Lóharapás

Zitát szombat délután megharapta egy ló.

Hála istennek, utólag megtudtuk, nem nagyon, így nincs súlyos sérülés, de határozottan megharapta.

Egy ismerős paciját mentünk el megnézni. Nem lehetett a pacit kihozni a karámból, valamiért nem akart kijönni, így a lányok csak megsimogatták az oldalát. Már ott álltak a többiek mellette, amikor Zita bemászott hozzá. direkt oldalt mászattuk be (lehet, hogy ez volt a hiba?), de hátul nem szerencsés, elöl meg éppen evett, a fejénél sem. egy pillanat alatt történt, a ló hátracsapott a fejével, és nagy erővel ráharapott Zita oldalára a veséjénél.

Zita előreesett, felordított, és zokogva csak annyit mondogatott, hogy bepisilt. Én majdnem szörnyethaltam az ijedtségtől, sikítani tudtam volna, ott álltam másfél méterre, és nem tudtam megakadályozni. Kiemeltük Zitát a ló mellől, ordított, érthető okokból, és nekem is folyt a könnyem, a kezem reszketett, alig tudtam a kicsi lányról levenni a bugyiját. Utána vettem csak erőt magamon, hogy megnézzem a sebet. Kicsit megkönnyebbülve állapítottam meg, hogy inkább zúzódásra hasonlít, mint igazi véres harapásra, de hirtelen sok minden kezdett cikázni a fejemben. Hogy tetanuszt fog kapni, mije sérült még meg és sorolhatnám. Neki a bepisilés okozott nagy traumát, de megnyugtattam, hogy az ég világon semmi gond nincs ebből (utólag belegondolva az ijedtség is okozhatta, vagy az, hogy a veséjét találta el). Visszamentünk a faluközpontba, ahol éppen Diósjenő-nap volt, volt kint egy mentőautó. Odavittem Zitát megmutatni. Lefertőtlenítették a sebet és javasolták, hogy mindenképpen menjünk be Vácra a sürgősségire, de ha lehet, azonnal induljak, mert ki tudja...de én még hoztam egy tiszta bugyit Zitának meg felvettük Janit, mert nem tudtam, meddig fog tartani a dolog. Felajánlotta, hogy ő elviszi Zitát, maradjak a nagyokkal ,de valahogy most ott akartam lenni. szerencsékre nem voltak sokan, Zita is aludt kicsit az úton, teljesen kimerülten szundikált egy kicsit, így valamivel jobbkedvűen ébredt. A váróban már járkált a lábán, sőt, bemutatta, hogy ugrálni is tud. Az orvosnál bátran viselkedett. Ők is csak lefertőtlenítették, azt a szakvéleményt kaptuk, hogy nincs vész, nem kell tetanusz, nem voltak élesek a ló fogai, nem harapott bele igazából. Figyelni kell Zitust, hogy nincsenek-e fájdalmai, a vizeletét, nem változik-e meg, ha igen, egy ultrahangra vissza kell menni. De egyelőre semmi jele nincs semminek, reménykeltő a dolog. Alszik is azon az oldalán, nem panaszkodik, nem fájlalja.

azt hiszem, elmondhatjuk, hogy szerencsésen megúsztuk a kalandot.

A képen Zita másfél hete Debrecenben az Öholdas pagony játszi mellett lovagol. Nem jó kép, de most mégis felhasználom, mert ide illik:

 A paci, amin lovagolt, ő teljesen nyugodt volt, nem úgy, aki megharapta:

A lovakat ezután még jobban tiszteljük, bár nem tudjuk, pontosan mi okozta a tettét a lónak, valószínűleg nem is fogjuk megtudni.

A tiszteletemet majd akkor fejezem ki, ha ráveszem magam, hogy megint ló közelébe menjek... :))

Debrecen, 2011. március

A hosszú hétvégén Debrecenben jártunk a családomnál. Négy hónap után sikerült ismét hazautazni, egyedül apukámmal és öcsémmel találkoztam azóta a költözés kapcsán. Hosszú volt a kihagyás, de kétségtelen hogy velünk is történt sok minden, és Debrecen sincs közel.

Olyanannyira régen találkoztunk már, hogy a lányok most kapták meg papáéktól a karácsonyi ajándékokat is... :-)

Lazára vettük a hétvégét, ezúttal nem voltunk sehol látogatóban, kivéve nagymamámat. Szombaton ebéd körül érkeztünk meg, innentől pihenés, játék következett estig. Kicsit késő estére sikeredett, de megtörtént a karácsonyi ajándékozás, a lányok nagy örömére. :-)

Másnap délelőtt sétáltunk, a lányok motoroztak Debrecen fő terén, amiben az volt a legjobb, hogy ha nem is hosszú ideig, de tudtunk Janival kézenfogva sétálni, miközben a lányok körülöttünk köröztek. Ilyen is régen volt már, szinte mindig toltunk egy babakocsit. :) A kis motorok hangja alapján amúgy is hallottuk, merre járnak. :-) A séta után meglátogattuk nagymamámat, ahol szokásos módon elszomorodtam, hogy nagymamám mennyire egyedül van, és csak még inkább arra sarkallt, hogy kitaláljunk valamit ennek megoldására.

Délután vásárolni voltunk, mert ugyan hülyén néz ki, hogy elutazunk Debrecenbe vásárolni, mégsem annyira az. Debrecenben ugyanis minden sokkal elérhetőbb közelségben van, rengeteg bevásárlóközpont van már, amit rövid idő alatt el lehet érni, így előfordul, hogy az évszakváltós ruhavásárlást ott intézzük, ha éppen úgy alakul.

A nagyrészt sikeres vásárlás után egy nagyon fincsi vacsorát költöttünk el apukám és élettársa/keresztanyukám házában, majd hazavettük az irányt.

Hétfő délelőtt Kinga nagyon komoly nyomására ellátogattunk a hatalmas és színvonalas játszótérre, az Ötholdas Pagonyba, ahol az utóbbi debreceni útjaink során is rendszeresen megfordultunk. A vonzereje abban is rejlik(főleg a lányok számára), hogy jó időben szinte mindig van pónilovaglás a játszótér mellett, amit Kinga nagyon szeret. Ezúttal Zita és Csilla is lelkesen ültek fel a lovacskákra, Kinga ragyogó arccal ment egy "nagy kört"-ami a játszótér megkerülését jelentette-, Zita és Csilla pedig egy kis körre neveztek be (oda-vissza séta a játszótér egyik oldalán), és mindegyikük élvezte. Nem volt olcsó mulatság a történet, ezért is kell sürgősen lovaglási lehetőséget keresni a környéken, hátha az jobban megéri. :) Ha már ennyire szeretik, inkább így.

Nagy játszizás után, a szemerkélő eső elöl is menekülve hazamentünk ebédelni, majd utána lecuccoltunk az autóba, és hazafelé vettük az irányt. Az M3-osan hazafelé még meg sem fordult a fejünkben, hogy egy nagyon kedves ismerősünk fog meghalni ott két nap múlva... :(

Így esett az idei első debreceni utunk, nem tudni, mikor megyünk legközelebb, de nyáron már tervezem, hogy egy hetet ott maradok a lányokkal. azt hiszem, mivel Zita is már 3. életévéhez lesz közelebb, talán könnyebb lesz nekem is egyedül végigcsinálnom. aztán majd meglátjuk, ez még távolabb van, egyelőre ennek az útnak is örülünk, hogy összejött.

Töltöttem fel néhány debreceni képet az albumomba, katt IDE a képek eléréséhez.

Lovagolni voltunk

Május első napjának délelőttjén itthon tettünk-vettünk, délután azonban Zsuzsa és Zoli invitálására elmentünk Gödöllő mellé, ahol a lányok lovagolhattak kicsit Zsuzsi lován, Tequilán. Elméletileg az éppen ma megrendezett díjugrató versenyre is mentünk volna, de Zita alvása miatt lemaradtunk róla. biztos érdekes lett volna, így viszont Zita kialudta magát, nem nyűgösködött, és ez sokat számított.

Kinga ült fel először Tequilára

Zita Janival repülőket nézett, megörült mindnek, és valami "app" felkiáltással kommentált minden egyes repülő járgányt

Csilla is felült ezúttal, nagyon lelkes volt, nyoma nem volt a Debrecenben megismert félénkségnek, vigyorgott nagyokat, és hagyta, hogy Zoli és Zsuzsi vezessék a lovon, nem kellett loholni mellette :)

Együtt is felültek, a képen is látszik, hogy Kinga elég bágyadt volt, és a péntek este észlelt (valószínű) kötőhártyagyulladásnak tulajdonítottuk a csendességét, levertségét. Ettől függetlenül kedvvel csinált végi mindent, a végén kéreckedett csak le a lóról, hogy elfáradt.

A szurkolótábor

Kinga ügetett is a lovon

Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szép helyen jártunk, csak Kinga szeme aggasztott. A poros, lószőrős környezet most nem volt ideális számára. Hazafelé el is aludt az autóban, itthon is vacogott, és kiderült, hogy majdnem 39 fokos láza van. Gyors zuhany, kamillázás, Nurofenes lázcsillapítás után ágyba került, és gyorsan el is aludt, mint ahogy két testvére is. Csak remélni tudom, hogy holnapra jobban lesz.