A futóverseny délutánján a gödi strandon lazítottunk a "nagy" futóverseny után. Bár a lazítás az erős kifejezés, a lányok biztos lazítottak, mi annyira nem, de muszáj volt már egyszer együtt is elmennünk. az idő is jó volt, a mostani szeszélyes nyáron sosem lehet tudni, adódik-e még igazi alkalom a strandolásra.
Bali ide már nem tartott velünk, délután ismét Budapest felé vette az irányt, mert neki már programja volt estére. Azért vittünk plusz személyt magunkkal, Katit, aki már délelőtt is velünk volt. Így esett, hogy teszteltük 6 üléses változatban is a nagy pedzsót, és jól vizsgázott. A két leghátsó ülésnél nincs túl sok hely a lábnak, ráadásul ha a középső soron gyerekülések vannak, mint ahogy nekünk alapjáraton vannak is, akkor egy szélső gyerekülést ki kell venni (ami nálunk kis ideig fixen a Kingáé lesz, mert az már nincsen bekötve a biztonsági övvel, könnyebb kiemelni), hogy a szélső ülést előre lehessen tolni, és be lehessen mászni hátra. másik lehetőség, hogy gyerekülést kötünk be leghátra, de ezt én nem preferáltam nagyon, mert a két ülés között nagyobb a rés, nem támasztják egymást, így délelőtt Kinga is dűlöngélt az ülésével, mikor a futóversenyre tartva oda kötöttük be. Kistávon azért még elment, hosszabb úton stabilabb helyre jobb tenni a gyerekeket.
Így én ültem be hátra, (mert Katiért elmentünk Diósjenőre, ő szállt be utoljára, egyszerűbb volt, ha anyósülésen utazik), majd Kingát kötötte be Jani, kiszállásnál pedig végig kellett várnom, amíg Jani a gyerekzáras ajtókat kívülről kinyitja, kiszedi a lányokat (akikre most szerencsére Kati vigyázott, míg én is kiszálltam), majd utána gyerekülés kiszed, ülés előretol, anya kiment... :-))
azért nem kell ám sajnálni minket, tudtuk, hogy ez ilyen lesz, hiszen ez a 7személyes autók között a kisebb verzió. A hátsó ülések amolyan pótülésszerűek, mi nagyon örülünk így is, hogy van ilyen lehetőség, és most sikerült kitapasztalni, hogy is működik a sokszemélyes utazás. Legalább tudjuk, kit hova ültessünk legközelebb, ha így utazunk, tehát magas embert nem paszírozunk be leghátra, hosszabb úton tuti nem. ezúton nyugtatnám meg leendő, magas utasainkat. :-)
Én pedig azért élveztem a hátsó utazást, Jani a vezetőülésen már jó messze volt tőlem, ha beszélgettem az elöl ülőkkel, mindig kértem, hogy ismételjék meg, amit mondanak, mert nem hallottam, mint ahogy a zenét sem, már annyira nem jutott el hozzám... :-))
Ennyi autós bevezetés után essék néhány szó a strandolásról is, végül is az lenne a fő téma... Maga a strand nem olyan hú de extra, mint ahogy anyósomék beszámolójából gondoltam, akik egyébként szintén ott voltak tegnap délután. Ettől függetlenül nem rossz a strand: van egy meleg vizes medencéje, ahová először mentünk, de egy idő után melegnek bizonyult. Ezután átmentünk a nagyobb, hűvösebb vízű pancsoló medencébe, ahol Kinga nagyokat ugrált, Csilla kézenfogva ugrált be a vízbe, Zita pedig apjával pancsizott. Zita egy idő után átment mamával az egyik gyerekmedencébe (kettő van), ahová sajnos felnőtt állva sem léphet be, így azért Zitára nehéz volt vigyázni. Szerencsére ott pacsált a szélén, merülés esetén be lehetett volna lépni, de nekem az nem tetszett, hogy ha nem mehet be szülő (ami amúgy rendjén van a fertőzések elkerülése végett), akkor miért nem áll legalább egy úszómester a medencében. Sekély volt ugyan a víz, de tudjuk nagyon jól, hogy a legkisebb vízben is történhet baj. Ha egy szülő történetesen két gyerekre figyel a partról (és ez nem ritka), és pont az egyik vonja el a figyelmét, és pont azalatt pont arra az egy pillanatra leveszi a szemét a másikról, és pont akkor történik valami... belegondolni is rossz. Természetesen az úszómester sem tud egyszerre minden gyereket felügyelet alatt tartani, de akkor legalább nem kell lekiabálni a szülő fejét sem, aki némi segítség gyanánt bemerészel menni a vízbe. Mert volt egy ilyen eset, pont láttam. No, mindegy. Pont.
Ezen kár filozofálni, idén már nemigen megyünk, jövőre meg Zita is stabilabb lesz a vízben, a másik két lányról nem is beszélve. Kingáért most sem aggódtam, csak szemmel tartottam.
Két fürdés között haraptunk valamit, bár a lángos nem volt éppen tökéletes, de a Csillának vett gyros tál igen. Persze Csilla egy falatot sem evett belőle, csak fagyit...no comment.
Evés után még belefért az időbe egy merülés a meleg medencében, aztán hazafelé vettük az irányt, elmúlt fél hét, mikor hazaindultunk. hazavittük Katit Diósjenőre (ó, de jó lett volna, ha nekünk is csak két utcával arrébb kellett volna gurulni, hogy otthon legyünk, de sebaj, majd jövőre már tutira!), Zita aludt is egy jót (sajnos) a kocsiban. A két nagyobb szinte percek alatt elaludt este, Zitával azért küzdöttem egy kicsit, de ő is fáradt volt, és végül az álommanók győztek (nálam is :-P).
Jó kis eseménydús nap volt, este már emlékeztetni kellett magamat, hogy délelőtt még
futóversenyen is indultunk... :-))
