Ez is megvolt. Ma délután megtartották kicsiny ovinkban az évzáró ünnepséget, amelyen mindkét ovis lányomat láttam szerepelni, és amely végén Kinga végleg elbúcsúzott az ovijától.
Nagy izgalommal vártuk ezt a délutánt, régóta készülnek rá az oviban a kis ovisok az óvónőkkel. Csilla többször mondta, hogy már alig várja, hogy szerepeljenek, hogy lássuk mi is, hogyan énekel, Kinga viszont inkább kihagyta volna, monván: "Nem szeretek szerepelni!". Különböző hozzáállásuk nem volt észrevehető a műsorban, mindketten lelkesen, hangosan mondták, énekelték, amit kellett.
Délben már ebéd után értük kellett menni, hogy az óvónők is elő tudjanak készülni. Én így jócskán kigyalogoltam magam délelőtt (örülök, hogy itt a szünet, ez nem fog hiányozni), el is voltam maradva azzal a pár aprósággal, amit a ballagás utánra terveztem (az egészen pici családi összejövetel előkészületei), és a vasalás is hátra volt még. Végül a teljes szétcsúszástól mentett meg Jani, aki három nap távollét után koradélután hazaért, jelentősen megkönnyítve ezzel a dolgomat, Míg én a vacsora utolsó simításait végeztem, kivasalta az összes blúzt és a saját ingét! Hatalmas nagy segítség volt!
Még így is azt hittem, hogy nem érünk be időben, mert Csilla hatalmas patáliát csapott az öltözéssel: semmi nem volt jó. Ordított, próbáltunk beszélni vele, legalábbis Jani, én az utóbbi napokban kicsit megfáradva hamarabb elvesztettem a türelmem. Végül elindultunk, és ugyan kicsit könnycseppesen "adtuk be" Csillát az óvónéniknek gyülekezésre, lenyugodott, a színpadra már érdeklődve, mosolygósan, csillogó szemmel jött ki. Én is megnyugodtam. :)
Számunkra még egy plusz újdonsággal, debütálással járt ez az esemény (ami már amúgy is debütált, hiszen itt még nem voltunk évzárón): a lányok most először léptek fel új szoknyáikban, a bordó alapon apró fehér tulipánmintás szoknyákban, amely afféle egyenszoknya, és kicsit a helyi népviseletre emlékeztet. Mázlimra Csilla és Kinga csoportja egyfélét viselt, anyagot is tudtunk szerezni, és az egyik anyuka-aki rengeteg ilyen szoknyát megvarrt-vállalta a mieink megvarrását is. Egyből hármat, hogy Zita se maradjon ki a jóból, no, és ősztől a Kinga helyére lép, tehát nem árt az a szoknya! Ő is ebben a szoknyában érkezett az ünnepségre, nem mintha kellett volna, de aranyosak voltak együtt. Csak közös kép nem született Csilla rosszkedve miatt... :(
Az ünnepség az iskola aulájában volt megrendezve, ahol elég sok ember elfér. Úgy gondoltuk, hogy én előrébb ülök, hogy legalább egy valaki közülünk végignézze a műsort, és fényképeket is tudjak csinálni. Jani és anyósomék maradtak Zitával. Jani nem is látta az egész jó részét, a ballagásról talán le is maradt, mert akkor Zitával már autózott...Annyira sajnáltam, de valamelyikőnknek tényleg illet a szereplőkre is figyelni. Kingának pedig különösen kijárt most a figyelem, hiszen ballagott is.
Szerintem nagyon jó szervezés volt, igaz, hogy majdnem két órás volt az egész, de ebben benne volt 5 csoport 10-15 perces szereplése, 10 perces angolosok előadása és a ballagók külön "száma". Egyik csoport sem szerepelt sokat, és ugyan a csoportok levonulása után mindig nagy mozgás támadt a nézőtéren (akinek később már nem volt "érdekeltsége", nem nézte végig a műsor további részét), zavartalanul zajlott minden.
Elsőként a legkisebbek volnultak színpadra. nem lehetett mosoly nélkül kibírni, rettenenetesen aranyosak voltak.
Másodiknak jöttek Kingáék, hiszen vegyes csoport lévén, náluk is voltak kicsik. nem akarok részrehajló lenni, de szerintem az egyik legjobb produkciót láttuk. Volt éneklés és volt mese is benne, remekül megmozgatva mindenkit. Nem volt hosszú, mindenkinek jutott kis feladat, mindezt úgy, hogy maximálisan figyelembe vették a különböző korú gyerekek képességeit, ami nem könnyű. szóval, tetszett. :)
Kinga tánc közben:
A mesénél harmadmagával mesemondó volt:
Kingáék után jött egyből a Kis-középső, azaz a Csillák csoportja. Csilla mosolyogva jött ki, de pár percig kutatta szemével a közönséget, hogy felfedezzen valamelyikőnket. Végül kiszúrt engem a második sorban, megkönnyebbült mosollyal jelezte, hogy örül, onnatól kezdve gyakran kinézett rám. Így én is örültem, hogy ott vagyok, ahol. :)
Ők is fejdíszben jöttek:
Itt is volt ének:
Tánc:
És kiscsoportos versmondás-ezekkel a kislányokkal örömmel szavalt Csilla, de az óvónő mondta, hogy egyes kislányok mellett hallgatott, így került ebbe a négyesbe. Így nem is volt gond, jól kitalálták az óvó nénik, mi a gond. :)
Csilláék után kis szünet érkezett számunkra, mert az angolosok, a nagyközépső és a nagycsoport műsorában nem voltunk érdekeltek, de azért én végignéztem. Az egész végén aztán egyesült az összes nagycsoportos, és következett a búcsúzás. Kinga a nagyok között, leendő osztálytársaival:
Együttszavalás:
Néhány ének és vers és a nagyközépsősök búcsúztatója után kivonultak integetve. Kinga itt vonul ki végleg, mosolyogva. Így vett búcsút (harmadik :) ) ovijától:
Én kibírtam mindeféle könnyezés nélkül, annyira nem volt megríkató a műsor, de mindenképpen elmerengtető, hogy nemrég még beszoktattam, szorongtam, hogy jó lesz-e neki az ovi, hallgattam a még pesti óvó nénit, hogy "Nyugodjon meg, anyuka, minden kezdet nehéz, de Kinga tüneményes ovis lesz nagycsoportos korára!". Ez olyan messze volt akkor...És most nagycsoportos lett pikk-pakk, és tüneményes ovis. Ezen merengtem a műsor alatt, de időm nem volt túlzottan meghatódni, mert véget ért a műsor. Az én kis ballagóm meg nem sokat foglalkozott efféle érzelmi viharokkal, jóízűen nyalt egy fagyit, mire kiértem hozzájuk az utcára:
A mozgó fagyiárus is jó időzítéssel érkezett az ünnepély végére az iskola elé...
Csilla, aki azért elfáradt, mama lábába csimpaszkodik:
Zitafagyista:
Pitty-putty sikerült eperfoltot ejtenie a fehér pólón, de így az igazi a gyerek, igaz? Ezt nem bántam, de őt sajnáltam, mikor hazaérve pont a házunk előtt fordult le a gombóc a tölcséréről...Úgy zokogott...Gyorsan betereltük a házba, hogy mindjárt tortázunk, és megnyugodott.
Kinga megkapta a hátramaradt ajándékokat. Mamáéktól pólót, kirakót, gyönyörű csokrot, tőlünk megkapta élete első karóráját, egy kicsi cicás példányt és egy gitárral, hangjegyekkel ellátott nyakláncot, ami kicsit Hannah Montana-s érzetű, ha nem is kimondottan ez, nem is ezüst vagy arany, amit most még nem akartunk, de mégis ékszer. No, és persze rettentően örül neki!! :)
A vidám ballagó már itthon mamáék csokrával:
És Zitával (az eperfolt vidáman van jelen Zita pólóján... :D)
Négy év múlva az ő vállán lóg az a bizonyos tarisznya, ami most olyan távolinak tűnik, hiszen csak ősszel kezdi az ovit. De tudom, hogy rettentő gyorsan itt lesz, és akkor mosolyogva gondolok majd vissza a mostani gondolataimra. Vigyázni kell ezekkel a nőszemélyekkel, mert nagyon nőnek! :)
Végül nem bírtam megállni, hogy ne mutassam meg Kinga apróságait, amit emlékbe kapott.
A tarisznya és a kis fényképalbum, amiben néhány kép van Kingáról, különböző ovis alkalmakkor.
Nagyon kedves volt az óvónőktől és a dadus nénitől, hogy ekkora gondot fordítottak ezekre a személyes emlékekre, hiszen nem kevés munka minden ballagóról összeválogatni a képeket, előhívatni, szépen összerendezni. nekünk különösen fontos, mert erősíti a kötődésünket ehhez az ovihoz, ami kicsit még mindig új és szoknivaló. Pláne, hogy áprilisban az iskola épületébe költöztek az ovisok, még nagyon az épülettől sem tudtak elbúcsúzni...Akkor már legalább a gyerekek és az itteni élmények maradjanak meg, ha nem is olyan sok az sem. Azért tegnap elgondolkodtam, hogy Kingának el kellett volna ballagnia a szendehelyi ovisokkal is...Ovis életének nagy részét ott töltötte, nem lett volna alaptalan. Ez persze logisztikailag nem volt megoldható, autó hiányában megnézni sem tudtuk őket, pedig éppen tegnap volt ott is a ballagás.
A tarisznya tartalma: pici kép az oviról, néhány zsírkréta, pici pogácsa, pici zacsiban homok az ovi homokozójából, és ami nem fért bele, egy könyvjelző, amit Ági dadus maga csinált minden ballagónak:
Az estét kis eszegetéssel zártuk, ettünk tortát, majd anyósomék és sógornőm hazamentek. A lányok megfürödtek, Csilla és Zita mesét hallgatott, majd Csilla lefeküdt. Kinga leragadt egy filmnél, ami a Disney csatornán ment. Eleinte bosszankodtam hogy késő van, aludni kéne, meg nem kéne filmet néznie meseolvasás helyett, de aztán megenyhültem. annyira kérlelt, hogy hagy nézze, hogy engedtem. Ez az ő napja volt kicsit. Kicsit nagyobb lány lett, hagy legyen kicsit nagylányosabb programja. mire a film végetért (ami amúgy teljesen ártalmatlan film volt, tehát semmi durvát nem nézett, azt nem is engedném), Zita is elaludt.
Kinga nem akart lefeküdni, pedig tíz óra körül lehetett. Érezte, hogy kicsit körülötte forog ma minden, nem akarta, hogy véget érjen. Gondolom én. Ezért megkérdeztem, hogy a frissen kapott (végülis ballagási ajándéknak szánt) Ruminiből elolvassuk-e a következő fejezetet, amiből kettőt már elolvastunk, de a kicsik nagy nyűglődése közepette.
Ma este elővettük, lekuporodtunk a nappali kanapéján, nyugodtan elolvastam a fejezetet az én naaagy, iskolás lányomnak, aki nyugodtan végig is tudta hallgatni. :) Lett majdnem fél 11, mire aludni indultunk, de sebaj. Bezártuk a könyvet, benne a frissen kapott könyvjelzővel. Legközelebb folytatjuk.
Elalvás előtt míg susmorgott nekem kicsit, elmondta, hogy örül az ajándékoknak, és tudtam, hogy most tényleg mindent sikerült eltalálni. Alapvetően jól sikerült délután és este lett. És reménykeltő, hogy két év múlva a Csilla ballagását már valószínűleg Jani is látni fogja... :)
Így esett kiscsaládunk első ballagós élménye. :) Két év múlva folyt. köv. Addig meg várnak ránk új kalandok, ezúttal már az iskolapadban. :)
