Vasárnap megünnepeltük Kinga szülinapját családi körben. Előzőleg alig tudtam valamit készülni a lányok mellett, mindössze annyit, hogy készült ismét zebrasüti, valamint megsütöttem pénteken a torta tésztáit. Teljesen le voltam maradva, Jani ráadásul pont most minden este későn jött haza, ami tudom, értünk történik, mégis nehézkes lett emiatt a hétvége előkészülete. Így vasárnap reggelig sikerült a konyhában tenni-venni, reggel fél 7-kor éreztem először, hogy le kell feküdjek, mert beszakad a derekam. Ledőltem, és aludtam is negyed 8-ig, :-P amikor Kinga ébresztett, majd fél 8-kor Zita. Érdekes módon egy csepp fáradtságot nem éreztem, rögtön belevetettem magam a további teendőkbe, mert mindennel nem lettem kész. Készült néhány étel, ami kiderült, hogy talán sok is volt, de előre nem tudom felmérni, mekkora étvágya lesz a társaságnak, kinek mi ízlik. végül minden finom lett, és záróaakkordként jött a torta, amiért Kinga egy hónapja nyúz, alig várta már, hogy a tortázáshoz jussunk. És, íme, itt a hőn áhított Jázmin-torta, Jázmin Barbie-val a közepén, aki kicsit barokkos öltözetet öltött magára, de sebaj! :)
Utolsó pillanatig azt hittem, nem tudom megcsinálni a leányzónak a tortát, mert nem kaptunk olyan marcipánt, amivel a Csilláét is csináltam. Magam alatt voltam, hogy akkor most mi lesz. Végül utolsó pillanatban láttam
Edith blogján egyik legutóbbi tortáját, amit tejszínhabrózsákkal vont be, és végül ez került a miénkre is. Itt csak annyi izgalom akadt, hogy elég lesz-e hajnali fél 3 tájékán a tejszínhab vagy még másnap Janinak rohanni kell boltba, de elég lett, fél 4-kor, könyökig zöld tejszínhabosan elkészült a mű. az, hogy Jázminnak frizurát is kreálni kellett, mert nagyon hosszú a baba haja, és belelógott volna a habba, csak hab volt a tortán. :-)))
És egy kicsit mélabúsra sikeredett kép az ünnepeltről, aki a mamától újonnan kapott pillangós jelmezben van-no,nem feszít, mert nem húzza ki magát, irgum-burgum :), a hajpánt is nagy rá, de neki ezt KELLETT most felvenni. Ő volt az ünnepelt, ám legyen! Amúgy abszolút nem volt az este folyamán mélabús, nagyot játszott elsősorban Zorkával.
Mi, felnőttek, pedig ettünk-ittunk (jó hogy,ennyi kaja mellett nehéz lett volna éhezni!), beszélgettünk, társasoztunk gyerekkel és anélkül, pesztráltunk gyermeket, gyönyörködtünk bennük, szóval a szokásos, mégis nagyon jó volt!! :)
Este kicsit bambiztam, miután elaludtak a lányok, utána azonban sikerült nagy részét a konyhának elpakolni, mára már csak kis része maradt. A nappali hagy még kivetnivalót, viszont most a csempetervezésre kell koncentrálni, úgyhogy szerintem várhat a nappali nyugodtan. :) A kupinak az a "jó" tulajdonsága, hogy szééépen megvár. :)
