztályának megvásárolt rakat csokit, ami a Miku-csomagba megy majd--afféle önkéntes feladatként idén én állítom össze a csomagjukat--, egytől-egyig a kocsiban tudjam, így a végén a fenyő majdnem ott maradt, de csak majdnem), hazahoztam, és most délelőtt fel is avattam. Így néz ki most, zsákokkal:

Azt hiszem, idén mindhárom leányzóval be lehet már tartatni a minden nap csak egyet bontunk szabályt, nem kellett a magasba "száműzni" a zsákokat. Abban biztos vagyok, hogy a lányaim nagy örömmel rohannak majd minden reggel a kis fenyőhöz, hogy kibontsuk az aznapi "adagot". :)

Kinga alkotásai-ismét

Kingalány csak alkot és alkot. Állandóan. Én meg csak ámulok és bámulok, hogy mi mindent tud már. Pedig lehet, hogy nem kéne csodálkoznom, hiszen édes jó anyukája is rengeteget rajzolt gyerekkorában, lehet, hogy tőle örökölte a "hajlamot". :) Mégis. Csak ámulok és bámulok. Íme, a legfrissebb művek:

Egyik nap csak úgy lerajzolta Micimackót...

...erről a festményről, amit Jani unokatestvére csinált Zorkával közösen, ajándékba Kingának. Feltételezem, hogy jó részét Johanna csinálta, de Zorka is aktívan segítkezett. Kinga nagyon örült is az ajándéknak. aztán a minap levette a hűtő oldaláról, ahová kitettük, és lemásolta. Csak kicsi volt a rajzlap, nem fért ki neki, de az arányokat is legalább egyre jobban látja. :)

Kis apróságok: kivág, cikk-cakk ollót használ, színez, összeragaszt papírragasztóval, cellux-szal, csak úgy.

vagy írogat. kis családunk cetliken, felül a már óvodai jellel rendelkező személyek, lentebb akinek nincs vagy nem tudja megmondani mi volt. :-)))

Eme műnek a története annyi, hogy pár hete nézegettük az akkor megjelent Praktika magazinban a húsvéti ajtódíszeket (amit azóta sem sikerült készíteni). tetszettek neki, és kisvártatva egy papírból készült verzióval jelent meg. A piros "gömböket" most csak odatettem, mert a vékony papírcsík már leszakadt, de javítható:

Variációk vitorláshajóra:

Ezt valami ablakdísznek szánta, talán tojások lennének, spontán kivágta, ragasztotta, csillogó matricával díszítette (csak nem akarom ablakra kirakni, mert elég nagy, fény ablakon nemigen jönne be... ;-) )

Ezek is afféle színezgetések, rajzolgatások, abszolút saját kitaláció:

És egy tündér...

...amit viszont ebből a könyből másolt ma:

Szeretem ezt a könyvet, rengeteg mindent le lehet rajzolni belőle lépésről-lépésre, annak is hasznos és követhető, aki nem nagyon jeleskedik rajzolásban. Ezt a tündért egyszer én is lerajzoltam neki, nem véletlen, hogy ezt választotta. De meglepődtem, hogy csak úgy lemásolta. :)

szeretem, ahogy a hatalmas asztali és asztal körüli kupi ellenére leül, ez az első dolga, mikor hazaér vagy udvarról bejön, és egyből alkot(gat). Szeretem, hogy nélkülem is megteszi, de örül, ha együtt rajzolunk. És az egész azért is hasznos, mert két húga mindezt látja, figyel, magába szív, tanul. Csilla is egyre többször ül le Kinga mellé, bár kiemelkedő alkotás nem nagyon születik, de ott van, és csinál valamit. Zita is állandóan arra sertepertél, természetesen mindent lever, lesodor, a kis művésznők legnagyobb kiakadására (komolyan tervezzük, hogy az emeletre költöztetjük a rajzsarkot, hogy nyugodtabbak legyenek a körülmények, csak nem tudom, hogy akkor Kinga milyen gyakran ül le az asztal mellé), de Zita is firkálgat, asztalra és földre a legszívesebben. Szerencsére könnyen moshatóak a felületek, egyelőre kár nem keletkezett.

Nekem annyi a dolgom, hogy néha nekiduráljam magam, és rendet rakjak a rajzos asztal tájékán, illetve gyönyörködni a kis alkotókban, figyelni, ahogy 3 különböző szinten fejlődnek, és nem utolsósorban, gyönyörködni a remekművekben, aminek minden darabja kis (nagy) kincs nekem.

No, és persze helyet találni nekik. Mert ezeket kidobni nem szabad, az biztos. :)

Alkottunk tavaszra várva

A ma reggeli fehér hótakaró nagyon "fájt". Mert oké, hogy egyszer esik, na, de hogy még egyszer!! Szóval, ez durva volt. Ezért aztán mi is "bekeményítettünk" ám! Mivel Kinga is itthon volt (és valszeg lesz is a héten, mert ismét erősödik a köhögése, de ehhez nem akarok most kommentet fűzni, mert egy hosszú káromkodás lenne belőle), és mert ő szeret ilyesmit csinálni, no, és mivel tervek is voltak a projektre, elkezdtünk színes papírból virágokat és zöld füvet vagdosni és ragasztani az étkező ablakra. Kinga segített vágni a virágokat, igaz, idővel lankadt a figyelme, és mást kezdett rajzolni, de Zita alvásidejének egy részét ezzel töltöttük. Nincs még kész, folytatjuk, amint lesz rá alkalom. Készülnek még pillangók és katicabogarak is majd. (remélem)

Több okból is jó volt ez az egész:

1. Kinga határozottan kijelentette ma, hogy unatkozik, noha tök jól eljátszottak Csillával, néha mesét nézett, néha neten zenés videót, rajzolt, szóval, nem tűnt úgy, hogy unatkozik, de ő tudja. Szememre is vetette, hogy soha nem csinálunk semmit, és állandóan sütök! Én persze finoman megjegyeztem, hogy ha kevesebbszer kellene "rendet rakni" köztük, akkor jóval hamarabb kész lennék mindennel, a mai ebéd is töredék idő alatt elkészíthető, mint ahogy nekem sikerült. Nekem sem perspektíva elnyújtva megcsinálni az amúgy tényleg abszolút minimum házimunkákat (ebéd, mosás-teregetés, néha porszívózás-nincsenek nagy igények, mégis lázadás van ellene mindig). Mindegy. Hogy csináljunk valami "értelmeset", és ne kapjam a szemrehányást, alkottunk délután.

2. Szép lesz az ablak, ahogy besüt a nap, a virágok árnyékot vetnek a függönyre, még hangulatosabb.

3. Ennyi virág láttán egyszerűen meg fog ijedni a hó, messzire menekül innen, és tutira beköszönt a tavasz!!! :-)))