Terjed a hír

Így van ez falun: nem is mondtam senkinek, hogy költözni akarunk vagy hirdetjük a házat, mégis azzal fogadott Kinga napközis tanító nénije, hogy látta, hogy el akarjuk adni a házat... Megtalálta a hirdetést a neten. És persze az egész nő egy nagy kérdőjel volt, hogy de miért???

Átmentünk az oviba. Csilla óvó nénije azzal fogadott, hogy hallja ám, hogy el akarjuk adni a házat...nahát.

"Csak" a blogba tettem fel eddig, helyileg nem emlékszem, hogy reklámoztuk volna. :)

A lányoknak még nem mondtuk eddig, annyira nehéz mit mondani, mert nem lehet tudni, mikor lesz ebből eladás, mikor költözünk, ha költözünk és hova, minden bizonytalan. De most hallották, miről beszélgettem, és egyből jöttek a kérdések.

Kinga nem akar költözni, mert lehet, hogy Zorka másodunokatesója pont most jön szeptemberben a mi iskolánkba (ezt még nem tudom, de érdeklődtek), és ő vele akar járni. Ha költözünk, akkor költözzünk anyósomhoz, szerinte (ez a verzió eszünkbe sem jutott, és nem is megvalósítható, valószínűleg ezért nem jutott eszünkbe).

Csilla sem akar költözni, azt mondta: Ti költözzetek akárhova, ő nem megy, mert itt olyan jó lenni!

Hála istennek, egyelőre a témát hanyagolták, de ennél a résznél könnybe lábadt a szemem...

Jó lenne itt lenni, ha nem jelentene ekkora terhet ez a ház...és persze jó lenne tudni, merre visz a sorsunk tovább, amikor menni kell, pár hétnél tovább nem látok semmit előre, és ez nagyon rossz. De mennyit volt ilyen időszak az életünkben! Talán ezért is van elegem belőle...

Újabb lebetegedő, nőnap

Tegnap reggelre Kinga is lázas lett. Nem nagyon, nem volt magas, de őt egy kisebb hőemelkedés is jobban leveri, mint Zitát a majdnem 39 fokos láz. Nem ment iskolába sem tegnap, sem ma, most vannak Janival orvosnál, meglátjuk, mi a diagnózis, mert sok tünetet nem produkál, "csak" levert, fázik, az újonnan kibújt hátsó fogát fájlalta és nincs nagyon étvágya. Lehet, hogy pihire ítéli a doki, és akkor jövő héten már nem megy, az úgyis csak három nap.

Tegnapra vásárlás volt betervezve, de egy gyengélkedő Kingával nem lett volna szerencsés. Pont jókor jött anyósomék hívása, hogy délután elugranának hozzánk, mert sokáig voltak betegek, és nem látták a lányokat. Végül mi vittük el Csillát és Kingát, ott voltak délutánig, mi pedig elintéztük a vásárlást Balassagyarmaton. Még egy szál rózsát is kaptam a pénztárostól az egyik boltban, nőnap alkalmából. Hogy mik vannak...

Vásárlás után Vácon ettünk egy gyrost, ittünk a főtéri csokizóban egy nagyon finom csokis kávét, beszereztünk a lányoknak egy kis apróságot szintén nőnap kapcsán, majd hazamentünk Zitáért az oviba. Onnan haza, majd Jani elment Zitával mamáékhoz, hogy hazahozzák a két "üdülő" leányt, én meg Vácra mentem hobbitevékenység céljából.

Zita ma ismét egyedül ment oviba, de nagyon jó kedve volt, dumált ezerrel, éppen másik óvó néni volt velük, de vele is egyből beszédbe elegyedett, még kettőt sem pislantottam, már el is tűnt a csoportszobában. Ő a leglelkesebb oviba járónk, azt hiszem. :)

Csilla már egész jól van, ez nagyon örömteli, azt hiszem, nem lesz gond, hogy hétfőn ő is visszatérjen az oviba.

Most viszont vár a sok munka, szinte az egész család itthon egész nap, lesz teendő bőven. :-) Csak ne lennének betegek, az lenne az igazi.

Helyzet-és állapotjelentés

Csilla állapota javulgat, itthon gyógyulgatunk csendesen. :) Igazából "csak" az orra folyik, délutánra kicsit mindig elpilled, ágyon heverészve mesét néz, de ma délelőtt például lelkesen segített palacsintát sütni, amit legalább megevett, mert az étvágya nem túl nagy. Lehet, hogy ízeket sem érez úgy, mint szokott, mert tényleg semmit nem akar enni néha.

Csillával viszonylag nyugodt az itthonlét, el tud szöszölni magának ha akar, de ha nem, akkor ugráltatni is tud szépen. :) Nagy volumenű dolgokkal persze haladni nem lehet, pedig voltak nagy tervek a hétre, hogy ismét itthon vagyok, de ezeket maximum eltolom egy héttel. Minden megvár.

A két tesó egész jól tűri, hogy nekik menni kell, máskor sokkal több konfliktus szokott ebből lenni, de eddig minden oké ezen a téren is.

Kingáéknál tegnap nyílt nap volt, bemehettek a nagycsoportos ovisok és a szüleik egy-egy órát megnézni, volt esemény.

Én pedig tegnap kipróbáltam a habo-hip táncot, ami igazából a hastánc és az indiai bollywood alapjait elegyíti, nagyon pörgős, dinamikus, indiai, arab, török és görög zenékre. Még sokat kell tanulni (na, ja első alkalom volt, bár a hastáncot már harmadik hete kóstolgatom), de ha belejön az ember, akkor rettenetesen fel tud dobni. igazán klassz, hogy el tudtam menni, és Jani addigra haza tudott érni, hogy ez megvalósulhasson.

Ezek mifelénk most a legfontosabb hírek, nem eget rengetőek, de hírek.

Pénztárca

A pénztárcám legalább előkerült, miután az oviban is megkérdeztem, óvónők készségesen felajánlották, hogy körbenéznek, kérdezgetnek gyerekeket, hátha látta valaki. kimentem az autóhoz, és az ülés és a sebváltó közé volt becsúszva, amit eddig nem vettem észre. :) Hurrá! Ismét van 3 bankkártyám, be tudom fizetni az egyetemi jelentkezésemet és ki tudom fizetni a futárt, aki Kingának hoz matekos könyveket. még egyszer hurrá! :) (már csak a cégemtől kapott ajánlatnak kellene ennyire örülni, akkor lenne igazán hurrá! :-))

Szolgálati

Akit érdekel, megírtam végre az előző játszis kirándulás képaláírásait, nagyon sajnálom, hogy így elhúzódott, de volt esemény bőven. :) Pl., hogy életemben először elvezettem Debrecenig, sőt, egyedül, mert Jani nem tartott velünk ezúttal, majd egy hétig (múlt héten) mindhárom lány itthon volt köhögés ürügyén, meghalni sem lett volna időm. Hála istennek. :) aztán most az új kamrapolcok is adják a feladatot, amit Jani saját maga készített, nagyon klassz lett, rengeteg pakolóhelyem lett, így előkerülhettek végre azok a dobozok is, amik a költözés óta várják, hogy kibontsam őket. Szóval, van feladat, de ez mind kellemes, jó lenne legkésőbb karácsonyig valami rendet varázsolni e téren is.

Emellett lassan nyakunkon egy újabb szülinap, ami mindig forgalmasabb a "szokásosnál", lévén Mikulás-napra esik :), Jani meg szombaton Dubajba utazik egy hétre. Lesz itt pörgés illetve forgás, így ha megint csúsznék a beszámolóval, kéretik elnézni. Végülis, ma van egy hónapja, hogy elindultunk Belgiumba, remélem, az összes beszámoló az útról elkészül az évforduló előtt... :-))

Mindhárom gyermek intézményben

Most jöttünk haza az oviból-iskolából. Közel 3 év 7x24 órás háromgyerekes élet után először egy egész délelőtt egyedül vagyok itthon, mivel ma már Zita is bent marad ebéd utánig.

Rettentően fura érzés. Üres a ház (na, jó, Jani még éppen készül dolgozni), szinte visszhangzik. Most még szoknom kell, nagyon új felállás ez nekem. Azt hiszem, alapvetően nagyon jól fog esni a nyugalom, de ez nem kimondottan az a pihentető nyugalom lesz, mivel szívem kicsi Zita miatt zakatol, de azért próbálom kiélvezni a csendes perceket.

Most úgy tűnik, hogy gyorsan hagytam ott Zitát ebéd utánig, de péntek délelőtt nagyon jól elvolt nélkülem az alatt a bő egy óra alatt, amíg távol voltam, de amint megérkeztem, folyton az ölemben ült. Ráadásul volt egy kisfiú, aki szintén az anyukája után kezdett sírni, rossz volt neki is látni, hogy én ott vagyok Zitával, neki pedig nincs ott az anyukája. Megzavartam az ovis élet nyugalmát. :-) szóval, azt beszéltük az óvónőkkel, hogy nyugodtan lehet Zitával nagyobbat lépni, és majd meglátjuk. Én ráértem volna fokozatosabban csinálni a beszoktatást, de igazság szerint a korábbiaknál is az volt a tapasztalat, hogy minél tovább húzom, annál nehezebb. Zitával ráadásul valamivel könnyebb a dolgom, mert ő rengeteget volt bent Kinga révén a csoportban, ismerte már az óvónőket, azt lehet mondani, hogy őt tavaly félig-meddig már beszoktattam.

szóval, bent maradt. Ismerős érzés, ahogy állandóan rá gondolok, izgulok, hogy mit csinálhat, hogyan szokja az ovis szabályokat, izgatottan fogok futni érte az oviba (konkrétan tényleg futva megyek), és akkor remélhetőleg azzal fogadnak az óvónők, hogy minden rendben volt. Remélem, legalábbis. :) Ha ma még nem, akkor majd előbb-utóbb úgy lesz.

Kinga ügyesen bement reggel, leült a padba és várta a tanító nénit. annyira büszke voltam rá, és annyira jó volt látni, hogy ő már teljesen az iskolapadba "passzol", ez az ő közege. Reggel ő is pityergett, hogy nem akar napköziben maradni, de miattam egyelőre muszáj délutánig maradnia. A napközis tanító néni szimpatikus volt, jó "híre" van, sokat fognak játszani is, ráadásul a nyáron szétbontott osztály napköziben együtt van, így én biztos vagyok benne, hogy jó alkalma lesz Kingának a másik osztályból is barátokra szert tenni (az osztály szétbontásáról szerintem még nem írtam, de talán lassacskán tudok majd időt szakítani erre is, a rám szakadt hatalmas szabadidőben... :-)) ). holnap délután pedig Kinga már részt vesz az első rajzos-képzőművészeti szakkörén, amit egy művészeti iskola hirdetett meg, és az egyik iskolai tanár tartja, Kinga pedig várja is. A tanárnak is jó híre van, állítólag nagyon sok tehetséges gyermek került ki kezei alól (amihez persze kell a gyerek tehetsége is, ezt Kinga részéről még meglátjuk, de az óvónők nagyon ajánlották ezt Kingának, lévén nagyon ügyesen és kitartóan rajzol), szóval megpróbáljuk. Az a lényeg, hogy Kinga lelkes, ez már alapnak jó. :)

Csilla ma abszolút mosolyogva ment be, elméletileg bent is alszik, de ezt majd meglátjuk. Zitáért ugyanis ebéd után megyek, jó esélyem van "lebukni", ha észrevesz, akkor természetesen jön haza velem. Csak mivel elég húzósan menetelős lesz ez a nap, ezért kicsit egyszerűbb lenne, ha bent aludna, de megoldjuk azt is, ha nem.

Én most itthon teszek-veszek kicsit, azt sem tudom igazából, hogy kicsit pihenjek (körmöt lakkozzak, szobabiciklizzek :-))) vagy essek neki egyből valami teendőnek. szerintem az lesz a legjobb, ha jut ebből is, meg abból is. Elvégre majd' hét éve állok állandó "szolgálatban", nagyon érzem, hogy legalább egy picit újra kell töltődjek. Dél körül futóruhára váltok, és bekocogok az oviba Zitáért fél egyre. Azért a futás, hogy minél kevesebb idő menjen el a közlekedésre, ebből kezd kicsit elegem lenni, meg ma többször megteszem a távot amúgy is. És, hát, még mindig van 3 kiló, amitől meg kell szabaduljak az októberi szülinapomig, ártani nem fog a történet. :)

az oviból Zitát "villámgyorsan" hazahozom (ha babakocsiban ül, márpedig nagyrészt még úgy lesz, mert soha nem érnénk haza), akkor fél óra gyors gyaloglás után hazaérek. Ha Csilla is jön, akkor ez megnő 40-45 percre, de sebaj. Zitát itthon gyorsan elaltatom, addig kicsit Csillával egykézek, szerintem nagyon jól fog most ez esni neki. Zitát ébresztjük, és legkésőbb 3/4 3- kor indulás vissza, attól függően, hogy Csilla is itt van-e velem. Ha nincs, Zitával a babakocsiban gyorsabban haladok. Fél négy előtt picivel igyekszem beérni Kingáért, majd, ha Csilla is maradt oviban, akkor őt is felvesszük.

Majd szépen hazasétálok a három lánnyal, hátamon a Hannah Montana-s iskolatáskával. :)) mire hazaérek, meglesz 2 km futás és 6 km gyaloglás a napra. nem olyan vészes, de intenzív lesz ide-oda gyalogolni az erdő széle és a faluközpont között (amúgy komoly erőkkel intéződik nekem egy autó, fantasztikus baráti segítséggel, de erről majd máskor, de nagyon kell most már, az tuti).

Hát, így fog telni az első napom, amikor először van mindhárom intézményben. :) Délután pedig nagy örömmel és büszkeséggel nézek végig a kis csapatomon, és megpróbálok nem nagyon azon agyalni, hogy milyen gyorsan eljött ez is... :-)) Mert, hiszen, ez az élet rendje, ugye? :)

3 kakaó+2 kávé

Indul a reggel:

Dúl a szünet, itthon a csapat

Jelentős szünetet hagytam blogolás terén, de mint mindennek, ennek is megvan az oka. A legfőbb, hogy most kettővel több leányzó van itthon a "megszokottól" :), ez határozottan érezhető az élet minden területén. :) Én határozottan szétcsúszottabb vagyok... :)

Hétköznap nem nagyon tudok írni, még este sem, mert állandó ébredések és visszaaltatások zajlanak, és Jani is utazósdit játszik, tehát sokszor egyedül "szórakozom" ezekkel a dolgokkal. Hétvégén sem tudok írni, mert mindig van valami program.

Azért remélem, hogy be tudok számolni a következőkről, amelyek tényleg klasszak voltak:

11-én ovi trophy-n vettünk részt Szentén, Kinga második díjat hozott el a nagycsoportosoknál.

12-én nagy családi szüli-névnapozás zajlott Romhányban.

13-án fakivágást eszközöltünk a telek határa mentén, mert nem tudjuk a kerítést építeni a Börzsöny fái miatt... :)

15-én Jani szülinapját ünnepeltük, bár semmi ünnepi nem volt benne, és nem is kellemesen végződött (nekünk nem lett bajunk, de kórház volt benne).

18-án Kaposváron voltunk esküvőn.

Mindezek mellett élvezzük a szomszéd ház medencéjét, már amikor az idő engedi, ismét őzes élményünk volt, egész közeli fotók születtek egy példányról (igen, szokásos "vadrezervátumi" jelenségek, ahogy Edit találóan nevezte meg nemrég :D), és elhoztuk a harmadik cicánkat is. Szóval, zajlik az élet, illene megemlékezni ezekről a pillanatokról. :) A képeket átnézve is biztos találok érdekességeket. No, azokat is jó lenne megosztani a "közzel". :)

De most megint csak rohanok, mert Zita felébredt, Csilla és Kinga meg már zizegnek, hogy menjünk fürdeni. Hát, menjünk, ha már végre a víz is elég meleg lehet és jó idő van! Igazam van vagy igazam van? :))

Amúgy meg dúl az ovis szünet

Mintegy "mellékesen" (mármint az olajtűz mellett) a lányok meg itthon vannak egész héten, amit már említettem, hogy most zajlik az ovi átköltöztetése, így ők kaptak (jó)néhány szabadnapot. Ez már önmagában is ad feladatot bőven, de nekem emellett még pluszban "kell" szórakoztatni magamat mindenféle "gyújtogatással". :)

Nem mondanám, hogy simán, nyugalomban és békében telnek napjaink, sokkal szebbre és jobbra terveztem, mint ami eddig megvalósult. Azt terveztem, hogy minimálisra csökkentem az elvégzendő feladataimat (ez a három lány itthonléte miatt teljesen automatikusan meg is valósult, erőlködni nem kellett! ;-) ), és közös erővel készülünk, hangolódunk a húsvétra, ehhez képest ebből lényegéből semmit nem csináltunk meg. Nem nagy dolgokat terveztem csinálni, csak néhány papírdíszt, amit (az anyósom által vasárnap megtisztított) nappali ablakába fel is lógathanánk, vagy a felső konyhaszekrény hátlapjára kiragaszthanánk az ovis húsvéti alkotásokat, amiket a költözés miatt haza is küldtek az óvónők. No, ez utóbbi programpontot még muszáj lesz besűríteni, mert az a két szekrényhátlap is kormos, füstös lett kicsit, és nem nagyon lehet takarítani... :-(

Emellett rettentően klassz idő van, még több időt szerettem volna kint tölteni, de egyszerűen nem megy. Olyan apróságokkal megy el az idő, mint az öltözés. Csillának bármit választok, az nem jó, mert szorít, csíp, bő, szűk éssatöbbi, noha az a ruhadarab pár nappal előtte szuperkedvenc volt. Kinga a zoknijaira van kiakadva, mert hangyányit nagyobbakat vettem, és ez nagyon idegesíti. Olykor teljesen vörösre sírja a szemeit, hogy ezt ő nem veszi fel, és keményen a szememre veti, hogy miért vettem neki ilyet. De ez hála istennek ritkább, mikor indulunk, és esetleg addig mezítláb rohangált (a padló nem jéghideg, ezért elnézem, bár nem örvendek túlzottan), akkor egyből felveszi valamelyik "gázos" darabot. Zita meg egyszerűen örömét leli abban, hogy hancúrozik pelusozás és öltözés közben, nehezen, lassan haladunk, ami idegesít, mert tudom, hogy maguktól veszik el az időt, másrészt-őszintén szólva-olykor unalmas is. Fogy a kreativitásom és humorom az efféle helyzetek megoldásához. Sajnos, nagyon restellem.

Ha bent vagyunk, nhány rövid, nyugodt időszaktól eltekintve, rengeteg a veszekedés, egymás piszkálása, hancúrozás, ami legtöbbször sírásba torkollik. Mindez orvosolható lenne valamelyest, ha többet tudnék leülni foglalkozni velük vagy kimennénk az udvarra, sétálni (ez még jobb verzió, mert az udvarunk nem nagyon használható), viszont ahhoz meg nehezen készülnek el. Mindig sietek, hogy hamar meglegyen az ebéd, gyorsan elintézzem a mosásindítást, teregetést, de pont amiatt, hogy állandóan ugrálni kell hozzájuk, gyakran kell konfliktust kezelnem, egy fél órás ebédösszrakás is két órásra nyúlik. Frusztrál. És emiatt a házunk is majdnem odalett..."mellesleg".

Hát, ez van. Húsvéti hangulat fasorban sincs, de a sonkát legalább Jani megvette múlt héten, a tojásokat éppen most főzöm, mert holnap festünk (hogy ez miképpen fog zajlani, el sem bírom képzelni, edzem magam lélekben egy erős menetre, de tojást festeni KELL, márcsak azért is, mert soklányos ház vagyunk, nehogymá' hímes tojás nélkül várjuk a vendégeket. Már ha jönnek egyáltalán, elvileg senkit nem várunk). Lehet drukkkolni, hogy jól sikerüljenek, ma délután gyűjtöttünk a festéshez kellékeket a természet lágy ölén, körülöttönk más nagyon nincs is... :-D Ha jól sikerül a Nagy Tojásfestő akció, megmutatom a tojásokat, akkor kiderül az is, mit kellett ehhez gyűjteni. :)

Pénteken Jani szabin lesz, elméletileg kicsit jövős-menős programot szervezünk (a remény, hogy a falu határán túlra is kijutok, teljesen felvillanyoz :D), és ha anyósommal is sikerül összeegyeztetni a programot, akkor péntek este ott alszanak a lányok. Mármint Kinga és Csilla, Zita továbbra sincs erre "kiképezve". És, akkor már itt is van Húsvét, az ünnepi programjaink körvonalazódnak.

Összegezve, így jár az, aki nagyot tervez, mert úgyis gyerek végez. :) De még megvan a remény, hogy legalább a tojásokat "kultúráltan" meg tudjuk holnap festeni, meg az azt követő egy-két nap is jól sikerül. A hétnek még közel sincs vége. :)

Most pedig megyek és megnézem a főzés alatt álló tojásokat, nehogy azokban is kárt tegyek véletlenül-az a heti pechszériám után. Szerencsére kigyulladni legalább nem tud... :)

Ideges vagyok és aggódok

Amikor kinéztük és megvettük a telket három éve, úgy volt, hogy a szomszédos kemping már nem működik. Megnyugodtam, mert eszem ágában sem lett volna telket venni olyan hely szomszédságában, ahol nem zaj van.

Ma van a harmadik szombat a jobb idő beköszönte óta, hogy kisebb-nagyobb társaság gyűlik össze a kemping végén lévő nagyobb területen, és itt szórakoznak. Az első csapat estére elvonult, inkább délután jártak együtt némi hangos zenével, a második csapat csendben bográcsozott, de a mai, a harmadik brigád hangosan ünnepel. Feltételezem, hogy szülinapot, mert függönyök hiányában kilátunk rájuk, és láttuk, hogy két tortatüzijáték égett. De ez most mindegy is. Megy az autóból a tüctüc zene rendesen, és ugyan bezárt ablak mellett el lehet viselni, én nagyon aggódok.

Innentől kezdve őszig most már minden hétvégén zajos, bulizós társasággal kell számolnunk??

ez a társaság ráadásul helyi (szerintem, persze nem 100%), mert ismerős rendszámú autót láttam leparkolni délután. Ha igen, akkor ez hogy van? Kijönnek ide a saját házuk udvara helyett, mert ez itt a falu széle, itt lehet nyugodtan ricsajozni????

De mi is a faluhoz tartozunk, azért annyira nem vagyunk kint a pampákon!!! Mellettünk a domboldalon, az üdülősoron ráadásul nem csak üdülők vannak néha-néha itt pihenő emberekkel, ott is vannak állandó lakók, szóval, nem elhagyatott a terület.

Csak azért, mert kijjebb lakunk, nekünk ezt el kell viselni??? Nem hinném. Ez így nagyon aggasztó.

Rengeteg csatánk volt, hogy a ház felépüljön. Anyagilag jóval több terhet tett ránk az építkezés, mint amit kényelmesen elbírunk. Emiatt nekem erőlködnöm kell, hogy megnyugodjak, igen, jó lesz ez, jó döntés volt, szép ez itt. Hiszen szép helyen vagyunk, nyugodt, egészséges környezetben, ha már annyi nehézség volt vele (és, hajajj, mennyi csata vár még ránk!), akkor legalább ez van vigasznak, és a gondok is lassan csökkennek, tünedeznek, dolgozunk majd rajta.

De nem. Lehet, hogy az az apró vigasz sem marad. Hétvégente, nyáron, amikor csendben kiülnék tágas teraszunkra (amiért úgy megküzdöttünk), hogy jól megérdemelt söröcskénket, üdítőnket, akárminket nyugodtan elfogyasszuk, élvezve a Börzsönyből lehúzódó friss levegőt, akkor robajló zene mellett kell ezt tennünk??? Ha ezt akarnánk, elmennénk sátrazni valamilyen bulizós hely közelébe. Ha vendéget hívunk hétvégére (mert általában mindenki hétvégén ér rá), netán ittalvós vendéget, akkor pont akkor lesz nagy dínom-dánom, és pont a nagy nyugalmat és csendet nem tudja itt élvezni?? És mi sem. Mi is hétvégén vagyunk együtt családilag, a hétvége nekünk is különleges.

Ismerjük a fiatalembert, aki a kempingben az ügyeket igazgatja, azt hiszem, elbeszélgetünk vele...nagyon remélem, hogy kompromisszumkész lesz. Nagyon remélem. Mert akkor megtudja, hogy tudunk csatázni és küzdeni. Akkor is, ha már unjuk és fárasztó.

Fú, ez most nagyon vérmes végű bejegyzés lett, de nincs itthon felnőtt, akivel megbeszélném hirtelen, és felmentést kérek: nagyon ideges vagyok és aggódok a jövő miatt. Ahogy a címben is írtam.

Új ház, új sütő, új tepsi és új recept

Két és fél hónap ittlét után pénteken sikerült Janinak megvenni a sütőnket. Eddig nélkülöztük eme igen fontos háztartási készüléket, és bár elvoltunk nélküle is, és anyagi szempontból is lehetett volna még csúsztatni a projektet, nem lehetett kihagyni az ölünke hullt lehetőséget: az IKEA kb. 25ezer forinttal értékelte le azt a sütőt, amit mi még korábban kinéztünk (megszánt minket az áruház...), így egyszerűen muszáj volt nem otthagyni! Főleg, hogy a papírokból úgy tűnik, hogy a számunkra eddig nagyon bevált és megbízható Elektrolux gyártotta a masinát, ami reményt ad arra, hogy az amúgy ismeretlen márkájú sütő nem megy tönkre hamar (persze smemi nem biztos). Az IKEA-s indukciós főzőlapunk (ami számomra szintén új dolog) remekül működik, bámulatos az indukciós lap gyorsasága, hatékonysága, és takarítani is könnyebb (szerintem) mint a pesti lakásunkban használt kerámialapos főzőlapot.

Nagy örömömre mostantól újra elővehetem a kedvenc sütőben készülő ételeinket, és ha valahol új receptet látok, amit sütni kell, nem ugrok át automatikusan azzal, hogy na, ezt majd egyszer, ha lesz sütőnk... :-)

A képen az első süti, egy egyszerű kakaós-csokis minimuffin, aminek a receptjét még egyszer egyik kedvenc blogom, Szilvi Négy a lány blogján olvastam, elmentettem a receptet, és ma ezzel avattuk fel a sütőt. :) Nem 12 muffin készült ma, hanem egy jó hónapja kapott minimuffin tepsi-páros is felavatásra került (az is annyira, de annyira akciós volt az egyik hipermarketben, :-D hogy Jani mindjárt kettőt vett nekem, és eddig jól szuperálnak ezek is), abban sütöttem meg a tésztát, és nagyon fogy! Kb. 30 db-ot sikerült sütni, alig pár darab van már csak belőle. :) szerintem lassacskán állhatok neki az újabb adagnak... :-)

beköltözős-visszatérős

Tegnap volt egy hete, hogy megkaptuk a jogerős, végleges lakhatási engedélyünk, így végre írhatok a nagy eseményről, hogy lassan másfél hónapja beköltöztünk új otthonunkba. A költözés január 8-9-én zajlott, ennyit kellett még várni, hogy az építési hatóság is megfelelőnek találja a házat, és hivatalosan is áldását adja az itteni életünkre. Én viszont “felsőbb utasításra” addig a költözésről sem írhattam, ami elég rossz érzés volt, de nem lehetett mit tenni. Így történt, hogy a beharangozott előnévnapi ajándékomat csak ekkora késéssel tudom a nyilvánosság elé tárni. Őszintén mondom, nem volt szándékos az időhúzás és feszültségkeltés. J

Nagyon sok mindenről kellene most írni. Nagyon-nagyon sok mindenről, de egyszerűen nem tudok, nincs időm. Rengeteget változott a napjaink menete, messze az ovi, a napom nagy része gyaloglásból áll (amikor éppen járunk oviba, a héten 30 km-t abszolváltam, amivel nem lenne gond,van súlyfelesleg, amit jó lesz elhagyni J csak a lányok nem élvezték mindig a hosszú, havas, latyakos túrákat), itthon alig van szabad időm, ha van, próbálok kicsit a házzal kapcsolatban előre jutni, de nem igazán sikerül, Zita esténként rengeteget ébred, így az estéim sem szabadok. A lányok első héten itthon voltak, második héttől kezdték az ovit, jártunk két hetet, majd kettőt itthon voltak. A héten mentek megint, de Kinga péntek délelőtt már megint lázas volt. Egy szó mint száz, eléggé lefoglalnak mostanában. Emellett komoly nehézség, hogy csak mobil netünk van, ami rém lassú. Tegnap végre azonban a sorban az utolsó webes szolgáltató, az utolsó reménységünk, megállapította, hogy ők be tudják kötni a műholdas netet, ami így is jóval lassabb lesz a régi kábelnetünknél, de bízom benne, hogy fényévekkel gyorsabb a mostaninál. Tehát egy oldal nem negyed óra alatt nyílik meg, hanem mondjuk 3 perc alatt. J

De nem baj. Most már végre csak a bekötést kell megvárni, onnantól próbálok apránként pótolni mindent. Öcsémnek hála fényképezőgépünk is van, aki amolyan karácsonyi-lakásavatós ajándék gyanánt meglepett minket egy új fényképezővel, aminek rettenetesen örültünk! Ennek köszönhetően sok szép pillanatot sikerült megörökíteni, a költözéstől kezdve a kezdeti őskáoszon át az első őzikéket, amiket a szemközti dombon láttunk. J És azóta is többször legeltek arrafelé, nagyon szívmelengető látvány. J

Mondani sem kell, nagyon jól érezzük magunkat. Aki olvasgatta az építkezés történetét (már amikor lehetett írni róla), tudja, hogy küzdelmes volt, nagyot harcoltunk ezért a házért, így különösen nagy az öröm, hogy egyáltalán sikerült beköltözni. Nem tudom az okát, lehet, hogy én is lenyugodtam, de mióta beköltöztünk spontán fogytam majdnem két kilót. Pedig eszünk fincsi kenyeret eleget, mert itt végre két nagyobb bolt is van, ahol finom kenyeret lehet szerezni, de az is igaz, hogy nincs még sütőm, amivel sütit süssek. Lehet, hogy csak ennyi az oka a fogyásnak. J

A lányok is nagyon gyorsan megszokták az új helyet, igaz, sokat jártunk ki, tudták, hogy mi vár rank. Kinga és Csilla azóta egyedül alszanak el új szobáikban, reméltem is, hogy varázshatása lesz a lila és rózsaszín szobáknak. J Az ovit is kezdjük lassan megszokni, de ez egy külön téma, erről majd írok bővebben.

Hosszabb-röviden most ennyi, megyek megnézem, betöltődött-e már teljesen a blogom, hogy egyáltalán be tudok-e jelentkezni. Ha olvassátok a bejegyzést, nyilván sikerült. J

Csak röviden kis életjel

Mivel többen aggódtak, mi van velünk, kötelességem már némi életjelet adni magunkról. :)

Élünk, megvagyunk, csak teljes hírzárlatban, mivel a mostanában velünk történő dolgokról továbbra sem nagyon írhatok. 1-2-3 hét, és talán fel lehet oldani a hírzárlatot. Én várom a legjobban! Rengeteg mindenről szeretnék írni nap mint nap, de egyelőre ez várat magára.

Emellett nagyon lassú a netünk most, egy oldalt kb. negyed óra alatt tudok megnyitni, de vannak blogok, amiket egyáltalán nem enged a rendszer, Janit meg nem akarom ilyen apróságokkal zargatni. A lassú net ügye a hírzárlattal ellentétben nem tudom, hogy a közeljövőben megoldódik-e, én azt is nagyon üdvözölném, de előbb a hírzárlat felodásán kell dolgoznunk.

Szóval, így állunk most, jelentkezem, amint tényleg lehet, vagy ha gyorsul a netünk vagy netán akad valamilyen semleges téma, ami nem sérti a hírzárlatos témát. :) Eh, de körülményes vagyok, nemde? :)

helyzetjelentés

Feldíszítettük a fát, a lányok egy ideig segítkeztek, Kinga legtovább. A vége felé, míg én "kreatívkodtam"a fával, a három lány össze is veszett valamin. A szent fa árnyékában... :-))

Mással nem haladtam, de már mindegy. Jani hazajött, de ő sem jutott sokra a dolgaival, mert ide-oda kellett mennie, eszközhiány is fellépett, lényegében nem tart sehol... :(( Holnap hajnalban megy és folytatja.

Enyhe vigasz, de mindkettőnknek sikertelen napja volt. Bízunk egy sikeresebb folytatásban. :))

Megint feladom :)

A kedves olvasó ma végigköveti mai lelkivilágom erőteljes hullámzását. :)

sikerült, ugye, mint írtam volt, nagy nehezen összeszedni magam, optimista "üzemmódba" kapcsolni. :)

Erre Zita felébredt háromnegyed óra alvás után... (3 óra helyett) egyszer fordult elő ilyesmi idén, és most másodjára, khm, vicces. visszaaludt mellettem, de mikor ki akartam jönni, felébredt. Majd a szomszéd pont akkor zajongott valamit (szeretjük), megijedt, és vége.

megint kiegészültünk, kezdődik minden elölről, próbálom Zitát visszatartani a lányok berendezett dolgaitól, kezdődik a hangzavar. Az erő legyen velem. :-D

És még éppen csak kiszedtem a vizes ruhákat a gépből... :-)))

szerintem esszük a "bóti" bejglit. :))

A "feladós" poszt-újragondolva

kipuffogtam magam, azt hiszem jót tett. vagy az, hogy ebédeltünk, Zita elaludt, kicsit lecsendesült minden. Kicsit összeszedtem magam. Már nem is tűnik az egész olyan vészesnek.

Ahogy ott ebédeltek a lányok (mirelit pizzát, lévén igen gázosra sikeredett a délelőtt, de történelmi eseményként elkönyvelhetek egy sikert, mégpedig, hogy Csilla is evett a paradicsomos alapú pizzából, pedig eddig csak tejfölös alapút evett meg, de arról sem tudta, hogy az tejföl, csak "sajt", mert ha tudta volna, nem ette volna meg), néztem őket, és tiszta bolondnak éreztem magam. hiszen itt van nekem ez a három gyönyörű lányka, együtt vagyunk, az apukájuk most is értünk gürizik, mit akadok itt ki, hogy néhány porcica "futkos" körülöttünk? Meg hogy nem is igazán lesz sütink idén, mi van akkor? PErsze azt eddig is tudtam, hogy a karácsony nem attól karácsony, hogy 120féle sütit legyártunk, 5fogásos étkeket kreálunk, de azért jó (lenne) kicsit alkotni. De ha nem sikerül, akkor mi van?

komolyan, én kicsit bolond vagyok. megártott nekem a tél, sötétség és bezártság (de már hosszabbodnak a nappalok, ha egy-egy percet is, de túlvagyunk a leghosszabb éjszakán!).

Persze ezt is ki lehet magyarázni, hiszen évek óta felemásra sikerül a karácsonyunk (talán a 3 évvel ezelőtti viszonylag rendezett volt), de csak azért, mert mindig volt pici baba, pici gyerek a háznál, ami meg a legjobb a világon! :-D ez nem hálaadás ünnep, de azért nagyon hálás lehetek, hogy nekem mindez megadatott.

És ezt most gyorsan le kellett írjam, hogy azért javítsak az imidzsemen, ne csak puffogjak és elégedetlenkedjek itt, no és, hogy a siránkozós és cukormázas bejegyzéseim aránya kiegyenlítődjön. :))

Kinga és Csilla most nagy egyetértésben babáznak, kihasználom, teregetek és berakok egy új mosást. De ha megunják, leülünk társasozni, és ha belefér, míg Zita alszik, folytatom a keksz sütésének előkészítését (talán segítenek is kicsit a lányok-jövőre meg egyedül csinálják-haha :D). Ha nem sikerül, megpróbálom este befejezni. Ha akkor sem sikerül, akkor talán holnap. Ha akkor sem, hát kisnyúl. Jani hozott "bóti" bejglit. :) ami egyébként kivételesen finom, igaz, a lányok nem eszik, de akkor még mindig ott lapul egy adag mirelit gesztenyepüré a mélyhűtőben (úgyis nagy kilvasztást tervezek jövő hétre, jó is lenne, ha ürülne). ezt most jól megtárgyaltam itt magammal. :) Nem tudom, mit problémáztam ezeken eddig annyit.

Kívánok mindenkinek vidám és meghitt készülődést! :))

Feladtam

Pár perccel ezelőtt feladtam, hogy bárminemű fontosabb előkészületet tegyek karácsonyra. Pont mint tavaly. egy "kicsit" el vagyok keseredve.

itthon a három lány, ami nem baj, de két percig nem tudok valamit egyhuzamban csinálni. Lassan ebédidő, és küzdök, hogy a reggeli után elpakoljam a konyhát. Esélytelen.

Jani hajópadlót csiszol, konyhabútort rak össze a házunknál, szerintem estig nem látjuk, a holnap szerintem hasonlóan fog telni, remélem, délután felé azért hazajön egyet Szenteste ürügyén.

Csak legalább a hűtőben pihenő sakk-és spirálmintás kekszeket még ki tudom valamikor, valahogy sütni. Bár ne lenne ez a belső késztetésem, hogy ilyenkor tudunk valami különlegeset csinálni! hogy kéne ezt kiirtani magamból? Hogy úgy kezeljem az ünnepeket, mint egy átlagos napot? Akkor nem lenne semmi bajom, nem lenne a belső konfliktus. nem akarom, hogy tökéletes legyen, csak kicsit más. Csinálnék én minden éjszaka is, de akkor is állandóan "műszak" van. jaj. Bennem a hiba, én vagyok rosszul kódolva.

Megyek, mert Zita megmarta Kingát, pedig Csilla és Kinga pont jól eljátszottak. Zajlik az élet nálunk, a legnagyobb békességben és szeretetben készülünk a szeretet ünnepére. :-P

De legalább a fenyő már áll, égők rajta (reggel 7-kor már arra jöttem le az emeletről, hogy Jani rakja össze a fát, a két nagy meg örömködve ugrál körülötte), délután megpróbálom a lányokkal feldíszíteni. Tavaly is így csináltuk, nem lett olyan sűrű a 24-e. A mostani állapotokat nézve ez most is szükséges. És ajándékok is becsomagolva, a szenteste így talán nem marad el. :) Legalább az rendben lesz, úgy ahogy. :)

kikeseregtem magam szegény blogomnak, mert nincs másnak, ő mindig meghallgat, most megyek, és szétválasztom két kisebb lányomat. Ezúttal ők akaszkodtak össze. Kitalálok valami elfoglaltságot nekik. Megint és újra. nincs megállás. Csak merülnek a készletek, ha már régen le nem merültek. Sajnos.

Hétköznapi örömeink

Az örömeink idézőjelben. :)

Nekünk ebből a házból már nagyon kellene menni, azt mutatják a jelek. A jelekre meg nagyon kell figyelni, ugye.

Na,szóval. Pár hete történt, hogy a ház környékét oltári szennyvízszag árasztotta el, de a lenti fürdő is totál büdi lett, mert az összefolyónál bejött a házba. valami nem stimmel a szennyvízrendszerrel, és mivel aznap négyet is mostam, a mosogatógép is ment, megállapítottam, hogy a rendszer erre "érzékeny", itt ezt nem szabad. Kicsit később erről megfeledkezve hármat mostam egy nap, és ugyanígy jártam. szidtam is a fejemet rendesen. A hidegzuhany akkor jött, mikor pár napja összesen egyszer ment a mosógép és a mosogatógép is, és megint elárasztott a bűz minket. Ma pedig csak a mosogatógépet kapcsoltam be egyszer, és annyira büdös minden, hogy a szomszéd is érzi. Remek.

Múlt héten vagy két hete a gáztűzhely két gombja "lőtt le", csak úgy, az egyiknél a lángok is kicsaptak. nem lett baj, csak én ijedtem meg, és azóta csak két rózsán tudok főzni, ami néha kevés. Erőnk és időnk már nincs ezzel foglalkozni, nagyobb szabású terveink vannak ennél.

A fényképezőgépünk a Csilla szülinapján még csinált képeket, eredeti stílusban az tuti, de voltak képek. Pár napra rá Zita megszerezte a gépet, és bár nem szokta "bántani", ezúttal leejtette, és nem szólt többé a gép. Rettentően sajnáltam, mert mostanában nagyon kellene a gép dokumentálni, a karácsony is itt van, de a költségvetésünk csak januárra engedte volna egy új, olcsóbb gép beszerzését. Esetleg. Aztán ma délután Jani hirtelen ötlettől vezérelve szétszedte a masinát (veszetnivalónk nem volt), bütykölt vele egy ideig, majd, láss csodát, a gép ismét bekapcsolt, igaz, recsegve nyílik a lencse, de csinál képet!! húzhatjuk még kicsit a gépvásárlást. Remek!

Ennek "örömére" úgy másfél órája kiégett félig-meddig a mikrónk. Már egy ideje hallgatom, hogy egyet-egyet puffan melegítés közben a szerkezet. Azt hittem, a tányér van rossz helyen, de nem. Semmi gyanúsat nem találtam. Ma délután grilleztem a mikróval, ugyanaz a puffogós hang jött, benéztem, és furán villant is néha valami. Kinyitottam, és lángolt belül a rács, és istentelenül füstölt. Először megállt kicsit a szívem, de egyből lehiggadtam, gondolkodtam, majd rohantam volna egy nagyobb plédért, hogy begyömöszöljem, hogy elzárjam a levegőtől, mivel poroltónk nincs. Pedig milyen jó lenne! jobb ötletem nem volt, ami nem is csoda, hiszen a szívem sem vert még rendesen. :) végül nem kellett a pléd, megszűntek a lángok. Én még mindig kicsit remegve leültem és hálát adtam az égnek, hogy megúsztam. egyedül itthon Zitával.

Na, szóval. Nem kell venni fényképezőt, de vehetünk mikrót. hogy mikor, nem tudom, minden egyéb megvágta most a családi kasszát (összefüggésben a nagyszabású terveinkkel, amiről remélem, hamarosan írhatok már, mert lenne mit közölni), így ilyen földi "hívságok" most napolva.

Persze ettől nagyobb bajunk ne legyen, bár én egy kicsit most parázok, mert nagyon sűrűn jönnek nekem ezek a "lángolós" események. Remélem, efféle kalandjaim itt véget is értek. :)

Egyik ki, másik be valamint hó, hó, hó

Csilla múlt héten szemészeti problémák miatt leledzett itthon. Meggyógyult, a héten mehetett oviba.

Kinga viszont nem, elkezdett köhögni. Ő most már javul, úgy tűnik, hétfőn csatarendbe állhat.

Tegnap Csilla belázasodott, ma is kétszer felment a láza, kicsit köhög. Hétfőn valószínűleg marad itthon. PErsze már Kinga is elkezdte a tárgyalásokat/alkudozásokat, hogy maradhasson. :)

Emellett Zita orra is intenzíven folyni kezdett. Lehet ismét porszívóval szívni. Mert az olyan jó... :-P De neki más baja nincs, leszámítva esetleg a fogzást, mert az van bőven a napokban (éjjel többszöri ébredéssel, juhéjj! :-D)

Jani is fájlalja a torkát, de rajta nem látszik ,alig szól róla valamit, csak onnan látom, hogy Neocitrant készít magának.

A fényképezőnk is kilehelte a lelkét két napja (Zita megadta neki az utolsó lökést, szó szerint), nem reagál semmire. nagy veszteség ez most nekünk, jelenlegi helyzetünkben nem tudjuk pótolni. :(

Én jól vagyok, de én nem is lehetek beteg. Nagy tettekre készülünk, az kéne, hogy kidőljek! :-)))

És ismét zuhog a hó, hideg van, meg is marad, lehet napjában többször seperni, lapátolni. Szép ez meg minden, csak olyan bonyolult az élet ilyenkor. :)

hát, ez van minálunk december 11-én este. De holnap jön az öcsém látogatóba, ezért örülünk!! :-))

Futárosdi: update

Alcím: avagy hogyan buktatott le majdnem egy figyelmetlen futár...

az előző bejegyzésben írtam róla, hogy bőszen várok egy csomagot, tele karácsonyi ajándéknak szánt játékokkal. Na, jó, nem olyan rengeteg, de hat gyerek érintett a témában, ezért tűnt az egész soknak.

Délelőtt be is futott a futár, miután először a szomszédba csengetett (volna, ha lenne csengőjük, nem tudom, hogyan hívta elő a szomszédasszonyt), de aztán megtalált engem is.

Nyitom az ajtót, hangsúlyoznám, MELLETTEM Kinga és Zita (bár utóbbi még nem lett volna vészes), a férfi áll a csomaggal a kerítés előtt, és bekiált:

"Jó napot, játékot hoztam!"

Váááááááá!!!!

Mondani sem kell, hogy egyből kaptam egy lájtos szívinfarktust. Sietve kimentem, és halkan ennyit morogtam neki, hogy ezt nem kellett volna, a lányok ajándékai vannak benne. Nem hiszem, hogy rosszat akart, de nagyon figyelmetlen volt. Idegesen aláírtam a papírt, becipeltem a dobozt a pincébe, közben zakatolt az agyam, hogy most aztán hogyan vágom ki magam...Eleve, a csomagot is magyarázni kell, de így...

Kinga gyorsan kérdezte is, hogy nem bontjuk-e ki, de rávágtam, hogy ez megint nem a mi csomagunk, Rita néniéknek (főbérlők) vettem át a csomagot.

Kinga kíváncsi, persze. Miért vettek játékot Rita néniék? (egy 23 és egy 22 éves lányuk van). Izé, mit is mondjak. Míg gyorsan gondolkozom, Kinga megoldja a problémát:

K: Biztos azért, hogy ha mennek hozzájuk gyerekek, akkor legyen náluk is játék!

Én: Na, látod, Kinga, eltaláltad, szerintem is azért! :-) Majd apa átviszi a csomagot.

K: Én is vele mehetek?

Én: Neeeeem! :-)))

Azóta sem jutott eszébe a csomag, hála istennek. Izgalmasan alakul ez a bevásárlósdi. :-))

Bezzeg nekem ezerszer eszembe jutott a csomag! alig várom, hogy Jani végre hazaérjen, leváltson gyermekálom örző posztomon kicsit, és lemehessek megnézni a "zsákmányt"! :-)