Nyúl az udvarunkban

Az imént széthúztam a sötéstítőt a mi hálónkban, ez az egyetlen háló, ami az udvarra néz, és látom, hogy mozdul valami a fűben. Gondoltam, hogy egy macska. De egyből észrevettem, hogy nem. Egy nyuszi legelészett békésen:

Még egy messzebbről, hogy tényleg a mi udvarunkban van :)
Szökdelve szalad, sajnos homályos lett mert bemozdult, no, és ablak is volt köztünk:
Távozik a még nem kész kerítés fölött:
Kint van:
Ezután elszaladt. Milyen jó, hogy Jani most nem vitte el a fényképezőgépet! :) Reggeli kezdésnek éppen kellemes élmény. :))

Valami állat volt...

Juj, én most olyan izgatott vagyok...

Láttam valamilyen állatot, de nem tudom meghatározni, hogy mi volt...

Már elnézést, hogy megint efféle állatos témával jövök, de most mit csináljak: a vadon szélén élünk, hogy is mondjam, ezt itt természetes. :) No, meg aztán kinek mondjam el hirtelen: két lány oviban, egy alszik, a Zuram még messzebb...Marad a tisztelt blogolvasó közönség. :)

No, szóval: pakoltam éppen a konyhában. Kinéztem a domboldal felé néző ablakon, és abban a pillanatban láttam, hogy valamilyen állat kocog a szomszédos telek felső telekhatárán az erdő felé. Magas a fű, csak a háta látszott. Barna volt, lehetett volna őz, de az nem így kocog, inkább szökellve fut, ha fut vagy sétál, ha "ráér". Lehetett volna kutya is éppen, de én most szeretném elképzelni, hogy talán vaddisznó volt... :) Sosem tudom meg.

De azért én most nagyon izgatott vagyok. :)

Újabb őzes élmény-ezúttal nagyon közelről!

Jani ma itthonról dolgozott, ez megengedte, hogy pihenésképpen beugorjunk Vácra egy-két apróságért (nekem külön felüdülés volt kimozdulni, bár a Lidl-ben történt rövid látogatásunk kivágta a biztosítékot, nem voltak éppen kooperatívak a lányok, ráadásul rengetegen voltak). Mikor hazaértünk, kiszálltam az autóból, épp' mentem át a másik oldalra, hogy kinyissam Kinga felől az ajtót, amikor hirtelen nagy robajt hallottam a hátam mögött.

Tőlem pár méterre két őz futott át az úton, majd át a szomszédos telkeken. Nem volt semmi élmény és látvány!!

Fotó nem készült, mivel nagyon gyorsan elfutottak, jó hogy!, bár kivételesen a gép nálam volt, de kéretik nekem elhinni, hogy megtörtént. :)

Aki unja kicsit őzes sztoriaimat, attól elnézést kérek! :-)

Őzikék

Az elmúlt másfél hónapban, mióta itt lakunk, rengetegszer volt olyan pillanat, élmény, amit azonnal jó lett volna megosztani a "közzel". Mivel azonban nem írhattam a beköltözésről, ez mindig elmaradt. Természetesen attól még leírhattam volna egy doksiban, és utólag is lehetett volna közölni, de az nem ugyanaz.

Jelenleg rengeteg mindenről kellene beszámoljak, sok az újdonság, de ez eltart egy ideig, amíg mindent bepótolok. Ezalatt azonban folyamatosan történnek mindenféle dolgok velünk, és mivel most már nagyjából mindenről írhatok, lejegyzem gyorsan a friss élményeket. Hogy ne felejtődjön el és ne kerüljön fel a bepótlandók listájára, ami egyre hosszabb, ugye. :-)

A mai téma: az őzikék. Beköltözés után jócskán kellett várni, mire megláttuk az elsőket. Tudtuk, hogy szoktak járkálni a házunk közelében is, mert az itt dolgozó emberek is mondták, hogy szoktak látni őzeket, de nekünk nem adatott meg egyből az élmény. vagy csak rutintalanok voltunk az észlelésben. Mert miután egyszer láttuk őket, tudtuk, hogyan lehet őket észrevenni, és utána valahogy gyakrabban is bukkantunk rájuk a nem is távoli domboldalon. Pl. utána már nagyon gyorsan kiszúrtuk a fehér hátsójukat a havas domboldalon is, mert kicsit sötétebb fehér a hónál. Amikor meg elolvadt a hó, a fehér hátsó egyből feltűnt a barna háttérben (ilyenkor, ha oldalt fordultak volt nehezebb észrevenni őket, ilyenkor tényleg bele tudnak olvadni a környezetbe, no, de ennyit az őzészlelés legalapvetőbb tudnivalóiról).

Általában a konyhaablakból szúrtam ki őket, pont szemközt van az a domb, ahol többször legeltek vagy átvonultak. Legtöbbször kettőt láttunk, de pár nappal ezelőtt egyszer négy is felbukkant egyszerre. Máig a legközelebb Csilla szobájából láttam egyet, a háztól max. 50 méterre volt, a házunk melletti erdősávban. Teljesen odavoltam a boldogságtól! :)

Ma reggel aztán kinéztem a konyhaablakon, és meglepetten vettem észre, hogy a felső szomszédos telken van két példány, egészen közel hozzánk, kb. 25 méterre. Ott eszegettek, vakaróztak, nézelődtek. Kiosontam a ház másik oldalán a teraszajtón és lefényképeztem őket. Nem sokra rá ennek a teleknek a felső határában megjelent négy másik őz is, nyugodtan ugra-bugráltak végig a domboldalon. Nem volt semmi!

Ebéd előtt aztán megint feltűnt a két első őzike, ezúttal Csilla szobájából láttuk, és szinte a telekhatárig lejött az egyik. teljesen klassz fotókat sikerült róla csinálni, noha üvegablakon keresztül csináltam. Amint javul az internetünk minősége, ezeket is megmutatom. No, meg bizonyítékképpen is, hogy nem csak jár a szám, tényleg ott vannak az állatok. :)

Hát, így vagyunk. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen élményben lehet részem, ki is élvezzük rendesen, mielőtt a felső telken is felépül a szomszéd háza, onnantól már nemigen jönnek be az ő telkükre. :) Tényleg nem mindennapi, hogy nem a szomszéd kutyáját bagy tyúkjait nézegetjük állatok gyanánt (bár az se rossz, amennyire Zita lázba tud jönni a látványuktól :)), hanem vadon élő őzikéket. :) ez az élmény, a látvány feledteti, hogy azért autó nélkül nehézkes a falu szélén lakni, főleg három kisebb gyerekkel, de ez meg olyan dolog, hogy egyszer lesz tavasz is, nem lesz olyan fárasztó a kintlét, nőnek a lányok, jobban bírják a túrát (Csilla eszméletlen kitartóan bír gyalogolni, kellemes csalódás nekem középső leányom, inkább Zitának kell nőni még picit a feladathoz, de mivel ő sem szeret babakocsizni már, biztos, hogy ő is sokat fog sétálni), no, és egyszer autóra is futja majd, talán. :-) Vagy nem, de akkor sincs tragédia természetesen, és így szerintem a sok gyaloglástól mi leszünk a legjobb vádlikkal rendelkező négyes hölgyfogat a faluban. :-)) (khm, csak szerényen!)

Addig meg élvezzük a nem mindennapi "vadas" pillantokat! :-D Ingyen és bérmentve (relatíve;-) )

A jövő ruhavásárlása

Szép, új ruhákat kedvelő, viszont a ruhapróbálást nem kedvelő olvasóim figyelmébe ajánlom ezt a videót.

Még csak a prototípusa van meg, nem lehet tudni, mikor lesz terjed el tömegesen (szívemhez közel áll egy munkatárs :-D, de ő sem tudja ezt megtippelni sem, bár érdeklődnek a termék iránt), mindenesetre szerintem pozitív, hogy legalább ilyesmit kitaláltak. Legalábbis szerintem, mert én ugyan kibírom a ruhapróbálást, de elég hosszú időt tud igénybe venni, ami mostanában nekem meg nincsen. Szóval, én örülnék egy hasonló "kütyünek" az üzletekben. :)

Az angyalok köztünk járnak

Angyalok márpedig léteznek, tegnap óta én is tudom. Lehet, hogy más már régóta tisztában van ezzel, de nekem tegnap lett igazán nyilvánvaló.

Tegnap délelőtt beautóztunk az Aréna Plaza-ba, hogy elsősorban Kingának némi melegebb ruhaneműt vásároljunk. Első gyerek lévén nem örököl senkitől, nőtt is sokat, muszáj őt ellátni új darabokkal (utána Zitát a sorban, aki hiába már harmadik, és ráadásul azonos nemű testvéreivel, sok ruhát viszonylag leharcoltabb állapotban kap meg-pont mert ő már harmadik-, ráadásul érezzük az őszi-téli születés okozta méretbeli különbségeket, igényeket, Csilla leginkább vigaszdarabokat kap, illetve nyilván később kicsit az ízlésvilágát is figyelembe kell majd venni, de egyelőre ő még nem olyan határozott ilyen téren, emiatt nem kell neki új kollekciókat venni-hála istennek).

Na, szóval, elmentünk, elsőre betértünk a C&A-ba, el is kezdtem válogatni. Néhány vállfa már lógott a karomon, mikor megállított egy bolti alkalmazott, valami lila papírt lobogtatva a kezében, hogy hallgassam meg az ajánlatát. Már előre féltem, hány ezer forintért kell majd vásárolni, hogy a "kihagyhatatlan akcióban" részt vegyek, de csak ennyit mondott: mutassam fel a kupont fizetéskor, és minden egyes ruhadarab után 20% kedvezményt kapok. Ennyi. alig hittem el! Hogy honnan érezte meg a nő, hogy ez nekünk milyen jókor jött, nem tudom, de fizetéskor balzsamozta szivemet, lelkemet, ahogy a kedvezmény hatására csak úgy olvadt le a részösszeg a kasszán minden tétel után. :)

Mi ez, ha nem egyértelműen egy angyal földre szállása a lehető legjobb pillanatban?

Eztán átsétáltam a H&M-be, titkon remélve újabb angyalok megjelenését. Ilyen jellegű égi eredetű kinyilatkoztatás most nem jött, de végül ebben az áruházban is nyertem, mert minden 6000 Ft-os gyerekruha vásárlás után kapott az ember (lánya) egy 1500 Ft értékű ajándék kártyát, amit ott lehet levásárolni szept. 1-ig. Mivel nekem sok ruha gyűlt össze, 3 ilyen kártyát is lenyúltam, amit azonmód le is vásároltam, mert tudtam, hogy szept. 1-ig nemigen térek vissza ebbe a kereskedelmi objektumba (aminek szerintem Jani örül leginkább...). Így lett Zitának is extra pizsije és egy pöttyös béleltebb nadrágja. Nem mondom, hogy jobban örültem volna, ha inkább ennyivel kevesebbet kell fizetni, de ne legyünk elégedetlenek. Sőt, sőt! :)

A vásárlás után villámgyorsan autóba pattantunk, hogy egy másik "angyalhoz" induljunk, egy fiatalemberhez, Szendehely-Katalinpusztára. Történt ugyanis, hogy már odafelé Pest határában jártunk, mikor Janit hívta a húga, hogy egy férfi kereste őket telefonon otthon, miszerint megtalálta Jani összes iratát a pénztárcájával együtt...mindketten elsápadtunk, de a jó hír az volt, hogy megvan a tárca (amiben pénz nem volt). Hozzá indultunk tehát, hogy átvegyük az iratokat. Hogy hogyan találták meg, Jani nem kérdezte (én azért kíváncsi lettem volna), mindenesetre a Szendehely és Sz.hely-Katalinpusztát összekötő szerpentinen találták meg. Aki már járt erre, tudja, hogy egyrészt elég szép kanyargós, emelkedő útszakaszról van, nagy "szakadék" (na, jó meredek hegyoldal) mentén, ahol megállni sem egyszerű. mindegy, a lényeg, hogy előkerült (Jani valószínű az autó tetejére tette, míg Zitát beültette a kocsiba, remélem, ilyet többé nem csinál, inkább dobja be az ülésre). A srác önzetlenül adta vissza, nekünk illet volna valami ajándékot vinni talán, de nem nagyon volt már időnk ezután szaladgálni, mert Zita is fáradt volt, meg siettünk, nehogy elmenjen otthonról a srác.

Így esett, hogy tegnap csupa angyalba botlottunk, amiért nagyon hálásak vagyunk!

Mózi eltűnt, de megkerült

Mózi vasárnap este, mikor Romhányból hazaértünk, nem jött enni és pincébe vonulni. Gondoltam magamban, megint hiba volt kint hagyni, a lányok ki lesznek bukva. Ha viszont mindig bent hagyom, nem mozog eleget, bár nagy a garász, de mégis. hát, megint bebuktam, a macska nem jött. Utána sem jött róla hír, egészen ma délutánig.

Megyünk Kingáért, utolér Tamara, akivel reggel is összefutottunk. Mondja, hogy milyen jó lenne, ha el tudnánk menni hozzájuk, hogy jobban teljenek a sötét, hideg délutánok, de ma pont nem jó, mert hozzájuk költözött egy fekete cica, viszik az állatorovoshoz. El lehet képzelni, hogy füleim hogy megnőttek, ahogy mondja, egyből elkezdtem a cicáról faggatni. Minden illik Mózira: serdülő, szép szőrű, barátságos, fekete macska. Megemlítem, hogy tök véletlen illik a leírás a mi macskánkra, aki pár napja eltűnt. Elmosolyodik, hogy akkor megvan a gazdi, akkor mégis menjünk át hozzájuk, és hazavihetjük. Én is mosolygok magamban, hogy milyen szerencse, hogy pont hozzájuk csapódott (egyébként a mi utcánk végében, Tamaráék meg két utcával raknak csak arrébb). egyedül a középső kisfia sírdogált, hogy ő biza nem akarja visszaadni, de Tamara hamar megvigyasztalja. Kicsit később az állatorvos a telefonban felajánlott másik cicát Tamarának, majd még megfontolják a dolgot.

El is mentünk, az ő 3 fia és az én 3 lányom játszottak egyet, igaz, általában nem egymással, de én azt is sikernek könyvelem el, hogy Csilla nem bújt egész idő alatt belém, hanem játszott, ha a fiúk odamentek hozzá, akkor sem volt baj. Mert amúgy nincs szokva a nagy gyerektársasághoz, sajnos, mióta Pestről elköltöztünk. A macska megszerzése mellett ez volt a másik nagy eredménye az estének.

Zita alvása ugyan kiesett, de jól elvolt, mászott a nagyok után, kacagott, egyszóval nem volt vele gond. Én meg tudtam icipici beszélgetni!! Ez még nagyobb dolog, mint Pesten volt, itt sokkal ritkábban jön össez ilyesmi.

hazafelé aggódtam, hogy viszem a macskát, a 3 gyereket egy babakocsival kombinálva, de végül Mózi szépen hazasétált velünk. Úgyhogy újra örülünk, és valószínűleg beszerzünk egy nyakörvet, mert különben úgy tűnik, Mózi lesz a falu macskája. J

ui: itthon Gyémánt cica egyből lelkes összesimulással jelezte, hogy-valószínűleg-örül Mózinak, és újra egy tálból ettek. minden jó, ha jó a vége. Valamiért van olyan érzésem, hogy lesz még Mózinak hasonló nagy comeback-je. J

Még Zitáról

ami kimaradt a Zita-összefoglalóból:

erre a fellépőre akar állandóan felmászni. Az őrületbe kerget vele néha (gyakran) :-))

Zitt nagy autótologató. ez nálunk nagy szám, mert ezt konkrétan senkitől nem látta! Fogta a kisautót, és elkezdte négykézláb mászva tologatni. Nemcsak ezt, hanem más matchbox-okat is, mert azért van ám nekünk ezekből is néhány (Csilla volt nagy autós, neki vettünk egy-két járgányt, és milyen jól tettük! :) )
Zitának van a legtöbb féle beceneve. A hivatalos megszólítás: Zita, Zitus, Zitu, mamának Zituka

Emellett éccsapja és két nővére (jó, néha én is :) ) szerte-széjjel ragozták a nevét, így mi millióképp szólítjuk a kisasszonyt. Ezekből néhány: Zittusmittus (főleg Csilla, neki Zittuszmittusz), Zittermitter, Zitt, Zittbaba, Zitti, Zizi, Ziti, Zizu.

Megmértem a lányt, 8500 gramm, tehát nem hízott, szerintem. Pedig azért eszik, a fene sem tudja mi van. Megint szórakozhatok az evésével, bár amíg a védőnő nem tudja, nem tud felidegesíteni. Szóval, senki ne szóljon neki, jó? :-)

Egy hónap eredménye

2009. május 13.

2009. június 13.

pókháló

Hogy maradjunk a természeti fotóknál: reggel, amikor nyitottam a kaput a tavozó családnak, ilyen pókhálót találtam rajta. A reggeli harmatcseppek megmaradtak rajta. Hangos örömkiáltással fejeztem ki tetszésemet, mire Jani megjegyezte:
-Háát, igen, vidéken előfordul az ilyesmi!
Gyakran húz engem a városi múltam és gyökereim miatt, de engem sem kell ám félteni. Van gyerekkoromból vidéki nyaralós emlék, nem is kevés, az értékrendemet is nagyban befolyásolják ezek az emlékek (a vidékre költözésben ennek is szerepe volt), úgyhogy megleszek simán itt is. Bár, a pókok témában a csodálatom ebben a pókhálóban ki is merült, mivel a pókokat amúgy nagyon nem komálom. Szerda este a lányok altatásakor egy igen méretes, vastag, szőrös lábú, fekete pókot sikerült agyonnyomnom a földön. Mondanom sem kell, az ájulás környékezett, de szó nélkül tettem a dolgom, Jani nem volt itthon, ugye, de nem is lett volna idő odahívni. Randa volt, de vége lett neki, noha tudom, hogy ártalmatlan pók volt. Szerencsére egy félévben egyszer keveredik elő ilyen élőlény, ami kertes házban normálisnak mondható.
Azért maradjunk csak a szép pókhálónál, az is házon kívül, ha lehet kérnem! :-))

Forgószél

Ma érdekes jelenséget láttunk az udvarunkon délután.

Fújt a szél, de nem olyan erősen, mint szokott, elviselhető volt. Egyszer látom, hogy kint az utcán forog a homok a széltől. Pár pillanattal később a mellettünk lévő sóderkupacról ledobta a szél azt a két fatáblát, ami rá volt borítva.

Újabb pár pillanattal később látjuk, hogy az “alsó” szomszéd udvarára is odaér a szél. Felkapott egy ruhákkal jól megpakolt teregetőt (azt a két oldalsó, kihajtható szárnnyal rendelkezőt), jól felemelte, megpörgette (ekkor a szívroham jött rám, hogy átvágja hozzánk), majd leesett. Csak úgy pislogtunk a meglepetéstől, mert mi nem éreztünk semmi erős szelet. Ott, azon a ponton viszont nagyon összegyűlt a szél ereje. Érdekes volt, az biztos, de örülök, hogy nem nálunk landolt a nehéz teregetőállvány. Vagy rajtunk. :-P Most biztos nem bejegyzést írnék a blogomba… :-)