Amúgy meg dúl az ovis szünet

Mintegy "mellékesen" (mármint az olajtűz mellett) a lányok meg itthon vannak egész héten, amit már említettem, hogy most zajlik az ovi átköltöztetése, így ők kaptak (jó)néhány szabadnapot. Ez már önmagában is ad feladatot bőven, de nekem emellett még pluszban "kell" szórakoztatni magamat mindenféle "gyújtogatással". :)

Nem mondanám, hogy simán, nyugalomban és békében telnek napjaink, sokkal szebbre és jobbra terveztem, mint ami eddig megvalósult. Azt terveztem, hogy minimálisra csökkentem az elvégzendő feladataimat (ez a három lány itthonléte miatt teljesen automatikusan meg is valósult, erőlködni nem kellett! ;-) ), és közös erővel készülünk, hangolódunk a húsvétra, ehhez képest ebből lényegéből semmit nem csináltunk meg. Nem nagy dolgokat terveztem csinálni, csak néhány papírdíszt, amit (az anyósom által vasárnap megtisztított) nappali ablakába fel is lógathanánk, vagy a felső konyhaszekrény hátlapjára kiragaszthanánk az ovis húsvéti alkotásokat, amiket a költözés miatt haza is küldtek az óvónők. No, ez utóbbi programpontot még muszáj lesz besűríteni, mert az a két szekrényhátlap is kormos, füstös lett kicsit, és nem nagyon lehet takarítani... :-(

Emellett rettentően klassz idő van, még több időt szerettem volna kint tölteni, de egyszerűen nem megy. Olyan apróságokkal megy el az idő, mint az öltözés. Csillának bármit választok, az nem jó, mert szorít, csíp, bő, szűk éssatöbbi, noha az a ruhadarab pár nappal előtte szuperkedvenc volt. Kinga a zoknijaira van kiakadva, mert hangyányit nagyobbakat vettem, és ez nagyon idegesíti. Olykor teljesen vörösre sírja a szemeit, hogy ezt ő nem veszi fel, és keményen a szememre veti, hogy miért vettem neki ilyet. De ez hála istennek ritkább, mikor indulunk, és esetleg addig mezítláb rohangált (a padló nem jéghideg, ezért elnézem, bár nem örvendek túlzottan), akkor egyből felveszi valamelyik "gázos" darabot. Zita meg egyszerűen örömét leli abban, hogy hancúrozik pelusozás és öltözés közben, nehezen, lassan haladunk, ami idegesít, mert tudom, hogy maguktól veszik el az időt, másrészt-őszintén szólva-olykor unalmas is. Fogy a kreativitásom és humorom az efféle helyzetek megoldásához. Sajnos, nagyon restellem.

Ha bent vagyunk, nhány rövid, nyugodt időszaktól eltekintve, rengeteg a veszekedés, egymás piszkálása, hancúrozás, ami legtöbbször sírásba torkollik. Mindez orvosolható lenne valamelyest, ha többet tudnék leülni foglalkozni velük vagy kimennénk az udvarra, sétálni (ez még jobb verzió, mert az udvarunk nem nagyon használható), viszont ahhoz meg nehezen készülnek el. Mindig sietek, hogy hamar meglegyen az ebéd, gyorsan elintézzem a mosásindítást, teregetést, de pont amiatt, hogy állandóan ugrálni kell hozzájuk, gyakran kell konfliktust kezelnem, egy fél órás ebédösszrakás is két órásra nyúlik. Frusztrál. És emiatt a házunk is majdnem odalett..."mellesleg".

Hát, ez van. Húsvéti hangulat fasorban sincs, de a sonkát legalább Jani megvette múlt héten, a tojásokat éppen most főzöm, mert holnap festünk (hogy ez miképpen fog zajlani, el sem bírom képzelni, edzem magam lélekben egy erős menetre, de tojást festeni KELL, márcsak azért is, mert soklányos ház vagyunk, nehogymá' hímes tojás nélkül várjuk a vendégeket. Már ha jönnek egyáltalán, elvileg senkit nem várunk). Lehet drukkkolni, hogy jól sikerüljenek, ma délután gyűjtöttünk a festéshez kellékeket a természet lágy ölén, körülöttönk más nagyon nincs is... :-D Ha jól sikerül a Nagy Tojásfestő akció, megmutatom a tojásokat, akkor kiderül az is, mit kellett ehhez gyűjteni. :)

Pénteken Jani szabin lesz, elméletileg kicsit jövős-menős programot szervezünk (a remény, hogy a falu határán túlra is kijutok, teljesen felvillanyoz :D), és ha anyósommal is sikerül összeegyeztetni a programot, akkor péntek este ott alszanak a lányok. Mármint Kinga és Csilla, Zita továbbra sincs erre "kiképezve". És, akkor már itt is van Húsvét, az ünnepi programjaink körvonalazódnak.

Összegezve, így jár az, aki nagyot tervez, mert úgyis gyerek végez. :) De még megvan a remény, hogy legalább a tojásokat "kultúráltan" meg tudjuk holnap festeni, meg az azt követő egy-két nap is jól sikerül. A hétnek még közel sincs vége. :)

Most pedig megyek és megnézem a főzés alatt álló tojásokat, nehogy azokban is kárt tegyek véletlenül-az a heti pechszériám után. Szerencsére kigyulladni legalább nem tud... :)